Magyarország, 1910. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)

1910-09-01 / 207. szám

t­ ozatos életnek, amelynek edző forga­tagában más nemzetek fiai versenyez­nek. Igaz, veszélyek is környékezik ott, amelyekkel meg kell küzdenie, s ame­lyek esetleg elnyelhetik. De ott terem az eső, a haladás, a boldogulás, a füg­getlen­­jólét. S nemcsak az egyesek, hanem a nemzetek számára is. Mert ami új vagyont, új értéket az egyes produkál, azzal nemcsak magát, de a nemzeti vagyont is gyarapítja; amit az alkotó munka világversenyében ered­ményt elér, azzal nemzetét is előbbre viszi. Milyen szépen kitervezték ezt a múlt század közepének nagy, átalakító láng­elméi. S milyen szépen megálmodta a magyarságnak ezt az átalakulását a mi nagy álomlátónk, Jókai! Az ő regényei tele vannak magyar fiatalemberekkel, akik ipari, kereskedelmi vállalkozásokra adják magukat, új értékeket termelő produktív munkával viszik előre nem­zetüket, s megalkotják a modern Ma­gyarországot. Garamvölgyi Aladár, Be­kend Iván, Harter Elemér: ezek az ő kedves alakjai. A magyar fiatal ember, aki mint mérnök, bányász, gyáros, ke­reskedő válik hasznára hazájának. Ilyennek álmodta, ilyenné szerette volna nevelni az új magyar nemzedéket. Bizony csak álom ez ma is. Garam­­völgyi Aladár, Berend Iván, Harter Elemér még mindig csak jogot végez, s legfőbb törekvése, hogy megyei al­jegyző vagy miniszteri fogalmazó le­hessen. És Magyarország gazdag, ha­talmas ipari államok szédületes hala­dása közepette marad szegény, tengődő, lekötött gyarmat. A német fiatalság nem talál már te­ret otthon a munkájának, hiszen a ha­zai szükségletet bőven fedezi már a hazai termelés — hát megy Ázsiába, egyes, már görnyedt hátú aggastyánok, vala­mikor daliás hősök, akiknek mellét számos hadi­érem diszíti a vitézi harcrokban véghez vitt hőstettek emlékeképp. A revolver és handzsár mellett még a múlt század hatvanas éveiből való hosszúesővű, kovás puskát is czipelik vál­­laikon. Mert a szeretett és népszerű fejede­lem tiszteletére illett, hogy telejs díszben ruk­koljanak be a Cetinje mellett elterülő hatal­mas sátorvárosba. Feltűnő a sok kitüntetés, hadiérem, amely aránylag még fiatal, de már magasrangú katonatisztek és polgáremberek, akik azonban fejedelmük hívó szavára minden­kor a legnagyobb készséggel szálltak harczba, melleit teljesen elborítja. Másik viselet a mi erdélyi románjaink ru­házkodására emlékeztet. Szűk, fehér, durva halmnanadrág, ugyanolyan mellény és dolmány is, minden sujtásos dísz nélkül. Ezek azonban kevesen vannak. Érdekes az albán­ viselet is, mert Nikitának albán alattvalói is vannak, vi­seletük már a mohamedán dervisekre em­lékeztet, fehér, térden valamivel alul érő, szoknyaszerü nadrág, sötétpiros, csikós ujjas­mellény s ugyanolyan színü térdharisnya; a fejviselet itt már a piros fej, mert túlnyo­mórészt mohamedánok. Ebbe a tarka sokaságba vegyül a sok frakkos, is­zalonruhás, vagy utczai ruhába öl­tözött külföldi, meg néhány sötétbőrű mór alak is színes nemzeti öltözetben, mert Nikitá­­nak még mór alattvalói is vannak D­u­­­c i­g­n­a mellett ,a tengerparton a montenegrói határ­nál. Nő azonban kevés látható, belföldi eddig alig­ mutatkozott egy-kettő festői nemzeti öl­tözetében. Érdekes ellentétet nyújtanak a ma­­lgas, sudár, szikár montenegróiakkal szemben­­az olasz tengerészek fehér matrózegyenruhá­jukban, akik az olasz királyi párral együtt most nagy számban időznek itt. _ 1 . 1 Afrikába vállalkozni, dolgozni, alkotni, a nemzeti erőt és vagyont gyarapítani. Nálunk itthon van a kész talaja min­den alkotó munkának, hiszen 1500 millió koronányi hiány van még az ipari termelésünkben, annyit hozunk be évenként a külföldről. És a mi fiaink mégis jogásznak és hivatalnoknak mennek. Szerencsétlen helyzetből származó szerencsétlen viszonyok ezek. Nemcsak a magyar fiúk, nemcsak a szülők a hibásak. Fő oka minden bajnak a mi lekötött gazdasági helyzetünk. Hiába, vámvédelem nélkül kezdő ipar nem fejlődhetik. Önálló vámterület: ez indítaná meg a vállalkozást, ez té­rítené produktív munkára a magyar fiatalságot, ez változtatná meg a jövő nemzedék képét, ez alkotná meg a modern, erős, gazdag Magyarországot. De hol vagyunk ma ettől ? ! - ■■-■■■ . ---------------- ■ ■-■■■y ------ — 1 ■ .............. 11 '—7 MAGYARORSZÁG Budapest 1910­. Csütörtök­ 1. szep­te­mber % Budapest, augusztus 31. rA salzburgi találkozó. Salzburgból jelen­tik: az osztrák-olasz határon előfordult ha­­tárinczidensek elintézésének kérdése a hetek óta folyamatban lévő jegyzékváltás által már annyira elő volt készítve, hogy a két külügyminiszter erre vonatkozóan is megálla­podhatott. Olaszország politikusok­ból és katonákból álló bizottságot fog Bécsbe küldeni, s ez a bizottság bécsi politikai és katonai tényezőkkel együt­­­­tesen el fogja intézni a függőben lévő kérdése­­n­ket. A bizottságok tárgyalásainak fő c­élja egy­­ egyforma szabályzat kidolgozása a határ őriz'­­­zetével megbízott szervek részére, valamint a határ közelében elhelyezett csapatok számára. Azt remélik, hogy ezzel további kellemetlen inc­idenseknek sikerül majd elejét venni, és az utóbbi időben mind sűrűbben előforduló ha­­tárinczidensek által fölizgatott közvéleményt megnyugtatni. A megegyezésnek nem lesz formális megállapodás jellege. Érdekes, hogy Ferencz Ferdinand trónörökös tegnap szintén Salzburgba érke­zett és ő is az E­u­r­ó­p­a-szállóban szállt meg­,­­ahol a két külügyminiszter lakik. A trónörö­kös­­azonban, éppen arra­ való tekintettel, hogy a kommentárokat elkerülje, inkognitó­ban maradt. Rómából jelentik, hogy a «Tribuna» salzburgi tudósítója hallotta, amint San Giuliano márki a megbeszélés után így szólt titkárához, Fasciotti báróhoz: — Az én benyomásom kitűnő, nem mond­hatok mást, mint hogy nagyon kitűnő. A két miniszter, továbbá a nagykövetek és kíséretük ma este i­s e­h­­­b­e érkeznek. A ki­rály San Giuliano márkit holnap délelőt­­kihallgatáson fogadja. A király a miniszte­reknek saját automobilját bocsátotta rendel­kezésükre. Azt a kommünikét, mely a két miniszter megbeszélésének eredményeit, szokás szerint, közölni fogja a nyilvánossággal, csak San Giu­liano kihallgatása, illetve elutazása után fog­ják közzétenni. A kommüniké nem hoz meg­­lepetéseket. Semmiféle különös meg­állapodások nem jöttek létre, kommüniké ezúttal kifejezésre fogja juttat, hogy a két miniszter a politika helyzet felfogásában egyetért , hogy a nézeteknek ezt a harmóniáját a némi külügyi hivatal vezetőjével való teljes egyet­értés kiegészíti. Ennek a megállapításával kap­csolatban a kommüniké néhány mondata elő­reláthatólag a hármasszövets­égnek lesz szentelve, melynek további fennállását a há­rom hatalom és az európai béke jól felfogott érdeke megköveteli. A két államférfit­ tanács­kozásai alkalmával abban a közös nézetben is találkozott, hogy a keleten Törökország belső konszolidálása által a viszonyok lé­­nyegesen javultak, de teljes tisztulás­ról még nem lehet beszélni, mert a krétai kérdés még nincs megoldva. Ausztria-Ma­­gyarország és Olaszország az új Törökország iránt teljes rokonszenvvel viseltetnek és Törökország belpolitikai viszonyainak javu­lását a legnagyobb elégtétellel látják. Ma volt az egyes törzsek felvonulása. Érde­kesebb látványt ennél képzelni sem lehet. Már kora reggel kezdődött a bevonulás a városba a konok elé, a legnagyobb rendben. Nem kel­lett itt sem rendőrség, sem katonaság. Nem­zeti dalokat énekelve közeledtek kapitányaik vezetése alatt s aki tanúja volt ennek, az meg tudja érteni, hogy pusztán harczi dalokkal mennyire lehet fanatizálni, valósággal fanati­kus őrjöngésbe hozni a montenegróit. A konok elé érkezve, elhangzott háromszor egymásután pár száz torokból: — Zsiv­ó Gospodar! Mert a montenegrói csak gospodarnak, úr­­nak szólítja fejedelmét. A hívó szózatra nemsokára megjelenik Nikita még mindig daliás alakja a szinpompás nem­zeti öltözetben, világos, halványzöld színű, tér­dig érő dolmányban s mint testvér a testvé­reihez, úgy sietett szeretett harczosai közé, akik hamarosan szoros kört formáltak körü­lötte. — Dobro jutro! (­Tó reggelt!) Ez az első szava a gospodarnak, majd — mint a nyugateurópai fejedelmekről ilyenkor szokás mondani — c­e­r­c­­­e­t tartott. Ez azonban nem volt az a hideg, szertartásos, udvari cercle, hanem barátságos beszélgetés. Mindenkihez más és más a kérdése, közben czigarettára gyújt s igy hamarosan, pár percz alatt meg­tudja, hogy mi újság az illető törzsnél, elfá­radtak-e a hosszú úttól, stb. Majd barátságos köszönés és integetés után visszatér palotá­jába, hogy pár percz múlva, egy másik törzs zsiv­ó-hivására megjelenjen. S ez így megy vagy két órán keresztül, míg végül az albá­nok, majd a lovasok jönnek, akik azután őrült vágtatásban, össze-vissza, hangos zsi­­ózás és üdvrivalgások között csakhamar eltűnnek a város szélén. A táborba vágtattak, egyúttal bemutatva harczi rohamukat. .­­ . •­­Közben a fejedelem, akinek figyelme min­denre kiterjed s aki öreg kora daczára szinte fáradhatatlan kora reggeltől késő estig, nem feledkezett meg a sajtó munkásairól sem. Kü­lön magához kérette a német, osztrák és ma­gyar újságírókat. S ekkor megérthettük, hogy, miért olyan népszerű Nikita, miért szereti s ragaszkodik hozzá annyira hős népe. A szíves, vendéglátó házigazda kedves, mosolygós, ba­rátságos modorában, ami olyan jellemző sa­játsága a montenegróiak fejedelmének, kö­szönte meg a sajtó érdeklődését s elnézést kért, mert nem nyújthatja azt a kényelmet, ami a nyugateurópai államokban természetes dolog. Francziául üdvözölte először a német újságírókat s különösen melegen emlékezett meg a «nagy» német császárról. Ezután min­denkit bemutattatott magának, kezet fogott mindenkivel s mindenkihez volt egy pár szí­vélyes szava­, majd szerb beszédet tartott az osztrák és magyar újságírókhoz s I. Ferencz Józsefről, az ő nagy barátjáról emlékezett meg szintén melegen. A magyar sajtó részéről csak a «Magyarország» képviselője volt jelen. A fogadás alatt folyton zúgott a zsi­nó! Ennek­­után egy törzs hívta fejedelmét, hogy jelen­jen meg az ő körében is. S ennek a fogadda végeztével nagy örömmel s fürgeséggel ele­get is tett. * Az udvari élet jellemzéséül érdekes epizód­ként ideiktatom Sándor szerb trónörökös fo­gadását, aki ma délután érkezett meg automo­bilon Cattaróból. D­a­n­i­­­ó trónörökös auto­mobilon ment a fejedelmi vendég elé, miköz­ben az előkészületek folytak a fogadásra. Egy­szerű volt az egész. Az új orosz mintára ké­szült, piszkoszöld szinti egyenruhába öltözött,­­tányérsapkás csapatok felvonultak az utczákra, ahol sorfalat állottak, a konak előtti térre azonban egy szál katona se került. Szabad A horvát pártok fúziója, Zágrábból jelentik? A horvát jogpártnak tegnapra hirdetett konferen­­cziáját szeptember 6-ra halasztották, minthogy nem jelentek meg elegendő­­számban a tagok. A haladó­­párt konferencziájáról kiadott kommüniké szerint a központi bizottság­­gyűlésén az új párt programma.

Next