Magyarország, 1911. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-07 / 56. szám

Budapest, 1911. kedd. márczius 7.­­ A­L­TA R­RRZACI tárgyalást elnapolta, az iratokat pedig a pótvizs­gálat megejtése végett visszaadta a vizsgálóbirónak. * Berlini vendég a Magyar Jogá­zegy­­letben­ A Magyar Jogászegylet szomba­ton este f Nagy Ferencz elnöklete alatt teljes ülést tartott. Előadók voltak dr. M­e­y­e­r Félix berlini Kammergerichtsral, ki a váltójog nem­zetközi egységesítéséről és dr. Si­chermann Bernit kassai ügyvéd, ki a hágai nemzetközi jogi konferenczia eredmé­nyeiről értekezett, ő képviselte Nagy Ferenczezel együtt a magyar kormányt a konferenczián. A rendkívül érdekes előadást, mely főleg a hágai konferenczia anyagát vitatta, a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. A vita után a Continentalban banker volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el Meyer Félix, ki különben is nagy magyarbarát, még két napot tölt Budapesten. Innen, mint Si­chermann dr­ .vendége, Kassára utazik. * Büntetőbírósági adatok nyilvántartása- Székely Ferencz igazságügyminiszter a hivatal­­vesztésnek, a politikai jogok gyakorlatától való felfüggesztésnek és a szakképzettséget kívánó fog­lalkozástól való eltiltásnak nyilvánításához szük­séges büntetőbírósági adatok közlése tárgyában rendeletet adott ki, mely a büntető perrendtartás vonatkozó szakaszának végrehajtása czéljából el­rendeli, hogy a hivatalvesztést vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését megállapító­­büntető ítélet jogerőre emelkedése után az el­ítélt lakhelye szerint vagy lakóhely hiányában tar­­tózkodó helye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének (Budapesten a székesfőváros taná­csának) haladéktalanul megküldi az első bíróság. Ha az elítéltnek a magyar büntetőtörvénykönyv hatálya területén lakóhelye vagy tartózkodási helye nincs, vagy az ismeretlen, az ítéletet az eljárt első­bíróság székhelye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjéhez kell küldeni. Az újrafelvétel folyamán hozott új.Ítéletet, vagy az ítélet hatály­vesztését a törvényhatóságok első tisztviselőivel szintén közölni kell. Értesítés küldendő a szabad­ságvesztés-büntetés megkezdéséről és lejártáról, valamint az elévülés idejéről, a büntetésnek ke­gyelem útján való elengedéséről i­s a büntetés meg­kezdésének vagy tartamának módosulásáról. Az úri közönséget értesítem, hogy tavaszi szövet­különlegességeim megérkeztek. Skót és angol gyapjú­­ kelmék gyönyörű dessainekben raktáron vannak. Különösen fel­hívom ab. figyelmét a ki­­tűnő szabásra és rend­­kívül jutányos áraimra. Sapoo-öltönyök, felső ka­bátok Ízléses, finom ki­vitelben mérték szerint 66 koronától. FÁI GÉZA szabó, IV., Szervita-tér 5. I emelet. Telefon 178—14. TUDOMÁNY és IRODALOM. (—) Ssőrincsy György írói jubileuma- Ko­márom megye székházának lobogóval feldíszített nagytermében tegnap tartották meg a Jókai Köz­­művelődési Kör alakuló ülését és vele kapcsolatban azt az ünnepélyt,­ melyet Lőrinczy György, a vármegye tanfelügyelőjének tiszteletére rendeztek tudományos és irodalmi egyesületeink abból az alkalomból, hogy három évtizedes írói és kultúrái munkásságának évfordulóján királyi kitün­tetésben részesült. Az ünnepélyt megelőzőleg a vármegye három kulturális egyesülete egymásután gyűlést tartott, amelyen kimondották, hogy felosz­­lanak, illetőleg beolvadnak az alakuló f­o­k a­­ Köz­művelődési Körbe, mely nyomban alakuló­­gyűlést is tartott és felkérte Beöthy Zsolt főrendi­házi tagot és megválasztott elnököt és Alapi Gyula főtitkárt, hogy a bemutatott alapszabályterve­zetet jóváhagyás végett a kormányhoz terjeszszék fel. Féltizenkettőkor kezdődött meg a Lőrinczy­­j­u­b­i­l­e­u­m­i ü­n­n­e­p, melyet S­á­r­k­ö­z­y Aurél cs. és kir. kamarás, nyug. főispán lelkes beszéddel nyitott meg. A vármegye díszterme zsúfolásig meg­telt, a kettős törvényhatóság összes női és férfi előkelőségeivel, akiknek sorában ott voltak Beöthy Zsolt főrendiházi tag, K­ü­r­t­h­y István főispán, Kálmán Rudolf nyug. főispán, J­a­r­o­s Vilmos, T­h­a­l­y Ferencz és Ó­v­á­r­y Ferencz orsz. képviselők ; a Petőfi-Társaság nagyküldöttsége: H­e­r­c­z­e­g Ferencz elnök, F­e­r­e­n­c­z­i Zoltán al­­elnök, Jakab Ödön, K­é­r­y Gyula főtitkár és P­a­­k­o­t­s József ; a Dunántúli Közművelődési Egye­sület részéről : dr. Fodor Oszkár főtitkár, G­a­j­­dusek Marczel titkár, továbbá Ghiczy Dénes alispán, D­o­m­á­n­y János polgármester, W­i­t­a­u­­sek Károly főjegyző, Baranyay Géza stb. stb. Perczekig tartó éljenzés és taps között kísérték be Kőrinczyt a gyűlésbe, ahol legelsőbben K­ü­r­t­h­y István főispán meleghangú üdvözlőbeszéddel tűzte fel Lőrinczy mellére a Ferencz József-rend lovagkeresztj­ét. Majd Beöthy Zsolt tartott beszédet, amelyben a szeretet hangján vázolta Lő­rinczy György írói munkásságát. Ennek fejében most ők az irodalom és a közélet nevében oly szívesen rójják le a tisztelet és hála tartozását, mikor köszönetet mondanak és neki további mun­kásságához erőt, kitartást, boldogságot kivánnak. Utána Antal Gábor püspök szintén hatásos beszéd kíséretében nyújtotta át Lőrinczynek a Komárom vármegyei és városi Közművelődési Egyesület em­lékét : egy remek ötvösművü ezüst tintatartót és írókészletet. A nagyszámú hölgyközönség élénk vá­rakozása közben emelkedett most szólásra H­e­r­­czeg Ferencz és lelkes beszéddel elragadta a hallgatóságot. A Petőfi-Társaság nevében megköszöni mind a két törvényhatóság közönségé­nek, hogy így megbecsüli a társaság egyik tag­ját, akit ők is valamennyien szeretnek és nagyra­­becsülnek. Majd a Dunántúli Közművelő­dési Egyesület szónoka, dr. Fodor Oszkár, méltatta hosszabb beszédben azokat a felette be­cses kultúrás szolgálatokat, amiket Lőrinczy György­nek köszönhet a magyarság, köszönhet a nemzet. Majd átnyújtotta az egyesület ezüst babérággal öve­zett plakettjét. Sorra járultak ezután az ünnepelt elébe a különböző testületek üdvözlő küldöttségei. Ezek után emelkedett szólásra Lőrinczy György és sok érdekes és kedves reminiszczenczi­át mon­dott el küzdelmes életéből, melynek folyamán mai életfelfogása kialakult. Máskülönben borongás alaphangú beszédét így fejezte be: Én csak egy pohár borra meg egy jó szivarra gondoltam, nem pedig királyi ordóra és nagy elmék dicséretére. Az a csuda történt velem, hogy egyszerre lettem dúsgazdag és eladósodott ember. Gazdag azzal a nagy szeretettel, ami felém sugárzik és adós az­zal a tömérdek hálával, amivel érette tartozom. Az élet legszebb délibábját, legkedvesebb illúzió­ját nyertem ma önöktől, azt az érzést, hogy szeret­nek. — Köszönöm. Lelkes éljenzés és taps kísérte Lőrinczy felszólalását. A szeretettől és lelkesedés­től meleg ünnepség után 200 terítékes lakoma volt a «­Magyar király-szálloda» nagytermében. (—) Az ötödik Shakespeare-matiné. A Kisfalud­y-T­á­r­s­a­s­á­g Shakespeare-bizottsága vasárnap délelőtt tartotta meg ötödik matinéját a Nemzeti Múzeum dísztermében nagy és előkelő kö­zönség jelenlétében. Elsőnek Lukács György tar­tott felolvasást «Shakespeare utolsó drámáinak stí­lusa» czímen. Utána Jászai Mari szavalt néhány részletet a «Cymbeline»-ből, Dubecz Malvin hárfak­ísérete mellett. A jelenlévő hallga­tóság zajos tapssal honorálta a melodramatikus elő­adást. Végül dr. Salgó Jakab tartott felolvasást «Shakespeare lelki betegei» czímen. Előadása kere­tében orvosi bírálat tárgyává tette a Shakespeare műveiben szereplő lelki betegeket, így különösen a «Lear király» és a «Hamlet» alakjaival foglal­kozott behatóan és összehasonlítást téve a külföldi irodalom műveiben előforduló lelki betegekkel, ki­mutatta, hogy Shakespeare milyen természetesen festette le alakjait. Az előadást nagy tetszéssel fogadták. (—) Ossián költeményei, fordította Kál­mán Károly. íme, mennyire igaza van Petőfinek, mikor azt énekli költői rajongásában, a «szent őrü­­­­let»-ben (ahogy Shakespeare nevezi), hogy jönnek­ , mennek az évek századjai s mindent letipornak kö­nyörtelenül, de Homer s Ossián koszorúja friss­zöld marad; a kelták eltűntek, mint egy g­yágros,­amelyet a tengerek árja benyel, csak tornyának orma marad ki a vízből, —i e torony orma Ossián! Annyi nagy irodalmi forradalom, változás, meg­újhodás után még ma is régi, ősi gazdagság tel­jes pompájában előttünk áll a királyi utód, a ki­rályi Ossián. Hírmondó sem maradt országából,­ trónjából, koronájából, jogarából, pallosából, — de azok az énekek, amiket szerte, ma is élnek, ugyan­abban a fényben, amiben akkor hivalkodhatteli a­mikor egy nagyratörő és nagggyá levő népnek zengte királya. Ossián költészetét, ezredév­bem ásta el, a mindent eltakaró homok,­porréteg fö­lébe került, s ma — körülbelül tiz és hét évszázad múltán — új, tökéletes Ossián-fordítást nyer a tó «nyugat»-tal agyonszerencséltetett­e a múltakat le­kicsinylő irodalmunk. Új Ossián, száznál húsz esz­tendő­vel több esztendő óta van szittya nyelven is valami e ködös, homályos énekekből, sőt hir­,­juk teljesen a költeményeket, de ma közvetlen fordí­tásban és nem modern nyelven. A nyelvújhodás forradalmi korszaka termette meg minálunk a­z első Ossiánokat, s azóta sem volt, aki foglalkozott volna velük, most a Magyar Tudományos Akadémia kiadta, Kálmán Károly somkuthi r. k. pap for­dításában. : I .­..!(­ Nem tudjuk, — Kálmán Károly hol szerezte ezt a' fényes gyakorlatot, amelylyel a bárdot nyelvün­kön meg tudja szólaltatni, — de kétségtelen, hogy nyelvezete oly gazdag, oly fordulatos, üde, verse­lésében oly mesteri, hogy forditását elsőrendűnek s Ossiánja megjelenését irodalmi eseménynek kell jelentenünk. Nyelvezete magyaros, erőteljes, üde, úgy cseng, mint egy ezüstcsengő, ha diadalmak­ pil­lanatairól regél és kong, mint egy harang, midőn Kormást a Lano tavánál tízezer leventével szórja a halált. Hogy mily tisztán szólal meg, midőn a gall bárd idegenszerűségét hozza át nyelvünkre, azt hadd igazoljam ezzel a négy sorral, mely Arany­­Buda haláláénak bekezdő négy sorára fog min­denkit emlékeztetni — Kálmán Károly nagy dicső­ségére : ' i t ' 4' Előre haladva, hogy értem e tájra,­­Nap alkonyulatja borult a határra. Vén tölgyet törtem ki a bérem derekában S láng­tüzre vetettem az éji homályban. Mint ez a kikapott négy sor — olyan részlet e vaskos kötetnek csaknem minden lapján akad nem is egy. A fordítóra nagy hatással lehetett a magyar, bárd: Arany János. Nyelvében, előadásában igye­kezett hozzáférkőzni, s valóban irodalmi feladatnak is igen Arany-vágású volt az, ami­t akkor vállalt,­­midőn belekezdett e munkába. A 37 éves könyv­nek valóban csak egy l­ibája-hiánya van, — ame­lyet a szerző azzal óhajt pótolni, hogy az olvasó figyelmébe ajánlja Heinrich Gusztáv tanulmányát Ossiánról. Egy ilyen érdemes nagy munkának nem volna szabad — a szomszédba menni magyaráza­­­tokért. Ossián olvasásakor nem egy helyen akad az ember olyan részletre, amely némi magyaráza­tot igényel — s azt hiába keressük e gyönyörű kivül-belül gyönyörű könyvben. 1 '­6 (—) Képek a parochiáról­ C­s­ek­m­e Ferencz, marostordavármegyei görgényi egyházmegye sce­­­rmátus esperese «Képek a parochiáról» czime n­éhány rajzot, életképet irt és adott ki. Ma, amikor a «írók» gombamódra teremnek, mindennap talál­­ozunk uj könyvekkel a könyvpiaczon s nagy ré­sük felett olvasó és biráló egyformán napirendre ír anélkül, hogy lelkében az új könyv bármi cse­­kly nyomot is hagyna. Csekme Ferencz könyve zonban méltó arra, hogy elismerő szóval emlé­­szzünk meg róla. A könyv kedves, érintetlen le­lkről tanúskodó rajzai, életképei közül egyik­­ásik már előkelő egyházi lapokban megjelent, sőt odaírni díjat is nyert. Igazi, tőrül metszett magyar indolkozás, ma már ritkán hallható csengő ma­­dar nyelven megirott kedves apróságok, intimitá­­sk, amiket szívesen olvasunk, képezik Csekme­­rencz könyvének tartalmát. A magyar lelket, m m­­gyar szivet ragadják meg s visszaviszik lábba , időbe, amikor a könyveket nem üzleti szemponto­­l­ írták­, hanem azért, hogy az író lelke nemes adolatait köz­kincscsé tegye. A keresetlen magyar elvek­ megirott kedves könyv megrendelhető a " " Gernyeszegen (Maros-Torda vᣭ­—) Forrongások. Egy nem közönséges kvar­ertásokkal megirt regény viseli ezt a czímet Szer­zője Balásházy Péter. Ezt a nevet most­ hall-' juk először, de már ez első munkája után is bi­zonyosra vesszük, hogy nem utoljára. Szívese­n fogunk találkozni és remélhetőleg gyakran is a nevével, amelyet a «Forrongások» máris jó hang­­zásúvá tett. Élesszemü és erőskezü író munkája ez a regény, amely a szubjektív érzések forró­ levegőjében is meg tudja őrizni a nyugodt, tárgyias hangot. író, aki ilyen biztonsággal tud tárgya fölé kerülni s érdeklődésünket, szimpathiánkat oly vir­tuóz módon ébren tudja tartani, kétségkívül nem mindennapi tehetség. Még jobban meglep ez az irói erő, ha megtudjuk, hogy tulajdonképpen egy gyöngéd és finom női kéztől ered . Balásházy Péter nem más, mint irói pseudonym­­amak­( pmh1 17

Next