Magyarország, 1911. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-01 / 51. szám

BUDAPEST, 1911. MÁRCZIUS 1. Előfizetési api negyedévre 7 korona, egész évt. Egyes szám­ára helyben és vidéken 10 fillér. XVII. ÉVFOLYAM 51. SZÁM. kiadóhivatal s Teréz-reBrut 19 Hirdetések milliméter­esAmb­éeial dijezable szerint az osztrák támadás. Budapest, február 28. A magyar delegáczió kormánypárti többsége kapva kapott az alkalmon, hogy a „lelkiismeretét“ megnyugtat­hatja és sietett is mindjárt megsza­vazni a 312 millió rendkívüli flotta­költséget. Sietett, nehogy még tovább is kuruczkodnia kelljen , így ez a do­log rá nézve el van intézve azzal, hogy Magyarország kapott egy ígéretet, amely szerint a tengerészeti vezetőség­nek „különös gondja lesz“ arra, hogy a magyar ipar a flotta szállításainál a megfelelő kvóta-arányban részesüljön. A magyar delegáczió szeme tehát ki van törülve. Az igazat megvallva, nem nagy munka volt. Azok az urak ott a delegáczióban egy pillanatra sem méltat­ták azt az óriási terhet, amely ezekkel a szörnyűséges katonai költségekkel az ország adózó népére hárul, hanem az első perestől fogva meg vol­tak nyugtatva azzal, hogy az a renge­teg vagyontömeg, amely az ország né­pétől elvonatik, egypár nagyvállalkozó és gyáros zsebébe „visszatérősem, ha rá is helyezkedhetnénk a többség­nek erre az álláspontjára, még mindig azt kérdezhetjük a többségtől, hol van­nak a biztosítékai annak, hogy az országnak a flottára fordított rend­kívüli áldozatai a magyar ipar javára megtérülnek ? Ezeket a biztosítékokat nem látjuk sehol. Van egy jegyzőkönyv, amelyet a magyar kereskedelmi miniszter a tengerészeti vezetőséggel együtt fölvett és amelyben megközelítőleg és tájékozódás czéljából fölso­roltatnak azok a megrendelések, ame­lyek a flottaköltségekből a magyar ipar javára esnének. Mikor emiatt a tenge­részeti vezetőséget az osztrák delegá­czióban megszorítják, annak képvise­lője kijelenti, hogy ez a megállapodás éppenséggel nem megváltoztat­hatatlan. Micsoda értéke van ezzel a visszaszívással szemben a tengeré­szeti vezetőség részéről a magyar de­legáczióban tett annak a kijelentésnek, hogy a tengerészeti vezetőségnek „kü­lönös gondja lesz“ a kvóta-arány be­tartására ? A helyes utat Batthyány Tivadar gróf találta el, amikor indítványozta, hogy az ügy tisztázásáig a határozat­­hozatalt függeszszék föl. Természetes, hogy a magyar delegáczió többsége ezt az indítványt nem tette magáévá, úgy hogy azt — a leszavaztatást elkerü­lendő — maga Batthyány volt kény­telen visszavonni. A munkapárti dele­gátus urak tehát minden föntartás és komoly biztosíték nélkül meg­szavazzák a flotta 312 millióját. Bátran feh­ette, mikor lesz az, amikor a törvényhozás és a közvélemény el­lenőrizheti, megítélheti, hogy az egyez­mény betartatott-e? A 312 millió beru­házása eltart 5-6 évig, a zárszámadások, amelyek alapján az egész beruházásról képet lehet alkotni, 1917 ben vagy 1918-ban kerülnek a nyilvánosság elé, és csak akkor lehet majd megítélni, hogy a magyar ipar megkapta-e a kvótaszer­ű részesedést. Akkor már egészen új, talán harmadik parlamentje lesz az országnak, és egészen más kormánya. E f­e­l­ő­l a felelősség felől kormány és delegáczió egészen nyu­godtan alhatnak. Mennyivel más az osztrákok eljá­rása ! Ott kormány és delegáczió egy­öntetűen, határozottan, erélyesen jár­nak el. Ott nem riadnak vissza attól, hogy valamelyik közös miniszter ellen irányuló határozatot hozzanak, sőt rög­tön készen vannak arra, hogy azt a közös minisztert, aki csak némi hajlan­dóságot is mutat Magyarország jogait valamiképpen respektálni, megbuktas­sák. Ott ugyan nem áll elő az osztrák miniszterelnök azzal a teóriával, hogy neki a magyar alkotmányosságot kí­mélnie kell. Ott meglehet, hogy bru­tálisan, „bornirtan“, de erélyesen törnek czéljaik felé és ennek követ­keztében el is érik azokat. Hogy azok a czélok nem igazságosak Jelmezbálon. — Életkép. — Irta: C3r;dr8-r*'• fSSai­gn­ Esti tizenegy óra. Villámfényb­en úszó ter­mek, frakkos és egyenruhás urak, jelmezes dá­mák. Az egyik szobában öt asztal áll, negy­ven személyre terítve, a másikban ismét vagy húszszemélyes teríték, a terem közepén mél­tóságteljesen terül el az invenczek gyönyörű­sége, a virággal díszes büffet-asztal. A következő szobákban a vendégek várják kellően fegyelmezett türelmetlenséggel a va­csora idejét. Csoportokba verődve beszélget­nek s a hölgyek nagy hozzáértéssel vizsgál­­gatják — látszólag észrevétlenül — egymás jelmezét. Az előszobában egy csapatban a czigányok a barna feje, mögöttük a szobalányok rendezik az urak fogasra akasztott bundáit, kalapjait. A háziasszony­­fekete hajú, kreol arczu fiatal asszony, czigányjelmezben. Tekintetével az urát keresi s mikor megpillantja, hozzásiet): Ugy­e, hogy behozassam a teát? Mire hatvan csészét teleöntünk, itt lesz mindenki. A háziúr (aki mindig mosolyog): Jól van, szivecském! Hiszen alig hiányzik már két-há­­rom vendég. Csak szervírozhassa a teát. Egy rokokó-leányka: Nagyon helyesen lesz, mert már zug a nép. .. Éhes az istenadta! Egy kis gésa­­hozzájuk ágaskodik, kissé oldalt hajtj­a a szőke, krizantémumos fejét és kedves gyorsasággal csicsergi): Hogyan? Éhe­sek! A vendégek? Hiszen mindenki tudta, hogy, tizenegy előtt nem lesz vacsora! Egy komoly úr (somogymegyei gentry, ...............................­­ aki odahaza ilyenkor már boldogan aluszsza az első álmát, a buffet-terem keleti szőnyegekkel eltakart ajtókerete előtt áll és a hüvelykujjá­val arrafelé, a háta mögé bököd, míg a házi­úrral beszél): Azt hiszem, legokosabb volna, ha szépen elvonulnánk ide be... A háziúr: Rögtön megyünk, csak­ a mű­vésznőre várunk még. Azonnal itt lesz. A «Czi­­gányszerelemének féltizenegykor vége, utána csak éppen átöltözködik és jön. A «N­a g­y m a m a» (a «Nemzet csalogánya», egyik híres szerepének, Csiky «Nagymama»- jának jelmezében. Körülötte asszonyok, leá­nyok csodálattal, elfogódott gyöngédséggel né­zik és lesik a szavát. A háziúrnak anyja felé mosolyog meleg szeretettel): Ezelőtt huszonkét esztendővel ugyanebben a lakásban mulattunk együtt. Hogyan múlik az idő! Ti Török biróék voltatok, én oláh legény, a fiad meg fehér­­parókás franczia inas... A háziúr anyja: Akkor mi mulattunk, most meg a fiatalok mulatságában gyönyör­ködünk. Látod, hogy milyen szép az alkonyat is!... A kegye­l­mes úr (nagynevű politikus. Fe­hér hajának szinte ellentmond viruló arcza. A «Nagymamáéhoz közeledik): Emlékszik még rám, báróné?.­* A háziúr (kívülről jön be és a feleségéhez siet): Itt a művésznő! Milyen pontos!... Jöj­jön, kicsim, fogadják együtt. (Eléje sietnek az előszobába.) A művésznő­­nagy automobil-bundáját le­segíti a komornája s alatta egyik legpompá­sabb szerepének jelmeze, Kukoricza János subája lesz látható. A háziak örömteljes, me­leg üdvözlésére leveszi kis kerek kalapját, megsimogatja szőke parókáját): Jó estvét ad­jon Isten! Itt voln­ék én is, a Kukoricza János! A háziasszony­­bevezeti a vendégek közé, kölcsönös bemutatások s mikor Kukoricza Já­nos megpillantja a «Nagymamáét, feléje ro­han, elkapja a két kezét, megcsókolja, egy­másután tízszer-húszszor, mind a kettőt, meg az arczát is, aztán újra a kezeit). Csakhogy itt látom kegyelmedet is! Csakhogy láthatom végre! (Amig a vendégek a művésznők körül cso­portosulnak, az ajtó függönyeit félrehúzzák s jelentik, hogy a buffet megnyílt. Az urak a hölgyeket a másik terembe vezetik. Egy ur karját akarja nyújtani Kukoricza Jánosnak.) Kukoricza János (nevetve tiltakozik): Kukoricza Jancsi köszöni a szívességet, de nagyon furcsán festene egy frakkos urnak a karján!... Majd csak inkább az asszonyokkal tartok. (Egyszerre három nő is ott terem mel­lette, hogy vele térhessenek be a buffetbe. És viszik az asztalhoz, ahol nagymama, a h­áziúr anyja, a kegyelmes, a kapi­tány, a bizánczi császárné, két garde des dames és egy japáni hölgy foglal­tak­ helyet.) A kegyelmes ,és Kuk­orícza Jancsi folyton evődnek. A szomszéd asztalnál egy görög nő és egy Biedermayer kitörő jó kedvvel mulat a tréfáikon. A görög nő (feltörő nevetéssel a japáni hölgyhöz): Mondd meg, kérlek, apának, hogy azt üzenem neki: «szegény mama»! A japáni hölgy tréfás komolysággal adj­a át az üzenetet. Kukoricza János (jókedvűen legyint a kezével): Mondd meg annak a szépséges görög l­ anunk mai szám­a 28

Next