Magyarország, 1910. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1910-01-01 / 1. szám
t juk, amint eddig is tudomására adtuk, hogy velünk csakis az önálló bank és az önálló vámterülét alapján lehet megegyezésre jutni. Teljenek el tehát hónapok meddő kísérletekkel, legyenek új választások, tartson a parlamentáris küzdelem még hosszú ideig, mi a gazdasági függetlenség alapjáról el nem mozdulunk és a fölemelt kvótával szemben követeljük az önálló banknak tényleges megvalósítását, minden alku, minden félreértés és minden kétértelműség nélkül. Ez az a programm, amelylyel mi a további küzdelmekbe is belemegyünk. A tisztító vihar. Justh andreneziájának hatása Elnémult rágalmak. Az ex-rex és Wekerle. — Saját tudósítónktól. — Budapest, deczember 31. A Justh Gyula tegnapi audiencziájának, a Lukács Lászlóval folytatott tárgyalások meghiúsulásának hatása alatt áll ma a politikai világés a közvélemény. Általános az a felfogás, hogy a tegnapi események tisztító adarként hatottak a politikai atmoszférára. Kipusztult abból minden kétértelműség és homályosság. Kiderült, hogy Bécsből szépszerrel ez a nemzet semmit sem kaphat, még elismert jogainak teljesedését sem, ennélfogva a nemzetnek „az alkotmányos ellenállás terére kell lépnie, hogy jogainak érvényesítését kicsikarja. De kiderült az is, hogy Bécsben nagyon tartanak attól, hogy a nemzet az ellenállás terére lépjen, ennélfogva hitegetésekkel, formulákkal, megkerülésekkel iparkodnak a nemzetet elkábítani és az ellenállástól visszatartani. Jisth Gyulának és a függetlenségi pártnak az érdeme az, hogy a nemzetet az elkábítástól és kilátótalártól megóvták. Hónapokon, sőt éveken keresztül rágalmazta a hatvanhetes és a közös bankos sajtó Justh Gyulát és a vele egyívású államférfiakat azzal, hogy amit cselekszenek, azt tisztán azért cselekszik, hogy a hatalomhoz jussanak. No hát most kiderült, hogy mennyire törekszenek a hatalomra. Ha nem volna elég bizonyíték az, hogy Justh Gyula odahagyta fényes állását, társai pedig visszautasították a Kossuth Ferencs által felajánlott miniszteri tárcsákat: íme, most kétségbevonhatatlan, bebizonyult, hogy Justh Gyulát és társait tisztén és egyedül a gazdasági önállóság, az önálló bank megvalósításának gondolata és akarata vezette. Csak egy kissé lazább felfogása a politikai kötelességeknek kellett volna ahhoz, hogy megszerezzék maguknak a kormányzati hatalmat, a jogosultság teljes látszatával, mert hiszen a kormány a gazdasági önállóság és az önálló bankprogram jával jött volna, és így teljesen megfelelt volna a függetlenségi párt emlékezetes november 11-iki határozatának, amely szerint a pártcsak olyan kormányt támogat, mely a gazdasági önállóságot és az önálló banknak 1911-ik évi január hó elsejére leendő felállítását kormányzati programjába veszi... Csakhogy Justh Gyula és társai, okulva a Wekerle-kormánynyal szerzett keserű tapasztalatokon, amelyek szerint a kormánynyilatkozatok és a királyi elhatározások nem mindig fedik egymást, biztosítékokat kérettek az iránt, hogy a kormányprogramm nem marad üres szó, amelynek megvalósítása annak idején a királyi ellentáláson megtörik. Ezért kereste Justha Gyula és a függetlenségi párt a királylyal való közvetlen érintkezést. Feltételezte a királyról azt, hogy ha ő meg is engedi kormányának azt, hogy olyat hirdethessen programmjául, ami az ő elhatározásait nem fedi, de 5 maga nem fog belemenni a szavakkal és programmokkal való kétértelmű játékba. Itt csak kétféle eshetőség volt. Vagy kijelenti 5 felsége, hogy az önálló bank ellen annak idején, esetleg ha csak akkor is, amikor a nemzet újból az önálló bank mel- I natu repente. Gonosz carts történt vala a városban, mivel pedig szoros vigyázásunk volna, hogy semmi istentelenség ne történjék,példát kell még a szent innepek előtt statuálni. » Beadóik itt, ugyanis, hogy in Dominica Palinarum, azaz tegnap este, mikoron az jámbor hívek poerdteírtjára készülőnek, a város hajdúi az utczaháznál tolvajláson érték volna Kun Istvánt, Hajdú Antalt, Sípos Istvánt és Pető Mihályt Anna Polertis leányzóval. Mivel penigylen az város becsülete nem tűrheti meg ezen latrokat, adódjanak a hóhér kezeibe, mivel nem egyszer cselekedjenek hasonló istentelenségeket. E szavak után a tömlöcztartók elővezették a vádlottakat. Lehajtott fejjel kullogtak be a bűnösök, csak az egy Bokros Anna lépett be bátran, szinte belemélyesztve szemét az asztal végén ülő fiatal vízzerret vártuk szemébe. A vádlott férfiak nem tagadták rablási szándékukat, nyíltan kerti Iván, hogy az utczaház mellett levő mészárosszékeket feltörték és már más alkalommal is tolvajlottak több portékát. További examinálásra nem is vala szükség és a magisztrátus repente kimondta a deuberatumot a következőkben : «Mivel ezen tolvajok az város becsületes hírnevét megrontották, habár máskor is lapok voltak és így haláltérdemelnének, tekintve, hogy vallásukban az gonosz cselekedetet nem tagadták, imo coram Deo et senatu bevallották, most fejük nem verődik, ellenben mindnyájan a kereken erősen megveretvén, a városból kiüzennek és ha többször itt találtatnának, meghaljanak absque omni juris strepitu.» A pálozás hajdúk ezután a tolvajokat átadlett’ dönt, a maga részéről nem támaszt nehézségeket: ebben az esetben a Lukács Lászlóféle kombináció megvalósítása elől elhárul minden akadály. .Vagy pedig azt jelenti ki a király, — ami azután be is következett, — hogy ő megmarad az önálló bank ellen elfoglalt álláspontja mellett, amikor természetesen a Lukács László-féle kombinácziónak nyomban meg kellett hiúsulnia. A Justh Gyula kihallgatásának az volt a czélja, hogy vagy biztosítékot szerezzen az önálló banknak, vagy pedig kiderítse a Lukács László-féle «kormányprogramm» értéktelen, megbízhatatlan voltát. Ezt a czélját a kihallgatás teljesen el is érte; a király «döntött» a bankkérdésben. Ferencz József és Justh Gyula mint «jó barátok» váltak el, de a nemzet és király között az alkotmányosság összekötő fonala megszakadt, és most már csak az önálló bank effektív megvalósításával fűzhető megint össze. * Megbocsátás. Irta : Konca Ákos. Debreczen város tisztes szenátorai mind egybegyűltek felbiró uram hívására a városháza nagytermében. Szokatlan volt ez az egybehivás, mert a nagyhét egyik napján történt, már pedig a magisztrátus más esztendőkben a szent napokon nem ült széket, «lévén szoros statútumba az Innen előtt való napok jámbor megülése...» Csakhamar megnyílt a feőbiró uram szobájának ajtaja, mely a terembe vezetett és belépett azon Nagy Pál István feőbiró uram, kit a szenátorok mély meghajlással üdvözöltek. Az asztal végén Bonczos Kis László viczenótárius faragta a hófehér ludtollat, várván és lesvén a szót felbiró uram ajkairól. Nagy Pál István csakhamar félállott faragott bitói székéből és köhintvén: egyet-kettőt, imigyen szólt komor hangon : «A kegyelemnek Istene az ő szent lelkének erejével szálljon le a mi gyülekezetünkbe és mind a mostani szándékunkat, s mind ennekutcánna való szükséges kívánt dolgainkat bírja, igazgassa a maga dicsőségére és az respublica javára. Adj uram aszét és szivet, hogy recte foroghassunk előtted szent kegyelmedben, el nem feledvén : Qualis est judex, tales sunt quippe ministri, Si malus est dominus, sít popul’usque malua. Ámen!» Most peniglen cito elmondom, miért hivattam: figyelmeteket, szenátor uralómékat ingeMár egy nap sem választ el az új esztendő beköszöntőtől, mely sok minden kedves ajándék között hozza, a nemzet számára az exlexet. Mikor husvét táján közhírré tették, hogy a bankkérdésben a kormány tagjai között a szolidaritás megszűnt . Kossuth Ferencz megállapította, hogy a koalált pártok útjai szétváltak, alig gondolhatta valaki, hogy tíz hónap eltelte után is még mindig a Wekerlekomány bármily minőségben is helyén legyen. Beadták lemondásukat, de Wekerlelent és fönt mindent elkövetett, hogy megmaradjon. Csak a vak nem látja, hogy összes mesterkedései nem a válság helyes megoldására irányultak, de minden cselekedetében az az egy cél vezette, hogy a miniszterelnöki állásból valahogyan ki ne csöppenjen. Bizony, ha április 26-án lemondásukat beadva, szigorúan és erélyesen dolgoztak volna a kibontakozáson, már régen bekövetkezett volna valamelyes megoldás, mely minden esetben jobb lett volna a mai helyzetnél. Ámde Wekerle sok bécsi útjában s a Budapesten lefolyt számos miniszteri tanácskozásokon gondosan és rafifináltan munkálkodott azon, hogy azt a vékony szálat fiák az atmbituson várakozó hóhérnak,aki legényeivel kivitte őket a Tóczós mellé, hogy a kereken történő verést végrehajtsa, míg Bokros Anna ott maradt a bírák előtt, hogy számot adjon bűnéről... Nagy Pál István felbiró uram a leány felé fordulva ekképpen kezdett beszélni:’ — Nyilvánvaló a cimboráidi egyező vallásából, hogy nagy tolvajságot cselekedtetek, azonkívül ti már régen botránkoztatjátok a város jámbor népét. Miután ez bizonyos, valld be, hogy micsoda gonosz lélek rítt rá, hogy az Isten törvényét violáttad... — Hamis a lelke, gonosz a beszéde annak, aki rám fogja, hogy én is részes vagyok a bűnben. Járt utánnam, mikor még becsületes unter volt, na, tagadom ; ellopta az édesanyja utolsó tallérját, hogy piros keszkenőt vegyen rajta nekem, de én a szemébe vágtam a lopott s pénzen vett jószágot és’ elűztem magamtól. Az osztásban sem voltam részes, hanem éppen akkor mentem haza éjjel az utczaháznál, mikor a tolvajok ott rabolni akartak. — És ha így van, amint mondod — faggatá tovább a felbiró — hol jártál leányzó létedre éjszaka idején ? ! —■ Szabad vagyok, a magam kenyerén élek, ott járok, ahol akarok — vágá vissza a szót a leány. — Az én becsületemhez senkinek sincs semmi köze. És ha forró vasat tesz rám a hóhér, akkor sem mondom meg, hogy hol és kinél voltam. — Csendesebben, lányom — folytató komoran a felbiró. — A törvény kezében vagy, tagadásod mit sem használ és ha önként nem !MAGYARORSZÁG Budapest, 1910. szombat, január 16. /