Magyarország, 1911. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az elő­fizetés megújítása iránt szívesked­jenek lehetőleg gyorsan intézkedni hogy alap küldése fennakadást ne szenvedjen . M­A kormány tervei Budapest, dec­ember 31. A kormánynak az új évben nagy tervei vannak. A katonai javaslatokat keresztül akarja vinni. A közös bank szabadalmát meg akarja hosszabbítani. Új adókat kíván behozni. A közigazga­tást akarja államosítani. Hogy a Dread­­noughtok építéséről és más eféle dol­gokról ne is beszéljek. Igaz, hogy az ország el van gyötörve, de azért nem hiszem, hogy ezek a ter­vek mind megvalósulhassanak. Azt hi­szem, inkább tájékozatlanság a kormány részéről, hogy ilyen reményeket egy­­átalán táplál A közös bank szabadal­mának keresztülvitele is egymagában véve óriási feladatot képez. Nem azért, mintha egy parlamenti többségnek nem volna ahhoz joga, hogy akár közös jegy­bank, akár önálló jegybank felállítására határozza el magát. Hogyne volna egy parlamenti több­ségnek ehhez joga. De az előzményeket nem lehet egyszerűen kitörölni az em­lékezetből. Teljes beigazolást nyert, hogy nem a parlamenti többségnek akarata uralkodik ebben az országban, hanem az udvari hatalom szerez magának czél­­jai elérésére a parlamentben embereket és többséget. Az országot valósággal félrevezették, hogy joga van pénzügyeit önállóan rendezni. Ezen félrevezetés mellett súlyos terheket vállaltattak el az országgal. Azután jött a kijátszás és parla­mentáris életünk letörése. Elképzel­hető­­, hogy a dolog a közös bank meghosszabbításával most simán fog menni ? Az a kisebbség, amely óriási erőfeszítés és önfeláldozás mellett még a parlamentbe be tudott jutni, nemcsak az önálló bankot védi, hanem védi ma­gát a nemzet alkotmányos életét és védi a nemzet szabad rendelkezési jo­gát az udvari hatalom önkénye ellen. Szinte mellékes, hogy kik vannak vele szemben: a mostani urak vagy esetleg mások, akiket a hatalom a maga czéljai elérésére alkalmasnak látott. Ezek az urak csak eszközök a hatalom kezében. A küzdelem nem ő ellenük irányul, bár el kell ismerni, hogy nem valami díszes szerep a nemzet jogainak letörésére vállalkozni. De ha az urak a többségi padokról elmennének, jönnének helyettük mások. Száz vagy kétszáz ember könnyen ösz­­szeszedhető egy országban az udvari akarat szolgálatára. Fő dolog az, hogy kellő mennyiségű hatalmi eszközöket bocsásson az udvar a kiválasztottak rendelkezésére, amelyekkel ezért ér­hetnek. A bank tehát aligha fog könnyen menni, de hogyan mennek majd a dol­gok a katonai javaslatokkal ? Ha a bankra vállalkozott a kormány a sok­szor emlegetett készfizetések megvaló­sítása nélkül, a katonai követelések teljesítésére is bizonyára vállalkozni fog a nemzeti jogok érvényesítése nélkül. Micsoda naivitás kell azt hinni, hogy ami nem ment annak idején megfelelő ellenszolgáltatás nélkül Széll Kálmán­nak, az menni fog most minden komo­lyabb nehézség nélkül a jelenlegi kor­mánynak ? A tervbe vett új adókat gyűlöletessé teszi az, hogy improduktív katonai czélokra kérik és hogy a szerényebb helyzetű társadalmi rétegekre kívánnak vele súlyos terheket rakni. Ha keresz­tül tudják is a parlamentben erőszakolni, nagy resenzust fognak azok kelteni az országban. De nem akarom mindezekben a dol­gokban a kormányt képzelődésében za­varni. Csak ringassa magát bele csalfa illúziókba. Most csak egy kérdésre akarok röviden rá­mutatni: a közigazgatás államosít­á­­s­á­r­a. Hát komolyan ezt is tervbe vette a kormány ? A többi nagy fel­adat mellett még ennek keresztülvite­lére is akarna vállalkozni? Lehetetlenség, hogy tudatában legyen a kormány ezen kérdés igazi jelentő­ségének és horderejének: Államo­sítani a közigazgatást! Hiszen ez mindent jelent nálunk. Ez teljes kiszol- s gáltatása a magyar államiságnak a ha­­ t Lapunk,mai száma 46 oldal. * ■Vt** Réz, tf­z és láng, — A „Magyarország* eredeti tárczája, — ' Azt meg kell adni, hogy se nagy szépérzék, se nagy kényelemszeretet nem volt azokban, akik Bodrogkisfalud község helyét öt-hatszáz esztendővel ezelőtt a Bodrog partján megvá­lasztották. Mert mégis csak furcsa az, hogy ahol any­­nyi szép, sík terület van Köröskörül, ott a falut éppen a gödrös, partos, szakadékos részre telepítették, úgy hogy háromszor kell partról fel- és partról lebotorkázni annak, aki egyszer végigmegy a falu egyetlen ut­­czáján. Biztosan onnan van ez, hogy akkor még ta­karékosabbak voltak az emberek. Sajnálták a szép, sima földeket házakkal beépíteni, mi­kor azok olyan jó búzát teremnek, a háznak meg úgyis mindegy, akármilyen terméketlen helyen áll, így hát ami földet semmi egyébre nem lehetett használni, oda építették a házakat. De már ha ebben takarékoskodtak is, az mégse volt szép az elődöktől, hogy ötszáz esz­tendő alatt rá nem értek kővel rendesen meg­csinálni az u­tczákat, így még most is ke­rékagyig süpped a sárba a szekér, ha alkal­matlan időben téved Bodrogkisfalud utczáira. Ámbár hiszen ennek is megvan a maga or­vossága: mikor nagy sár van, akkor üljön az ember otthon és pipázzon s ne járjon sze­kérrel sehová. No meg ha az elődök nem is gondoskodtak jó köves útról, azért van a j­­­ Isten, hogy helyrepótolja ezt a bűnös mulasztást. Mikor látja, hogy régen tart már a sár, s ideje volna, hogy a kisfaludiak kimozdulhassanak ha­zulról, akkor leszállítja egynéhány fokkal a hőmérőt s attól a nagy sár úgy megfagy egy éjszaka, mintha csupa kő volna. Igaz, még itt is van egy kis hiba. Mert aki azon a megfa­gyott sáron végigdöczög, ugyan erősen álljon benne a lélek, hogy az ilyen szekerkézés ki ne rázza. De azért mindentudó a jó Isten, hogy ezt a bajt is meglássa. És ha meglátja, tud ám ő ezen is segíteni. Elkezdenek szép­­ lassan szálldogálni a fehér hópelyhek, szállnak, szállnak, reggeltől estig, estétől reggelig s reggelre virradva csak azt veszik észre,, hogy olyan szép sima és fehér az utcza, mintha márványlapokkal volna kirakva. És ez nagy öröm aztán a falu­ összes sze­keres és gyalogos embereinek. De nagy öröm a szegény magyar honvédeknek is, akik fáz­nak ugyan szörnyű módon, de legalább szép sima utczán masírozhatnak végig Bodrogkis­­faludon. Csikorgó, kemény hidegben érkeztek a ma­gyar honvédek Bodrogkisfaludra 1849. január 21-én. Kassa felől jöttek, megverve, megfázva, elcsüggedve.­ A kassai vereség után Mészáros Lázár átadta a sereg vezetését Klapkának. Úgy húzódott a vert hadsereg lefelé a Hegyaljára. Nyomukban a jóval erősebb ellenség. A tokaji hegy körül állt meg Klapka. Itt­­ akart megütközni Schlick üldöző seregével. Ez­­ a vidék a honfoglaló magyarok első megtele­pedési helye. Ahol ezer esztendővel ezelőtt . —. ~—mar megszületett Magyarország, ott talán most se fog elbukni, elveszni. Nagy nyomok látszanak ezen a környéken: Árpád lába nyoma, Rákóczi lába nyoma. Hol vethesse meg biztosabban a lábát az üldözött magyarság, mint éppen ezen a földön?­­ Klapka Tokajba vonult, Bulharyát Tarczallal küldte, Bátori-Schultz Bódogot Kisfaludra. Hidegben, zúzmarában, ködben vonultak be a magyarok Kisfaludra. Igaz, a hideget hamar elfelejtették a honvédek. Ahogy elszállásolták őket Kisfalud és Keresztúr házaiban, egyszeri­ben megmelegedett valamennyi. S alig tud­hatták, hogy mitől melegedtek jobban: a sűtött szobától-e, vagy a szeretettől, amelylyel a jó magyar nép elhalmozta őket. Pedig veszedel­mes volt akkor a honvédet szeretni. Két-három­ óra járásra állt Schlick, s ki tudhatta, hogy holnap nem az osztrák bakák fognak-e halni a honvédeknek vetett ágyban? S akkor bizony, bajba kerülhet, akiről kisül, hogy nagyon szí­vesen látta a honvédeket. Mégse törődtek ezzel a veszedelemmel a kis­faludiak. És bizonyos, hogy másnap reggelre egyetlenegy aprómarha se maradt elevenen a faluban. Levágtak biz­ott minden levághatót a honvédek számára. A faluban egyetlen úri ház van, özvegy Mudrayné csinos, kényelmes úri lakása. Ott gyűltek össze estére a honvédtisztek. Nagy szeretettel fogadta őket az özvegy úrnő. Schultz Bódog ezredes, aki a keresztúri csata után kapta a Báthori-Schultz nevet, nem király adományából, hanem katonáinak akaratából bemutatta a háziasszonynak a tisztibajt» t— ' ;1 A>»v v ■; .: ' r ' " \ VASÁRNAP XVIII. ÉVFOLYAM I. SZÁM BUDAPEST, 1911 JANUÁR I Előfizetési ár­a negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Teréz-fe­rum 19

Next