Magyarország, 1910. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)
1910-09-01 / 207. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1910. SZEPTEMBER 1. CSÜTÖRTÖK/^^n XVII. ÉVFOLYAM 207. SZÁM..............." ...-■ ■■ • ■" —-----------------, - —........~ Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: ^ . ^^/1^zerkesztőség és kiadóhivatali Teréz-körut 19. sz Egyes számára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Lajo Hirdetések milliméter számításnál díjszabás szerint. A jövő nemzedék. Irta: Baza Baromi Budapest, augusztus 31. Itt a szeptember, iskolába készülnek a magyar fiúk. Egy részük most dönti el, hogy milyen pályára menjen. S ez a döntés elég fontos nem csak az illetékre nézve, de talán még inkább a nemzet szempontjából. Hogy fog megszólni a jövő nemzedék, mennyi lesz felőlük ügyvéd, orvos, mérnök, iparos, kereskedő, hivatalnok, gazda? A nemzet életébe vágó nagy kérdés ez, fontosabb, mint akármelyiké a napi politika aktuális kérdéseinek. Mondhatni, hogy ettől függ nagy részben a magyar nemzet jövő sorsa. Gondolunk-e evvel a kérdéssel olyan komolyan és alaposan, ahogy roppant fontossága megérdemelné ? Dehogy! Megy ez is csak úgy Isten nevében, a régi magyar indolencziával, Pató Pál módjára, ahogy minden egyéb dolga ennek a szegény országnak. Hogy az oktatásügyünk évtizedek óta szükséges reformja egyre késik s belátható időn belül alig lesz meg, az még a kisebbik baj. Ha nem javítanak ■gy, legalább nem is rontanak rajta. Könnyen lehet, sőt valószínű, hogy a reformmal csak rontanának. De arra sincs semmi gondunk, hogy a most meglévő oktatási intézetek közt a nemzet érdekeinek megfelelő arányban oszoljanak meg a tanulók. S ez már öreg hiba. Mert késő azután kiabálni, hogy sok az ügyvéd, sok a jogász, nem győznek annyi hivatalt csinálni, hogy valamennyit elhelyezzék. Nem kell annyi fiút rábocsátani egy pályára, nem kell annyi jogászt nevelni, hogy mikor aztán végeztek, megakadjon velük az állam s ne tudjon nekik kenyeret adni. Sajnos, magyar családokban alig van még ma is szó pályaválasztásról. Megy minden magától, az ősi hagyományok szerint. Mikor kinő a fiú az elemi iskolából, beadták a gimnáziumba; ha leteszi az érettségit, felküldik jogásznak, s mikor a jogot elvégzi, ha van még valami ősi birtok, hazajön gazdálkodni benne (jogi tudás alapján), ha nincs, vagy már kevés, akkor keres neki a rokonság valami hivatalt, vagy ha éppen nagyon vágyik az önállóságra, hát beáll ügyvédnek. Magyar középosztálybeli fiúnak ma is ez még a rendes, normális pályafutása. A legtöbb családban el se tudják képzelni, hogy ez másképp is lehetne, hogy a fiukat más pályára is adhatnák. És ez nagy nemzeti baj. Mert a kelleténél kétszeresen több jogász eltartása megbízhatatlan súlylyal nehezedik az egész magyar gazdasági termelésre. A húszmilliónyi magyarországi lakosságnak, a magyar földművelési és ipari a fejedelmi kornakban látható összehasonlító rajz mutatja, — két szép, hosszú, nyílegyenes, csinos házsorokkal szegélyezett, s fasorokkal díszített utcza, s több, szintén egyenes keresztutcza, ezernél több házzal, s körülbelül ötezer lakossal, két szép parkkal, termékenynyé tett, nagy kiterjedésű völgygyel, nyugat felől erdőkoszorúzta hegyoldalakkal, s ez mutatja azt a nagy kulturmunkát, amit Crnagora fejedelme országa fővárosának fejlődéséért tett, és áldozott. A mi kedves, termékeny, nagy Alföldünk kedvelt fája, a lombos ákácz, itt épp olyan szépen virul, s egész fasorok vannak akáczfából. Ami az épületeket illeti, itt is rosszabb volt a hire Cetinjének, mint amilyen valójában. Emeletes épület — többnyire egyemeletes, de van kétemeletes is, — van itt nagy számmal, csakhogy az itteni viszonyoknak megfelelőleg természetesen kicsinyek, az emeletek alacsonyak, csak a külföldi követségek épületei, különösen az olasz és franczia, emelkednekki, csinos, díszes kivitelükkel. Az építkezésben azonban semmiféle stilt, a legkisebb díszítést sem lehet felfedezni, még a fejedelmi konokon sem, amely egyszerű, egészen simára vakolt, világosbarna épület, nagy terraszszal az utcza felé. Méreteivel meglepi az embert a Via dni Dom, az új kormányzósági palota, amely csak most készült el, s ünnepies felavatása ma volt, a fejedelem és trónörökös jelenlétében. Hatalmas, négy utczára néző, egyemeletes épület ez, tágas szobákkal, ablakokkal, szép nagy udvarral. Itt folyik le az ünnepségek nagy része. A Vladni Dómban helyezik el majd az egyes kormányhivatalokat, amelyek most egyes, szétszórt, apró házikókban vannak. .. A középületek közül kiemelkedik még na- 5 termelésnek több jogászt kell eltartani, mint a harminczmilliónyi ausztriai lakosságnak s az ottani intenzív földművelésnek és hatalmas, régi iparnak. De ez még csak a kisebbik baj. Sokkal nagyobb a másik, ami a pályák aránytalan eloszlásából származik. Az, hogy ez az aránytalanság hátráltatja, megakasztja az ország gazdasági fejlődését. Az egész világ körülöttünk szédültesen halad előre. A tudomány fejlődése, bámulatos találmányok egyre szaporodó csodái it meg új területeket nyitnak meg folyton az emberi munkásság és boldogulás számára. Nemzetek versengve tolulnak az új utakra, amelyeken a jólét, haladás, nemzeti nagyság terem. A magyar ifjú pedig tanulja a jogot, mint az apja, nagyapja, s az a legfőbb ambícziója, hogy valami csendes, ,jó hivatalt kapjon, ahol élelemmel, ruhával, mindennel holtig eltartsa őt az állam. Nem így tervezte Széchenyi István. Intenzív földművelést, erős, fejlett ipart, amitől Ő Magyarország boldogulását és függetlenségét várta, nem lehet jogászokkal, jogi tudománynyal teremteni. Mérnök, építész, vegyész, iparos, gyáros, vállalkozó, kereskedő vagy képzett, modern gazda legyen a magyar fiatalember. Ne keresse a hivatalok biztos, nyugodt, üvegházi megélhetését. Vágjon neki bátran, friss erővel a zajló, kocz Lapunk mai száma 22 oldal« V V' - - «*»*-_ Cetinjei lépek. Cetinje, augusztus 27. Crnagorai A fekete hegyek országa! Cetinje, a teljes ünnepi díszbe öltözött fejedelmi székváros, az egész országból ideözönlött, változatos, festői nemzeti öltözetekben pompázó ezernyi sokaságával, a külföldről idesereglett sok idegennel, a folytonos automobil-tülkölés, koncertezés valósággal világvárosi életet és forgalmat varázsolt ide pár napra, s a benyomások, impressziók olyan tömege rohanja meg a szemlélődőt, hogy még az avatott tollú hírlapíró is alig képes teljes, hű képet adni annak, ami most Cetinjében Nikita fejedelem 50 éves uralkodói jubileuma és Crnagora fejedelemségnek királysággá emelése alkalmából lefolyik. Mindenekelőtt az udvari élet az, ami felkelti az idegen figyelmét. Nemhiába demokrata ország ez, a fejedelem és a fejedelmi család egy a népével, az érintkezés majdnem családias, szuronyerdő itt nem védelmezi az uralkodót. Még az olasz király is, aki már közel egy hete időzik itt bájos, rokonszenves külsejű nejével apósa családja körében, elvegyül Nikita fejedelemmel, de holnaptól kezdve már I. Nikola királylyal, a sétálók közé, s nagy kedvteléssel élvezi azt a tarka, színgazdag, nyüzsgő életet, amely most olyan élénkké teszi .Cetinjét. 1 . Cetinje! Ötven évvel ezelőtt, amikor Nikita ősei fejedelmi trónját elfoglalta, 25 apró ház, szétszórva a cetinjei, akkor még kopár, terméketlen, csupa sziklával borított völgyben, és öt, mondd öt szál élő fa, — es volt a fejedelmi székhely. S ma — mint egy,'..........agyobb arányú méreteivel a Zetski Do ta (színház), amelyben a narodna skupstiná (országgyűlés) tartja üléseit. Danié trónörökös csinos villája is kedvesen hat,, s a Grand Hotel egyemeletes épülete a főutcza végén. * Teljes ünnepi pompájában csak ma bontakozott ki Cetinje, a három napos nemzeti ünnep előestéjén. Az összes házak gazdag zászlódíszt öltöttek, Crnagora piros-kék-fehér, és a fejedelmi ház fehér keretű vörös zászlói, közepén a fejedelmi czimerrel, lobognak mindenütt, az utczákon végig babérlevélből készített, a hatalmas póznák között kifeszített guirlandok húzódnak, számtalan színes lampionnal, a fő-* utczák elején és a fejedelmi konok előtt kétfélél pedig hatalmas diadalkapukat állítottak föl, gazdag zászlódíszszel. Az utczákon nagy embertömeg hullámzik, tarka, gazdagdíszítésű, nemzeti öltözetben. Egész Montenegróból ifjú és öreg, aki csak bírta, fejedelme hivó szózatára elzarándokolt gyalog Cetinjébe,csak egy törzs, a legmesszebb fekvő herczegovinai határtól jött lóháton, apró, mokánylovakon, hogy a nemzeti ünnepből és örömből kivegye a maga részét. Legnagyobb a száma azoknak, akik az ősrégi nemzeti öltözetben pompáznak. Bő, kék bu-gyogónadrág, szűk, testhez simuló, vörös, gazdagon sujtásozott ujjas mellény s rövid, vagy hosszú, térden alul érő dolmány, dús aranysujtásozással. A fejen a jellegzetes montenegrói sapka s az övben az elmaradhatatlan hosszúcsövű revolver vagy régi divatú pisztoly. Soknak handzsár is van az övében, többnek régi kard lóg az oldalán, amelyet valamikor feje, í delmiétől kapott ajándékképp valami hőstett jutalmazásául. Megható látványt nyújtanak •• - I— ..........- -- - - ■ — ■ —