Magyarország, 1909. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-04 / 261. szám

Budapest, 1909. csütörtök, november 4. MAGIAEOESZÁG véletlen­ül nem hárítja a bajt. A Badacsonytomajról induló tehervonat elé egy két méter hosszú vas­­pint fektettek. A mozdonyvezető azonban észre­vette a veszélyt, fékezett és a mozdony első ke­rekei keresztül haladtak a Bineken, oly szerencsé­­­sen, hogy a vonat ismét visszaesett a sínpárra, s nagyobb baj nem történt. A merénylőt a csend­őrség nyomozza. — Felgyújtott fatelep. Szentesi levelezőnk írja, hogy vasárnapra virradó éjjel a Székely József tulajdonát képező gőzmalom és fűrésztelepen tűz ütött ki, amelyet legelsőbben a telep éjjeliőre vett észre. A tűz valószínűleg gyújtogatásból ke­letkezett. Erre vall az, hogy egy munkástelepi la­kos,­­akit kutyaugatás tett erre figyelmessé, köz­vetlenül a tűz fellángolása után a Tisza felé futó alakot látott. A tűz a száraz fenyőn óriási lángok­ban terjedt és olyan méreteket öltött, minekhöz hasonlót a városban mér évtizedek óta nem láttak. A tűzoltók rendkívüli munkásságának köszönhető csak, hogy a közvetlen­ közelben levő 60.000 ko­rona értékű faállvány nagy részét sikerült megmen­teni, a kár azonban így is jelentékeny.­­ Nagy tüntetés a sáróra miatt. Párisból jelentik, hogy a Rue de Rivoli egyik bazárjának főnökei elrendelték, hogy az üzlet 7 óra helyett fél 8-ig maradjon nyitva. Ennek következtében este a bazár előtt nagy tüntetés volt. A tüntetők az Internationale éneklése közben be­vonultak az üzleti helyiségekbe és távozásra szólították fel az alkalmazottakat. A rendőrség eltávolította a tüntetőket a bazárból és szétszórta az összegyűlt 20,000 főnyi tömeget. Többeket letartóztattak. — Eltűnt emberek. A rendőrségen ma a kö­vetkezők eltűnését jelentették be: Czébely Ernő budapesti születésű 10 éves gimnáziumi tanuló (la­kott Peterdy-u. 30.), Plank­ó Mária malaczini szü­letésű 40 éves napszámosnő (Kender-u. 33.), J­u­­gyik Peterné jászberényi születésű 49 éves ma­gánzónő (Rákóczi-út 65.), Kohl Lajos 16 éves reáliskolai tanuló (Baross-u. 32.), Mátyás Mi­hály 4 éves fia (Kerepesi-ut 5.), Tóth Laos ujj­­pesti születésű 13 éves asztalos-tanonc­ (Rákospa­lota, Batthyány-utcza 8.), Szepesi Viktor vas­­­útépítési alkalmazott (Garay-u. 12.), Bársony József 42 éves csendőrőrmester (budapesti csend­őrlaktanya), Schein­ring V­eszel 20 éves kár­pitos-segéd (Ó­ utcza 35.), Steinmetz Borbála 11 éves elemi iskolai tanuló (Sip-utczai elemi is­kolából), özv. Balázs Jánosné 70 éves kintornás (Váczi­ út 88.). Az eltűnteket keresi a rendőrség. A Carlier elsőrangú czég Párissban, budapesti női kalap-szalonjába, Váczi-utcza 5. I. em., a leg­újabb és legelegánsabb estélyi-, trotteur- és auto­mobil-kalapok érkeztek. — A chryzantheum kiállítást (Nemzeti Szalon) Pásztory, virágkereskedő, cs. és kir. udv. szállító (Rákóczi-út 3.) megvette és díjtalanul megtekin­tésre a nagyérdemű közönséget is meghívja. x Ha őszül a haja, használja a Stella-vizet, ára 2 K. Kapható egyedül Zoltán Béla gyógyszer­­tárában, Budapest, V., Szabadság-tér. x Gilette biztonsági borotva főraktára : Marton Alajos czégnél, Budapest, Váczi-utcza 10. x Diana sésborszecz, a leghatásosabb háziszer, mindenütt kapható 44 fillérért. x A negyedévszázadnál jóval tovább fennálló Kanitz Ferencz és Tsa, (Kossuth Lajos-utcza 1.) legjobb k­irti vászon és fehérnemű Czég fel­oszlik. A czég kitűnő árui nagyon mérsékelt ár­ban kaphatók. x Slemesi czimexetset készít, régi és lyukas képeket restaurál L­in­hart Vilmos színházi festő és díszítő. Budapest, telefon 58—83. x Fővárosi Orfeum. Az új novemberi műsor, melynek hétfőn este volt a bemutatója, elejétől vé­gig csupa elsőrendű attrakc­ióból áll és több olyan igazán kiváló művészi színvonalon álló mutatványt tartalmaz, amineket eddig még Budapesten nem láttunk. .Megemlítjük mindenekelőtt Hock Rudol­fot, egy németországi recritátort, aki szellemes dol­gaival valósággal elragadta a közönséget. Con­stance Z­i­n­n­e­r, bécsi előadóművésznő két remek dalával bájolta el a publikumot. Feszült érdeklődés kísérte az Alma-Viva spanyol társulatnak a spa­nyol népéletből vett szép jelenetét. Ezeket Wald­­mann igazgató legutóbbi külföldi útján szerződtette a madridi Tortella-színházból. A sajátságosan ér­dekes szám remekül illik az új műsor keretébe. L­a­f­e­r­n­o, a mester-zsonglőr, C­h­r­i­s­t­i­s, tánczo­­sok, Ferreros, tréfás zenészek és Georgis karika-művészek erősen osztoznak a műsor sike­rében. A novemberi új műsor határozottan a leg­jobb, amit e téren látni és hallani lehet. Tisza István a protestantizmusról. — Elítéli a dogmákat és c­eremóniákat. — Budapest, november 3. A Protestáns Irodalmi Társaság kedden délután 5 órakor a Kálvin-téri ref. templomban dr. Zsi­linszky Mihály és Antal Gábor együttes elnök­lésével felolvasó ülést és egyben közgyűlést tar­tott. Az ülés iránt rendkívül nagy érdeklődés nyil­vánult meg. Jóval a közgyűlés megkezdése előtt a templom zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. A közgyűlést a református theológia énekkarának közéneke nyitotta meg. Ezután Antal Gábor püspök mondott ihletett előfohászt. Az elnöki megnyitó beszédét Zsilinszky Mihály, elnöke mon­dotta. Következett ezután gróf Tisza István elő­adása «A protestáns hitről és felvilágosodásról». Amikor gróf Tisza István a szószékre lépett, taps és éljenzés fogadta. Tisza szalonruhában volt és kezében a Szentírás aranykötésű könyvével kezdte meg beszédét: Tisztelt közgyűlés! Korunk a felvilágosodás ko­rának nevezi magát Több fölfedezés történt a leg­utóbbi esztendők folyamán, mint régebben évszá­zadokon keresztül, így kitolódtak az emberi ér­telem megismerési határai. A teljes, korlátlan gon­dolatszabadság és a gondolatnyil­vánítás szabadsá­gának eszméjét belevitték olyan társadalmi rétegek körébe is, amelyek ezekkel a kérdésekkel eddig nem foglalkoztak. Az istenség, a hit, a materializ­mus kérdései a múltban csak kevés bölcselőt fog­lalkoztattak; ma ezek a kérdések a legféktelenebb izgatás kérdései lettek a népnek előkészületlen lel­­külete előtt is. Azok a nagy kérdések: van-e lélek, van-e isten, mi m­ozgatja a világot, van-e másvilág, mindmegannyi nagy kérdés, mindmegannyi játék­szerként a félműveit nép körébe dobatik. Nincse­nek meg a tekintély által megszabott pozitív sark­oszlopai az emberi gondolkodásnak, amelyek eddig az emberiség nagy tömege lelki egyensúlyának biztos zálogát képezték. A szellemi fegyverekkel szemben az egyháznak szel­lemi védekezéshez kell nyúlnia. Az egyháznak az a nehéz kötelessége, hogy a hitetlenség, a mate­rializmus áramlataival diadalmasan vegye fel a küzdelmet. (úgy van! ügy van! Taps.) Eközben azt látjuk, hogy mind élesebb ellentét fejlődik ki a elit és a tudomány között. A felvilágosodás mind istentagadóbbé lesz, a hit pedig mind görcsöseb­ben kapaszkodik a középkori világnéz­et elavult bástyáiba. A küzdelem folyamán áldozatul esik a nemzetek belső békéje. A nemzetek ellenséges tá­borokra szakadnak, amelyek gyűlölködő ellenség­ként állanak egymással szemben. Ezzel ellentétben a tisztán protestáns nemzeteknél mind világosab-­­­ban láthatjuk a szintézis jelenségeit. Vizsgáljuk, mi ennek az oka? Az-e, hogy a protestánsok hit­elvei fölényben vannak más vallások hitelveivel szemben? Igaz, hogy a mi hitelveink haladást ké­peznek a római katholikus egyház hitelveivel szem­ben, de mégsem ez az eredmény igazi oka. A si­ker forrása ott keresendő, hogy a protestantiz­­mus eltörölte a dogmáknak azt a lelket lenyűgöző uralmát, amely az igazság felé törő embert, az emberi tekintélyek egész bástyázatával vette körül. (ügy van! Taps.) A protestantizmus lényege az hogy 84 lázadás volt, a dogma uralma, az emberi tekintély ellen. A protestantizmus kezébe nyomta ez embernek a Bibliát és azt mondotta neki: Építsd fel a magad hitét a te szent meggyőződésed sze­rint. Itt rejlik a haladás momentuma. Ezzel min­denki megtalálhatta a belső egységet tudomány és vallás között. Magában a Szentírásban nem ellen­tétet találunk a modern tudománynyal szemben, hanem a modern exakt tudományoknak legfensé­gesebb betetőzését Emberileg érthető, ha sokan azt mondják, hogy csak az létezik és csak azt hihetik, amit láthatunk, amit felfoghatunk és azután szabadgondolkozóknak nevezik magukat és félváll­ról mosolyogva néznek azokra, akik hisznek olyant is, amit az emberi elme meg nem érthet. Embe­rileg érthető ez, de olyan nagyon nevetséges, szá­nalmas és annyira a felfuvalkodott békát juttatja eszünkbe! Hát kérdem, tudunk-e egyáltalában esz­mélni anélkül, hogy öntudatlanul egész gondolko­dásunk alapjául, olyan sarktételeket tegyünk, ame­lyek az emberi elme előtt érthetetlenek. Megért­hetjük-e vájjon a tér és az idő fogalmát, az örökké­valóság­­é­s az örökkéfejlődés fogalmát?! Minden téren eljutunk az emberi elme korlátaihoz. Van-e nagyobb abszurdum a végtelen nagy és­ a végtelen kicsiny fogalmánál ? Van-e az összes dog­mák között felfoghatatlanabb, mint ez a matema­tikai igazság, amelyet pedig hinnünk kell, mert beválik az életben. Nem nevetséges-e ekkor odaál­­lani és azt mondani, hogy én pedig nem hiszem azt, amit meg nem értek. Krisztus az erkölcsi ideált személyesíti meg az Istenben, ahol a világot kormányozza. Szerinte az egész világ összefortó kapcsát a szeretet alkotja. Ez szabályozza iszo­nyunkat Istenhez és kell, hogy a szeretet szabá­lyozza viszonyunkat embertársainkhoz is. Isten sze­­retete­­is kegyelme irántunk, szeretetünk Isten iránt és testvéri szeretetünk embertársaink iránt: ezekre alapítja Krisztus világnézetét. A zsidók ősi felfogása szerint a zsidók Istene a bosszúálló, ha­ragtartó, kemény Isten. A mi felfogásunk szerint Isten a szeretet Istene. A krisztusi tan meghódí­totta az egész művelt világot. De hol maradt belőle a szeretet, a felebaráti szeretet fogalma, az em­beri méltóság egyenlő elismerésének fogalma ? Év­századoknak kellett eltűnniök, amíg a felebaráti szeretet fogalma átment a köztudatba. Mennyi sö­tét bűnt és elnyomatást kellett ezalatt elszenvedni éppen azok részéről, akik a szeretet vallási hirde­tőinek mondották magukat ! Minden dogma ma­gán viseli az emberi gyarlóság bélyegét. A dog­mákra szükség lehet, mert a pozitív vallások téte­leit össze kell foglalni. Ámde a dogma fogalmából a fejlődés fogalmát kizárnunk nem szabad. Az egy­háznak nem tiltania kell, hanem előmozdítania azt, hogy kezünkbe vegyük a Bibliát, mert akkor a hit lelkünkben élő valósággá lesz, valósággá, amely össze van forrva velünk. A hitetlenség, az atheizmus, és a materializmus korszakiban, hogy a hit megállhassa helyét, nem lélek nélkül elreczi­­tált formulákra van szükség, hanem élő hitre. (Za­jos helyeslés.) Mindenkinek meg kell alkotni hit dolgában saját egyéni meggyőződését. Mindenkinek otthon kell éreznie magát az egyházban. Kétszere­sen áll ez az elv azokra, akiknek hivatása az Is­ten igéjének hirdetése és az egyház vezetése. Szük­séges azonban, hogy az egyház ne álljon semmi­féle dogmatikus irányzat szolgálatába. Nyissa ki kapuit minden szellemi irányzat számára, mely krisztusi alapon áll, mert ezzel csak hatalmasabbá lesz az egyház élete. Szabadítsuk meg a lelkipász­torokat minden olyan hitvallási formuláktól, ame­lyek gyakran arra kényszerí­tik, hogy hazudjék Isten előtt. Sokszor megborzadok attól a gondolat­tól, hogy milyen kínszenvedést állhat ki a lelkészi pályára lépő az az ifjú, akinek­ értelmisége a dog­mák egy részét nem fogadja el és mégis ajkaira kell venni olyan igazságokat, amelyek reá nézve nem azok, hirdetnie kell a szószékről olyan tétele­ket, amelyeknek Belső meggyőződése ellent mond. Az ilyen ifjúnak választania kell: vagy ketté töri életpályáját, vagy pedig bele kell mennie abba, hogy gépiesen, oda nem gondolva, lélek és szív nélkül mondjon el olyan tételeket, amelyeknek belső lelki meggyőződése ellentmond. Ez nem annyit je­lent, hogy nem kellenek hitczikkelyek, amelyek­nek Szigort! követését a nagy reformátorok meg­követelték. A nagy reformátorok érdeme az ép­pen, hogy feltámadtak az emberiségre kénysze­­rített hitczikkelyek ellen. Mi nem akkor leszünk Ilis követői Kálvinnak és Luthernek, ha abban kö­vetjük őket, ami gyarló és múlandó, de akkor, ha abban követjük őket, ami örökbecsű. Tisza István beszéde után Kozma Andor el­szavalta «Ki volt Kálvin János» czímű­ költeményét, majd pedig Szőts Farkas titkár jelentést tett a társaságnak a múlt évben kifejtett működéséről. A közgyűlés a titkári jelentést tudomásul vette és a titkárnak kifejtett munkálkodásáért hálás köszö­netét nyilvánította. Végül dr. Kiss Áron és Far­kas József elhuny­tával megüresedett választmá­nyi helyeket töltötték be. A választmány két új tagja Pruzsinszky Pál és Csizmazia Lajos (Pápa) lett. A közgyűlés a theologiai énekkar köz­énekével emelkedett hangulatban ért véget. FŐVÁROSI ÜGYFÉL Az uj lakbérleti szabályzat. — Második közlemény. — Irta: Hajós Jenő dr. A 14—23. §§. a bérleti szerződés tartama alatti jogokat és kötelezettségeket szabályozza.­ ­Miért felelős a bérlő ?) A bérlő felelős, hogy a lak­ást tisztán tartja, és azt kellő gondossággal meg­óvja, — a rendes használat által kelet­kezett hiányokért vagy kopásért nem felelős. Ha pedig a bérlő a lakást lényegesen rongálja, vagy más lakó nyugalmát ismételten és jelentékeny mérvben zavarja, vagy lila a személy és vagyonbiztonságot veszélyezteti, és mindezen ese­tekben, ha a sérelmes használatot a bérbeadó fel­szólítására abban nem hagyja, úgy joga van a bérbeadónak arra, hogy a bérlőnek rögtöni hatály­­lyal felmondjon. Ha azonban a bérbeadó tűri is ezen sérelmes használatot, nem köteles ezt a házban lakó másik bérlő tűrni és ha ennek felszólítása daczára sem intézkedik a bérbeadó, úgy joga van neki a bérletet rögtöni hatálylyal felmondani. Ugyancsak felmondhatja a bérlő rögtöni hatálylyal a bérlet tárgyát akkor is, ha abba a házba, melyben 5 la­kik, rendőrileg nyilvántartott kéjnő költözött, ha­csak a bérbeadó a kéjnőt 3 nap alatt el nem távo­lítja, i sőt ha, a bérlő beköltözése előtt értesül .

Next