Magyarország, 1910. április (17. évfolyam, 77-102. szám)
1910-04-01 / 77. szám
a országot akar ebből a szegény, elmaradt országból teremteni, egyenesen ennek az érdekszövetkezetnek az a létalapjait támadja meg. Ezért olyan keserű és kétségbeesett ráz ő harczuk és ezért olyan aljasak a fegyvereik. Az érdekszövetkezet védi magát a kétségbeesés eszközeivel. Sajtót bérel magának, iró- Ttollakat pénzel, becsületrablókat, hivatásos rágalmazókat kreál, hogy az ország legtisztább jellemeit, legönzetlenebb politikusait lerántsa, meggyanúsítsa, leszállítsa a közbizalomnak magas talapzatáról. Sehol a világon nincs arra példa, hogy a nemzeti ügynek önzetlen, önfeláldozó harcosai annyi alacsony mocskolódásban részesüljenek, mint ebben az országban. Aki tájékozatlanul, ez után a•sajtó után akarná megítélni a közéletférfiait, azt kellene hinnie, hogy Magyarországon a leghitványabb emberek azok, akik hatalmat feláldozva, odadobva, visszautasítva, lélekemésztő, önzetlen harczot folytatnak a nemzet jogaiért, ellenben a legderekabb emberek azok, akik a zsíros konczokon, panamákon meghízva, meggazdagodva őrködnek azon, hogy ez a nemzet a rabtánczait le ne vethesse . . . És mégis, a föld mozog tovább, a nemzeti akarat diadalmasan nyomul előre, a hazugságok és rágalmak nyomorultul eltörpülnek, és szánalmas vergődésnél nem egyéb minden erőlködés, mely az országot a régi szűk, fojtó keretek közé akarja szorítani. A függetlenségi és 48-as párt hideg nyugalommal és megvetéssel fogadja, de egyszersmind kemény erővel veri vissza az ellene irányuló alacsony és nemtelen támadásokat. Hadd féljek és hadd A Műcsarnok mindenkori nagy erőssége, Mednyánszky László báró, két nagy tájképével most is megfog bennünket, csodálatosan szépek a színei, sejtelmesek a hangulatai ezeken is. Különösen a «Tóth+»-t sorolhatjuk a legjobb produktumai közé. Mányai József, Benczúr tani+ghjának aktjai közül a «Judith» a legjobb, de jól van megrajzolva a «Támasz» ez is. Ez Utóbbin az aktnál jobb, kifejezőbb egy öreg asszony portrai -je. Papp Sándor egy női arczképe és Kézdi- Kovács László egy erdei tája van még az első teremben. A többiek ismertetését egy második referádánkra tartva fenn, még hamarjában felsorolunk a kiállítók közül néhányat. Ezek: Iványi-Grünwald Béla, Magyar Mannheimer Gusztáv, Orgyay Ferencz és Viktor, Szányi Lajos, Stróbl Alajos, Mendik Oszkár, Basch Árpád, Bruck Miksa, Deák-Ebner Lajos, Déry Béla, Rabovíts Márk, Góth Móricz, Lechner Ödön, Körber Dezső, Nadler Róbert, Pap Emil, Szenes Fülöp, a fiatal Pogány Lajos, Gecső Sándor, Siklódy Lőrincz, Székely Andor, Tornai Gyula, Vajda Zsigmond, stb. Róluk legközelebb szólunk, azt azonban már most el kell mondanunk, hogy a szobrászati résznek Gách István, a Szabadságharcz-szobor egyik művésze, állította ki a legszebb darabját, a szerencsétlen Göröncsér Gurdel János síremlékét. Egy alkotásra kész, erőtől duzzadó ifjút ábrázol s azt szimbolizálja, hogy a művészet nem vész el a halállal. Igazi élet, igazi erő az, amit ez a szobormű lefejez. A kiállításon a 4000 koronás Társulati Díj, a 450 koronás Harkányi Frigyes-dij és az Erzsébetvárosi Kaszinó 500 koronás dija kerül kiosztásra. Magyar Elek: MAGYARORSZÁG "Budapest, 1910. pántét, április T. gyűlöljék! Ez a félelem, ez a gyűlölet az ő sikerének, győzelmének biztos záloga. Khnen nyilatkozatai. Nincsenek alkalmas jelöltjeik. Tanácskozások Khnennél. A függetlenségi párt akcziója. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márczius 31. .— Nincsenek alkalmas jelöltek, akikkel a harczot az ellenzékkel szemben fel lehetne venni! — panaszkodott Khnen most egy újságírónak. Ez bizony nagy baj. Nem nagyon tódulnak alkalmas jelöltek Khuen táborába. A legtöbb deputáczió, amelyik feljön, jelöltet kér, és sok-sok pénzt! Igazi táskahad, amelyik ilyenkor felkerekedik. Olyan czigánykodást visznek itt véghez azok a kiéhezett népek, olyan kunyerálást és nyafogást, hogy igazán nem csoda, ha Khuen rájuk un. Mindenütt persze «biztosra helyezik a kilátást». «Már régen várták a kormány felszabadítását», mert ők el vannak nyomva, hihetetlenül szorongatva. A kormány valósággal megmenti őket az átkos ellenzéktől. — Csak pénzt adjon, sokat, nagyon sokat, és adjon egy minisztert jelöltnek, de legalább is egy államtitkárt. Azzal «győzni» lehet. Khuenben van annyi élettapasztalat, hogy mindennek fel ne üljön. Olyan egyformáka az egész országban ezek a sirórivó, pityergő küldöttségek, hogy már szánalmat keltenek. Khuen nem adhat annyi pénzt, mint amennyit ez a zsebrák had el nem vinne. Természetes, hogy a pénz legnagyobb része az ő kezükön tűnne el, a választók kezeibe már ugyancsak kevés kerülne. Más oldalról is egy régebbi szabadelvű miniszter környezetéből olyan kijelentést kolportálnak, mely arra vall, hogy nemcsak a kéregető küldöttségeknek, hanem a jelölteknek nívója is nagyon lesülyedt. — Hihetetlen alakok tolonganak ma a kormány körül. Mennyire sülyedt a kormánypárti nívó! Alig lehet ott számottevő elemekre találni. Ezért megy olyan nehezen Khuen szerint is a jelölések megejtése. Legjobban szeretné, ha alulról vállalkoznának alkalmas emberek a jelöltségek elvállalására. «Alkalmas» jelölt alatt értsd a pénzes jelöltet. De ez meg különösen nem akad. Még ha volna is némely megyében több stréber és törtető alak, de arra a bizonytalanságra, ami a kormány jövőjéhez tapad, egyik se akarja rábízni sorsát. Pénzt kiadni egy rövid ideig tartó pünkösdi királyság kedvéért, igazán nincs senkinek kedve. Még ha a kormány adja a pénzt, hagyján, nem a magáét költi, de a saját vagyonából költekezni azért, hogy Khuen rövid idő alatt elmenjen, és az egész helyzet felforduljon, igazán nem volna érdemes. Ma nagy tanácskozások folytak a miniszterek közt, Khuen, Hieronymi és Lukács tanácskoztak sokáig. A miniszterelnök kijelentette, hogy mostanában nem megy Bécsbe. A szükséges előterjesztéseket tehát a kabinetiroda útján teszi meg a kormány. * A néppárt lapja újólag rettenetesen kesereg azon, hogy Zichy Aladárt Nagykanizsán nem fogadták szívesen. Ezért aztán kigyót-békát kiált a Jusch-pártra. Nagykanizsán a Justhpárt részéről abszolúte senki be nem folyt abba, hogy Zichy Aladárt hogyan fogadják. Batthyány Pál grófról, akit jelöltül emlegetnek, kiderült, hogy hosszabb idő óta egy budapesti szanatóriumban van, ahol egy operációnak vetette magát alá. Ki tehet arról, ha a nagykanizsai közönség rokonszenve elfordult Zichy Aladártól és az 5 politikájától. Ha csak éretlen suhanczok lármádnak rá és zavarognak ellene, vagy mesterségesen gátolják a polgárság szabad véleménynyilvánítását, az durvaság, és a szólásszabadság megsértése. De ha a választóközönség hangulata jelentkezik meg az ellentüntetésekben, arról ugyan nem lehet tenni. A dologban különben legérdekesebb az, hogy Úgy látszik a néppárt azt, ha Zichy Aladár Nagykanizsán megbukik és esetleg gróf Batthyány Pál volt zalamegyei népszerűi főispánt választják meg, egyenesen a katholiczizmus sérelmének tekinti- Hogy-hogy? Hát már a magyar nagy katholikus közönség érdeke ahhoz van kötve, hogy, Zichy Aladár legyen-e Kanizsán képviselő, vagy sem? Ez már egyenesen az infallibilitásnak kiterjesztése lenne Zichy Aladárra, utánna Rakovfszky Istvánra, Molnár apátra és talán Henczre is, azaz, hogy Henczre már nem. De csak egy hónap óta nem, amióta t. i. kilépett; ő isi, Gieswein is, Csitáry is a néppártból, ezek már fallibilisek, elbukhatnak, sőt ki velük a parlamentből! Látszik, hogy politikai küzdelmeket lehetetlenség vallási mértékkel mérni. A katholiczizmusnak semmi köze sincs Zichy Aladár bukásához. Ha a zalamegyei közönségnek nem ideig a közös bank, a közös vámterület, a pluralitásos választói jog, és többfeféle jó, csak buktassa meg egész bátran Zichyt, azért nem kell bűnbocsánatot tartani, mert" Zichy egyénileg bármilyen szimpathikus ember is, mégis egyszerűen politikus, aki ellett küzdeni, harczolni jogosult is, helyes is! Az ilyen érzékenykedés és egyszerre a katholikus kolbarításnak magába öltése nem lehetséges, ez ellen tiltakozik bizonyára az egész józan katholikus közvélemény. sír A hazugságok tömkelegéből megint kiválik az, amit a Khuenékkel állítólag folytatott tárgyalásokról tovább szőnek egyes Khuen-párti orgánumok. Ma azt is írják egyes lapok, hogy «Holló Lajost is tudott ilyen tárgyalásokról». Ezzel szemben Holló Lajos ma kijelentette, hogy ez az állítás közönséges hazugság. Nemcsak nem tudott, de ma sem tud semmiféle ilyen tárgyalásról, vagy beszélgetésről. * A közvélemény érdeklődését moost azon kérdés köti le: mikor lesznek az újj választások? Képviselőjelöltek bármerre fordulnak meg,mindenütt feléjük hangált e stereotip kérdés. S bár már tíz napja, hogy az országgyűlés feloszlattatott, még a mai napig a kormány nem árulta el a feleletet. Régebben rendszerint ugyanakkor, amidőn az országgyűlést a király feloszlatta, rendelkezett az új országgyűlés összehívásáról is. Még Tisza István is követte ezt a gyakorlatot s 1905. évi január, hó elején a régi országgyűlés feloszlatásakor tudvalevőleg ugyan e hó 26-dikára ki is tűzte az Uj választások határidejét. Csak a Fejérváry-kormány tért el ettől a szokástól. Midőn 1906. évi február 17-én katonasággal verette szét az országgyűlést, annak utóbbi összehívásáról nem gondoskodott, sőt a törvényes három hónapi határidőben nem is állott szándékában az ily intézkedés. Már kész volt a királyi manifestánti, amely