Magyarország, 1911. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
l míteni magunkat se az osztrákoktól, se a mai gyar bankauguroktól, akiknek jóslatai a magyar nemzetre mélységesen megszégyenítők, mert gyöngeségünket híresztelik. Gyengeségünk a gazdasági lekötöttségben gyökerezik, ebből kell kiragadni hazánkat. A válság ütközőpontja a bankkérdés íróit. Abból keletkezett, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem volt hajlandó elfogadni a hatalmat — a gazdasági önállóság feláldozásának feltételével, mert az volt és az a meggyőződése, hogy a hatalom csak addig értékes, amíg azt az elvek megvalósítására lehet fordítani, különben értéktelen rongy. Ez a tiszta meggyőződés nálunk nem kormányképes. Alkotmányos államokban a kormányképességhez kettő kell: a nemzet és a király bizalma. Nálunk csak a király bizalma kell, a többie pénzzel és hatalmi eszközökkel megszerezhető. Mivel pedig a függetlenségi és 48-as párt ilyen áron nem vállalkozhatott a kormányzásra; nem elveinek, hanem a Hatalomnak fordított hátat. Ezeknek a másutt ismeretlen válságoknak az oka az, hogy nincs helyreállítva az egyensúly a király szuverenitása és a nemzet szuverenitása között. . Rámutatott arra, hogy a kormány és pártja nem váltotta be, sőt egyenesen megszegtea készfizetések felvételére tett ígéretét, és most a katasztrófák emlegetésével segítségére sietnek azoknak, akik előtt az összbirodalmi eszmény lebeg; más szóval: éppen ellenkezőleg cselekedtek, mint a függetlenségi és 48-as párt: áldozatul dobták elveiket a főhatalomnak. Beszéde végén határozati javaslatot nyújtott be, amely azt czélozza: mondja ki a Ház, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetik. Leirhatatlan lelkesedés támadt az ellenzéken Justh Gyula nagyszabású beszéde nyomán Mindenki sietett őszinte üdvözletét kifejezni a pártvezérnek, alá tud és akar nemes példával előljárni az elvhűségben ésa hazaszeretetben. Az ülés elején Pál Alfréd munkapárti képviselő megkövette a Házat azért a kifejezésért, melylyel a január 18-iki ülésben a tanácskozás méltóságát megsértette, s amelynek következése volt Sümegi Vilmossal fölmerült lovagias ügye is. A bankvitát ma Jaczkó Pál nagyon érdekes felszólalása vezette be. Két óránál tv-Csend lett; csend, mely megtölti a szivet gyönyörrel és mégis hasogatva tépdesi; csend, mely némább a sírnál és mégis ezer hangja van... A zongoraház megszólalt: — Nézz ki, a lenyugvó napra. Ez a te boldogságod. Sötétség szakad alá mindjárt... De a fény is álom. A sötétség is álom. Mint a te boldogságod. Csend lett; csend, mely megtölti a szivet gyönyörrel és mégis hasogatva tépdesi; csend, mely némább a sírnál és mégis ezer hangja van... A zongoraház megint megszólalt: — Boldog vagy-e, Föld leánya? És az asszony már nem félt. Leroskadt a zongora előtt és a lelke kiáradt, mint egy megdagadt aranyfolyó: — Boldog vagyok, ó Luczifer! ő, hogyne lennék boldog, mikor szerető uram van, gügyögő gyermekem van, aranyhajú, kicsi fiam, ... amikor körülölel a szeretet, a fény, a pompa. Mindenem, de mindenem van.. .• Ó, hogyne lennék én akkor boldog?! Bús reszketéssel szállt ki a mélységed mély szózat a fekete hangszerből: — Mondom, hogy csak eltűnő álom a te boldogságod. Amit látsz, amit érzel, nem valóság és nem is valósul meg soha, csak akkor, amikor a gyáva, tehetetlen erkölcs megtörik a boldogító bűn hatalmán... — Hogy értsem ezt, oh Luczifer? «■*-» hebegte az asszony. — Képet varázsoltam eléd, képet a jövődből. Kié ez a ház? — Az én uramé... — Ez a ház nem a te uradé. Ez a ház az enyém, azé a szelid, jóságos tekintetű, öregemberé- aki órákhosszat ,ott ácsorgókvább tartó beszédben bírálta a javaslatot és imponáló szakszerűséggel cáfolta az önálló bank felállítása ellen felhozott és felhozható érveket. Beszéde értékes tanúságot tett amellett, hogy az ellenzék minden egyes tagja komoly, fárasztó munkát végez, hogy a bankkérdés megvilágításához hozzájáruljon s ezzel, mint képviselő, a nemzete iránt tartozó kötelességét híven teljesítse. Szólott még Schuller Rezső szász munkapárti képviselő is, aki a javaslat mellett foglalt állást. Justh Gyula beszéde szólásra késztette Tisza István grófot is, aki bejelentette, hogy legközelebb, úgy lehet már holnap, kimagyarázza a készfizetések dolgában elfoglalt álláspontját. Egy-két affér is esett Justh Gyula beszéde alatt. Egyik ilyen áftérnek a következése volt Madarassy-Beck Gyula báró és Justh János felszólalása is. Az ülés három órakor ért véget, de a képviselők még a folyosón is sokáig ünnepelték Justh Gyulát. A vitát holnap folytatják. Részletes tudósításunk a következő: Návay Lajos alelnök negyed tizenegy órakor megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítik. " Elnök jelenti, hogy a király a közös kiadásokra vonatkozó indemnitásról szóló indemnitási törvényt szentesítette. Tudomásul veszik. Az irományok bemutatása után Lévay Lajos báró, a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a statisztikai hivatalnak 1911. évi munkatervéről a bizottság jelentését. Jankovich Béla, a közgazdasági bizottság előadója beterjeszti ugyancsak a statisztikai hivatalnak 1911. évi munkatervéről a kisgazdasági bizottság jelentését. * A jelentéseket kinyomatják, szétosztják és annak idején napirendre tűzik. A Ház megkövetése használt, a tanácskozás méltóságát sértő kitételért a Házat tisztelettel megkövetni. (Helyeslés.) Tudomásul veszik. Következett a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló javaslat tárgyalása. Jaczkó Pál beszéde. Jaczkó Pál: Mint a gyakorlat embere, egyáltalában nem kívánok kiterjeszkedni olyan kérdésekre, amelyek politikai emuncziáczók színezetével bírnak. Ez elveket előttem kifejtették már előbb felszólalt képviselőtársaim. Félreértések kikerülése végett meg kell jegyeznem azt, hogy a politikai momentumok és motívumok kihagyásával nem azt akarom dokumentálni, mintha a bankkérdés kizárólag gazdasági kérdés volna, amelynél a politikai kérdések teljesen figyelmen kívül volnának hagyhatók, (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) de a magam életpályájának a gyakorlati életben megfelelőleg, elsősorban gazdasági szempontból kívánom ezt a kérdést megvilágítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Eltekintve a függetlenségi és 48-as pártnak, melyhez magamnak is tartozni szerencsém van, az elvi álláspontjától, nem fogadhatom el a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatot azért sem, mert én az önálló gazdasági berendezkedésnek vagyok híve (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és mint ilyen feltétlenül kiinduló pontul, alapul tekintem azt, hogy gazdasági önálló berendezkedésről addig beszélnünk, míg egyszersmind a bankkérdést meg nem oldottuk, teljes lehetetlenség,úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) vagy legalább is olyan merészség, mely czélra, eredményre nem vezethet (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen alapítás, illetőleg felállítás lehetőségének áll útjában a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslat és ezzel kapcsolatos más törvények is és miután útjában áll az önálló bank felállításának, már azért sem szavazom ezt meg. (Helyeslés balfelől.) Jogi tanulmányaimnak eredményeképpen meggyőződésem az, hogy a közgazdaság terén nem lehet dogmákat, axiómákat felállítani. (ügy van balfelől.) E tekintetben egy nagyobb tekintély is támogatja, Tisza István gróf, aki szintén elismerte és kifejezést is adott annak, hogy a közgazdaság terén egy dogma van, minden körülmények között azt kell tenni, t. i. szerinte, ami az illető időpontban, az adott viszonyok között, az ország gazdasági fejlődése szempontjából előnyös. Ezt nagyváradi beszédéből vettem és mindenesetre siettem azért is onnan kiszedni, mert álláspontomat ezzel is meg tudom indokolni. Engedelmet kérek, hogy ezen az alapon azt mondhassam, hogy teljesen mindegy, várjon 67-es, vagy 48-as alapon állunk-e. Abban a perezben, amelyben megállapíthatjuk az A nap alább hajlott az égen. Úgy égett, úgy reszketett, úgy lángolt, mint Krisztus szive. Komoran búgott a zongoraház: — Látom a lelkedet... Habozol... Szenvedsz... Nem akarsz az enyém lenni.. . — Nem... — suttogta az asszony. — Nem akarod e fényt, e pompát,e boldogságot. Nézz alá... A drága szőnyegek szétlebbentek és űr támadt a padlón, a vörös márványból faragott padlón, amint a márványkoczkák szétugráltak; űr támadt, rettenetes, mély úr, melynek végtelenbe vesző fenekén egy kicsi, rőtfényü petróleumlámpa füstölgőit, egy kis varrógép látszott s a varrógépre hajolva, aludt ő, Ábris költő felesége... — Mit látsz? ■— Hangzott gyötrelmes, izzó hangon. — A valót... a nyomort... ott, ott... lenn... a mérhetetlenségben... És mintha sirt volna a zongorahúz. — Ez a távlat fejezi ki a különbséget lai nyomor és a jólét között. A ti nyomorotok és a te leendő boldogságod között... Néz lassz! — Oh, jaj... — Nem nagy az áldozat. Csak faaszonyhüségedet áldozod föl... Az pedig semmi... aki nincs is a világon! M MAGYARORSZÁG Budapest, 1911. szerda, február 1. Elnök: Pál Alfréd képviselő úr kíván a Ház előtt nyilatkozatot tenni. Pál Alfréd: T. Ház! A Ház január 19-iki ülésében a mélyen t. elnök úr felszólított, nyilatkozzam, vájjon a Ház január hó 18-iki ülésében használtam-e a Ház tekintélyét sértő, a sajtóban reprodukált kifejezéseket. Miután betegségem folytán január hó 18-ika óta ma először jelenhetek meg a Ház ülésében, csak most tehetek eleget a felszólításnak és sietek a fölhevülésemben az ablakod alatt. Mert az a szelíd, jóságos tekintetű ember én vagyok. Benne élek én, egy vércseppjében élek, minthogy benne élek minden teremtett emberi test egy-egy vératémában, mint vágy. Mert én vagyok a, szerelem világokat boldogító, világokat kárhozatba vivő lelke... A hang élénkült. Suttogó kaczaj futott végig a zongoraskálán: — Szeress! És látod-e ezt a fényt? Érzed-e ezt a boldogságot? Mind a tied lesz! Szeress! És nem száll le a te boldogságod fölött a, nap... Szeress, én is szeretlek! Imádj, én is imádlak, mert Luczifer nem azokat imádja, kik önként hódolnak meg neki, hanem azokat, akik az ő ellenségek akik a boldogtalanná tett Isten dicsőségét akarják oltalmazni az ő erényükkel ... — És a férjem?! És a gyermekem?!— sirt föl az asszony s küzdött azzal a láthatatlan áram-tekintettel, mely kényes szemein át az ő lelkébe fúródott. — A férjed? A gyermeked? Boldoggá teszem őket is. Szeretni fogsz engemet, hiszen már egyszer gondolatban úgyis az enyém lettél... Szeretni fogsz és a te urad soha meg nem tudja. Enyém lássa s a te uradnak megadom a kárpótlást. A szerelem leggyönyörűbb, leglángolóbb dalait fogom inspirálni neki és a világ legnagyobb költőjévé teszem... A te fiadat pedig megtanítom bölcseségre, beleoltom a szivébe a könyörtelenlenséget, hogy e földön boldog lehessen... És boldoggá teszlek tégedet is, oly gazdaggá és boldoggá, aminőnek magadat érezted, mielőtt a csábítás hangszeréből megszólaltam SQla.jí , V ‘^ v \ — Oh, jaj nekem... - i — Örök nyomor lesz a te részed, ha nem hallgatsz az én igémre! Az a kicsi szoba lesi a te börtönöd, hol elhervad a szépséged, a szived... Ezek a kották megint átalakulnak vánkoshuzatokká és én sem leszek zongora, hanem varrógép, ismét varrógéppé változom és szomorú berregésem mindig egzedbe fogig