Magyarország, 1911. június (18. évfolyam, 128-153. szám)

1911-06-01 / 128. szám

­ vékon provokálásával , a vármegyei önkormányzatot akarja ezekkel kom­promittálni, hogy előkészítse a talajt a közigazgatás államosítása számára. Hogy ezzel a gyönyörűséges szándékkal micsoda rettenetes pusztí­tást visz végbe a magyar nemzet nagy értékeiben, például most is, Hunyad­­megyében, ahol a vármegye elzüllése természetesen a magyarság, a magyar állameszme rovására megy, azzal a kormány nem törődik. Mi jól tudjuk azt, hogy közigazgatá­sunkban, melyet a Tisza Kálmán-féle rendszer az alapjaiból kiforgatott, sok a hiba és a visszaélés, és eszünk ágában sincs e hibáknak és visszaéléseknek oltalmára kelni. De az ellen, hogy a kormány egyes vármegyéket és egyes tisztviselőket tisztán pártpolitikai szempontból kipéczézzen és azok ellen hajszát indítson, a leghatározottabban tiltakozni kell. Reméljük, hogy a kor­mány sem vindikálja magának azt, hogy az egyes független gondolkozású tiszt­viselők ellen indított hajsza a „purifi­­káló munka“ jellegével bír. Ha purifi­­kálni akar a kormány, akkor indítsa meg a purifikác­ió munkáját az egész országban. Ebben a munkában szívesen támogatja őt az egész közvélemény, anyag és adat van rá bőségesen. Addig azonban, amíg ezt nem cselekszi, amíg az ő érdeké­ben elkövetett gyalázatos közigazgatási visszaéléseket eltűri és fedezi, és csak a független gondolkozású vagy ellen­zéki érzelmű tisztviselőkkel szemben adja a purifikátort, addig az olyan hajszát, amilyent most a hunyadmegyei alispán ellen indított, vérlázító ember­vadászatnál egyébnek nem minősíthet­jük. immun uh — helyesebben az ő Georgettejével és akkor min­dent megtud! (Fenn.) Nem, kedves barátom, én nem eresztelek el... . Champonnet: De hiszen látogatót vársz? . Alfonz: Szó sincs róla... biztosítalak.. Champonnet: Az imént magad is mond­tad... Alfonz: Nem... Nem...­­ Champonnet: Akkor minek­ terítettél két személyre? ! Alfonz: Ez régi agglegényi szokásom.. így nem érzem magamat olyan elhagyottnak. Champonnet: Tréfás ötlet... ámbár van benne sok életrevalóság! A kedvencz virágom (megszagolja) és legkedvesebb parfü­möm ... Szinte azt hiszem, hogy mégis csak engem vártál. Alfonz (félre): Várt ám az ördög! Champonnet: örvendek, hogy az ízlé­sünk így mindenben találkozik, mert például, a nőm, Georgette, ki nem állhatja ezeket a virágokat... Alfonz: Lehetetlen! Hiszen az asztaloto­kon állandóan orgonavirágot láttam. Champonnet: A feleségem csak­ az én kedvemért tűri meg... annyira szeret... Alfonz (félre): Milyen csípős és kegyet­len! (Fenn.) Ugyan, kérlek, tedd le a fel­öltődet és kalapodat... Champonnet: Várj egy pillanatig... a felöltőm zsebében őrzök valamit... (Kiveszi zsebéből a csomagot.) Alfonz (remegve): Jaj nekem! (Fenn.) Várjon mi lehet? Champonnet: Mindjárt meglátod, mert neked hoztam meglepetésül... Horvát képviselők tanácskozása. Zágráb­ból jelentik: Pejacsevich Tivadar gróf, a horvát képviselők országgyűlési küldötteinek elnöke keddre, e hó 6-ára a horvát képviselőket ért­ekez-Alfonz (rémülten): Revolver... bizo­nyosan revolver lesz! A szerencsétlen min­dent megtudott! (Ijedtében elejti ke­zéből a kalapot és a felöltőt.) Champonnet: Mi az ördögöt csinálsz? Oda van az ujj kalapom! (Felveszi, töröl­­geti.) 1 .­­ : Alfonz: Pardon, nem szándékosan tör­tént! (Félre.) Bár kezembe kaparithatnám a revolvert! (A csomag után nyúl.) Meg­engeded? Champonnet: Nem, mert utoljára még ezt is elejted! Alfonz (félre): Fél, hogy elsül! Champonnet: Később majd megnézhe­ted... neked hoztam utóételnek. Alfonz (félre): Utóételnek? Milyen kegyet­len! Végére tartogatja a meglepetést! (K­é­r­lelve, utóbb könyörögve.) Régi barát­ságunk szent nevében kérlek, mutasd meg! Ne feszíts kíspadra! Emlékszel-e még, mikor együtt jártunk az iskolába, mint Pál és­­Vir­ginia? Én mindig megosztottam veled a cso­koládémat ... Az ilyesmit nem illik elfelejteni,­­barátom!... Kérlek... könyörgök, add ide a csomagot... hiszen azt mondtad, hogy nekem hoztad... Champonnet: Persze, hogy neked.. egyedül csak neked! Alfonz (szepegve, félre): Értem­, egyedül csak nekem! A másikat már legyil­kolta a vérszopó haramia és most én kerü­lök sorra... Meg kell halnom, ifjúságom vi­rágjában !... (K­ö­n­y­e­z­i­k.) Champonnet: Talán elment az eszed? Érdemes egy pástétomért ennyire ideges­kedni? Alfonz (megkönnyebbülten): Pé­tetomot? Azt mondtad, pástétomot? Champonnet: Természetesen! (Fe bontja a csomagot.) Tudtam, hogy ш­gyan szereted... Alfonz (félre): És én hülye, azt hitte, hogy... (örömmel szorongatja Chan­ponnet k­ezét.) Köszönöm, kedves, rég jó barátom! Champonnet: Úgy látom, hogy ma még a fejedbe szállt valami. Alfonz (félre): Pástétom­­és nem revo­ver! Hála Istennek... nem tud semmit!.. (Fenn.) Várj itt egy pillanatig, barátom (A felöltőt és kalapot a mellék­szobába akarja vinni; abban a pi­lanatban, mikor az ajtóhoz ér, k­vülről csengetés hall­ozik.) Irgalm: Isten! Ez Georgette! Champonnet: Valaki csengetett... Alfonz: Gondolod? Hallottad? Hol csen­getett? Champonnet: Hol? Hát nálad! * AlfonZ: Oh, dehogy... csalódol, barátom. (Künn ismét csengetés.) Champonnet: No, hallod? )Alfonz: Igen, de nem: az én­ ajtómon­. a mellettem lakó, süket, öreg asszonynál cser­getnek. . Champonnet: Vagy úgy?... (113ab csengetés.) Alfonz (félre,­ kétségbeesetten Mit gondolhat most felőlem, Georgette? Champonnet: Mégis ugy­ tetszik, mint­ nálad csengetnének! (állandóan csenge­tnek.) MAGYARORSZÁG Budapest, 1918. csütörtök,-' juniua­r, Budapest, május 31. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, csütörtökön ülést tart, amelynek napi­rendjén a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalását folytatják. A miniszterelnök a királynál, Gödöl­lőről jelentik: Kh­u­e­n-Héd­e­r­vár­y Károly gróf miniszterelnök déli negyedegy órakor ide érkezett s magánkihallgatáson jelent meg a királynál. A miniszterelnök a két órakor tar­tott udvari ebéden is résztvett. Gödöllőn reggel még esett az eső, dél felé azonban ki­tisztult s ha az időjárás jó marad,­­délután kikocsizik a király. A kultuszvita. Ismét kisért az ülések­ meghosszabbításának terve. A kormánynak természetesen kellemetlen már a költségve­tés hosszas vitája, amelyet még a földműve­lésügyi tárc­a tárgyalásakor ő maga jónak látott nyújtani, fölszabadítván pártját a hall­gatás kötelezettsége alól. Beavatott helyen azt mondják, hogy az ülések meghosszabbí­tása nem aktuális, majd csak­ az ünnepek­­után kerül a dolog komoly megfontolás alá. De, hogy a szándék tényleg megvan, azt kor­mánykörökben egyáltalán nem tagadják. A pünkösdi szünet 4 napig, szombattól keddig fog tartani. A kultusztárc­a vitájának ezután következő szónokai a mai három beszéd el­hangzása után sem fogyatkoztak meg, mert helyettük ismét újabbak iratkoztak föl. A munkapárt azonban beszüntette a jelentkezést, csak az egy Várady Zsigmond iratkozott föl, aki langazsálta magát a felszólalásra. Ez, és a jövő hét tehát még kétségtelenül a kul­tuszvitáé lesz. Királyi elismerés Pallavicini János őrgróf­­nak. A király, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, megengedte, hogy őrgróf Pallavicini János rendkívüli és meghatalmazott nagykövet­nek azon kitűnő és igen sikeres szolgálataiért, melyeket Wehrenthal grófnak, a cs. és kir. Ház és a külügyek cs. és kir. miniszterének sza­­badságon való távolléte alatt helyettesi minőség­ben teljesített, a legfelső különös elismerés tudtul adassák. létre hívta össze a horvát országos kormány ■eint termébe. Az értekezleten a horvát képviselők maga­tartását fogják megállapítani a pénzügyi költség­vetés, az appropriác­iós vita, valamint a véderő­­javaslatok dolgában. Ezen értekezletet pünkösd hét­főjén, június 5-én a független centrumklub ülése fogja megelőzni, amelynek tagjai a horvát ország,­gyűlési küldöttség klubjához tartoznak. Ludapest, május 31. " Pápai dekrétum a politikai pártokról. A pápa legutóbb egy dekrétumot bocsátott ki, mely azzal foglalkozik, hogy a katholi­­czizmuist nem szabad egy párthoz kötni. A katholikus vallás tiszteletben tart minden politikai felfogást és minden párt­állást. Ez a józan és természetes álláspont bizonyára a magyar politikai életben is érez­­tetni­ fogja a maga hatását. A dekrétum tar­talmából a következőket közöljük: Az «Osservatore Romano» egy pápai dekrétum’ szövegét közli, melyet a pápa parancsára a bí­boros-államtitkár intézett Aguirre bíboroshoz, a toledói érsekhez és általa az összes spanyol püspö­kökhöz és hívőkhöz. A pápai dekrétum szerint egyház nem azonosítja magát egyik politikai p­­tár sem, azért nem szabad senkinek sem megenged hogy valakit bántalmazzon, csak azért, mert­­­­melyik politikai párthoz tartozik. A dekrétum­vábbá azt mondja, hogy tartózkodjanak a katholi hivők a túlzástól és ne nevezzék mindjárt hereu­s­nak azt, aki más politikai párthoz tartozik. B­ésületes politikai felfogást minden kath­olikusnak el kell ismernie és riogatnia, nemcsak a magánéletben, hanem parlamentben is. A politikai élettől való teljes rá­maradás vagy pedig az a priori való ellenzéki ér­dés nincs egybehangzásban a vallással és hat­sággal. Nem lehet kívánni senkitől, hogy bee­setes politikai elveitől eltérjen, s az egyház elismeri, hogy a poltikában élt­ felfogásnak van helye. Meg kell hagyni akc szabadságát mindazoknak­, akik valamely polit párthoz tartoznak. A szabadkai peticzió. A Szabadka I. kerület­ben megválasztott V­o­­­n­i­t­s Sándor ellen beadó­ peticzió tárgyalását ma folytatta a kir. Kúria I választási tanácsa. Te­tét­leni Ármin dr., megválasztott képviselő védője a peticzió elutasítá­sát kérte. Ezután­ a bíróság eskü alatt kihallgat Vojnits Sándor képviselőt a peticzióban fo­gárt összes vádpontokra nézve. A képviselő kijelen­tette, hogy a vádak alaptalanok. A Kúria júnis 17-én, szombaton déli 12 órakor hirdeti ki ítéleti

Next