Magyarország, 1911. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-27 / 23. szám

os MAGYARORSZAQ ___Budapest, 1911. péntek, január 27.­ ­ hónapig állta az ostromzárat s hamarább fogyott el az ostromlók türelme, mint az ostromlottaké. A harmadik hónap végén már nehéz ágyukat szegez a német Páris ellen és egy hónapig éjjel-nappal sűrűn bombázza a várost. Az ágyúgolyók azonban emberéletben nem sok kárt tettek. Mindössze száz­hét embert öltek meg és kétszázhetvenhatot sebesí­­tettek meg. A padlásokból levonultak az emberek a pinczékbe, a tűzhely kéményét kidugták az ab­lakon s a füst végigömlött a gyalogjárókon. Hiszen amig a füstben tartott, nem is volt baj. Addig volt ennivaló is, tüzelő is. De rohamosan fogyott mind a kettő. j­ , 1:11 Október végén, az ostromzár első hónapja után már annyira megdrágultak a szokásos élelmiszerek, hogy a szegényebb nép már egyáltalán nem jut­hatott húsneműekhez. Dec­emberben pedig már semmi pénzen se lehetett marhahúst kapni, vagy friss főzeléket és gabonalisztet. Rákapott tehát a a lakosság a lóh­úsra. Százezer ló volt Parisban az­­ostrom elején, a kapitulácziókor már alig harmincz­­ezer maradt belőlük. Rettenetesen megdrágult azon­ban a lóhús is. Akkor a kutyahusra vetették ma­gukat s a macskákat kezdték fogyasztani. Az ostrom utolsó heteiben nem is volt másmilyen hús a mészárszékekben, csak kutya- és macskahus. A sze­gényebb népnek ebből se sok jutott. Elmentek tehát vadászni a földalatti csatornákba s fogtak kövér patkányokat. Még az előkelő Jockey­ Club tagjai is azt mondták, hogy nagyon ízletes falat a hízott patkány. Mikor már a patkányok­ is jobb hazába vándoroltak, fölették­ az állatkert vadállatait s a díszmadarakat. Előkelő dámák ebédre a selyem­pincsit, vacsorára a papagályukat ették. Elfogyott a vaj is. Rántást az illatszergyárak zeiradékaiból csináltak. A legnagyobb nyomorúság azonban akkor állott be, mikor elfogyott a tüzelőanyag is. Fel­égették a sétaterek s a Champs Elysées fáit, a gőz­malmok fölszedték az utcza aszfaltburkolatát s azzal tüzeltek. Mindennek tetejébe ritka kemény tél szakadt a sanyargatott népre. És már arra is alig lehetett tüzelőt szerezni, hogy a korpából gyúrt ke­nyeret megsüssék. . Megpróbáltak mindent, hogy belopjanak valami elelmet és kőszenet a városba. A katonai kitörések azonban mind kudarczot vallottak. Január 19-én ötszázezer ember rontott ki, hogy át­törjön a német seregen és segítséget hozzon az éhező népnek. Kilenczezer franczia életébe került a vállalkozás, de egy darab kenyér s egy köteg fa haszna se volt. Várták-várták, hogy jöjjön már a fölmentő, sereg valahonnan Orleans felől, de sem­mit se tudtak a külvilágról. Postagalambjaikat le­lőtték a németek, kutya­futárjaikat elfogdosták, a Szajnára bízott postacsomagjaikat kihalászták. "A­ nélkülözések roppant megnövesztették a halá­lozások számát. Az ostrom első hetében kétezer­­hatvannégy ember halt meg, a tizenkettedik héten­­már négyezerhatszázhetvenegy, míg normális idők­ben hetenként ezerkétszáznál nem volt több az el­haltak száma. Napp­al nem is árulta el egyéb a különleges állapotot, csak a halottas­ menetek gya­korisága. A nép járta az utczák­at, korcsmákat, ahol ital bőven volt, éppen csak­ ennivaló nem akadt. 'A színházak' is megteltek esténként, de egyébként pihent a ‘bűn és aludt a kéj. Este kilenczkor el­csendesedtek­ az utczák, melyeket az elfogyott gáz helyett szomorú petróleumlámpákkal világítottak. A hősien tűrt megpróbáltatások mértéke betel­­lett a január tizenkilenczediki sikertelen kitöréssel. Másnap már megkezdődtek a tárgyalások Páris ka­­pitulácziója felett és január huszonnyolczadikán Ju­les­­F­a­u­r­e megkötötte Bismarckkal az ásatásról szóló szerződést. A háború végéhez közeledett. Pa­rissal együtt a győző kezébe került egész Franczia­­ország. Egy hónappal később létrejött a békeszer­ződés, melynek már csak a ratifikácziója maradt hátra. A derék parisiak megbámulták az öles germánokat, kik bevonultak külvárosaikba, de sokkal több cso­­dálója akadt annak a látványosságnak, mikor meg­látták az első eleven ökröt­­és bárányt, amint osto­raikat pattogtatva büszkén hajtották végig a váro­son a kemény karú mészáros legények, kik addig­­napokon át utacskákat nyúztak és pocegereket " ■ teV-s V V "V " — Időjárás. Az északi nagy depresszió lenyú­­lott egészen Lengyelországig, a maximum pedig Francziaországig húzódott vissza. Közép-Európában tehát nagyobb nyomási különbségek és ennek kö­vetkeztében élénk szelek keletkeztek, amelyek kü­lönben Európa északnyugati részein is uralkodnak. Lecsapódások leginkább Németországban, nyugati Oroszországban és Ausztriában voltak. A hőmérsék­let Közép-Európában érezhetően emelkedett, de Dél- Európában még aránylag alacsony. Hazánkban tegnap este megélénkülő északnyugati szelekkel borulás, később havazás és hőemelkedés indult meg. Ma reggelre jelentéktelen csapadék esett az északi és keleti felföld nagyobb részében és a Nagy-Alföld keleti felében. A hőmérséklet maximuma 10 fok­ C. volt Fiumé­ban,­ minimuma —9 fok C. Tátrafüreden. Jóslat. Változékony idő várható helyenkint­­— főleg az ország keleti felében — csapadékkal­­és lényegtelen hőváltozással. [ 1 ] ■ ! i "i' и —"fel­ri ....­­— Személyi hir. Berzeviczy Albert tit­kos tanácsos, a képviselőház elnöke,­ ma este tíz órakor Kassára utazik, hogy részt vegyen nászá­nak, Schell Rezső bárónak temetésén, aki tegnap elhunyt. A képviselőház elnöke holnapután ismét Budapesten lesz, i­t . József főherczeg távirata. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület, Kolozsváron, vasárnap tar­tott közgyűlésén üdvözlőtáviratot küldött védőjé­hez, József főherceghez, aki az egyesület el­nökéhez, Lázár István gróf orsZ. képviselőhöz a következő távirati választ küldötte: «Hálás szívvel köszönöm szeretetteljes üdvöz­letüket, melyet azon bő kívánattal viszonzok, hogy gyopáros zászlónk alatt virágozzék egyesü­letünk és áldásos működését a Mindenható ál­dása támogassa. « , / József fehérezeg.» — Juliska trónörökösnő beteg­ Hágából jelentik, hogy J­u­l­i­s­k­a trónörökösnő, Vilma ki­rálynő egyetlen gyermeke influenzában megbete­gedett és az orvosok attól félnek,­ hogy tüdőgyla­­dást kap. A’ királynő férjét,­ aki Mecklenburgba akart utazni, távirattal hívták vissza. —­ 'Auguszta főhercsegasszony a japán, kiállításon. Auguszta főherczegasszony teg­nap délután Majláth Anna udvarhölgy kiséreté­­■­ben meglátogatta a budapesti japán kiállítást. Az Iparművészeti Múzeum előcsarnokában Radisics Jenő mint tanácsos, a múzeum igazgatója. P­a­­­­o­t­a­y Ödön japán konzul és K­h­a­n­n­o M­a­k­o­t­ó, a tokiói festészeti akadémia tanára, a japán kiállí­tás kiállítási bizottságának vezetője fogadták a fő­­herczegnőt. A főherczegasszony megérkeztekor örö­mét fejezte ki, hogy meglátogathatta a kiállítást, amelyről oly sok szépet hallott. A kiállítási tár­gyak megtekintése egy óránál hosszabb ideig tar­tott és a fenség nagy figyelemmel és érdeklődés­sel kisérte Radisics igazgató f­el­világosí­tásait­­és magyarázatait. Eltávoztakor kijelentette, hogy a kiállítást még egyszer meg fogja tekinteni, amikor majd hosszabb időt fog szentelni a tárgyak meg­tekintésére, melyeknek szépsége és műipari becse a legnagyobb­­mértékben megnyerték a tetszését. — A pestis- Párisi tudósítónk jelenti: A «Newy- York-Herald» itteni kiadása egy pekingi táviratot közöl, amely szerint a pestis Kínában terjed. A járványt kínai vadászok, akik egy mor­­mota-féle állatnak a bőrét és húsát importálják Oroszországból, h­ur­­czolták be Kínába. A járvány első áldozatai a vadászok voltak. Az a feltevés, hogy a járványt a patkányok tenyésztik, nem nyer megerősítést. Az­­ európai orvosok tehetetlenül állanak a járványnyal­­ szemben és jellemző, hogy eddig a gyógyulás­nak egyetlen esetét sem jelentették. Az ország belsejében rémületes gyorsasággal ter­jed az epidémia. A múlt héten Karbinban 30, Fusiadunban 2776 ember halt meg. Tiencsinben a nemzetközi bíróság kénytelen volt üléseit be­­­­szüntetni, mert a bírák megszöktek. Az összes európ i paiak sietve menekülnek Pekingből. A német trónörökös, akinek a fogadására Pekingben nagy előkészületeket tettek, lemondott­ er­ről az utazásról és megelégszik azzal, hogy Sanghait meglátogatta. — Vatikáni nagykövetünk. Rómából jelentik, hogy a Vatikán lapjának, az „Osservatore Roman­o“-nak közlése szerint a pápa bele­egyezését adta ahhoz, hogy Schönburg- Hartenstein herczeg bukaresti követet va­tikáni nagykövetté nevezzék ki. — Kitüntetett műasztalos. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király a személye kö­rüli niniszterhim­ ideisleneaj vezetésével s frleg bizott közzéteszik.^Hir. szerint nem Mromszért,hiasa­jak miniszterelnök előterjesztésére Lukácsovits Alajos mű­asztalosnak, a monori hitelszövetkezet ügyvezető igazgatójának, ipari téren kifejtett tevékenysége elismeréséül a koronás arany ér­­demkeresztet adományozta. ~ ®®affyar főurak Ef­yptomban. J­u­s­suf Khamel basa,, az egyptomi khedive unokaöccse, tudvalevőleg, nemrég Magyaror­szágon járt, s heteken át vendége volt t­öbb magyar főúrnak, többek közt Windisch­­gr­ätz Lajos h­ercz­egnek is, a sárospataki­ várkastélyban. Az egyptomi herczeg tíz al­kalommal meghívta magához elefánt- és orosz­lán-vadászatra házigazdáját,­­ Windischgrätz Lajos­ herczeget, akivel együtt volt a bécsi Teréziánum növendéke. Windischgrätz herczeg már január elején készült a látogatás vissza­adására, de kanyaróba lesett, s ezért cs­ak teg­nap indulhatott Útnak Trieszten át Egyptom felé. Útjára felesége, szül. Széchényi Mária­­grófnő, a­ magyar főrangú társaság ünnepelt szépsége is elkíséri. A herczegné maga is bá­tor és ügyes vadász, amit már többször be­bizonyított az Andrássy Géza gróf betléri ért szulovai­­ erdeiben rendezett medvevadászato­kon. Windischgrätz herczeg, mikor e hó ele­jért megbetegedett, le akart mondani úti­tervéről, de Jussuf K­ham él herczeg négyszer is­­ táviratozott neki s kérte, hogy felgyógyulása után okvetlen jöjjön­ le, ő a saját yáchtjáv­al fogja­ várni Alexandriában, ahonnan együtt folytatják majd az utat Szudán és Abesszínia felé az oroszlánokban és elefántokban gazdag terüle­tekre. Windischgrätz herczeg, aki igen jó lövő, egész ids arzenált — huszonhat külön­böző puskát s rengeteg drím-dum löveget is — visz magával a nagyszabású vadászkirán­dulásra. A herczegi pár, akivel együtt megy még egy másik magyar főur is, aki szintért kitűnő vadász, csak áprilisban tér vissza az afrikai vadászatokról. Itt említjük meg, hogy gróf Andrássy Gézáné jogász fiával, Manóval és két ki­sebb unokájával, a kis Liechtenstein herczegek­­kel, tegnapelőtt Konstantinápolyba utazott leánya, M­a­r­i­c­z a herczegasszony­ látogatá­sára, akinek férje, Liechtenstein János herczeg ez idő szerint a «Taurus» nevű osz­­rák-magyar czirkálóhajónak a parancsnoka. A grófnő, valamint fia, Márta gróf, csak áp­rilis hóban térnek vissza Budapestre. [1 . Edvárd király barátjának veszedelmes kalandja,­ Londonból jelentik, hogy sir Tho­mas L­i­p­t­o­n gazdag londoni kereskedőnek, Ed­wárd király barátjának kellemetlen kalandja volt egy őrülttel, aki merényletet akart el­követni ellene. Thomas Liptonnak southgatei pa­lotájában ugyanis megjelent egy jól öltözött úri­ember ,és beszélni óhajtott vele. .Lipton azt hitte, hogy egy hivatalnok keresi őt Skotland Yardból, akit várt, és azért gyanútlanul fogadta a billiárd­­szobájában. Alighogy egyedül maradt vele, az ide­gen egy borotvát vett elő és zagyva, ösz­­szefüggéstelen szavakkal pénzt követelt tőle. Lip­ton azonban nem vesztette el lélekjelenlétét és ba­­­­rátságos hangon megígérte neki, hogy segíteni fog rajta, mert részvétet érez iránta. Az idegen erre megnyugodott és a borotvát letette az asztalra. Ezt a pillanatot fölhasználta Lipton és azzal az ürügy­gyel, hogy a telefonhoz hívják, kiment a szobából és telefonált a rendőrségre, amely nyomban de­­tektiveket küldött; ezek azután letartóztatták és megfigyelés végett elhelyezték egy elmegyógyító­­intézetben. — Romboló szélvihar. Kolozsvári leve­lezőnk írja, hogy a havasalji községekben napok óta óriási szélvihar tombol, mely sok kárt okozott; a védtelenül álló házak fedelét több községben megrongálta, a facsemetéket kitör­­delte és Jegenyében olyan erőre kapott, hogy több háznak és istállónak fedelét leemelte és idegen portákra hurczolta. Bogártelke és Tűre község között a telefonhuzalt is megszakította, sok helyen pedig a mezőkön levő szénakazlakat hordta széjjel.­­ A strakói diáktüntetés- A krakói egyetem fegyelmi tanácsa, mint Lembergből táviratoztak, már döntött azoknak a diákokn­ak az ügyében, akik Z i­m m e r m a­n­n tanár ellen tüntettek. Az ítéle­tet egyelőre titokban tartják, de néhány nap múlva

Next