Magyarország, 1913. május (20. évfolyam, 103-128. szám)

1913-05-01 / 103. szám

. Miért éppen a bécsi diplomáczia az,­­amely áldozatul dobja oda népeinek a vé­rét és anyagi erejét. Miért éppen neki kell ilyen tőlünk távolfekvő érdekekért annyira belelovagolni magát, hogy azután már «presztízs "k érdést, «becsü­­let»-kérdést kelljen ed­orni egy legalá­­rendeltebb jelentőségű dologból is. Még mindig, az utolsó perczben is meggondolásra kell felhivnunk a ha­lom és béke urait. Ne egykönnyen ugorjanak bele a kelepczébe. Lám Tö­rökországot is előbb Tripoliszba csal­ták be és hónapokon keresztül ott fe­­cséreltették el vele erejét. Mikor azután teljesen kimerült, ak­kor tört rá az előre szervezett szövet­ség. Kiderült, hogy már hónapokkal előbb készen voltak és teljesen meg voltak állapodva a támadásra. Egy Montenegró elleni háború nem fog ott megállani. Szerbia már is kijelentette, hogy melléje áll. Esszad basa 50 ezer emberrel már szervezi az albán ellen­állást. És ha mi az egész Balkán-szövet­séggel harczba keveredünk, ki tudja mi­kor fog ránk törni az Ausztria ellen gyű­lölettel eltelt orosz hatalom ? Államunk érdekeiért, dinasztiánk jo­gaiért, népünk szabadságáért, a két ál­lam területi épségéért készek vagyunk életünket és vérünket áldozni. De Isten mentsen meg, hogy tőlünk távolálló ér­dekekért kelljen egy szörnyűséges háború minden veszélyét nyakunkba zúdítani. Budapest, április 30. Az intéző-bizottság ülése: A szövetkezett ellenzék intéző­bizottsága szombatos, e hő 3­ ikán délelőtt tizenegy órakor az országgyűlési néppárt közhelyiségében értekezt. 1 -1 tart Hjasan­sasaaaigiff n . ...................... a A doktor csakhamar a háziorvosa lett Kor­suchináéknak. 1 ! Egy szép napon megint megvizsgálta pá­ciensét és mélyet­ sóhajtva szólott: —­ Ezúttal komoly.­­ — Mi az? Ne gyötörjön kérem! Mondja ki nyíltan. —­ Egy motor. ! — Van ilyen betegség? Talán psicho-motor? — Nem, egész közönséges motor. Nem sza­bad bérkocsit használnia. Óvakodnia kell a rázódástól. Érti? A rekeszizma nincs egészen rendben! Feltétlenül szüksége van automo­bilra.­­— Mondok magának valamit, — felelte K­orsuchin. —­ Maga orvos? Jól van. Maga megvizsgálja a pácziensét? Kitűnő. Tegyük fel, h­ogy az beteg. Ön leül és ír egy rec­ep­­tet. A rec­epttel rendszerint elmennek a pa­tikába. De azt még soha nem hallottam, hogy egy rec­epttel elmentek volna az automobil­­raktárba. — Ön megfeledkezik a fizikai­ gyógymód­ról, — felelte az orvos fagyosan. —­ Mi a fene az? ■­­ — Mechanoterapia.­­ — Csodálatos, — jegyezte meg Korsuchin elkeseredve. — Egy olcsó kerékpár nem fe­lelne meg? Mindjárt egy egész autót fel­írni.. .. A doktor összeránczolta a homlokát. — Én nem vagyok homeopatha. Forduljon olyanhoz, ha az én gyógymódom nem tetszik főnnek. Az aztán irhat önnek miattam akár egy varrógépet is. Kérem! Dühösen elment és becsapta a kapát. — Talán vehetnénk egy használt autót is, — ajánlotta szerényen az asszony.­K ősz lett. Korsuchina ebéd után lefeküdt aludni. De nem jött álom a szemére. Vad látományok, víziók kavarogtak az agyában. Különböző betegségek, epidémiák és balese­tek üldözték. Fölkelt, felöltözött és leverten ment át a feleségéhez. Az ajtó előtt, amely szőnyeggel volt eltakarva, egy pillanatra meg­állott, mert hangokat hallott, összeránczolta szemöldökeit és hallgatódzott. Ketten beszél­tek. *— Meg kell tennie, doktor! — Semmi szín alatt! ön­maga *­em tudja, hogy mit kíván... Mégis csak mértéket kell tartani... Egy kis időre szívesen szegődtem az ön szeszélyeinek a szolgálatába, mert utó­végre is nem ártottak a férjének és mert másképp kívánságai semmiképpen sem tel­jesültek volna. De tulajdonképpen az ilyen komédia nem illik az orvosi méltósághoz és komolysághoz. Most tehát vége! Folytassa más orvosokkal a tréfáit, nekem már elég volt! — De, doktorkám, édes, jó doktorkám, én már nem akarok mást, mint ezt az egyet. Semmi többet, csak egy zöld­ szalont kell még kapnom. Édes, jó doktorkám, csak még egyet­len egyszer segítsen, lássa, úgy meguntam már a vörös szalon-garnitúrámat. —­ Ez őrültség. Szerezze meg egyenes úton azokat a bútorokat; én ilyen csaláshoz nem adom többé oda magamat! — De, doktorkám, ne legyen ilyen kegyet­len. Találjon ki megint valamit. Mondja, hogy a vörös szán árt a férjemnek és hogy a zöld szín... talán... megjavítja a vérkeringést. — Ostobaság! ■ — Hát akkor mondja egyszerűen, hogy árt neki a vörös szín. ■ — De hiszen soha nincs abban a szobában. — Találjon ki neki olyan betegséget, amely­nél szükséges, hogy a szalonban tartózkod­jék- Czélozzon a levegő ködtartály­a és mondja aztán neki, hogy a vörös szín ártal­mas. ■ — Egy szót se erről, Na­táj a Pawlowna, mert különben megyek! Már az automobilnál majdnem megcsípett a férje. Gondolja csak meg, hogy mi lesz, ha rájön mindenre... Az első ártatlan mesék még csak megjárták... legalább volt valami értelmük. Volt még alap­juk. A dohányzás mindenesetre ártalmas, az ivás is, az éjszakai kártya szintén... Hogy, erről leszoktattam, az csak hasznára vált! De Wagner... az már ostobaság volt... az autó — szemtelenség! — Jól van, csak még ez egyszer rendezze el nekem ezt a dolgot, doktor úr — a vörös szalont — és többé nem kérem fel­ ilyesmire. Ez a legeslegutolsó kérésem ! — Szavát adja ? — Igen. Becsületszavamat. — Hát, jól­ van. Utoljára, de aztán vége! Az orvos és Nata Pawlowna átmentek­ Kor­suchina szobájába, de a páczienst nem talál­ták ott. Végre ráakadtak a vörös szalonban. Cognacot ivott és füstölt egy óriási havannát — Oh, doktor úr! Jó napot! — kiáltotta, a szemével hunyorgatva. — Nem találja, hogy ennek a szobának a vörös színe árt nekem? A levegő térfogata nem megfelelő, amint mondani szokták. He... he... Eladok egy jó automobilt, mert pénzre van szükségem, hogy ma éjszakára kártyázhassam egy kissé. Ha ma nem megyek a klubba, akkor vigyenek el egy Wágner-előadásra! Igen, igen! Drága doktor úr! Tisztában vagyok mindennel, bele­értve a rekeszizmot is. És most pedig azon­nal távozzék betegágyamtól... Igazán nem látjuk többé viszont egymást? Milyen kár!... No, de hát már én is beletörődtem ebbe. Csak küldje el még ma a számláját. Isten önnel, doktor úr! ÄÄG YÅ­ ROESZAD Budapest, 1913. csütörtöki május 1. A helyzet. A háború kitörése előtt állunk. Nyomott hangulat a politikában.­ ­«— Saját tudósítónktól. — Budapest, április 30. Az a rendkívüli nagy feszültség, amely­ben a külpolitika ma áll, egyelőre eltereli a figyelmet minden más kérdésről. Bécsben lá­zas készülődés folyik­. A holnapi nap lesz döntő fontosságú. Ha Nikita nem enged, amire nincs nagy ki­látás, akkor már holnap elküldik az ul­timátumot és azután megtörténik a had­üzenet és egyúttal megtörténik a bemasírozás. Még itt-ott felhangzik egy-egy békeremény, de a bizakodás azért nem nagy. Egyik előkelő politikusunk ma a küszöbön álló háborús bonyodalmakról a következőket mondotta: — Alig hiszem, hogy a Montenegróval való háborút most már el lehessen kerülni. Mind a két fél annyira leszögezte magát, a maga merev álláspontjához, hogy a bé­kés kiegyenlítés lehetetlennek látszik. Ez a czéltalan, értelmetlen háború tehát ki fog törni. Azt azonban biztosra lehet venni, hogy a bécsi diplomáczia nem fogja elérni Albánia függetlenségét. Albániára aligha­nem Olaszország fogja rátenni a kezét. Innen van most a nagy műharag Olaszországban Nikita és Esszadr basa ellen, amelynek Bécsben annyira örülnek. Pedig ezzel Olaszország csak ürügyet keres arra, hogy csapatait Albániába küld­­hesse. A monarchia intéző köreinek rövid­­látóságára vall, hogy ehhez Olaszországnak önmaguk nyújtanak segítő kezet.­­­g Ha egyszer Olaszország megfészkelte­­ magát Albániában, hogyan fogjuk őt ismét ..­onnan kiszorítani?.Erre a monarchia annál kevésbbé lesz, képes, mert az bizonyos, hogy a Montenegró elleni hadjárat más súlyos komplikácziókat is maga után von, amelyek annyira lekötik­ a monarchia erejét, hogy Olaszország ellen a kellő időben nem lesz képes megfelelő erővel föllépni. A bécsi diplomáczia tehát önkéntelenül, de szem­­mel láthatólag Olaszország kezére dolgozik,­­holott a monarchiának az Adrián való sza­bad mozgására nézve sokkal veszedelmesebb­ az, ha az Adria ünneplő partjain Olaszország veti meg lábát, amely­­ilyen módon abban a helyzetben lesz, hogy az egész Adria fö­lött uralkodhatik és a monarchiát abba bár­mikor bezárhatja. . Károlyi Mihály gróf valószínű őse­ a hol­napi nap folyamán a Budapestre érkező J­us­th­ Gyulát fel fogja keresni és informálni fogja őt a választójogi blokk­ ügyében létesíthető megállapodásokról. Szombaton délelőtt azután az intéző-bizottság fog a kérdéssel Károlyi gróf indítványa alapján foglalkozni. A szövetkezeti ellenzék intéző-bizottságai­­nak szombati ülésén fognak dönteni az ellen­zéknek a hétfői képviselőházi ülésen követendő magatartásáról is. Kétségtelen, hogy az el­lenzék részt fog venni a hétfői ülésen, s így, Tisza házi hadseregének első szereplésében majd­ gyönyörködhetik. A munkapártot nagy­ izgalomban tartja az ellenzék erőteljes készü­lődése, s különösen a választójogi blokk kér­dése okoz nagy aggodalmakat a pártban és a kormánynál is. A köztársasági mozgalom terjedése­ Sepsiszentgyörgyről jelentik: Há­romszék vármegye törvényhatósági bizottsá­gának több ellenzéki érzelmű tagja elhatározta, h­ogy a vármegyei közgyűlés után megalakítja a háromszék megyei köztársasági pártot. Rend­kívül nagy érdeklődés kísérte e mozgalmat, melyre vonatkozólag Szent­keres­zthy Béla báró főispán szigorú meghagyást kapott a belügyminisztériumból a­ köztársasági mozgalom elfojtására. A köztársasá­giak nevében Szacsvay Gyula dr. törvény­­hatósági bizottsági tag jelentette be az ala­kuló gyűlés megtartását. A rendőrkapitány a főispán­,utasítására nem vette tudomásul a bejelentést, a köztársaságiak ennek daczára meg akarták tartani a gyűlést, de a rendőr­­kapitány karhatalommal szétoszlatta. A köz­társaságiak a betiltó végzést megfeledbezik.

Next