Magyarország, 1910. július (17. évfolyam, 155-181. szám)

1910-07-01 / 155. szám

Budapest, 1910. péntek, julius 1. MAGYARORSZÁG az uralkodó megnyitó beszédére a parlamenti választ megadja. Ettől a szabálytól ugyan Kossuth Lajos in­dítványára 1848-ban eltértek,­­de csakis akkor, amikor már a főrendek örökös Huza-vonája le­hetetlenné tette, hogy a képviselőház felirata a királyhoz elküldessék. Arra, hogy a kormány meg se kísérelje a felirat elintézését, még soha példa nem volt .Valószínűleg tehát a kor­mány most sem kezdi meg működését ilyen cselekedettel, amely a parlamentáris szabá­lyokkal egyenes ellentétben van. Egyébiránt az ellenzék készen várja a kor­mány minden lépését és meg fogja adni min­denre a kellő választ. Ma a Kossuth-párt és néppárt aránylag ke­vés számmal volt képviselve a képviselőház­­b­an, de már csaknem teljes számmal megjelent a­­Justh elnöklete alatt álló párt. Maga J­u­s­t­h Gyula a legelső padsorban foglalt helyet­­és élénk­ beszélgetést folytatott úgy gróf Bat­thyány Tivadar és Holló Lajos alelnökök­kel, mint a párt tagjaival. A párt,­­daczára annak, hogy a munkapárt a legkíméletlenebb és legdurvább támadásokat intézte ellene, 41 taggal vesz részt a parlamenti küz­delemben. Mindenesetre igen tekintélyes szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a múltban is a legélesebb­ küzdelmek keletkez­tek, mikor pedig alig volt egy 20—25 tagb­ól álló párt, amelynek kebeléből a küzdelmek ki­indultak. Ma a Justh-párt '41 tagján kívül van m­ég nagyszámú ellenzék, amely a parlamentáris­­ küzdelmet kész a kormány ellen felvenni, úgy, hogy körülbelül 120—130 tagból álló hatal­mas ellenzékkel áll a kormány szemben. * '■ Igen jó hatást tett az, hogy az ellenzék már mai első fellépésénél is iparkodott egyetértő megállapodásra jutni. Bizonyára lépésről-lé­­pésre igy fog ez a jövőben is történni. Beth­len István gróf a Kossuth-párt értekezletén igen, helyesen mutatott rá. Hogy a másik függetlenségi párt elleni inzultusokkal fel kell hagyni, a közös ellenség ellen kell hadakozni. Ha a parlamenti harc­okból mind a két függetlenségi párt méltóan kiveszi a maga részét, akkor az egymás megértése is könnyebben be fog következni. Ma a képviselőház megalakulása simán ment végbe. A képviselőház kimondotta, hogy ülé­seit az eddigi szokások­ szerint ’’’Irden hétköz­napon 10 órától délután 2 óráig fogja megtartani. Ezzel tehát elesett a párhuza­mos ülések és a nyolc­órás ülések terve. A napi négyórás ülést meg lehet toldani minden vita nélkül még egy órával­ , úgy, hogy napi öt óra áll rendelkezésre i a hosszabb­ tárgyalások eseteiben. Ma a Kossuth-párt lapja alapos lec­kében részesítette A­ndrássyék lapját a bank dolgában. Kijelenti, hogy az önálló bankért folytatott küzdelem meghiúsulásának An­­drássyék viselkedése volt az oka. Mikor a füg­getlenségi párt hozzájárult a kartelbank fel­ajánlásához, akkor annak visszautasítása ese­tében a kisebbségben levő 67-esek nem hono­rálták a parlamenti többség álláspontját a­z önálló nemzeti ban­­k dolgában, ha­nem a közös bank szabadalmának meghosszab­bítását követelték. Ezzel az álláspontjukkal érték el azt, hogy az osztrákok­ még a kartech bankot is visszautasították, mert tudták azt, hogy ezzel a kormánynak­ és a magyar par­lamenti pártoknak sorait is megbontják. Nagyon igazságos kritika, mert ha a 67-es pártok és kormányférfiak nem küzdenek Bécs­ben és itthon is vad szenvedélyességgel az ön­álló bank ellen, akkor az udvarnál tapasztal­ható nehézségek is könnyen elháríthatók let­tek volna.­­ Lukács pénzügyminiszter a bank­­tárgyalásokról. Lukács László pénzügyminiszter a bank­tárgyalásokról s a készfizetések felvételéről egyik bécsi lap munkatársa előtt a következő­képpen nyilatkozott: ■ — A magyar és az osztrák­ pénzügyminisztérium­ szakreferenseinek tárgyalásai során felmerültek­ bi­zonyos nézeteltérések, amelyek szükségessé tették, hogy a magyar és osztrák pénzügyminiszterek köz­­vetlen tárgyaljanak egymással. Ez ma meg is tör­* tént, anélkül * azonban, hogy a tárgyalások során­ határozott eredményt elérni sikerült volna, vmi A nehézségek főleg a bankkérdés körű i­s a készfizetések felvételében mutatkoznak. AZ érme- és értékszerződés megkötésnek nincsenek akadályai.­­­­ A tárgyalások jelenlegi stádiumában nem lehet a felmerült nehézségek természetéről nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy most még nagyok a nehéz­ségek. * A tárgyalásokat legközelebb folytatni fogják, éjnek idején, Tehuantepek ellen indult s naj­­’nalhasabtával rátámadott az Álarcon ve­zér alatt álló «c, o n s e r v a­d­o­r­e­s»-ek sere­dére, amely támadás olyan sikerrel járt, hogy az ellenség rendetlen futásnak eredt és zsák­mányul mintegy 700 fegyvert hagyott visz­­­sza a győztesek számára. Ez az új és nagy siker ezredesi rangot juttatott Diaznak, s hozzájárult ahhoz is, hogy a már Ixtlanba menekült «liberális» kormány feje visszatér­hetett székhelyére, Oaxacába, s újra meg­kezdhette hivatalos működését. Diaz, 500 gya­logos élén, 1860. január havában ismét a spa­nyol C­o­b­o­s ellen indult, akivel Tlacolula mel­lett találkozott és­­Mitla romjainál össze is ütközött. A harcz néhány óráig tartott, és Diaz teljes győzelmével végződött. Az ellen­ség Fortinig menekült, itt azonban utolérezve, ismét megveretett. Márczius 9-én, Marque­­sado mellett Acevedo Gasimiro, május 15-én pedig Ixtepeji mellett Trejo Anastasio se­regei fölött aratott döntő ütközeteket. 1860. augusztus Diáz 700 harczossal visszaverte a spanyol Cobos kétezer emberből álló seregé­nek támadását, és bár egyik lábán maga is erősen megsérült, mégis két­ámadást inté­zett az ellenség ellen és azt teljesen szét­verte. A sok vérvesztés daczára, két katonára támaszkodva követte a futásnak eredt «c­o­n­­servadores»-ek töredék seregét egész Oaxaca városig, itt azonban sebe ágyba dön­tötte s hosszabb ideig volt kénytelen pihenni. Akkor lett első ízben országgyűlési kép­viselővé megválasztva és delegálva a köz­társaság fővárosában tartandó kongresszus gyűléseire. i . i­­ . : Az 1861. évi junius 24-én tartott ülés alatt tudta meg Diaz, hogy Leonardo­­M­a­r­q­u­e­z m­eg akarja támadni a fővárost. Erre felál­lott a szószékre és kijelentette, hogy ő első­sorban is katona s azért kéri a kongresszust, engedné meg neki Mejia tábornok oldalán har­­czolni az ellenség ellen. Az engedélyt meg­adták, mire Diaz azonnal a hadsereghez vo­nult s tulajdonképpen az ő katonai képzett­ségének volt köszönhető, hogy­­Mejia tábor­nok az ő segítségével Marquez fölött teljes diadalt aratott. Ezen ütközet után egész sora következett Diaz Porfirio (ez időben már tábornok) győzelmeinek az egyesült hadsere­gek fölött és különösen nevezetes volt az az ütközet, amelyet Marquez és Tomas Me­­j­­­a egyesült hadseregei ellen vívott, szét­verve őket teljesen. Diaz 1862-ben megtudta azt, hogy Anglia és Spanyolország visszavonta katonáit a mexikói köztársaság ellen küzdő koaliált hadseregből, mire váratlanul rátá­madt a Lorencez vezérlete alatt álló fran­­­­czia hadseregre, s azt április 28-án Acul­ I­­zingo magaslatain, később pedig, május­­ 5-én, Puebla városban legyőzte, végre pedig­­ 1862. év június 14-én ,La Cerva­ mellett tel­­j­­esen szétverte. Amint III. Napóleon hírét­­ vette a seregét ért nagy veszteségnek, 1863.­­ év január havában F­o­r­e­y tábornok vezetése­­ alatt 26.000 embert küldött a köztársaság­­ belsejébe, amely márczius 16-án körülvette­­ Puebla városát. Hatvan napig volt Puebla kö­­­­rülvéve az ellenség hadseregétől, míg végre f­eleség hiányában kapitulálni volt kénytelen.­­ Puebla kapitulácziója alkalmával Diaz a­­ francziák fogságába jutott, amely alkalom­mal visszautasította becsületszóra való sza­­j­badonbocsáttatását, mert ez őt a tétlenségre * kényszerítette volna. Ennek folytán állítólag halálra is ítélték, és hogy az ítéletet­­,végre nem hajtották rajta, a m­a­­­­gy­ar születésű, Csizmadia nevű ist­. hadnagynak’ köszönhette, aki, mint­ azt Varj­assy annak idején megírta, meg-­ meneküléséhez — egy régi szivessége viszony­zásául — segédkezet nyújtott. Rendkívüli nép­szerűsége, amelyet már ez időben is élvezett" Diaz, Juarez köztes?"’rö’-öt arra kész­tette, hogy felajánlja neki a hadügymi­niszteri állást, amelyet azonban Diaz, hi­vatkozással fiatal korára, visszautasított. is Diazt később a déli és keleti hadtestek fő­vezérévé nevezték ki. Puebla, Tlaxcala, Ve­racruz, Guerrero, Oaxaca, Chiapas, Tabasco/ Yucatán és Campeche államokra való hatás­, körrel. A francziák pueblai győzelme után si­­került Diaznak lassan-lassan ismét győzedel­meskedni Napóleon hadseregén, Hévévé Huajapam, Teotitlan és Zoyaltepec városokat,­­míg végre teljesen leverte Brincourt tá­bornok hadseregét, amely a liberálisok élő­­haladását lett volna hivatva visszaszorítani.­­Diaz nagyszerű győzelmei kényszerítették Ba­ra­­­n­e tábornokot arra, hogy a mexikói fran-.­­czia hadsereget 1864. deczember havában újra­­szervezze. Diaz 1865-ben ismét a francziák­, foglya lett Pueblában, de szerencsecsillaga­­­akkor sem hagyta el, mert szeptember hó 20-án sikerült megszöknie. Hogy mennyire­ féltett ellenséggé vált Diaz a császáriaknak,, az bizonyítja legjobban, hogy fejére tízezer­ dollár jutalom volt kitűzve. Ekkor adták ki azt a gyalázatos rendeletet, amelyikben meg­parancsolták a franczia­ tisztikarnak, hogy lőjjenek főbe minden republikánus­ érzelmű embert, aki fegyvert emelt az invázióban résztvevők ellen, avagy hazája sza­badságának kivívása érdekében bármi módon közreműködött. Megmenekülve Diaz Porfirio al p­ueblai fogságból, Bernal Gar­cia ezredeshez­­ szökött, aki­­t egy­­­kis serleg vezetésével bízta Hat új jegyző. A mini­sterelnök indítványára a Ház elhatározta, hogy még hat jegyzőt választ. Ezekből,­­ amint értesülünk, három lesz kormánypárti, egy Kos­­suth-párti, egy néppárti s egy horvát. A Ház holnapi ülésén választja meg az új jegyzőket. 1­ 3 Budapest, Július 30. *1 A függetlenségi és 48-as párt értekez­lete. A függetlenségi és 48-as párt holnap, pén­teken délután 6 órakor értekezletet tart. 1 Mi történik Szerajevóban? Szerajevóból jelentik nekünk. A tartományi kormány elrendelte, hogy a sheik-ul-ulema mai beiktatása alkalmából az összes állami épületeket, valamint a város-­ házat, ahol jelenleg a tartománygyűlés ülésezik,­­lobogózzák föl. Délelőtt tíz órakor tényleg fekete-sárga, p­i­r­o­s-f­e­h­é­r-z­ö­l­d és a vö­rös-sárga (boszniai) lobogók lengtek a város­i házán, azonban később a tartománygyűlés két al­­elnökének rendeletére a lobogókat bevon­­ták. A tartományi kormány e gyengesé­' gét ezzel a tüntetéssel szemben általánosan elíté­lik. A tüntetés kizárólag a magyar zászló ellen irányul, v J Ali F i­r­d­u­z i bég, a tartománygyűlés elnöke, aki el sem foglalhatta állását, agóniában fekszik és halálát minden órában várják. Utódjául, mint pártvezér és a tartománygyűlés elnöke, Mah­mud bég Fadilpasics szer­bj­evói kereskedő van kiszemelve. Fadilpasics, ha őt választják meg, Arnautovics vakusi igazgatónak a poli­tikai befolyása alatt fog állani.

Next