Magyarország, 1913. március (20. évfolyam, 52-76. szám)
1913-03-01 / 52. szám
BUDAPEST, 1916. MÁRCZIUS 1. esr~Z.^—L. ' ■ ------ ■---ESfefizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes érám éra helyben és wiiSében 10 fillér. X AVA\^| l'- - UA/.V/ \ ---SZOMBAT |XX. ÉVFOLYAM 52. SZÁM Fös?erkesztö: ^ Szer*ke«ztAség és kiadóhivatal | HákóczM 33, ez ^ OllÖ Xa 3/ J O ® íSJrctefcA®«« mflTimét«r #*&,r»iHa«*«Al di1«*abá.e ían ¥i lézer^! az ország ellen Budapest, február 28. A nemzeti munkapárt tegnap este bizalmat szavazott a kormánynak. Válasz akart ez lenni a miniszterelnök ellen emelt súlyos vádakra, holott e vádakra a közéleti erkölcs elemi törvényei szerint más váliszt adni nem lehet, mint a legteljesebb bizonyítást. A nemzeti munkapárt szolidárisnak vallja magát — és ez jól van így — azzal az erkölcsi felfogással, amelyet a kormány közmegbotránkozásra elfoglalt. A nemzeti munkapárt egységesen és tudatosan szembeszáll az ország és a művelt világ közfelfogásával és el van szánva, erkölcsi alap hiányában is, a maga létéért a végső harczot megvívni. Nekik, úgy mondják, maradniok és tovább uralkodniok kell, mert a nagy feladat, amelyet vállaltak, még nincs befejezve. A nagy műből, amelynek építését június negyedikén megkezdették, hiányzik még a Tisza—Lukács-féle választójogi reform és a házszabály végleges revíziója. Még ez a két alkotás van hátra, hogy készen álljon az az épület, az a börtön, amelybe az ország akaratát, mozgási szabadságát, lélegzetvételi jogát be lehet zárni, foglyul lehet tartani. ők tehát el vannak szánva munkájukat befejezni. Hiába zajlik körülöttük az ország népének, polgárságának, intelligenciájának végsőig fokozott elkeseredése, ők nem állanak meg a félúton. Egymásután szenvedik a legsúlyosabb vereségeket a közvéleménynyel szemben : ez reájuk nem hat. A saját pártjuk kebelében, a saját kabinetjükből emelkedik az infó, a figyelmeztető szó : becsukják előtte a fülüket. Megszállta őket az ijedt emberek vakmerősége: behunyják a szemüket és vakon rohannak előre, abban a hitben, hogy a nekik nem parírozó országot legázolják, a valóságban pedig a saját vesztükbe rohannak. Minden tisztán látó, józanul gondolkodó ember aggodalmas szívvel látja azokat a nagy veszedelmeket, amelyeket az ő választójogi javaslatuk tárgyalásának erőltetése az országra zudít, csak ők nem látják, vagy nem akarják látni. Az ország gazdasági életének megakadása, a termelő munka megszűnése, a kiszámíthatatlan anyagi kár, a felszabaduló szenvedélyek pusztítása, a kiontandó vér, ez mind nem tartozik rájuk. Mi közük hozzá ? Az ő exisztencziáikat nem fenyegeti veszedelem ; azok a források, amelyek időnként megtöltik a pártjuk kasszáját, ezentúl is nyitva maradnak. Becses bőrükben sem eshetik kár; hatvanezer katona őrködik drága egészségük és testi épségük fölött. Az ország hadd pusztuljon, hadd menjen tönkre, hiszen minél szegényebb, minél nyomorultabb ez az ország, annál alkalmasabb az ő uralmuk 4826 vonatot indítottunk útnak, menetrend szerinti időben. Az átlag késés 21 másodperc volt». Ehhez igazán nem kell kommentár , a számok beszélnek. A «New York Central Co.» története szorosan összefügg a város fejlődésével. A lakosság rapid szaporodását és a város terjeszkedését észak felé tükrözi vissza az öt pályaudvar elhelyezése és története. Az első pályaudvart, amely alig volt különb egy jókora kocsiszínnél, a 14-ik Utczában építette a N.Y. C. Co. 1831-ben, amikor a kocsikat lóerővel hozták ki a remiséből a városon át. 30 évvel később, az összes vasúti vonalak a társaság kezében voltak, és ez a néhány sínpár tett alapja ama nagyszabású vasúti hálózatnak, amely New-York szívéből indulva, behálózta az egész országot. Amikor 1871-ben Vanderbilt (a Co. elnöke) új pályaudvarát megtekintette, azt hitte, hogy most ötven évre befejeződött vasútépítési politikája. Még ez a zseniális ember se látta előre azt, ami bekövetkezett és tíz év múlva már terjeszkedni kellett. Ifjabb húsz év múlva a nagyszerűen fejlődő üzem már újabb tért hódított és öt év után el kellett határozni az egész mű újraépítését. Ennek az eredménye az új pályaudvar, amelyet azért neveztek el «Terminal »-nek, mert ezzel egy emberöltőre remélik rendezni a Newyork Central óriási forgalmát A budapesti közönség évek óta sürgeti a pályaudvarok kihelyezését, itt pedig fölépítették a legnagyobb pályaudvart a város legszebb, legelegánsabb helyén, a Fifthave és 42. színház tőszomszédságában. Sőt az új építkezés által felszabadult hue® blokknyilva tartására és örök időkre való biztosítására. Az az elhatározás, hogy a polgárság tiltakozásával, a közvélemény osztatlan elítélésével, a saját pártjukbeli aggodalmaskodással és a munkásság ultima ratiojával, a tömegsztrájkkal szemben tárgyaltatni merészült az ő választójogi javaslatukat, másnak nem nevezhető, mint hadüzenetnek az ország ellen. Egy törpe kisebbség, egy szűk és zártkörű társaság, egy maroknyi érdekcsoport elég vakmerő ahhoz, hogy szembeszálljon az egész nemzet akaratával, a népmilliák haragjával és elég gyáva ahhoz, hogy ezzel az akarattal és ezzel a haraggal szemben a kirendelt katonaság szuronyai mögé bújjon. Nem volt szükség külső háborúra; itt az ellenség az ország kellő közepében, gonoszabb és veszedelmesebb minden külső ellenségnél, mert ez a belső ellenség még a genfi konvenczió szabályait sem ismeri magára nézve kötelezőnek. A lelkiismeretlen, cinikus gonoszságnak hihetetlen mértéke kell ahhoz, hogy egy kormány hadat üzenjen, hadat viseljen azzal az országgal, amely az ő gondviselésére van bízva. Hogy fegyverrel támadjon arra a népre, amelynek adófilléreiből él és amely nem tesz egyebet, mint követeli azt a jogot, amelyet ő ígért meg neki. Előbb mesterségesen felcsigázták a népmilliók izgalmát azzal, hogy jogot ígértek neki, azután a területen egy egész új városrész épült. És ma igazi csoda. A megnagyobbított, sőt megsokszorozott forgalom daczára húsz blokknyi terület szabadult föl az építkezés számára a város közepén, blokkonként két-háromszázmillió dollár értékben. Az azelőtt egymás mellett futó 25 sínpár helyett 69 sínpár fekszik ma egymás fölött, amelyből 25 a föld alatt és 44 az express vonatok számára a földiszintre esik. Ezt a zseniális megoldást csak a világhódító villamos erő tette lehetővé. A gőzlokomotiv ki van küszöbölve és csak a várostól 25 mértföldnyire kezdődik az ő uralma. Ódáiig villamosgépek viszik és hozzák a naponta közlekedő 800 és egynéhány vonatot. A várostól 25 mértföldnyire minden vonat gépet cserél, így aztán nincs füst, nincs korom, nincs fütyülés, zakatolás, lárma, simán siklik el a város alatt a világ legnagyobb vasúti forgalma. A visszanyert terület (a Terminal City) a pályaudvar gyönyörű épülete mellett magába foglalja a rendezőpályaudvart, az új, 30 emeletes «Grand Central Palace»-t, mely kiállítások rendezésére és mulatóhelyül szolgál. Továbbá a N. Y. Ch. C. hivatalnokainak lakóházát, néhány gyönyörű klub házat és, last not least, a 28 emeletes Biltmore Hotelt. A pályaudvar épülete maga franczia renaissance, dór motívumokkal vegyítve. Építkezését természetesen elsősorban a czélszerűség irányította, de azért művészi kivitele igazán elsőrendű. Szánhatásait semmi barbár aranyozás, vagy kiáltó ság nem zavarja. Sárga márványfalainak diszkrét tornyába melegen alvad be a halvány fasa» Newyork épít. J New-York, február 3. CsontTbető, ünnepi zaj nélkül, nyílt még február 2-ikán éjféli 12 órakor a világ egyik legnagyobb építészeti csodája, a «Newyork Grand Central» Terminal pályaudvar. 6000 munkás, mérnök, építész művész dolgozott éjjel-nappal tíz éven át rajta, és a közönség észre sem vette, hogy a munkát eltakaró faállványok mögött a huszadik század legnagyobb építészeti remeke születik meg. ?És most, hogy elkészült, — ma, talán még Holnap — megbámulják, beszélnek róla, hol napután napirendre tér fölötte a világ. Az újat a régi helyén kellett fölépíteni, és rombolni csak úgy lehetett, hogy tíz év alatt egyetlen perezne se torlódjék meg a hömpölygő emberáradat, és Hogy ezt a problémát meg bírták oldani, ez a csodák olyan csodája, amely előtt bámulva állunk. Szeretném egynéhány száraz statisztikai adattal megvilágítani, milyen rettentő feladattal kellett itt megküzdeni. Hetenként 4826 vonat közlekedik Newyorkból oda és vissza, szállít egy millió embert, és e népvándorlás közepette készült a nagy mű, amelyet darabonkint lehetett fölépíteni. Minden felszedett sínpár helyébe, mielőtt fölszedték, új utat kellett nyitni, hogy a forgalom egy pillanatig se akadjon föl. Hogy milyen geniálisan oldották meg ezt, azt az igazgatóság következő kommünikéje bizonyítja: «A múlt év «Laborday» (szocziálista ünnep), melyen minden mlunka szünetel) hetében, — mofebep » elméletesgakim a legnagyobb. —