Magyarország, 1911. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-30 / 75. szám

Budapest, 1911. csütörtök, márczius 3. –MAGYARORSZÁG nyilatkozatot és azt az óhajtását fejezte ki, hogy a császár visszatérő útjában tekintse meg a Levantéban tartózkodó hajórajt is. A hajóraj újabb üdvözlő lövések után Veradella közelében visszafordult és délben érkezett meg Pólába, ahol­­ trónörökös megelégedését fejezte ki a hajók legénységének magatartása felett. A Köztársaság, ahol császárnak emelnek szobrot, Rio de Janeiróból írják, hogy Petropolisban, néhai II. Dom Pedro császár kedvenc­ nyári tartózkodási helyén szobrot emeltek az elhunyt császárnak, amelynek e hé 5-én volt az ünnepélyes leleplezése, még­pedig Fonseca köztársasági elnök jelenlétében. Érdekes, hogy éppen az elnök nagybátyja, I­. I. da Fon­seca tábornok volt az, aki II. Pedro csá­szárt 1889. november 15-én detronizálta. A szobor a császárt egy széken ülve, kezét a homlokára illesztve ábrázolja, amint mélyen elgondolkodik. Az ünnepi beszédet Alfonso Celso tartotta, akinek apja, Visconde do Quro Preto, a monarchia utolsó minisz­terelnöke volt. Utána az 52-ik vadásza zászlóalj tisztelgett a szobor előtt, mire a zenekar rá­zendített a nemzeti himnuszra és ennek hang­jai közben hullott le a lepel. A köztársasági elnöknek és a kormánynak ez a toleráns és kegyeletes ténye országszerte nagyon jó ha­tást tett, annál inkább is, mert Pedro csá­szárra úgy emlékeznek vissza, mint Brazília «legjobb polgárára». — A székely név dicsősége — Parisban. Barabás Nándor, a lisznyói Barabás-család tagja, aki a székely földön Háromszék megyében született és az asztalos-ipart Sepsiszentgyörgyön tanulta és már fiatal korában kiment Párisba, ahol tehetségével és szorgalmával tíz év alatt elsőrendű művészi bútorgyárossá küzdötte fel magát, kitűnő vagyoni helyzetben van és a Párisba vetődő ma­gyar ifjaknak áldozatkész pártfogója. A párisi «Fi­garo» hosszú czikket ír Barabás Nándor bútor­­kiállításáról, amelynek egy részét itt szó szerint kö­zöljük: «A napokban a párisiakat meglepetés érte, midőn la Voltaire-rakpart­ szögletén, a Beaune-ut­­czában, a Tuillesriákkal szemben egy pompás kis palota újonnan fehérített falai feltűntek. XV. Lajos de Nesle Mai 1i­en­y grófnőnek ajánlotta fel hajdan e csodás lakást s az most Barabás és Br­o­n­d­o a­u urak birtokába jutott, kik a múlt­nak azon fényét és eleganciáját újra elővarázsol­ták. A tiszta stílusban való jártasságban kell, hogy fogalma legyen az embernek, hogy méltányolja azt, mit tett egy olyan művész, mint Barabás, midőn vállalkozott a múlt felébresztésére, összehalmozva vele bámulatos bútorait, a stílusnak csodás alko­tásait. Egész Páris szorgalmasan látogatja és a művészet kedvelőinek lelke örülni fog ennyi szép dolognak láttára. — Erőss püspök temetése. Debreczenből jelentik, hogy E­r­ő­s­s püspök temetése tegnap volt m­agy közönség jelenlétében. A szertartáson megjelentek Antal Gábor református püspök, Tisza István gróf, az esperesi kar, a református egyházak lelkészei és nagyszámú előkelőség. A nagytemplomban a zsoltárének után Kiss Ferencz püspökladányi lelkész imát mondott, azután a gyász­menet megindult a vasúti állomáshoz. A menet­ben résztvettek a református iskolák, a katholikus iskolák, továbbá a piarista tanárok is. Délután 2 órakor különvonat Püspökladányba szállította a ko­porsót a gyászolókkal és a küldöttségekkel együtt. Itt a sírnál Balthazár Dezső esperes mondott imát. A koporsón egyetlen koszorú sem volt, az elhunyt püspök kívánságának megfelelően, csupán özvegye helyezett a sírra bokrétát. A koszorú­­megváltásokból alapítványt létesítenek. Az elhunyt özvegyéhez sok részvéttávirat érkezett — Ullmann Adolf beteg. Baranyavári Ull­­­m­ann Adolf, főrendiházi tag, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója Nagy János­ utczai palo­tájában néhány nap óta betegen fekszik. A Hitelbank vezérigazgatója ugyanis a múlt héten bálai birto­kára utazott, hogy a két ünnepet ott töltse. Ull­mann Adolf a birtokán meghalt, úgy hogy 38—39 fokos lázzal jött vissza Budapestre. Kezelőorvosai­nak, dr. H­e­r­z­­ Manó udvari tanácsos, egyetemi tanár és dr. Korányi Sándor báró egyetemi ta­nár tanácsára azonnal ágyba feküdt. Állapotában némi javulás mutatkozik ugyan, de a láz még­­ pipen az em­óféb­en s mivel elég influenntot lehet tartani, továbbra is ágyban kell maradnia. A be­teg bankigazgatónak orvosai teljes nyugalmat ír­tak elő, ennek következtében látogatókat nem fogad. — A pezsgőforradalcm. Bar sur Au­beból jelentik, hogy a szőlősgazdák teg­nap ismét tüntettek. A tüntetők az alprefek­­túra ablakait bezúzták, leszakították a tri­kolórt és helyébe vörös zászlót tűztek­ ki. A prefektus, aki röviddel ezután a helyszínére érkezett, a szőlősgazdák bizottságával tár­gyalásokba bocsátkozott és megígérte a csa­patok visszavonását, ha a tüntetők nyugodtak lesznek. Ezek megígérték ezt, mire a prefektus a csapatokat visszaküldte. A tün­tetők ezután szétoszlottak. Este 6 órakor aránylag nyugodt volt a helység. — Gramm őrmester gyilkosai. Február elsején, amint ezt akkor megírtuk, az üllői­ Uzi Mária Terézi­a-kaszárnyában, lakószobájában halva találták Gramm Henrik 66-os ezredbeli ze­nészőrmestert. Nem lehetett akkor megállapítani, hogy gyilkosság, vagy öngyilkosság esete forog-e fenn, de a katonai hatóság előtt gyanús volt a dolog s teljes titokban folytatta a vizsgálatot, mely­nek során letartóztatta N­i­d­e­k Bohumil tizedes, czímzetes őrmester-kürtöst, továbbá Gramm őr­mester szolgáját és egy leányt, akol a meggyil­kolt őrmesterrel bizalmas viszonyban volt. A vizs­gálati fogság megtörte a gyilkosokat és N­i­d­e­k tizedes bevallotta, hogy ő ölte meg az őrmestert. A gyilkosságot megelőzőleg egész éjjel együtt mu­latott Gramm őrmesterrel s hajnalban beosont szobájába és a szakács baltájával agyonütötte az őrmestert A gyilkosság alatt az őrmester szolgája, akit a megcsalt barátnő vett rá a gyilkosságban való segédkezésre, őrt állott a kaszárnya folyosó­ján. A hadbíróság a közeli napokban fog ítéletet mondani a gyilkos és czinkosa felett, míg a nő polgári biróság elé kerül. — Régiség-kiállítás a fasori főgimnázium­ban. A budapesti evangélikus főgimnázium igen jól sikerült régiség-kiállítást rendezett. A kiállí­tás főképp S­z­o­l­á­r Ferencz dr. tanár agilis mun­kájának eredménye. A kiállított tárgyak iparmű­vészeti szempontból is feltűnők. Különösen kitűnik Feledi Dezső nagy gyűjteménye. Érdekessége a kiállításnak az, hogy egyes tanulók előadásokat tartanak délutánonként, melyeken a közönség előtt az antik művészetet ismertetik. Tegnap Erődi Béla dr. t. főigazgató jelenlétében Szolár Ferencz dr. tanár a kiállított kis modellekről ismertette a római, görög régiségeket. A kiállítás 50 fillér belépő­díj mellett délelőtt 9—1-ig s délután 3—6-ig te­kinthető meg. — Megszökött ügyvéd. Veszprémből Ír­ják nekünk: Weisz Jenő dr. ügyvéd­ a múlt héten elutazott a városból és azóta nyomaveszett, irodája gazdátlan maradt és a felesége, akit más­fél évvel ezelőtt vett el, semmi hírt sem kapott róla. Közben azután kitűnt az is, hogy miért tűnt el hirtelen: adósságok, lejárt váltók, hamis váltók és hűtlenül el­kez­elt pénzek miatt szo­rongatni kezdték a hitelezők és kliensei és mivel ezen ügyeit rendezni nem tudta, megszökött. Weisz Jenő dr. ügyvéd igen képzett, intelligens ember volt, kiváló jogásznak tartották, a vesz­prémi kereskedelmi iskolában a közgazdaságtant adta elő s irodája, bár­­az utóbbi időben elhanya­golta, jól jövedelmezett. Költekező életmódja miatt azonban az utóbbi időben, daczára, hogy gazdagon nősült, viszonyaihoz képest nagy adósságokba verte magát, sőt mint most kiderült, testvére, Weisz Aladár szabadkai törvényszéki bíró nevére váltót is hamisított és üzletfeleit kisebb-nagyobb ösz­­szegekkel megkárosította. Váltói, amelyeknek egy része e héten járt le, különböző veszprémi és fő­városi pénzintézeteknél voltak elhelyezve. Körül­belül 50.000 koronára rúg az az összeg, amelylyel barátait, klienseit és a pénzintézeteket megkárosította. A múlt kedden tűnt el, felesége azonban azt hitte, hogy csak elutazott valahová és visszajön. Csak napok múlva, amikor üzelmei nyil­vánvalókká lettek, jöttek rá, hogy megszökött. Egy négyhónapos fiúgyermeket is hagyott itt, akit anyja, ki devecseri származású, most magával vitt De­­vecserbe. A lejárt váltókra mintegy 20.000 ko­rona értékben a napokban biztosítási végrehajtást­­ kértek, de vagyon nem lévén, fedezetet nem találtak.­­ Fenyítő följelentés eddig még nem történt ellene .8 a, cégületek jórészben még ismeretlenek. . . Blaskovics Ferencz nem sérült meg. Blaskovics Ferencz kanonok Temesvárról te­lefonon annak közlését kérte, hogy az a hír, mintha­, automobilszerencsétlenség ér­te volna, ilyen formá­ban nem felel meg a valóságnak. Az automobilt nem ő, hanem soffőrje vezette. A soffőrt semmi baj nem érte, ő maga pedig teljesen lényegtelen sérülést szenvedett. — Versenyfutás a déli sarkért. A Peary által az északi sark megközelítése terén elért ered­mény a többi sarkutazót is fokozottabb kísérlete­zésre tüzeli. Peary az északi sarkhoz jutott, tudós­­társai most már a déli sark felfedezésére töreksze­nek, amelyet két évvel ezelőtt Shakleton had­nagy tudvalevőleg már erősen megközelített. Ez­­időszerint három expedíczió igyekszik a déli sark felé. Az egyik az angol Scott kapitányé, a má­sik a norvég Amundsené, a harmadik pedig a japáni S­i­r­a­n­e hadnagyé. Egy negyedik expedíczió viszont a legközelebbi jövőben fog útnak indulni a német Filckner hadnagy vezetése alatt. Scott kapitány expedíczióját egyenesen abból­ a czélból szervezték, hogy a déli sark felfedezé­sének dicsőségét Anglia részére biztosítsák a többi versengő nemzetek előtt. Az expedíczió a múlt évi május hó 31-én hagyta el Londont a­­T­erraNov­a,­ gőzösön, amelyen először Újzélandba hajóztak és innen továbbhaladva, deczember havában Mac Mur­­dosundba jutottak, ahol téli szállást rendeztek be, időközben azonban az expedíczió egyik része to­vább hatolt az Edvárd király-föld egyik távolabbi pontjára. Scott kapitány expedícziója a­z. évi feb­ruár hó 4-én, azután a Bálna-öböl tájékán a® Amundsen-féle expedíc­ióval találkozott, ami szörnyen meglephette, mert indulásakor sejtelme sem volt arról, hogy Amundsen riválisa lesz a déli sark felé való törekvésében. Amundsen Roald ugyanis a múlt esztendőben ismeretes «Fram» hajójával az északi sark felé in­dult. Október havában azután azzal az állítólag a sík tengeren megszületett elhatározásával lepte meg a világot, hogy az északi sark helyett a déli sarkvidék felé fordította hajójának kormányrúdját. Amundsen az amerikai szárazföld déli sarkát megkerülve, előbb a Behring­sundb­a akart eljutni, hogy onnan kísérelje meg a Nansen által meg­állapított útirányon a kelet-nyugati sarkövi áram felhasználásával a kilenczvenedik fok elérését. Ezt a tervét Amundsen csak akkor közölte társai­val, amikor a «Fram» Madeirában horgonyzott és a terv közlése után következő éjszaka már el is indult útjára. Amundsen elhatározása Norvégiában nagy meglepetést keltett, sőt sokan ko­moly aggodalmat tápláltak amiatt, vájjon Amundsen­nek joga volt-e útipro­grammjának önkéntes megváltoztatá­sára ? Amundsen expedícziójának költsé­geire u­gyanis a storthing 75.000 koronát szava­zott meg azzal a határozottan kifejezett feltétellel,­­hogy az expediczió tisztára csak tudományos kuta­tások czéljaira szerveztetik, már­pedig a déli sark felfedezésére irányuló expediczió erőltetett hala­dással jár, ami viszont bármely beható tudomá­nyos kutatást már eleve is lehetet­lenné tesz és így inkább sportszerűű j­elleggel bír. Scott kapitány másik riválisa, a fentebb más megemlített japáni Sh­ane hadnagy, akinek az a terve, hogy az Edvárd király-öbölbe eljutva, on­nan szánokon igyekszik megközelíteni a déli sarkot. Ezzel kapcsolatban jelentik most Krisztián­iából, hogy a «Morgenbladed» czímű lap a Scott és Amundsen délsarki expedíc­ióiról hozzáérkezett híreket­ Nansen tanár elé terjesztette. Nansen tanár természetesnek tartotta, hogy a két kutató az észak-ke­­i utat választotta a sark felé való elő­nyomulás alapjául. Ily módon Shakleton nyo­mán akarnak haladni. Nansen lehetetlennek mondotta, hogy a két expedíczió most a sark felé indulhasson. Előbb át kell telelniök. Október előtt az expedíc­iók alig indulhatnak el a siker remé­nyével. A Morgenbladed londoni értesülése szerint a «Fram» vissza fog térni Buenos­ Ayresbe és az autark­tikus tavasz közeledésekor ismét elindul délre.. — A kissármási gázkút hite a külföldön. Zürichből jelentik, hogy az ottani egyetemi és mű­egyetemi geológusok szövetkezetében ifj. Lóczy Lajos geológus előadást tartott az erdélyrészi fú­rásokról és behatóan ismertette a kissármási gáz­kutat. A fiatal geológust erre az előadásra Heim Albert, a hírneves zürichi tanár kérte fel, mert a külföldi lapokban már annyira elterjedt a híre a kissármási földgázforrásnak, hogy az egyetemi szö­vetkezet jónak látta hiteles adatokból megismerni a tüneményes gázkutat. Ifj. Lóczy Lajos pedig valóban hiteles adatokat nyújthatott a földi gáz­­forrásról, mert a világszerte emlegetett gázforrást tudvalevőleg édesatyja, Lóczy Lajos egyetemi tanár, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója fe­dezte fel

Next