Magyarország, 1911. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)
1911-09-01 / 207. szám
Budapest, 1911. pántét, szeptember 1. MAGYAR©RESAG 2. Nem engedi a párt, hogy a két más függetlenségi párttal szemben fennálló fegyverbarátságát bármi is megzavarja. 3. Az általános és egyenlő választói jogot kívánja és annak a véderőj javaslatokat megelőző tárgyalását követeli. 4. Az általános választói jogtól nemzeti érdekeink sikeresebb védelmét várja. 5. A katonai javaslatok törvényerőremelkedését a jövőben is csak azon esetben engedheti meg, ha a véderő terén a nemzet kívánalmai teljesedésbe mennek. A párt, bár nem zárkózik el a választójogi érdés megvitatásától, de nem engedi meg,hogy azt a véderőjavaslatok előtt az ellenes pártok között vita tárgyává tegyék. Tgnap azt írtuk, hogy Lengyel Zoltán jóbmagával lenne, ha kilépnének. Ma úgy értesültünk, hogy Lengyel Zoltán követőinek száma, mindössze négy. Ez a négy képviselő na is sűrűn tanácskozott egymással, de lelhatározták, hogy nem lépnek ki. Már teljesen mellékes, hogy kilépnek-e, vagy sem, de az teljesen bizonyos, hogy a pártban izolálva lesznek. A Justh elnöklete alatt álló függetlenségi párt körében is nagy lelkesedéssel hallották a Kossuth-pártból szárnyra kelt híreket. Egyik verzió szerint Apponyi a titkosság kérdésében is olyan kijelentést tett, amely nagyon közel áll Justh és társai álláspontjához. Egyik előkelő tagja a függetlenségi pártnak ezekre vonatkozólag a következőket mondotta: — Én, aki a viszonyokat ismerem, nem kételkedem, hogy mi a választói jog kérdésében is meg fogjuk egymást érteni. A pluralitást Kossuthék is elejtették. Az általános és egyenlő választói jogot kívánják ők is. Az pedig csak természetes, hogy a reform csakis nemzeti jogaink megerősítésére fog szolgálni. ■— Maradna a titkosság kérdése, amelyben már is nagy közeledés van a két párt között. De nem volna czélszerű, ha ezzeket a kérdéseket most vennénk tárgyalás allá, amikor most egyesegyedül a katonai ( Ez a felfogás uralkodik általában a három függetlenségi párt kebelében. A küzdelem egységét semmi meg nem zavarja s igy a Khuenkormány napjait bátran megszámláltaknak kell tekintenünk. A munkapárt kebelében is tisztábanvannak már a helyzettel és mindenütt csak azi iránt érdeklődnek!: 1— Ki lesz Khuen utóda? A Tiszák erősen dolgoznak, hogy ők következhessenek. De ez a kombináczió teljesen kizártnak tetszik. A Tisza-kombináczió csak a végtelen felfordulást jelentené. Jönne megint erőszak és a viszonyok teljes összekuszálása.Más oldalról a békés kibontakozást és a nemzeti követelésekkel való megegyezést és az általános választói jog megakotását tartják az egyedüli lehetőségnek. Azt hisszük, nem sok idő választ már el bennünket a fordulattól. Khuennak szembaja is annyiraelőrehaladott stádiumban van, hogy ő már nem sokat törődik a dolgokkal és magának is legfőbb vágya, hogy visszavonulhasson. Ez nemsokára be is fog következni. Legalább a politikai prognózis erre enged következtetni. • javaslatok lyik a harcz. megbuktatására f o-Megzavarodott egészen. ■ — Kérem... Nagyon köszönöm... De tán fölösleges is.. .A leány rávetette nagy, szomorú’ szemét: önért nem akarja? És még szomorúbb lett a tekintete, mert azt olvasta Botár hadnagy Szeméből: köszönöm, kedves kisasszony, de Semmi sem kell, ami a pópáé... Megszólalt: — Legalább’ ezt a tábori ágyat... —( Köszönöm. Elhalok én a földön is...—■ De mégis.t ' U ; ■;»!,) — Majd meg hozzátette: — Meghal.. * I A1 tiszt mosolygott: mindegy az, kedves kisasszony... Ezt mondta a szeme. De a papkisasszony fellebbezett szépen, szomorúan: : — Fogadja el, legalább’ ezt. Nem nyugszom bele, Hogy... Ezt muszáj! , ( Oly határozottan mondta, hogy a daliás katona elnevette magát. •— Muszáj? *— Muszáj. — Ha muszáj, akkor nem tehetek egyebet, mint azt, hogy megköszönjem kedves figyelmét ... A leány mosolygott. Piros ajka olyan volt, mint egy pici cseresznye. Botár hadnagy szeme pedig fényesebb lett, mint az a kis tükör, amit a papkisasszony ellenmondást nem tűrő mozdulattal felakasztott a filagória falára. 1. r-1 Minek méltóztatik... ? — Hogy nézze magát benne ! ’ p— Aha, flörtöl... — gondolta Botár hadnagy. — És milyen leányosan, édesen kaczér! Mi lehet a neve? Bizonyosan: Tündérke... Hirtelen megkérdezte: — Mondja, kisasszony, nem fél? — Kitől? — A papától... Rózsapirosság lepte el a gyönyörű leány olajbarna bőrét, hogy: ime, jó füle volt a hadnagy urnak... Őszinteségtől csillogó tekintetét a délczeg katonára emelte: — Nem. Nem félek. Apa jó ember, csak.. — Nem szereti a magyarokat... — Nem szereti... — suttogta a leány és lehajtotta a fejét. — És... és a kisasszony sem szereti? — Én igen... Én szeretem a magyarokat. Jó emberek... Apa gyűlöli. Lehet, hogy igaza van... De én nem tudok haragudni... Én szeretem a magyarokat... — Engemet is? — kérdezte Botár hadnagy és közelebb lépett. Nosza, piros lett a leány arcza! Mint a láng. Mint a vér. Szétnézett. El akart futni. De Botár hadnagy mosolyogva állta el az útját. Hang hallatszott a ház felől. A boglyos szolgáló bús, szerelmes oláhi nótát dúdolt a tapaszos pitvarban1... V. Éjfél lehetett, amikor hazatért a pópa. Nagy, döngő léptekkel ment végig a verandán. Visszavonult szobájába és szidta a gaz magyarokat, akik az embert kiszorítják a saját házából. Ez a jog és a törvény uralma! Jön egy Hetyke tisztecske: van-e szállás?, és Ha nincs szállás, hát egyszerűen elfogatja és lecsukatja a gazdát... — Alszol-e, Marteza? — szólt be a szomszédos szobába. Benézett. A leány nem felelt. Mély, egészséges alvást színlelt, Holott nem tudott aludni... ... f=: Pusztuljon el a kutya jungurjaJ ==g то£л mogta, amint fekete, zsíros reverendáját levetette. Még félálmában is morgott. És úgy fájt, oly nagyon fájt ez Marieta szivének... Istenem, milyen is egy szegény falusi papkisasszony! Mit ért ő a politikához? Csendes álmodozás a nappala éje. Szürke magányban nő felé a szive, s nem tud semmiről, csak sejti, hogy van egy boldogabb világ is. Vár valakire, aki el fog jönni... Be’ édes is vagy, gyönyörű reménység! Szerelem, te szép ezüst patak, de’ megejtő is a te mormogásod! Lehet-e csodálkozni, ha a kis, elhagyott nefelejcs önkénytelenül belehull, beleszédül a te édes titkod varázsörvényébe? Nem tudott aludni. Szeme tele volt könynyel. Lelke csordultig volt boldogsággal. Nem tudott aludni. Bánat is gyötörte. Eszébe jutott a vízesés, mely beleszalad a mélységek karjába... Valamit siratott. Amit megsirat sok kicsi nefelejcs, sok álomlátó szegény leány... Ölelte a vánkost. Csókolta a vánkost, Míg elaludt. És ekkor álmot látott az örök boldogságról... VI. Magasan állott a nap, amikor fölébredt. Orgonahangok száldostak be az ablakon. Már folyt a reggeli mise... Hirtelen felöltözködött, s kiment a verandára. A boglyos szolgáló söpörte az udvart. Odaintette : — Itthon van-e a hadnagyi úri? — Itthon... — Mit csinál? — Sétál a kertben.. Megdobbant a szive. Őt várja! De nem tudott átmenni, mert a templomban lehalkult az orgonaszó: vége a misének. Jön mapja Budapest, augusztus 31. Miskolcz a Tisza Kálmán-szobor ellen. Szerdán Miskolcz város törvényhatósági bizottsága Szentpáli István polgármester elnöklésével közgyűlést tartott, amelyen tárgyalták a tanácsnak az a javaslatát, hogy a főváros átiratára szavazzanak meg háromszáz koronát a Budapesten felállítandó Tisza Kálmán-szoborra. A javaslatot 19 szavazattal 17 ellenében elvetették. Vidas János nagy beszédet mondott a tanács javaslata mellett. Kérte a politikai vonatkozások félretételét, de az ellenzék mégis leszavazta a javaslatot. A munkapárt körében nagy ijedelmet keltett az ellenzék győzelme. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. Budapest, augusztus 31. Nem panaszt adhatik a munkapárt ja vitát rendező bizottságra: az első szóra lehetővé tette Antal Gézának, hogy beszéljen. (Más kérdés, hogy nem haragszik-e most a munkapárt Antal Gézára, mert beszélt. Egyre azért jajgattak, hogy föl kell világosítani az országot a véderőjavaslat felől. Nos, mai szónokuk összehordott hetet-havat, csak a véderőreformról nem beszélt, így világosítják föl az országot. Ebből a beszédből az ország nem tudott meg mást, mint azt, hogy az ország legnagyobb zöldségpiacza Pápán van. Pápa város theológus-képviselője — felolvasást tartott Apponyi, Andrássy, Kossuth, Justh, Szilágyi, Deák, Széchényi és névtelen szerzők írásaiból és beszédeiből, amik nem a katonai kérdésről szólnak és ezekből vonta le saját meggyőződése gyanánt azt a következtetést, hogy a véderő javaslat olyan kiváló alkotás, amelyet meg nem szavazni az ő érző lelkének lehetetlen. Végül meginvitálta a 48-as ellenzéket a 67-es pártba, nagy megrökönyödésére saját pártjának, kijelentvén, hogy a mostani pártkereteknek le kell omlaniok s új alakulásnak kell jönnie. A beszéd nagyon sok mulatságos jelenet forrása jön. Az ellenzék eleinte komoly higgadtsággal várta a véderőjavaslat mellett szóló érveket, de mikor látta, hogy itt nem beszéd készült, hanem felolvasása érdeme szerint kedélyesen fogta föl a beszédet s úgy kezelte a szónokot, mint aki nem is számíthat komoly érdeklődésre. Leghangosabban védelmezte azonban elvtársát azal Mikosevics Kanut, akit a zentai népgyűlés felszólított mandátumának letételére. Ilyenkor rákiáltottak az ellenzékiek: — Mit szentek Zentáról? — Megyünk-e közjegyzőnek? Mikosevics zokon vette az aposztrofálást, mely láthatóan érzékeny oldalára tapintott s Antal beszéde után személyes megtámadtatás, czimen fel is szólalt. A zentai népgyüléssel kezdett polemizálni, Úgy, Hogy az