Magyarország, 1911. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt szíveskedjenek lehetőleg gyorsan intézkedni hogy alap küldése fennakadást ne szenvedjen . MA kormány tervei Budapest, december 31. A kormánynak az új évben nagy tervei vannak. A katonai javaslatokat keresztül akarja vinni. A közös bank szabadalmát meg akarja hosszabbítani. Új adókat kíván behozni. A közigazgatást akarja államosítani. Hogy a Dreadnoughtok építéséről és más eféle dolgokról ne is beszéljek. Igaz, hogy az ország el van gyötörve, de azért nem hiszem, hogy ezek a tervek mind megvalósulhassanak. Azt hiszem, inkább tájékozatlanság a kormány részéről, hogy ilyen reményeket egyátalán táplál A közös bank szabadalmának keresztülvitele is egymagában véve óriási feladatot képez. Nem azért, mintha egy parlamenti többségnek nem volna ahhoz joga, hogy akár közös jegybank, akár önálló jegybank felállítására határozza el magát. Hogyne volna egy parlamenti többségnek ehhez joga. De az előzményeket nem lehet egyszerűen kitörölni az emlékezetből. Teljes beigazolást nyert, hogy nem a parlamenti többségnek akarata uralkodik ebben az országban, hanem az udvari hatalom szerez magának czéljai elérésére a parlamentben embereket és többséget. Az országot valósággal félrevezették, hogy joga van pénzügyeit önállóan rendezni. Ezen félrevezetés mellett súlyos terheket vállaltattak el az országgal. Azután jött a kijátszás és parlamentáris életünk letörése. Elképzelhető, hogy a dolog a közös bank meghosszabbításával most simán fog menni ? Az a kisebbség, amely óriási erőfeszítés és önfeláldozás mellett még a parlamentbe be tudott jutni, nemcsak az önálló bankot védi, hanem védi magát a nemzet alkotmányos életét és védi a nemzet szabad rendelkezési jogát az udvari hatalom önkénye ellen. Szinte mellékes, hogy kik vannak vele szemben: a mostani urak vagy esetleg mások, akiket a hatalom a maga czéljai elérésére alkalmasnak látott. Ezek az urak csak eszközök a hatalom kezében. A küzdelem nem ő ellenük irányul, bár el kell ismerni, hogy nem valami díszes szerep a nemzet jogainak letörésére vállalkozni. De ha az urak a többségi padokról elmennének, jönnének helyettük mások. Száz vagy kétszáz ember könnyen öszszeszedhető egy országban az udvari akarat szolgálatára. Fő dolog az, hogy kellő mennyiségű hatalmi eszközöket bocsásson az udvar a kiválasztottak rendelkezésére, amelyekkel ezért érhetnek. A bank tehát aligha fog könnyen menni, de hogyan mennek majd a dolgok a katonai javaslatokkal ? Ha a bankra vállalkozott a kormány a sokszor emlegetett készfizetések megvalósítása nélkül, a katonai követelések teljesítésére is bizonyára vállalkozni fog a nemzeti jogok érvényesítése nélkül. Micsoda naivitás kell azt hinni, hogy ami nem ment annak idején megfelelő ellenszolgáltatás nélkül Széll Kálmánnak, az menni fog most minden komolyabb nehézség nélkül a jelenlegi kormánynak ? A tervbe vett új adókat gyűlöletessé teszi az, hogy improduktív katonai czélokra kérik és hogy a szerényebb helyzetű társadalmi rétegekre kívánnak vele súlyos terheket rakni. Ha keresztül tudják is a parlamentben erőszakolni, nagy resenzust fognak azok kelteni az országban. De nem akarom mindezekben a dolgokban a kormányt képzelődésében zavarni. Csak ringassa magát bele csalfa illúziókba. Most csak egy kérdésre akarok röviden rámutatni: a közigazgatás államosítására. Hát komolyan ezt is tervbe vette a kormány ? A többi nagy feladat mellett még ennek keresztülvitelére is akarna vállalkozni? Lehetetlenség, hogy tudatában legyen a kormány ezen kérdés igazi jelentőségének és horderejének: Államosítani a közigazgatást! Hiszen ez mindent jelent nálunk. Ez teljes kiszol- s gáltatása a magyar államiságnak a ha t Lapunk,mai száma 46 oldal. * ■Vt** Réz, tfz és láng, — A „Magyarország* eredeti tárczája, — ' Azt meg kell adni, hogy se nagy szépérzék, se nagy kényelemszeretet nem volt azokban, akik Bodrogkisfalud község helyét öt-hatszáz esztendővel ezelőtt a Bodrog partján megválasztották. Mert mégis csak furcsa az, hogy ahol anynyi szép, sík terület van Köröskörül, ott a falut éppen a gödrös, partos, szakadékos részre telepítették, úgy hogy háromszor kell partról fel- és partról lebotorkázni annak, aki egyszer végigmegy a falu egyetlen utczáján. Biztosan onnan van ez, hogy akkor még takarékosabbak voltak az emberek. Sajnálták a szép, sima földeket házakkal beépíteni, mikor azok olyan jó búzát teremnek, a háznak meg úgyis mindegy, akármilyen terméketlen helyen áll, így hát ami földet semmi egyébre nem lehetett használni, oda építették a házakat. De már ha ebben takarékoskodtak is, az mégse volt szép az elődöktől, hogy ötszáz esztendő alatt rá nem értek kővel rendesen megcsinálni az utczákat, így még most is kerékagyig süpped a sárba a szekér, ha alkalmatlan időben téved Bodrogkisfalud utczáira. Ámbár hiszen ennek is megvan a maga orvossága: mikor nagy sár van, akkor üljön az ember otthon és pipázzon s ne járjon szekérrel sehová. No meg ha az elődök nem is gondoskodtak jó köves útról, azért van a j Isten, hogy helyrepótolja ezt a bűnös mulasztást. Mikor látja, hogy régen tart már a sár, s ideje volna, hogy a kisfaludiak kimozdulhassanak hazulról, akkor leszállítja egynéhány fokkal a hőmérőt s attól a nagy sár úgy megfagy egy éjszaka, mintha csupa kő volna. Igaz, még itt is van egy kis hiba. Mert aki azon a megfagyott sáron végigdöczög, ugyan erősen álljon benne a lélek, hogy az ilyen szekerkézés ki ne rázza. De azért mindentudó a jó Isten, hogy ezt a bajt is meglássa. És ha meglátja, tud ám ő ezen is segíteni. Elkezdenek szép lassan szálldogálni a fehér hópelyhek, szállnak, szállnak, reggeltől estig, estétől reggelig s reggelre virradva csak azt veszik észre,, hogy olyan szép sima és fehér az utcza, mintha márványlapokkal volna kirakva. És ez nagy öröm aztán a falu összes szekeres és gyalogos embereinek. De nagy öröm a szegény magyar honvédeknek is, akik fáznak ugyan szörnyű módon, de legalább szép sima utczán masírozhatnak végig Bodrogkisfaludon. Csikorgó, kemény hidegben érkeztek a magyar honvédek Bodrogkisfaludra 1849. január 21-én. Kassa felől jöttek, megverve, megfázva, elcsüggedve. A kassai vereség után Mészáros Lázár átadta a sereg vezetését Klapkának. Úgy húzódott a vert hadsereg lefelé a Hegyaljára. Nyomukban a jóval erősebb ellenség. A tokaji hegy körül állt meg Klapka. Itt akart megütközni Schlick üldöző seregével. Ez a vidék a honfoglaló magyarok első megtelepedési helye. Ahol ezer esztendővel ezelőtt . —. ~—mar megszületett Magyarország, ott talán most se fog elbukni, elveszni. Nagy nyomok látszanak ezen a környéken: Árpád lába nyoma, Rákóczi lába nyoma. Hol vethesse meg biztosabban a lábát az üldözött magyarság, mint éppen ezen a földön? Klapka Tokajba vonult, Bulharyát Tarczallal küldte, Bátori-Schultz Bódogot Kisfaludra. Hidegben, zúzmarában, ködben vonultak be a magyarok Kisfaludra. Igaz, a hideget hamar elfelejtették a honvédek. Ahogy elszállásolták őket Kisfalud és Keresztúr házaiban, egyszeriben megmelegedett valamennyi. S alig tudhatták, hogy mitől melegedtek jobban: a sűtött szobától-e, vagy a szeretettől, amelylyel a jó magyar nép elhalmozta őket. Pedig veszedelmes volt akkor a honvédet szeretni. Két-három óra járásra állt Schlick, s ki tudhatta, hogy holnap nem az osztrák bakák fognak-e halni a honvédeknek vetett ágyban? S akkor bizony, bajba kerülhet, akiről kisül, hogy nagyon szívesen látta a honvédeket. Mégse törődtek ezzel a veszedelemmel a kisfaludiak. És bizonyos, hogy másnap reggelre egyetlenegy aprómarha se maradt elevenen a faluban. Levágtak bizott minden levághatót a honvédek számára. A faluban egyetlen úri ház van, özvegy Mudrayné csinos, kényelmes úri lakása. Ott gyűltek össze estére a honvédtisztek. Nagy szeretettel fogadta őket az özvegy úrnő. Schultz Bódog ezredes, aki a keresztúri csata után kapta a Báthori-Schultz nevet, nem király adományából, hanem katonáinak akaratából bemutatta a háziasszonynak a tisztibajt» t— ' ;1 A>»v v ■; .: ' r ' " \ VASÁRNAP XVIII. ÉVFOLYAM I. SZÁM BUDAPEST, 1911 JANUÁR I Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal Teréz-ferum 19