Magyarország, 1911. június (18. évfolyam, 128-153. szám)
1911-06-15 / 140. szám
Budapest, isii. csütörtök, Junius 15. h&lirARUiKSZi'G KÖZGAZDASÁG A Bánya- és Kohóvállalatok Egyesületének közgyűlése. Budapest, június 14. A Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete hétfőn tartotta dr. Csprin Ferencz elnöklésével rendes évi közgyűlését az egyesülethez tartozó bánya- és kohóvállalatok képviselőinek nagyszámú részvételével. Dr. Chorin Ferencz elnöki megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a vasipar helyzete a múlt évben is örvendetesen fejlődött, különösen kiemelendő az, hogy nagy beruházások által műveiket a technikai fejlettség oly magaslatára emelték, mely a külföldi művekkel bátran kiállhatja az összehasonlítást. Nem oly kedvező a szénipar helyzete. Bár a magyar szénbányák a lefolyt évben ismét mintegy harminczör millió koronát fektettek be, a bányák jövedelmezősége nem tartott ezzel lépést. Ennek egyik fő oka az osztrák és a porosz kőszénbányák versenye, amely annál inkább vált érezhetővé, mert hazánk egyes részei geográfiailag is ■közelebb fekszenek az osztrák és porosz bányákhoz, mint a magyar bányákhoz. Emellett a kitűnően szervezett osztrák és porosz szénszindikátus Magyarországot export-területnek tekinti s amig saját területén versenytől nem kellvén tartania, magasan tartja az árakat, a magyar piacra veti azt a szénmennyiséget, melyet kedvezőtlen ipari konjunktúra mellett otthon elhelyezni nem képes. Ezzel a versenynyel szemben egyedül a vasúti tarifák nyújthatnának védelmet a magyar széniparnak, de a köteléki díjszabások ezt a védelmet is nagyrészben illuzóriussá teszik, amennyiben a külföldi bányák szenét csaknem ugyanoly olcsó díjtétel mellett szállítják, mint a magyar szenet. A helyzet illusztrálására szolgáljon az a tény, hogy huszonkét magyar szénbánya, amelyekbe 244 millió korona van befektetve, a múlt évben összesen 8.800.000 korona osztalékot fizetett, ami mindössze 3,6 százalékos kamatozásnak felel meg. Ez, tekintve a kockázatot, amelyvel a szénbányászat jár és az óriási tőkéket, amelyeket igényel, valóban igen szomorú eredmény. Amikor az állam a kincstári szénbányászatra berendezkedett, ez a körülmény azt a reményt keltette, hogy a kincstár, mint termelő megismerkedvén azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a szénbányászatnak küzdenie kell, a közvélemény is igazságosabban fogja megítélni a szénbányák helyzetét , jobban át fogja érezni annak az iparágnak jelentőségét, amely 56.000 munkást foglalkoztat, munkabérekben és tisztviselői fizetésekben 68 millió koronát fizet évenkint s közel húsz milló korona értékű ipari megrendeléseket tesz. Ez azonban nem következett be s a magyar szénipar még mindig alaptalan támadásoknak van kitéve a közvélemény előtt. Nem kíván ezekkel részletesebben foglalkozni s csak egy momentumot óhajt kiemelni, hogy nevezetesen a helyzet félreismeréséből eredhet csak az az állítás, mintha a magyar szénbányák nem jártak volna el a Máv iránt mindig a legteljesebb lojalitással, sőt éveken át nagy áldozatkészséggel. Nem szabad egy év adatait kiragadni. Egy évtized adataira támaszkodva konstatálja, hogy 1900-tól 1910-ig a magyar államvasutak olcsóbban szerezték be a regie-szenet, mint akár az osztrák, akár a porosz államvasutak. A szén árának emelkedése általános jelenség, amely világszerte mutatkozik, így hiteles adatokból merített két tényre hivatkozik csupán. Az Egyesült Államok 16 nagy vasútjára vonatkozó adatok szerint a tonnakilométerenkénti, illetve tonnamérföldenként a szén költség 1900—1910-ig 57.97 százalékkal, a porosz vasutakon 1899—1909-ig 50.8 százalékkal emelkedett. Azon reményét fejezi ki, hogy mindezen nehézség daczára a magyar szénbányaipar továbbra is következetesen fog a consolidate útján haladni és nem fog lankadni a külföldi széniparral való Versenyben. A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Veith Béla üdv. tanácsos szólalt fel, aki szóvátette, hogy a szénipart a koalícziós kormány dédelgetett kedvencének tüntetik fel, holott éppen a koalicziós kormány mérte a legnagyobb csapást a magyar szénbányaiparra azzal, hogy állami szénbányászatra rendezkedett be. Ezzel megbénította a szénbányák fejlődését, megnehezítette a kalkulácziót, mert a bányáknak mindig számolniuk kellett egyrészről az állami szénbányáknak kiszámíthatatlan tényezőktől függő versenyével, másrészről pedig azzal a körílménynyel, hogy munkásaik egy részét az állami szénbányák lefoglalják. Tartózkodni akar minden polémiától és azért szükségesnek tartja a tényeknek kellő világításba való helyezését a közvélemény tájékoztatása végett. Lázár Pál üdv. tanácsos, az egyesület ügy-vezető igazgatója foglalkozótt azután hosszabb előterjesztésben az államvasutak 1906. és 1907. évi szénbeszerzési dolgában a képviselőházban elhangzott felszólalásokkal. Az előterjesztéshez többen szólottak hozzá. Rau Gottlieb igazgató tiltakozik különösen az ellen az állítás ellen, mintha a bányák e két esztendőben silányabb minőségű szenet szállítottak volna. Forbaky István miniszteri tanácsos szintén szükségesnek tartja a közvélemény teljes tájékoztatását. E czélból részletes számszerű adatokkal kellene megvilágítani a bányák eljárását. Engel Ármin vezérigazgató rámutat arra, hogy a folytonos vagyonhiány folytán a ’bányákban a készletek felhalmozódtak, ami lehetetlenné tettea szénnek oly osztályozását, mint rendes ‘elszállítás mellett. A panaszok pedig nem annyira a minőségre, mint az osztályozás hiányára vonatkoztak. ’ Hönsch Árpád szerint a munkabérek 'emelkedéséről közzétett hivatalos adatok magukban véve is eléggé igazolják atermelési költségek rendkívüli emelkedését. Még több felszólalás hangzott el, mire a közgyűlésegyhangúlag a következő határozatot fogadta el. A Magyar bánya- és kohóvállalatokegyesülete a magyar államvasutak 1906. és 1907. évi szénbeszerzéseire vonatkozólag a közvélemény tájékoztatására szükségesnek tartja a tényálladákot a következőkben megállapítani: 1 I. 1906-ban a magyar szénbányák a folytonos sztrájkok, passzív rezisztenczia, a tömeges kivándorlás, melynek hatását még most is érzik, végül pedig a nagy mértéket öltött vagyonhiány folytán sem az államvasutakkal, sem a magánfogyasztókkal szemben nem teljesíthették egész szerződéses kötelezettségeiket. Ugyanez volt a helyzet Ausztriában is. A sztrájk és a vagyonhiány azonban mentesítő körülmények, amelyek kizárják a kártérítési igény támasztását. A szénbányák mindent elkövettek, ami csak módjukban állott, hogy az ország szén nélkül ne maradjon. Az adott válságos körülmények között a magánfogyasztók az Ms major esetét elismerték, mert tudták, hogy hiába kísérelnék meg, hogy a bányákat a szállítások elmaradásáért felelősségre vonják. Nem így az államvasutak, amelyek 1907-ben az elmaradt és külföldi szénnel pótolt szállításokért az árkülönbözetet követelték az összes hazai szénbányáktól. A magyar bányák ezt a követelést visszautasították és vizsgálat elrendelését kérték a minisztertől annak megállapítására, hogy a szállítások elmaradásáért terheli-e a bányákat felelősség. A vizsgálatot elrendelték és az államvasutaknál heteken át folyt. Hatósági bizonyítványokkal és hiteles okiratokkal megállapíttatott, hogy mely sztrájkok és vagyonhiány okozták a szállítások elmaradását és kideríttetett, hogy a vis major esete teljes mértékben fenforogés az államvasutak követelésének jogalapja nincsen. Ebből világos, hogy a bányák nem kértek és nem kaptak ajándékot az államtól és az államvasutak csak oly követelést ejtettek el, amelynek bírósági érvényesítésére semmiféle kilátás sem volt. II. Nem részesültek kedvezményben a bányák a szerződésnek 1907-ben történt felmondásának elfogadásánál sem. A szerződéseket 1905-ben azzal a kifejezett feltétellel kötötték, hogy azok felmondhatók, ha bizonyos feltételek beállanak. Ez a feltétel volt a termelési költségeknek munkásmozgalmak, sztrájkok és hasonló körülmények folytán való aránytalan emelkedése. Az államvasutak és a szállító közötti nézeteltérés esetében dönt a miniszter, de nem mint érdekelt fél, hanem a körülmények méltányos mérlegelésével, tehát mint arbiter. A bányavállalatok a felmondással kapcsolatban hivatalos okiratokkal igazolták, ami különben köztudomásús volt, hogy a termelési költségek 1906-ban épp a munkásmozgalmak és az anyagok drágulása következtében rendkívüli módon emelkedtek. Az államvasutak a felmondást a miniszterhez terjesztették fel. A miniszter nem zárkózhatott el a bányák által igazolt tények elől és utasította az államvasutakat, hogy az egyes bányavállalatokkal tárgyaljanak a termelési költségek emelkedésének számszerű megállapításáról. Midőn ez is tisztázva lett, a miniszter elfogadta ugyan a felmondást, de kikötötte, hogy abányák kötelesek ugyanazon menynyiségeket három évre biztosítani, súlyos kötbéreket állapított meg a szerződésileg biztosított menynyiségeknek minden körülmények között való pontos szállítására és végül kikötötte, hogy az áremelés nem tehet, ki többet, mint amennyit a termelési költségeknek okmányokkal igazolt emelkedése már a megelőző évben kitett. III. Végre ami azt a kifogást illeti, mintha a kritikus években rossz minőségű szenet szállítottak volna, a szénbányák kijelentik, hogy a szerződés egész tartama alatt mindig frissen aknázott szenet kapott az államvasút, a szerződésileg meghatározott bányákból és az államvasutaknak meg volt a joga minden szállítástkellő módon ellenőrizni. A gabonaárak emelkedése. A gabonatőzsdén egy hét óta állandóan emelkedik minden gabonanemű ára. Októberi búza ma ötven fillérrel emelkedett rendkívül erős üzleti forgalom mellett s a különböző hies hírek hatása alatt. Ez a nagy emelkedés a tőzsdén is nyugtalanságot kelt, annyival is inkább, mert a vetések állásáról , a termés kilátásairól a vidéken mást beszélnek, mint a tőzsdén. Egy nagy budapesti pénzintézet, amely jelzálogüzletekkel foglalkozik, 17.vármegyében a helyszínen szerzett értesüléseket különösen a búzáról s mindenütt azt az értesítést kapta, hogy a búzavetés jó. És a budapesti tőzsdén ennek dacára emelkedik a" búza ára, ami végre nem baj', csak később ne legyen belőle baj, amikor a terméskilátások kijózanítják majd a tőzsdén azokat, akik most ennek a nagy áremelkedésnek korlátlan árai s a papiros búza árát erős iramban hajtják a magasba. Tengerentúli bank. Az amerikai magyarok pénzével sáfárkodó pénzintézet sorsa élénken foglalkoztatja nemcsak vezető intézeteinket, de a kormányt is. A Magyar—Amerikai Bank, amely a Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankja, a Pesti MagyarKereskedelmi Bank támogatásával működik Newyorkban, a magyarság folytonos szaporodása folytán mindig nagyobb és nagyobb igényeknek kell, hogy megfeleljen. Az intézet azonban csak a rendelkezésére álló anyagi erők arányában is tápolhatja az amerikai magyarság érdekeit. Ezért gondolt a kormány arra, hogy az olyan pénzügyi vállalkozást, amelyre az amerikai magyaroknak valóban szükségük van, anyagilag és erkölcsileg támogasson s a Magys Általános Hitelbank is nyilván erre gondolt, amikor a helyszínen tanulmányoztatta az amerikai magyar intézet létesítésének feltételeit. Ámde egy új pénzintézet aligha használhatna a magyaroknak annyit, amennyit a régi már használt, amely bevált s amely a magyarság nagy részét üzletfelei közé számítja. Voltaképpen arra kellene törekedni, hogy az Amerikai Magyar Bank legyen Newyorkban az a központi szervezet, amelyre az amerikai magyarság anyagi érdekeit rábízza, ez azonban csak úgy lenne megvalósítható, ha az Amerikai Banknak ehhez a kibővített üzletköréhez elegendő tőkéje volna. Fel kellene emelni az Amerikai Bank alaptőkéjét, amelyre értesülésünk szerint készülnek is azok a magyar intézetek, amelyeknek támogatásával működik, s azok az amerikai bankárok, akik a bankkal üzletiösszeköttetésben állanak. Csak ilyen módon lehetrendezni az amerikai magyar pénzintézet ügyét s a kormánynak az a régi terve, hogy az amerikai magyarság gazdasági érdekeinek megvédelmezésében kiveszi a maga részét, czélhoz csak úgy vezethet, ha az amerikai Magyar Bankból megalakítandó Tengerentúli Bank létrejöttét támogatja. Ennek az intézetnek aztán azok a magyar pénzintézetek, amelyek a Magyar Amerikai Banknál érdekeltséget vállaltak, bizonyára olyan tőkét adnak rendelkezésére, amelylyel kitűzött czéljainak könnyen megfelelhet. ] IT Első Magyar Iparbank Alapítva Részvénytőke 1864. évben 10 millió korona Betétek kamatoztatása takarékkönyv, checconto vagy folyószámla részére a legelőnyösebb kamatláb mellett. Leszámitolása bel- és külföldi váltóknak, előlegek értékekre ruláns feltételek mellett. Kifizetések, átutalások és checkek a bel- és külföld összes helyeire, úgyszintén a bankszakmába vágó összes üzleti ügyek elintézése. A tőzsdei megbízásoknak pontos és szakértő ellátása* Központ és váltóház Budapest, V., József-tér 1. sz.