Magyarország, 1910. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1910-01-07 / 5. szám

r­ t­é­n­n­i­e; az az erő, mely ezt az át­alakulást mozgatja, elsöpri azokat, akik útjába állanak; azokat pedig, akik még útjába sem állanak, hanem csak távol­ról nézik a nagy küzködést — nos hát, azokat föl sem veszi, hanem közömbö­sen halad el mellettük. Ez a sors vára „Nemzeti Társasköré­ben összegyűlő megcsontosodott urakra. Sorsuk igen élénken emlékeztet a hat­vanas évek ó-konzervatív uraira, akik úgy elmúltak a közéletből, mintha soha­sem lettek volna. Az a harcz, amelyet négy év előtt a nemzettel megvívtak, elismerjük, kemény, erős küzdelem volt, és az ütközet elvesztése rájuk nézve megrendítő katasztrófa. De ami azóta történik velük, az nem egyéb, mint a nyugodt, csendes elmúlás ebből a rut, küzködő árnyékvilágból. A politikai helyzet. Tisza szövetkezése Wekerleckkel. Lukács szembe helyezkedik velük. 4 függetlenségi párt nyugodt viselkedése. Nehézségek az indemnitás körül. Lukács kabinetje. V. Saját tudósítónktól — jelenül. Mert Wekerléék még Tiszától megtá­mogatva sem kellenek már senkinek sem. Amint hogy a közös bankért rajongó tár­saság egészen elvesztette az országban is lába alól a talajt. De érdekes, hogy Tisza már arra a hírre is, hogy Lukács kormányzatával talán a függet­lenségi pártra akar támaszkodni és az önálló bank híveivel akar szövetkezni, egyszerre el­vesztette a fejét. Budapestre rohant és itt az ő-szabadelvűek között hadakozik Lukács ellen. Igazán bámulatos, hogy micsoda gyötrődés dőr ki egyszerre az egész társaságon. Már az, hogy Lukácsot nevezte ki a király és nem őket, kétségbeejtette a jeles szövetséget. És még­hozzá az a hír, hogy Lukács parlamen­táris kormányt akar alakítani és a függet­lenségi párttal Iván megegyezni! Ez egye­nesen a Véres verejtéket veri ki a közösbankos politikusok homlokain. A függetlenségi párt ezen zűrzavaros kava­rodás köz­epett teljes nyugalommal nézi a Vergődést A párt Lukácscsal a múlt­kori szakítás óta, semminemű tár­gyalásokat nem folytatott, és nem folytat ma sem. Senkivel esze ágá­­ban sincs szövetségre lépni, aki az önálló bank felállítását kormány­zati programmjává nem teszi, még­pedig nem holmi bizonytalanságra, hanem ha­tározott terminusra. Tessék mindenkinek nyíl­tan és­ egyenesen szint vallani és határozott politikát folytatni. Ez a függetlenségi párt ál­láspontja, Ha Kossuth, Weker­le, Andrássy tár­gyalnak a király kiküldöttjével, a független­ségi párt sem fogja az ablakon kidobni azt, aki a király nevében jön. De tárgyalni csak az önálló bank alapján tárgyal bárki­vel is. Ne aggodalmaskodjanak tehát oly nagyon a közösbankos társaságban. Nem túlságos sok kilátás van arra, hogy a tárgyalások az ön­álló bank híveivel Újólag megkezdődnek, annál kevésbbé, hogy azok megegyezésre is fognak sir Hruz Mária, az ablakon pedig a jó, öreg korcsmáros feje tekint ki... Ezek a képek jók voltak az ifjúság érdek­lődését fölkelteni és fantáziáját táplálni. Pe­dig a rajtuk ábrázolt Petőfiek mind a bozontos­­hajú, hosszú, kecskeszakállú raubritterek vol­tak,­­ugy hogy mikor a Benczúr­ festette igazi Petőfit megláttam, sehogysem­ tudtam kiszo­rítani a lelkemből a félszázad óta belevéső­­dött Petőfi-araczot. Nagyon hasonlítottak ezek a régi Petőfiek a dunaparton álló szoborhoz. Ekkor alakult Erdélyben a Kemény Zsig­­mond-Társaság. Komoly és tartalmas működé­sével az erdélyi írók régi tradíczióinak leté­teményese. A mi Petőfi­ Társaságunk, alig szü­letve, örömmel üdvözölte lélekben az új iro­dalmi társulatot, maga pedig az első ünne­pélyes közgyűlés programm­ának megállapítá­sához fogott. Érdekes volt: az első közgyűlés. Persze Jó­kai Mór nyitotta meg elnöki beszéddel. Tíz órakor délelőtt már zsúfolásig tele volt az Akadémia díszterme, melynek karzatait is na­­gyobbára nők foglalták el, aminthogy a nők voltak kezdettől fogva a társaság legháláda­­tosabb és legbuzgóbb publikuma. . M­ég a tagok helyeit is nagyobbára nők tar­tották elfoglalva. A tanuló ifjúság rogyásig megtöltötte az állóhelyeket. Fiatal írók, mondja az egykorú referádó, nagyszámban lepték el az oldalt eső állóhelyeket. Jókai megnyitójában többek között ezeket mondja: — Az megtörténik sokszor, hogy egy zász­lót a fegyvertársak, nehogy idegen kézre ke­­rüljün, széthasogatnak, s darabjait keblükbe vezetni. Nagyot kell változni a politikai szi­­tuácziónak, hogy ez bekövetkezhessék. * Lukács László miniszterelnök ma beható tanácskozásokat folytatott C­s­á­k­y Albin gróf­fal, Jakabffy Imrével és Serényi Béla gróffal. Hír szerint tervbevett csonka­ kabinetje megalakulásának semmi akadálya nincs. Ezt közli legalább ma a hozzá közel álló Pester Lloyd és a félhivatalos kőnyomatos arról ad hírt, hogy Lukács holnap már Bécsbe megy, hogy jelentést tegyen a kabinet-megalakítás­­ról a királynak. A kabinet­­valószínűleg így fog­­megalakulni:­­ Miniszter­elnöki és pénzügy: Lukács László. Budapest, január 6. Nagy kirucc­anást végezett tegnap Tisza Lukács ,felien. Kimondotta, hogy ő és hívei nem azonosítják magukat vele. Lukács kész volna, hír szerint, a függetlenségi pártra tá­maszkodni ő pedig ezt nem helyesli. Isten mentsen meg, hogy az önálló bank híveivel szövetkezzen az Uj kormány. Tiszának W­e­­kerle kell, A­ndrássy és a többiek, akik a közös bank javára kötöttek egymással véd­és daca-szövetséget. Ő ezeket támogatja. Ér­dekükben Bécsbe is szaladgált, közbenjárt Aehrenthalnál az udvarnál. Sajnos, eredmény-Az örök-humorizáló Lauka e szentimentális levele mély hatást tett Sándorra. Mikor fel­jött az ártók és művészek társaságának helyi­ségébe, zokogva borult Lauka Guszti nyakába. Egyáltalán nagyon hamar elérzékenyedett. Eb­ben különben lelki rokonok voltak Lankával. Annál is mindjárt síréra állt. És ez a két vidám ember olyan szép verseket sirt egy­más nyakába borulva, hogy öröm volt nézni. Ekkor jelent meg az Athenaeum kiadásában ■két Petőfi-kötet. Az egyik az első, nagy, illusz­trált Petőfi, amelyet minden nagy, magyar festőművész egy-egy képe díszít, a másik egy kisebb, népies kiadás.­­Mind a kettő nép- és­­országszerte ismeretes. Ekkor fedezték fel egy fiatal orvos, Beli- Czay dr. tulajdonában a Petőfi egyetlen da­­guerrotip arczképét, melyet valami Frid­­rik nevű­ fényíró csinált. »Még emlékezik, — Úgymond, lett a mi megsz­ólaltatónknak (nem akarok interviewert irni) —, hogy Petőfi má­sokkal jött hozzá 1847-ben, s ezek biztatására szánta rá magát, hogy ő is levétesse a képét.» Az arczkép szellemes, emelkedett kifejezést tüntet föl, s erre nézve a költő legtöbb lé­tező arcképétől lényegesen elüt. Tudvalevő dolog, hogy akkortájt gomba­­módira termettek a Petőfi arczképek, és a Pe­tőfi, Debreczenben és Petőfi búcsúja a szülői háztól, meg Petőfi apoteozása czímű fantasz­tikus rajzok. Gyerekkoromban az én kis író­asztalom fölött is függött egy ilyen «Petőfi búcsúja], amely engem mindig mélységesen elszomorított. Az előtérben Petőfi kis bunkós­botjával és lengő köpönyegével a távolba in­dul és búcsút int vissza a kis, bogárhátú viskó felé, amely előtt kötényébe rejtett arczczal Belügy: Jakabffy Imre. Kereskedelemügyi Serényi Béla gróf. őfelsége személye körüli: Szapáry Frigyes gróf. Honvédelem: Hoffmann Hugó. Horvát: Josipovich Géza. A többi tárcsák az első három miniszter között oszlanak meg. Csáky Albin gróf bár teljes erejével támogatja a kibontakozást, aligha vesz részt a kabinetben. • Ha a kabinet megalakítása simán megy is, de annál nagyobb baj van az indemnitáss­sa­l. Alig van reá kilátás, hogy ezt a képviselő­­ház a Lukács-kormánynak — Appony­i és Kossuth minden igyekezete daczára is ■—, megszavazza. Itt tehát a helyzetben hamarosan változás fog beállani. Nem tudjuk, Lukács tesz-e valami kísérletet a pártokkal valami megegyezésre vagy sem, azt sem tudjuk, meglesz-e erre a kellő alapja és felhatalmazása, de arról meg vagyunk győ­ződve, hogy a mai helyzet ebben az átme­neti és bizonytalan állapotban so­­káig nem maradhat. Vagy meg kell egyezni a pártokkal parla­mentáris alapon, vagy választatni kell, de ebben a h­aotikus zűrzavarban a dolgok sokáig nem maradhatnak. Ma is az a meg­győződésünk, hogy a kibontakozás csakis a gazdasági önállóságnak és az ön­rejtve viselik. De ha azért hasogatnák BZélt lobogójukat, hogy darabjait gomblyukba tűzve viseljék rendszalag­ gyanánt, sértenék vele a megtisztelőt és megtiszteltet egyaránt. Ilyen zászló a Petőfi neve. I — A Petőfi­ Társaság czélja a szépirodal­mat, mint életpályát, emanczipálni és önállóéra juttatni. — Vannak, akik társaságunknak — foly­tatja később — egyéb feladatot is akarnak tulajdonítani. Hogy legyen gyűjtője, kommen­tátora, dicsőítője Petőfinek és irodalmának. (Ez később egyik sarkalatos feladata lett a társaságnak.) — De Petőfi neve — folytatja — nem kér tőlünk világosságot. Ő megalkotta magának a halhatatlanságot, függetlenül a hal­an­dó iva­dék ébren tartott emlegetésétől. Alakja, men­tül messzebbre halad, minden természeti tör­vény ellenére, annál nagyobbnak tű­nik fel... A megnyitó beszéd! Után Szász Gerő olva­sott fel egy «Ideál» czimü költeményt. Utána Pulszky Ferencz «Petőfi és a kritika a negy­venes években» czimü emlékezése következett, mely keserű igazságokat mondogatott akkor még javában élő és kritizáló íróknak. Szaba­dos János következett ezután, aki Petőfiről szóló költeményt szavalt. Balázs Sándor, az alapító, természetesen vig elbeszélést olva­sott fel, Kertbeny Károly Mária pedig vissza­­emlékezéseket irt Petőfiről melyeket Paulay Ede olvasott fel Záradékul Ábrányi Emil dekla­­málta gyújtó hatással «Zászló» czimü költemé­nyét. «Szavait úgy a közönség, mint a társa­ság tagjai feálllva hallgatták , lelkesülve meg­éljenezték.»­­ Ez volt az első közgyűlés tárgysorozata, mely 3 MAGYARORSZÁG Budapest, 1910. péntek, január 7.

Next