Magyarország, 1911. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)

1911-09-01 / 207. szám

Budapest, 1911. pántét, szeptember 1. MAGYAR©RESAG 2. Nem engedi a párt, hogy a két más függetlenségi párttal szemben fennálló fegy­­verbarátságát bármi is megzavarja. 3. Az általános és egyenlő választói jogot kívánja és annak a véderőj javaslato­kat megelőző tárgyalását követeli. 4. Az általános választói jogtól nemzeti érdekeink sikeresebb védelmét várja. 5. A katonai javaslatok törvényerőre­m­elkedését a jövőben is csak azon eset­ben engedheti meg, ha a véderő terén a­­ nemzet kívánalmai teljesedésbe mennek. A párt, bár nem zárkózik el a választójogi érdés megvitatásától, de nem engedi meg,h­ogy azt a véderőjavaslatok előtt az ellen­es pártok között vita tárgyává tegyék. Tgnap azt írtuk, hogy Lengyel Zoltán jóbmagával lenne, ha kilépnének. Ma úgy é­rtesültünk, hogy L­engyel Zoltán követőinek s­zám­a, mindössze négy. Ez a négy képviselő na is sűrűn tanácskozott egymással, de lel­­határozták, hogy­­ nem lépnek ki. Már teljesen mellékes, hogy kilépnek-e, vagy sem, de az teljesen bizonyos, hogy a pártban izo­lálva lesznek. A Justh elnöklete alatt álló függetlenségi párt körében is nagy lelkesedéssel hallották­­ a Kossuth-pártból szárnyra kelt híreket. Egyik­­ verzió szerint Apponyi a titkosság kérdé­sében is olyan kijelentést tett, amely nagyon közel áll Justh és társai álláspontjához. Egyik előkelő tagja a függetlenségi párt­nak ezekre vonatkozólag a következőket mon­dotta: — Én, aki a viszonyokat ismerem, nem kételkedem, hogy mi a választói jog kér­désében is meg fogjuk egymást érteni. A pluralitást Kossuthék is elejtették. Az általános és egyenlő választói jogot kívánják ők is. Az pedig csak természetes, hogy a reform csakis nemzeti jo­gaink megerősítésére fog szolgálni. ■— Maradna a titkosság kérdése, amelyben már is nagy közeledés van a két párt között. De nem volna czélszerű, ha ezz­eket a kérdéseket most vennénk tárgyalás allá, amikor most egyesegyedül a katonai ( Ez a felfogás uralkodik általában a három függetlenségi párt kebelében. A küzdelem egy­ségét semmi meg nem zavarja s igy a Khuen­­kormány napjait bátran megszámláltaknak kell tekintenünk. A munkapárt kebelében is tisztában­­van­nak már a helyzettel és mindenütt csak­ azi iránt érdeklődnek!: 1— Ki lesz Khuen utóda? A Tiszák erősen dolgoznak, hogy ők kö­vetkezhessenek. De ez a kombináczió teljesen kizártnak tetszik. A Tisza-kombináczió csak a végtelen felfor­dulást jelentené. Jönne megint erőszak és a viszonyok teljes összekuszálása.­­Más oldalról a békés kibontakozást és a nemzeti követelésekkel való meg­egyezést és az általános választói jo­g megakotását tartják az egyedüli le­hetőségnek. Azt hisszük, nem sok idő választ már el bennünket a fordulattól. Khuennak szembaja is annyira­­előrehaladott stádiumban van, hogy ő már nem sokat törődik a dolgokkal és ma­gának is legfőbb vágya, hogy visszavonulhas­son. Ez nemsokára be is fog következni. Leg­alább a politikai prognózis erre enged követ­keztetni. • javaslatok lyik a harcz. megbuktatására f o-Megzavarodott egészen. ■ — Kérem... Nagyon köszönöm... De tán fölösleges is.. .A leány rávetette nagy, szomorú’ szemét: önért nem akarja? És még szomorúbb lett a tekintete, mert azt olvasta Botár hadnagy Szeméből: köszönöm, kedves kisasszony, de Semmi sem kell, ami a pópáé... Megszólalt: — Legalább’ ezt a tábori ágyat... —( Köszönöm. Elhalok én a földön is...­­—■ De mégis.t '­­ U ; ■;»!,) —­ Majd meg hozzátette: — Meghal.. * I A1 tiszt mosolygott: mindegy az, kedves kis­­asszony... Ezt mondta a szeme. De a pap­­kisasszony fellebbezett szépen, szomorúan: : — Fogadja el, legalább’ ezt. Nem nyugszom bele, Hogy... Ezt muszáj! , ( Oly határozottan mondta, hogy a daliás ka­tona elnevette magát. •— Muszáj? *— Muszáj. — Ha muszáj, akkor nem tehetek egyebet, mint azt, h­ogy megköszönjem kedves figyel­mét ... A leány mosolygott. Piros ajka olyan volt, mint egy pic­i cseresznye. Botár hadnagy szeme pedig fényesebb lett, mint az a kis tü­kör, amit a papkisasszony ellenmondást nem tűrő mozdulattal felakasztott a filagória fa­lára. 1. r-1 Minek méltóztatik... ? — Hogy nézze magát benne ! ’ p— Aha, flörtöl... — gondolta Botár h­ad­­nagy. — És milyen leányosan, édesen kaczér! Mi lehet a neve? Bizonyosan: Tündérke... Hirtelen megkérdezte: — Mondja, kisasszony, nem fél? — Kitől? — A papától... Rózsapirosság lepte el a gyönyörű leány olajbarna bőrét, hogy: ime, jó füle volt a hadnagy urnak... Őszinteségtől csillogó te­kintetét a délczeg katonára emelte: — Nem. Nem félek. Apa jó ember, csak.. — Nem szereti a magyarokat... — Nem szereti... — suttogta a leány és lehajtotta a fejét.­­ — És... és a kisasszony sem szereti? — Én igen... Én szer­etem a magyarokat. Jó emberek... Apa gyűlöli. Lehet, hogy igaza van... De én nem tudok haragudni... Én szeretem a magyarokat... — Engemet is? — kérdezte Botár hadnagy és közelebb lépett. Nosza, piros lett a leány arcza! Mint a láng. Mint a vér. Szétnézett. El akart futni. De Botár hadnagy mosolyogva állta el az útját. Hang hallatszott a ház felől. A boglyos szol­gáló bús, szerelmes oláhi nótát dúdolt a ta­­paszos pitvarban1... V. Éjfél lehetett, amikor hazatért a pópa. Nagy, döngő léptekkel ment végig a veran­dán. Visszavonult szobájába és szidta a­ gaz magyarokat, akik az embert kiszorítják a sa­ját házából. Ez a jog és a törvény uralma! Jön egy Hetyke tisztecske: van-e szállás?, és Ha nincs szállás, hát egyszerűen elfogatja és lecsukatja a gazdát... — Alszol-e, Marteza? — szólt be a szomszé­dos szobába. Benézett. A leány nem felelt. Mély, egészséges alvást színlelt, Holott nem tudott aludni... ... f=: Pusztuljon el a kutya jungurjaJ ==g то£л mogta, amint fekete, zsíros reverendáját le­vetette. Még f­élálmában is morgott. É­s úgy fájt, oly nagyon fájt ez Marieta szivének... Istenem, milyen is egy szegény falusi pap­kisasszony! Mit ért ő a politikához? Csendes álmodozás a nappala­ éje. Szürke magányban nő felé a szive, s nem tud­ semmiről, csak sejti, hogy van egy boldogabb világ is. Vár vala­kire, aki el fog jönni... Be’ édes is vagy, gyönyörű reménység! Szerelem, te szép ezüst patak, de’ megejtő is a te mormogásod! Le­het-e csodálkozni, ha a kis,­ elhagyott nefe­­­­lejcs önkénytelenül belehull, beleszédül a te édes titkod varázsörvényébe? Nem tudott aludni. Szeme tele volt köny­­nyel. Lelke csordultig volt boldogsággal. Nem tudott aludni. Bánat is gyötörte. Eszébe ju­tott a vízesés, mely beleszalad a mélységek karjába... Valamit siratott. Amit megsirat sok kicsi nefelejcs, sok álomlátó szegény leány... Ölelte a vánkost. Csókolta a vánkost, Míg elaludt. És ekkor álmot látott az örök boldogságról... VI. Magasan állott a nap, amikor fölébredt. Or­gonahangok szá­ldostak be az ablakon. Már folyt a reggeli mise... Hirtelen felöltözködött, s kiment a verandára. A boglyos szolgáló söpörte az udvart. Oda­intette : — Itthon van-e a hadnagyi úri? — Itthon... — Mit csinál? — Sétál a kertben.. Megdobbant a szive. Őt várja! De nem tu­dott átmenni, mert a templomban lehalkult az orgonaszó: vége a­ misének. Jön m­apja Budapest, augusztus 31. Miskolcz a Tisza Kálmán-szobor ellen. Szerdán Miskolcz város törvényhatósági bizottsága Szentpáli István polgármester elnöklésével köz­gyűlést tartott, amelyen tárgyalták a tanácsnak az a javaslatát, hogy a főváros átiratára szavaz­zanak meg háromszáz koronát a Budapesten fel­állítandó Tisza Kálmán-s­zob­orra. A javaslatot 19 szavazattal 17 ellenében elvetették. V­i­d­a­­­s Já­­nos nagy beszédet mondott a tanács javaslata mel­lett. Kérte a politikai vonatkozások félretételét, de az ellenzék mégis leszavazta a javaslatot. A munkapárt körében nagy ijedelmet keltett az ellen­zék győzelme.­ ­ A kép­viselő­ház ülése. — Saját tudósítónktól. Budapest, augusztus 31. Nem­ panaszt adhatik a munkapárt ja vitát rendező bizottságra: az első szóra lehetővé tette Antal Gézának, hogy beszéljen. (Más kérdés, hogy nem haragszik-e most a munka­­párt Antal Gézára, mert beszélt. Egyre azért jajgattak, hogy föl kell vilá­gosítani az országot a véderőjavaslat felől. Nos, mai szónokuk összehordott hetet-havat, csak a véderőreformról nem beszélt, így vi­lágosítják föl az országot. Ebből a beszéd­ből az ország nem tudott meg mást, mint azt, hogy az ország legnagyobb zöldségpiacza Pá­pán van. Pápa város theológus-k­épviselője — fel­olvasást tartott Apponyi, Andrássy, Kossuth­, Justh­, Szilágyi, Deák, Széchényi és névtelen szerzők írásaiból és beszédeiből, amik nem a katonai kérdésről szólnak és ezekből vonta le saját meggyőződése gyanánt azt a következte­tést, hogy a véderő javaslat olyan kiváló al­kotás, amelyet meg nem szavazni az ő érző lelkének lehetetlen. Végül meginvitálta a 48-as ellenzéket a 67-es pártba, nagy megrökönyödésére saját pártjának, kijelentvén, hogy a mostani párt­­kereteknek le kell omlaniok s új alakulásnak kell jönnie. A beszéd nagyon sok mulatságos jelenet for­rása jön. Az ellenzék eleinte komoly higgadt­sággal várta a véderőjavaslat mellett szóló érveket, de mikor látta, hogy itt nem be­széd készült, hanem felolvasás­a érdeme sze­rint kedélyesen fogta föl a beszédet s­­ úgy kezelte a szónokot, mint aki nem is számíthat komoly érdeklődésre. Leghangosabban védelmezte azonban elv­­társát azal Mikosevics Kanut, akit a zentai népgyűlés felszólított mandátumának letéte­lére. Ilyenkor rákiáltottak az ellenzékiek: — Mit szentek Zentáról? — Megyünk-e közjegyzőnek? Mikosevics zokon vette az aposztrofá­lást, mely láthatóan érzékeny oldalára tapin­tott s Antal beszéde után személyes megtá­­­madtatás, czimen fel is szólalt. A zentai nép­­gyüléssel kezdett polemizálni, Úgy, Hogy az

Next