Magyarország, 1911. július (18. évfolyam, 154-179. szám)

1911-07-01 / 154. szám

Budapest,’ 1911. szombat,­ minis l. appropriáczió vitájánál S a kormány ellen ostromra készülő ellenzék­ harczi kedvére lát­hatóan felemelő hatással volt, s bizonyára­­ meg fog látszani a vita további folyamán is. Íg a függetlenségi és 48-as párt tagjai nagy számmal fognak részt venni a vitában. J­u­s­t­h­ Gyula és Batthyány Tivadar gróf a jövő hét folyamán fel fognak szólalni, s beszédeik elé nagy várakozással néz az egész Ház. Ugyancsak nagy érdeklődéssel várja az egész politikai világ A­p­p­o­n­y­i Albert grófnak keddre tervezett beszédét is, aki után, amint halljuk, a Kossuth-párt is harczba fog szállani. ■’! *1 A munkapártban a párt születése óta lé­tező feszültség* egyre jobban erősödik. Mióta pár nap előtt L­­u­k­á­c­s László pénzügyminisz­ter a­ pénzügyi bizottságban új­ pártalakulás szükségességéről beszélt, azóta felborult az a látszólagos egyetértés is, ami a pártnak ki­felé való megnyilatkozásaiban eddig megnyil­vánult. Nyíltan beszélik, hogy Tisza István gróf Lukács nyilatkozatára szörnyű dühbe jött, s a Ház folyosóján ma is pertraktálták Tiszá­nak erre vonatkozó azt a válaszát, hogy: «ha új­ pártra van szüksége Lukácsnak, akár ma megkezdheti az­­uj! pártalakítást.» Az bizonyos, hogy Lukács nyilatkozata az egész politikai világban nagy feltűnést s a munkapárt egy részében konsternácziót kel­tett. Tisza füvei annyira ingerülten foglal­koznak ezzel­ a nyilatkozattal, hogy ma már­­egész határozottsággal beszélhetünk arról, h­ogy a munkapártban levő két frakc­ió üt­közetre készül. Igaz ugyan, hogy Lukács László ma kijelentette, hogy az appropriá­­c­iós vitában fel­ fogj­ szólalni és megmagya­rázza, hogy miként értette feltűnést keltő nyilatkozatát, e­e ezzel a magyarázattal aligha lehet elsimítani az ennek nyomán felújult­ el­lenségeskedést.­­ A munkapártban­­egyébként is nagy elége­detlenség honol. Mutatja ezt az a körülmény is, hogy a munkapárt ta­gjai most, a véderő­vita küszöbén, egymásután kérnek, minden pártelnöki rendelkezések ellenére, hosszabb­ szabadságot a Háztól. Azokon kívül pedig, a Lőrincz a hazai apát, s a perben Pest Henrik Olbrenth fiát, Williamot, Herbertet és egy Henrik nevű harangöntőt küldötte ki a perben. A szőlőkért aztán szent Mihály napján tíz márkát fizetnek ki «jó friesachi pénzben», mond­ja krónika.­­ Az újbécsi és jenei határ, természetesen,­­a Dunáig is kiment, s igy érthető, hogy ,van egy jenei rév, melyről többször történik em­lítés. Azzal szemben feküdt Aquincum, s la révészekről is tudunk valamit, háromnak la nevét is tudjuk. Hegmo a gazda neve, em­berei Stephanus, Sibolius és Lifardus. Egy perből ismerjük őket, melyben megesküsznek a budai káptalan canonicus lectora előtt, akit Ambrus mesternek hívnak, hogy «ők a budai templomnak pénz-letartóztatás által semmi kárt sem tettek... Nem, jó öregek. Nem is hiszem, én azt, hogy akár Lifardus, akár Stefanus pénzbeli kárt okozott volna neked, jó Ambrus mester, öreg olvasó-kanonok. Pihenjetek csak békén. Valamikor, ott ülve ódon ladikotok deszkáján, s bámulva Új-Bécs felé az alkony­­ködbe, hit­tétek volna, hogy egykoron majd a rákosi homok fölött emberek masinákon repülni fog­nak, a hajók a vizen evezők nélkül szaladnak,­­ kocsik ló nélkül rohannak amarra, a jenei-­­ dűlő helyén és a két partot vas­csudák kötik­­ össze és télen-nyáron át lehet járni a másik­­ partra ?... Ugy­e, nem hittétek? No, pihenje­tek csak békén, jó öreg halászok. Lifardus, Heymo, Stefanus. Jobb odalent, a gyep alatt... Nagyon mozgalmas már az élet idefönt... kik nyiltan szabadságot kértek ezideig, negy­venhat munkapárti van elnöki engedélyivel távol a fővárostól hosszabb-rövidebb időre. Maga a kormány és a munkapárt elnöksége is a legnagyobb­ aggodalommal néz a véderő­vita elé, hiszen minden szigorú pártparancs ellenére napról-napra k­udarc­ éri a munka­pártot a Ház határozatképességének megál­lapításánál. A munkapártiak tekintélyes része pedig ma leplezetlen nyíltsággal beismerte, hogy képtelenségnek tartja a nyári véderővitát. rJa­m, ist­en, v zs­szü AC Az appropriáczió. — Holló Lajos beszéde. — A képviselőhöz ülése. Saját tudósítónktól. — Budapest, június 30. Megkezdődött a felhatalmazási törvényjavas­lat vitája és ezzel az általános politikai hely­zet bírálata, a kormány cselekedeteinek és­­ ismeretes terveinek kritikai méltatása. Szó­val : olyan vita, amely a kormányra nézve, melynek a nemzet érdekében tett cselekede­tekből vajmi kevés, a nemzet érdekei ellen czélbavett tervekből pedig túlságosan sok van a rovásán, fölöttébb kellemetlen. Feltűnően észrevehető volt ez a kellemetlen érzés a munkapárton Holló Lajosnak, a füg­getlenségi és 48-as párt alelnökének nagysza­bású beszéde alatt. Azok a súlyos igazságok, amelyeket Holló Lajos a kormány és pártja fejére olvasott, a legcsekélyebb­, a legbátor­talanabb ellenmondást sem tűrték meg: a kormány és pártja síri csendben hallgatták azokat. Ha készülnek a megvívandó harczra, ma meghallhatták annak riadóját. Mert riadó volt ez ;a beszéd : harczba hívott az ország óriási megterhelése ellen és a népjogok ér­dekében. * . I­­­I Beszéde elején rámutatott arra a visszás­ságra, hogy a kormány és pártja a költség­­vetés megszavazása kérdésében a parlamenta­rizmus követelményeire hivatkozik, holott a parlamentarizmus első feltétele az, hogy a hatalom ne játszassák­ át a törvényhozó ha­talom egyik faktorára, hanem a maga tiszta formájában megtartassák a nemzet kezében. Nálunk pedig a parlamentarizmus csak arra való, hogy annak ürügye alatt inkább­ akad­nak vállalkozók, akik a parlamentarizmus belső tartalmával nem törődve, odaadják magukat­­ez álarcz alatt az abszolutisztikus czélok szol­gálatára. I­­­I­­ i­I A kormány iránt való bizalmatlanságot, a­melynek okából a költségvetési törvényjavas­latot nem szavazza meg"1,­­) a kormány té­nyeivel és terveivel­ okolja meg. Látjuk azt, hogy amíg kulturális téren negyven esztendő alatt sem tudtuk kielégíteni a legelemibb­ szük­ségleteket , addig pazarló kézzel dobják oda a nemzet vérbeli és anyagi erejét a magyar nemzettől idegen czéloknak áldozatul. Alig gazdasági téren évről-évre mesés összegek­kel adózunk a külföldnek, addig­ itt benn le­törik a gazdasági önállóság felé­ való törek­véseket. Lehet-e bizalommal ez a nemzet a kormány iránt, mikor az egyik oldalon a tel­jes lemondást, a másik oldalon pedig a föl-­­­áldozó készséget látja. Látja ezenfelül, hogy­­ a kormányban a belső igazgatás terén nincs­­ meg a szoc­iális gondolkozás. A múlt kormány­­ alatt meghozott adótörvény végrehajtását,­­ mely az igazságosabb­ teherviselés felé tett volna lépést, bizonytalan időre felfüggesz­tette. I II I i '■ i h i i Hogyan állunk a jogrend biztosítása te­rén? A bírói függetlenségbe vetett bizodal-­­­mat megrendítette ez a kormány azzal, hogy a perrendtartás életbeléptetési törvényében kimondotta a bíró áthelyezésének lehetőségét, így a czélszerűség örve alatt megdöntötte­­ magát a jogelvet. A most uralkodó politikai­­ irányzatnak a jogtiszteletről alkotott fogal­­­­mát legélesebben jellemzi az, hogy ü­nnepel­­j­­ék itt 1­3 kép­viselőházban­l, azt a munkapárti er, aki Nagyszalontán arra kapac­itált egy közhivatalnokot, hogy a szolgálati szabály­zatot megszegje. Törvény mondja ki és a képviselőház határozata egy ízben megerősí­tette ezt, hogy az uralkodó kegydíjasa nem lehet képviselő , s ugyanaz az ember ma a kormányzó párt elnöke, így inaugurál­­ják­­a párturalmat, amely nemzeti czélok he­lyett pártczélokat szolgál. Itt van végül a létszámemelés, melynek következtében ezentúl Magyarországnak ma­gának majdnem annyi újonctot kellene kiállí­tani évenként, mint eddig Ausztria és Magyar­­ország összevéve kiállított. E rettentő erő­­veszteség mellé azután, ha odaszámítjuk azt az évi hetvenmillió kiadási többletet, amit a véderőreform jelent, akkor megállapíthat­juk, hogy ez a politika a végső romlásba vezet. Azt mondják­,­ hogy a nemzet elcsüggedt s nem érez már nemzeti czélokért. A nagy fegy­verletételek után ez így szokott lenni. Vív­tunk nemzeti küzdelmeket egyes nemzeti czé­lokért, a katonai követelésekért, majd a gaz­dasági önállóságért, de azt kellett tapasztalni, hogy ily küzdelmek megvívására ez a mai parlamenti rendszer gyenge. Ha gyenge, erőssé kell tenni, meg kell alkotni a hatalmas népparlamentet a választójogi reform útján. A függetlenségi és 48-as pártnak ez az ál­láspontja s emellett szilárdan kitartva har­­czot kezd minden olyan törekvés ellen, a­mely e mostani parlament révén elviselhe­tetlen terheket akar rakni a nemzet vállára. Ezért határozati javaslatot nyújt be, amely­ben a választói reformnak­ a véderőreform előtt való beterjesztését és sürgős tárgyalá­sát követeli. S Holló Lajos beszéde a Ház minden oldalán mély hatást tett, az ellenzéket pedig lelke­sedésre ragadta. Az appropriác­iós vita első szónoka külön­ben Désy Zoltán volt, aki nagyarányú be­szédben fejtette ki a Kossuth-párt állás­pontját. Összehasonlította az idei költségve­tést az 1909. év eredményével , ebből meg­állapítja, hogy az a pénzügyi helyzet, amelyet a kormány talált, nem volt oly rossz­, mint aminőnek feltüntetni szeretnék. Utalt arra, hogy az előző törvényhozás mindkét fakto­rának az volt a nézete, hogy ez a parlament nem fejezi f­l a nemzet valódi akaratát s most a kormány mégis ezzel a parlamenttel akarja vállaltatni az óriási katonai terheket. Ezt a politikát a Kossuth-párt nem támo­gatja, és minden törvényes eszközzel azon lesz, hogy a véderőjavaslatok törvényerőre emelkedését megakadályozza. Határozati ja­vaslatot terjesztett be aziránt, hogy a kor­mány halaszsza el a véderőreformot arra az időre, amikor azon megtétettek azok a vál­toztatások­, amelyek­ az ország óhajának­ meg­felelnek­.­­ A tartalmas és harczias hangú beszédet az ellenzék zajosan megéljenezte. Utána Szekulics Lázár horvát képviselő beszélt a javaslat mellett. A holnapi napirend megállapításánál Polo­­nyi Dezső kérte a határozatképesség konsta­­tálását. Kitűnt, hogy csak 1 73 képviselő van jelen s így a Ház nem határozatképes. Tíz­­perc­es szünet után Polónyi Dezső megkegyel­mezett a kétségbeesett többségnek: elállott kérelmétől s igy meg lehetett állapítani a holnapi napirendet. .­­ "* Részletes tudósításunk a következő: Berzeviczy Albert elnök :az ülést fél 1l órakor megnyitja. A múlt ülés jegyzőkönyvét hozzászólás­­nélkül hitelesítik. Elnök: Bemutatja Pejacsevichi Tivadar gróf és Thaly Ferencz képviselők leveleit, melyekben két hónapi, Konyovits Dávid levelét, melyben egy hónapi és Issekutz Győző levelét, melyben julius hó 22-ig szabadságot kérnek.­­ A Ház a kért szabadságot megadja. Következik a Faárakért seregek sebesültjei­­és betegei sorsának javítása végett Genfben kötött egyezmények beczikkelyezéséről szóló törvényjavas­­lat harmadszori olvasása. ■­­ A Ház a törvényjavaslatot megszavazza. Következik az lappropriáczió tárgyalása i .

Next