Magyarország, 1910. július (17. évfolyam, 155-181. szám)

1910-07-01 / 155. szám

4 A képviselőház megalakulása. Elnök és tisztikar választás. Budapest, július 30. A Ház folyosóin már jóval tíz óra előtt moz­galmas élet sü­reg, népes csoportok tárgyalják a nap eljövendő eseményeit. Ma választja meg a Ház az elnökét és a tisztikarát. A mérkő­zés nem ígér nagy érdekességet, mert hiszen mindenki előre tudja, hogy Berzeviczy Albert lesz az elnök. Az ellenzék csak a­­de­­monstráczió kedvéért fog szavazni. A csengők megszólalnak és a képviselők az ülésterembe özönlenek. Neusiedler Károly kor­elnök egynegyed tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Az osz­tályok előadóinak jelentése után a választá­sok kerültek sorra. A munkapárt feltűnően nagy számmal jelent meg az ülésen, úgy, hogy Berzeviczy Albertre 211 szavazatot adtak le. Az ellenzéki pártok nem vették túlságos komolyra a mérkőzést és összesen csak 78 szavazatot adtak le A­p­p­o­n­y­i Albert grófra. Ezek szerint a képviselőház új elnöke Berze­viczy Albert. Alelnökök Kabos Ferencz és Návay Lajos. Háznagygyá Angyal Józse­fet, jegyzőkké: Lovászy Mártont, Ham­­m­ersberg Lászlót, Szinnyei-Merse Fé­li­x­e­t, Nyegre Lászlót, Vermes Zoltánt és Rudnyánszky Györgyöt választották. A legtöbb szavazatot Lovászy Márton kapta. Ezzel azonban még nincs vége a tisztviselő­­választásoknak, mert a mai ülés végén Khuen gróf indítványára kimondotta a Ház, hogy holnap még hat jegyzőt választ, mert az eddigi tapasztalatok szerint a hat jegyző kevés, így tehát holnap ismét lesz jegyző­­választás. Berzeviczy Albert az elnöki székfoglaló beszédben biztosította a képviselőházat arról, hogy a parlamenti küzdelmek hullámai, bármily magasra csapjanak is, az elnöki rostrum ma­gasáig sohasem fognak fölérni és az elnökség minden olyan törekvésnek, mely a parlamenti jogok gyakorlásának korlátozására irányulna,­­— bárhonnan jöjjön is az, — a legerélyeseb­ben ellene fog állani. Az elnökséget, úgymond, a törvény és a házszabályok tisztelete és a hazafiság fogja működésében vezérelni. Ezt a kijelentést az egész képviselőház osz­tatlan helyesléssel fogadta. Mikor azt men­deg. Minden időpazarlás nélkül támadta meg ismét az ellenséget s szeptember 22-én fog­lyul ejtette Tehuitzingo város egész őrségét. Diaz kitűnő hadvezéri tulajdonainak köszön­hető első­sorban, hogy a köztársaság szupre­­mácziája ismét kivivatott Mexikó területén, és miután 1866-ban az északamerikai Egye­sült­ Államokban elfogadott Monro­e-törvény meggyőzte Francziaországot a veszedelemről, amelyben hadserege jut, ha azt továbbra is a császáriak segítségére hagyja, III. Napóleon visszarendelte katonáit. Ezután kezdődtek meg a véres harczok a császáriak és köz­­társaságiak között. 1866. október 13-án verte meg Diaz Oronoz tábornok seregét Minhuatlan város mellett; innét Oaxaca felé ment s bekerítette a várost, itt sem veszte­gelt sokáig, hanem fölkerekedve, a Carbo­­nera-hegység felé vonult, ahol utolérve az osz­trákokat, nagy győzelmet aratott fölöttük és ssikerült neki csaknem az egész gyalogságot fogságba ejteni. Ez alkalommal 700 karabin­­fegyver, számos ágyú, az összes municziós- szekerek és élelmet vivő kocsik is a győztes tábornok kezeibe jutottak. Oaxaca várost ismét fölkereste és a benne lévő császári had­sereget október 31-én föladásra kényszerítette. A minhuatlani, a carbonerai és oaxacai sike­rek újra lelket öntöttek az egész köztársa­sági hadseregbe. Mexikó déli részén hadse­regének kirándulása alkalmával győzte le az ellenség csapatait Chistova, Tequisi­stuan és Tlacolulito mellett, amely győzelmek folytán már végleg elpusztultak az ellenség utolsó megerősített helyei a délvidéken. 1867. év május havában tette meg Diaz utolsó készülődéseit arra, hogy visszafoglalja Pueblát az ellenségtől és ebből a czélból a «San Juan»-hegyre helyezte át főhadiszállását, házta az elnök, hogy az üléseket pártatlanul fogja vezetni, sőt a kisebbség jogainak vé­delmére is kész. Károlyi József gróf közbe­kiáltott: — Nem á lá Perczel! Mikor pedig Berzeviczy elnök a nem­zet és király közötti jó egyetértés áldásait fejtegette, Förster Aurél ezt sivitotta közbe: 1 ! — «Nyomor és szenvedés!» Az elnöki székfoglaló után Berzeviczy Albert elnök jelentést tett a Háznak, a többes mandátumok számáról és a képviselőházhoz ér­kezett panaszokról. Újabban J­u­s­t­h Ferencz, Sümegi Vilmos és Serbán Miklós mandá­tuma ellen adtak be panaszt a képviselőházhoz. Mikor az elnök jelentette, hogy Sümegi Vil­mos mandátuma ellen­ kérvényt adtak be, Sü­megi Vilmos így kiáltott közbe: — Azért, mert én nem vesztegettem,­ mint az ellenpárt!? i■ I / I . I Ezután az elnök javaslatot tett, a holnapi ülés napirendjére vonatkozólag s az ülést fél három órakor berekesztette. Részletes tudósításunk a következő: Neusiedler Károly korelnök az ülést egynegyed tizenegykor­ megnyitja. A kormány részéről jelen vannak: K h­u e­n- Héderváry Károly gróf, Hieronymi Károly,­­Serényi Béla gróf, Székely Ferencz, Lukács László, Zichy János gróf és Hazai Samu. A korelnök. A jegyzőkönyvet Molnár Viktor­ fogja vezetni, a javaslatok mellett felszólalókat Bethlen Pál gróf, a javaslatok ellen felszólaló­kat pedig Esterházy Mihály gróf fogja je­­gyezni. Következnek az osztályok jelentései. Ké­rem az előadó urakat, tegyék meg jelentésüket. Szojka Kálmán a IL osztály előadója jelenti, hogy az osztály alaki hibák miatt Pekár Gyula és Hajós Kálmán mandátumát a B) osztályba sorozta. Hegedűs Kálmán a harmadik­ osztály előadója jelenti, hogy az osztály J­a­n­­­g­a János és R­a­­kovszky István mandátumait, miután azok ellen­­petíczió adatott be, a C) osztályba sorozták. Hammerer Ernő, a IV. osztály előadója, je­lenti, hogy az osztály Rudnay Béla, Sztanko­­,V­á­n­s­z­k­y Imre és V­ar­g­a Gábor mandátumait alaki hibák miatt a B) osztályba sorozta. Nemess Zsigmond, az V. osztály előadója je­lenti, hogy az osztály Faragó Antal, S­z­­­u­h­a Pál és V­a­d­á­s­z Lápót mandátumait alaki hibák miatt a B) osztályba sorozta. Mayer Ödön, a VI. osztály előadója jelenti, hogy az osztály Csontos Andor mandátumát alaki hiba miatt a B) osztályba, Heincz Hugó mandátumát körülbelül egy mértföldnyire keletre Puebla várostól. Rendkívül véres volt ez az ütközet, de végre is Diaz Porfirio győzelmével végző­dött, aki visszafoglalta Pueblát. Ezt az üt­közetet lehet tekinteni Diaz legnagyobb­ sikerének, amelyik a köztársasá­got Úrrá tette régi birodalmán. Bár a mexikói törvények elrendelték, hogy a haza­árulókkal szemben alkalmazásba hozassanak a császáriak által használt törvények, amelyek az ellenség összes foglyaira a halá­los büntetést szabták. Porfirio Diaz azo­kat nem csak hogy nem alkalmazta, de min­den elfo­gott tisztnek visszaadta szabadságát, még Escamilla ezredest sem véve ki, aki pedig a Diaz fejére tűzött dí­jat két év előtt sajátjából még ezer dollárral toldotta meg. Itt újra bebizonyította Diaz Por­firio nagylelkűségét, amely annyira meg­hatotta Escamilla ezredest, hogy több csá­szári tiszttel együtt átment a köztársaságiak pártjára és ezentúl Diaznak leghívebb embere pedig, mivel ellene pelleziót nyújtottak­ be, a C) osztályba sorozta. Almássy László, a VII. osztály előadója jelenti, hogy az osztály Ráth Endre, Bródy Ernő, Hege­dűs Lóránt és Lukács mandátumát alaki hibák miatt a B. osztályba sorozta.­ Vermes Zoltán, a VIII. osztály előadója jelenti, hogy az osztály Vorachcky János gróf mandátumát alaki hibák miatt a B. osztályba sorozta.­­Major Sándor, a IX. osztály előadója jelenti, hogy az osztály Beck Lajos mandátumát alaki hibák miatt a B. osztályba sorozta. Korelnök: Az osztályok jelentése tudomásul vé­tetvén, következik a képviselőház eln­ökének megválasztása. Bethlen Pál gróf olvassa a névsort, a képviselők beadják­­szavazólapukat. A szavazás fél ■ 12 órakor­ ér véget. Korelnök: A szavazatok­ a Ház színe előtt fog­nak megszámláltatok (Megtörténik.) A Korelnök jelenti, hogy beadtak összesen 294 szavazólapot; ebből Berzeviczy 'Albertra 211 A p p o n y i Albert grófra 78 szavazat esik, három szavazólap üres volt, kettőt pedig egyes képviselőkre adtak. Ezek szerint a képviselőház elnökévé Berzeviczy Albert vá­lasztatott meg. Következik az alelnökök megvál­­lasztása. Bethlen Pál gróf olvassa­ a névsort, a kép­viselők beadják szavazólapukat Korelnek: A szavazólapok­ összeszámlála utáni jelenti, hogy a beadott 270 szavazat közül Kabos Ferenczre 196 Návay Lajosra 195 M­e­s­k­ó Lászlóra 71 Rakovszky Istvánra 70 Kelemen Samura 1 Nyegre Lászlóra 1 szavazat adatott, egy szavazólap pedig üres. Ezek szerint a Ház alelnökei Kabos Ferencz és N­á­­vay Lajos. (Éljenzés a jobboldalon.) Következik a háznagy és hat jegyző megválasztása. Károlyi József gróf olvassa a névsort,­ a kép­­viselók beadják a szavazólapokat. Korelnök fél kettő után jelenti, hogy a háznagyi tisztségre beadott szavazatok közül Angyal Józsefre 233 Putnoky Mórra 2­71 I­n­s­z­k­y Istvánra 1­ szavazat esett. E szerint háznagygyá Angyal Józ­­­zsefet választották. . A jegyzői tisztségeknél Lovászy Mártonra 232 , Hammersberg Lászlóra 230 Szinyei-Merse Félixre 228 Vermes Zoltánra 227 MAGYAROR­SZÁG Budapest­, 1916. pénteki. Julius T. lett.­­ Ezen győzelme után Diaz Marquez tábor­nok seregét támadta meg és őt Mexikó­vá­rosba való visszavonulásra kényszerítette. A­míg Marquez hadseregével a fővárosban volt, bekerítve, esett el a császári hadsereg utolsó menedékvára és következett be az 1867. jú­nius 19-én a szomorú an­er­tárói tragé­dia, Miksa császár kivégzése. Diaz még ezután is folytatta Mexikó ostromát, a­mely egy nap múlva tényleg meg is adta magát. A győztes hadvezér minden ováczió tilalma mellett csöndben vonult be a fővárosba és­­ még zászlót sem tűzetett ki addig, amig J­u­a­­­i réz, a köztársaság elnöke meg nem érkezett.­­ Ez július 15-én következett be és amikor Diaz­­ megjelent előtte, hogy tetteiről beszámoljon, nagy csodálkozására a jelenlévőknek, 300.000 dollárt tett le az állampénztárba. E dicsősé­­­ges hadjárat után Diaz Porfirio, aki akkor már a déli zóna hadseregének volt parancsnoka,­­átnyújtotta az elnöknek lemondását, aki azon­ban azt nem fogadta el és arra kérte, hogy maradjon továbbra is állásában. Porfirio csak néhány hónapig maradt meg, hogy a hadsere­get újra szervezhesse, azután hosszabb időre visszavonult szülőhazájába, Oaxacába, amely állam­polgársága őt dicsőséges harczainak, megjutalmazása fejében a «Noria» nevű ha­i ciendával (majorság) ajándékozta meg. Diaz Porfiriot legelőször 1876-ban választot­­­ták meg elnökké négy esztendőre; őt Gonza­lez váltotta fel és amikor ennek ideje letelt, Mexikó népe ismét őt emelte a legmagasabb polctra. Diaz Porfirio az­­óta mindig egyhangúlag lett megvá­lasztva és hogy ez mit jelent Amerikában, ahol a községenként­ általános és titkos vá­lasztás van érvényben, csak az fogja tudni megérteni, aki a nép között élt és ismeri a­ mexikóiaknak azt a rendkívüli ragaszkodását, szeretetét és tiszteletét e nagy férfiú iránt, aki nemcsak mint katona és hadvezér , volt nagy a háborús időben, de még nagyobb lett a békében és oly magas fokra emelte nemze­­­tét, aminőről harminczhat év előtt még az ál­modni sem igen mert volna. Bővebben foglalkozni arról, hogy mi történt Mexikóban Diaz harminczhatévi elnöksége alatt, nagyon is hosszadalmas volna, elég, ha ismételjük Roosevelt szavait és azt mond­juk, hogy az epizetont, melyet volt kollégája vele szemben használt, a legteljesebb mérv­ben megérdemelte.

Next