Magyarország, 1913. június (20. évfolyam, 129-153. szám)

1913-06-01 / 129. szám

4 tényező. Egyik­ magyarázat kizárja a má­sikat. A politikát m érdeklő kérdés tehát az, melyik magyarázat helyes. Ebbe a kérdésbe kapcsolódik bele a L­u­kács László bécsi utazása. A miniszterelnök kihallgatásra hívása a panamapernek ítélet­tel való befejezése előtt történt. Ez a tény amellett szól, hogy a király a bizo­nyítási eljárás eredményéről akarja meghallgatni miniszterelnökét, nem pe­dig az ítélet felől, melyet a bíróság majd az ő nevében hoz. Hogy pedig a bizonyítási eljárás eredménye nagyon lesújtó Lukácsra is az egész kormányra, sőt az egész kor­mánypártra is, az nyilvánvaló. Justh Gyula értekezletei, ,, J­u­s­t­h Gyula már szóbeli választ adott Apponyinak­ és Károlyi Mihály gróf­nak, a neki átadott tervezetre nézve, de meg­ígérte, hogy írásban is közli velük válaszát. Justh a napokban több ízben tanácskozott pártjának vezető fér­fiaival, Batthyány Ti­vadar gróf, Holló Lajos és Földes Béla alelnökökkel és Bakonyi Samu és L­o­v­á­s­z­y Márton intéző-bizottsági tagokkal. Justh írás­beli válaszát most közli Apponyival és Károlyi Mihály gróffal. A tanácskozások csak a jövő hét folyamán fognak a válasz felett megindulni. " »■ Lukács Bécsben. , Félhivatalosan jelentik: Lukács László mi­niszterelnök ma éjjel Bécsbe utazik. A minisz­terelnök holnap ő felségénél különkihallgatá­­son fog megjelenni, hogy folyó kormányzati ügyekről tegyen jelentést. A miniszterelnök e bécsi útja már régebben volt tervbe véve és be is volt jelentve. Kavarodás Zichy vallomása körül. A munkapártot, amelynek Zichy János gróf még ma is tagja, valósággal konst­er­­nálta a kormány volt kultuszminiszterének a Désy—Lukács-perben tegnap tett vallomása. Ez a konsternáczió eléggé érthető. De egész tárgyilagossággal konstatálnunk kell azt is, hogy az a modor, amelyben az igazság fel­fedéséért most Zichy János grófot, — is­mételjük: a munkapárt tényleges tagját,­­— támadják, érthetetlen és szokatlan. Tegyük hozzá, hogy igazságtalan is. Egyrészről ugyanis megállapítják, hogy Zichy János gróf vallomása a per tárgyára nézve semmi lényegeset sem tartalmaz; más­részről mégis megvádolják azzal, hogy vallo­másában a közte és Lukács László között fennálló «politikai an­tagon­izmus» ve­zette. De még ezzel a nagy gorombasággal sem elégszik meg a kommüniké. Szemére veti Zichy János grófnak azt is, hogy annak idején három kerületben lépett fel a pártkassza költségén. Ez a nyílt beismerés éppen olyan jellemző, mint maga a támadás. Beismerése annak, hogy még a minisztereket is csak a pártk­asz­­sza segítségével lehetett megválasztatni a «nagy nemzeti felbuzdulás idején», és nyílt, szemérmetlen felhánytorgatása annak, hogy­ Zichy János gróf, a miniszter, a párttag, a gróf, a földesur — a saját választásának költségeit nem a sajátjából fizette. Abban az érdekszövetségben, ahol nyílt tör­vénytelenségeket politikai boszából vagdalnak egymás fejéhez, mindent megmagyaráz ez a támadás. Igazán, ez már a megsemmisülés­nek­­előjele, amelyet, hogy maguk is éreznek, ékesen bizonyítja ez a támadás, amely Zichy János gróf vallomása körül kevere­dett. Zichy János gróf ma az ellene munkapárti részről intézett támadásról így nyilatkozott «Az Est» munkatársa előtt: — A közleményeket olvastam és azt olvastam ki belőlük, hogy a munkapártban érthetetlennek tartják «megbotránkozásomat» afölött, hogy a pártkasszából választásokra pénz adatott ki, holott az én összes választásaim alkotmányos költségei a pártkasszából fizettettek«­­ - .­ — Ami az én választásaimat illeti, — és itt Khuen gróf akkori miniszterelnökre, mint tanúra hivatkozom — kijelentem, hogy én annak idején megmondtam Khuen gróf miniszterelnök úrnak, mint a munkapárt vezetőjének, honny ragaszkodom régi kerületemhez, a szabads­árándihoz. Abban is fogok föllépni, annak mandátumát akarom leírni és az ezen választással járó összes költségeket a magaméból fogom fi­zetni. Ha azonban a munkapárt érdeke úgy hozza magával, hogy több kerületben is lépjek fel s ha a pártnak van pénze az ezen választásokkal járó alkotmányos költségek fedezésére, úgy én szí­vesen kiveszem részemet az a járó munkából és fáradtságból, de a magaméból csak egy man­dátum költségeit fedezem. — A régi kerületemben felmerült összes vá­­lasztási költségeket tehát én fizet­tem, nem a pártkassza. Ezt a pártban ma is tudják azok, akik érdeklődnek a dolog iránt és nemcsak a levegőbe beszél-.el­. l'AGT­A'f.ftRSZi’Ö Budapest, 1915. vasárnap, június Zichy János gróf kilép a munkapártból, Zichy János gróf politikai barátainak kö­rében azt állítják, h­ogy azok után a támadá­­­sok után, amelyek a munkapárt vezetőségé­nek intencziójából félhivatalos formában a mai reggeli lapokban napvilágot láttak, Zichy János gróf elhatározta, hogy kilép a nemzeti munkapárt tagjai sorából. Értesülésünk szerint Zichy János gróf a ki­lépéséről szóló levelet rövidesen elküldi K­h­u­e­n-H­é­d­e­r­v­á­r­y Károly grófnak, a párt elnökének, s ebben elhatározásának indokait teljes részletességgel fogja feltárni. Arról is szó van, h­ogy Zichy János gróffal több képviselő fogja elhagyni a munkapártot, azzal az indokkal, amely Zichy Jánosnak a törvényszék előtt eskü alatt tett vallomásár­ban foglaltatik. A Désy—lukács-per. A perbeszédek. Budapest, május 31. A nagy per vége felé jár. A párbeszédek foglalták le a mai egész napot, hogy reasz­­szumálják a per anyagát, a mentő és terhelő bizonyítékokat. És most, amikor a perbeszé­dek megvilágításában látjuk az egész nagy anyagot, teljes tárgyilagossággal megállapít­hatjuk, hogy Désy Zoltán ellen egyetlenegy terhelő adat nincsen; még a vád tanúi is a vádlott állításait támogatták. Désy Zol­tán bebizonyította vádjait, s akár­milyen legyen az ítélet, Lukács László mi­niszterelnök lesz az egyetlen elítéltje­­ennek a pernek. A négynapos tárgyalás minden izgalmas vá­rakozásának, meglepő fordulatainak, szenve­délyes összecsapásainak nagyszerű jelenetei nem tudtak olyan vonzóerőt gyakorolni a nagy­­közönségre és a politikusokra, mint a mai nap. Bár tudták azt, akiknek nem volt belépő­jegyük, hogy a tárgyalóterembe be nem jut­hatnak, mégis már 9 óra előtt nemcsak a törvényszék­­épületében, hanem az utókákon is nagy érdeklődő közönség leste, várta, hogy nem történik-e valami meglepetés, nem rontja-e össze valamely láthatatlan, hatalmas kéz a négy izgalmas nap nagyszerű alkotá­sát. Andrássy Gyula gróf, Károlyi Mi­hály gróf, Kemény Árpád báró, Zichy Ala­dár gróf, Hadik János gróf, Tóth János, Rakovszky István, Szentiványi Gábor, Kelemen Béla, B­o­tti­­­k István, S­z­a­l­a­y László, Székely Aladár, Rakovszky Béla, Héderváry Lehel, Pap Zoltán, Bródy­ Ernő és más ellenzéki politikusok ma is el­jöttek, hogy gyönyörködjenek a védelem és vád utolsó összecsapásában. És ez az utolsó drámai jelenet bőségesen kárpótolta is az ér­deklődőket a hosszú tárgyalás minden fáradt­ságáért, idegkínzó izgalmaiért. A vádbeszéd igen rövid, száraz volt, mind­össze huszonhat perczig tartott. S­él­ley Bar­nabás, főügyész nem tartozik azok közé, a­kik Shylock kérlelhetetlenségét játsszák a vád székén. Világosfejű ember, tiszta kon­­c­epcziójú jogász és puritán életű, becsüle­tes férfiú, aki belátja, hogy ennek az elve­szett ügynek a védelme tőle egyebet nem követelhet, mint azt, hogy hivatalból rákény­­szerített kötelességét teljesítse. Nem köve­telte a büntetést nagyképű rabulisztikával, hanem csak azért, mert neki hivatalból azt az álláspontot kell képviselnie, hogy Lukács László miniszterelnök nem panamázott, a köz­­erkölcsiséggel nem jutott ellentétbe, ha­nem mindig és mai is intakt állam­férfi. Csak így érthető meg, hogy a fő­ügyész bebizonyítottnak állítja a zalatnai ház­­eladások tisztaságát és nem lát panamát a Magyar Bank négymilliónyolczszázezer koro­nás megzsarolásában. Csak a hivatali állás kényszeréből állítja, hogy itt az állam nem károsodott, s a Magyar Bank a négy és félmilliót nem a szerződésekért, hanem haza­fias fellángolásból fizette a pártkasszába. Ám még ezzel a hivatalos állásponttal is ellentét­re áll a,vádb­eszéd­. Sei­luz.A, togy.­Dész Zoltán eg­yetlen állítását sem tudta bebizon­­nyitani, s ezért kéri nyilvános rágalmazás vétségében a bűnösség kimondását. Azt az ürességet, amit a szívekben a vád­beszéd keltett, csordultig megtöltötte meleg­séggel, megnyugvással Vázsonyi Vilmos bá­mulatosan nagyszabású védő­beszéde. Ez a megdönthetetlen érvelésű, jogászművészi be­széd valósággal abszolút igazsággá emelte a vád minden állítását és nem hagyott kétsé­get senkinek lelkében az igazság iránt. Azzal kezdte Vázsonyi, hogy ez többi, mint politikai per, itt két, egymással szem­ben álló, kibékíthetetlen erkölcsi felfogás har­czáról van szó, melyben Désy Zoltán a régi jó idők puritán magyar erkölcseit képviseli, mikor a közéleti szereplés még nobile offi­cium volt, míg a sértett miniszterelnök mo­dern amerikai karriert futott meg a zalatnai kis földszintes háztól a szédületes magasságú budai palotáig. Majd a panama fogalmával foglalkozott, ami már a táblai végzés sze­rint is inkább az erkölcs körébe, mint a bün­tető­jogba tartozik. Az, aki a büntetőjog szem-m­pontjából tisztességes, az az erkölcs szem­pontjából még nem mindig kifogástalan. És­ aki az erkölcscsel összeütközésbe kerül, az szégyenbélyeget érdemel és kap is. Majd a Magyar Bank szerződéseire ,tér át,­­s kimutatja, hogy tanuk, okiratok igazolták, hogy a négymilliónyolczszázezer koronát a szerződésekért fizette a bank, nem pedig, a­mint a vád állítja, — a hazáért Azt a bankárt, aki üzleti érdek nélkül milliókat adna politikai czélokra, a részvényesek meglopá­­sáért becsuknák. — Mi köze van Lukács Lászlónak ezekhez a pénzekhez? Ezt kérdezi a főügyész úr. «—■, folytatja tovább Vázsonyi és beigazolja,­­hogy Elek Pál rehabilitácziója alkalmával kiderült, hogy Lukács László nemcsak tudott a pénzekről, hanem azokat egyenesen a vele való megállapodás alapján fizette b­e Elek Pál a pártkasszába. Későbben Lukács Elek Pál főrendiházi tagságával hozta kapcsolatba a pénz egy részét :­ — Hát mióta tartozik a főrendiházi tagság­ a finánszminiszterhez és mióta van szabott ára a főrendiházi tagságnak? — kérdezi fel­háborodva. — Az undor kell, hogy elfogja az embert, ha arra gondol, hogy közjogi, méltó-,­ságot, törvényhozói minőséget pénzért árulnak.­Ezután Elek Pál elutazásának okait magya­rázza meg, megdöbbenést keltve a feszült fi­gyelemmel hallgató közönség között Elek Pált elutaztatta a Sértett, s azóta is kény­i­szergették szakadatlanul, hogy mentő nyilat­kozatot adjon és minden lépését detektivekkel figyeltetik. Ha Elek Pál tudna valamit Lu­kács mentségére, még ha halálos beteg volna is, eljött volna ide, hordszéken idehozatná­ magát, annyira lekötelezettnek­­érzi magát Lukács Lászlóval szemben. Képtelen Elek Pál a hamis esküre, mert ha képes­­volna, ide­jött volna. A pervitel csodálatos módja az, amit IIPu­­kács László folytat, ki mondá tovább, a párt­. f­ecskéin,o,B&a Lukács 1

Next