Magyarország, 1913. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1913-07-01 / 154. szám
Amikor idebent csak a kivándorlás véri vesztése árán szabadulunk a szociális és gazdasági elégedetlenség nyílt kitörésétől, akkor odakint körülöttünk egész gyűrűje alakul ellenségeinknek, akiket nem a magunk, hanem a minket leigázó hatalom politikája tett ellenségeinkké. És mit ér nekünk az a vigasztalás, hogy ezzel a megátalkodott, konok politikával nemcsak mi rohanunk vesztünkbe, hanem maga az elbizakodott hatalom is ? Mindez megváltoznék egy csapásra, ha ennek a nemzetnek az életében a többségnek az uralma, az igazi nemzeti akarat volna az irányadó. A többség uralma biztosítaná a nemzet belső fejlődésének helyes demokratikus irányát és ezzel megteremtené a nyugalmat, az erők egyensúlyát, a gazdasági és szociális haladás lehetőségét. Eltüntetné a pártos gyűlölködést, amelynek a keserűsége éppen onnan ered, mivel a törpe romlott kisebbség uralma a nemzet nagy többségére immár tűrhetetlennévált. De megszüntetné a külső veszedelmet, ellenségeinknek már veszedelmessé vált tömörülését is. Mert ez a tömörülés lényegében nem ellenünk, hanem az ellen a bécsi politika ellen irányul, amelynek szolgái, csatlósai vagyunk. Az igazi magyar nemzeti politika, amely semmiféle nemzet szabadságára és szabad fejlődésére nem veszedelmes, de amellett, ha belső konszolidáczióra tesz szert, imponálni is képes, csak rokonszenvet ébreszthet maga iránt. Az önczélú és önmaga fölött szabadon rendelkező Magyarország lenne Keleteurópa szabadságának legfőbb biztosítéka, úgy, hogy ezt a Magyarországot erősnek, szabadnak látni minden szomszédunknak legnagyobb érdeke lenne. Azok a viharfelhők, amelyek most az osztrák vontatókötélen vonszolt Magyarország feje fölött gyülekeznek, egyszerre elosztanának az önmagának visszaadott magyar nemzet feje fölül. Ezek az okok, amelyek miatt valósággal létérdekévé vált nemzetünknek az megtámadtaés földre teperte, azzal a szándékkal, hogy kirabolja. A merénylőnek azonban nem maradt ideje a menekülésre, mert hirtelen lefogtuk és megbilincseltük... Fájdalom, már későn érkeztünk, mert a szerencsétlen áldozat, az előkelő fiatalember, két hatalmas késszurkktól vérzett és párolgó, piros vére végigömlött sápadt arczán és hófehér plasztrónján. — Maradj itt addig, amig én a banditát az őrségre kisérem és egy hordágygyal visszatérek a sebesültet elszállítani, — igy szóltam pajtásomhoz. — Te, csavargó, te pedig indulj előre, és meg ne próbáld a szökést, mert lelőlek, mint a veszett kutyát! A gyilkos szikrázó tekintetet vetett rám, azután kénytelen-kelletlen megindult előttem, én pedig közvetlen mögötte figyelmesen őrködtem minden mozdulatára. Az őrségig legalább ötszáz méternyi utat kellett tenni. A csavargó nem ellenkezett, mert tudta, hogy minden kísérlete hiábavaló volna. A keze erősen meg volt lánczolva és óvatosságból szorosan fogtam a nyakát vasmarkámmal... Szótlanul, nehézkes léptekkel, vontatottan bandukolt előttem és nekem sem volt kedvem beszédbe bocsátkozni vele... Mikor a süni erdőségben egy lámpához értünk hirtelen rándítással megállt, kiegyenesedett előttem és igy szólt: — Hát csakugyan nem ismert rám? Fejének egy mozdulatára földre hullott a sapkája, hátra lódította homlokáról bozon- !tos "haját és előttem állott... a, fiam,a önmaga fölötti rendelkezés, vagyis a demokratikus választói jog és a tiszta választás. Ezért kell minden jóravaló erőt egyesíteni és oda irányítani, hogy megdöntsük a kisebbség uralmát. Bízunk abban, hogy a nemzet életösztöne felismeri ezt az elkerülhetetlen szükséget. Az aradi választás is hozzásegít ehez a felismeréshez és ezért, úgy véljük, a kormánypárt öröme az aradi diadal miatt nem igen lesz tartós. IClGYABDESZl'p Budapest, 1913. kedd, julius 1. A helyzet: 1‘*1 A—! Saját tudósítónktól... ! Budapest, junius 30. Az aradi választás volt előreláthatólag utolsó nevezetes eseménye a politikai életnek, az őszszel kezdődő nagy harcrok előtt. Záró eseménynek éppen eléggé csattanós volt, méltó egészen Tisza István előző cselekedeteihez. Most már csak az ellenzék országos szervezkedése hozhat némi életet az elkeseredett közéletbe. A miniszter urak nyaralásra készülnek. Felesleges is az ő itthonlétük, hiszen minden minisztériumban Tisza István gróf a miniszter. Vasúti bakter kinevezése éppen úgy nem történhetik meg nélküle, mint egy kúriai bíróé, s az állatorvosok, pénzügyőrök, tanítók léte csakúgy tőle függ, mint a főispánoké, vagy államtitkároké, ő az alfa és az omega, a jutalmazó és büntető legfőbb hatalom. Ez a félelmetes nagy diktátor, évek óta növekvő bosszúvágyától vezéreltetve, rombol, tör, zúz, s még szabadságra sem megy, hanem az egész nyár folyamán «dolgozni» fog. Ő csinálja meg az összes törvényjavaslatokat a nyár folyamán, melyekkel minden szabadságot béklyóba ver, s Bécs engedelmes szolgájává kényszeríti a nemzetet. A többi miniszter csak boldog ellenjegyzéssel látja el a kész munkát, s kéjeleg majd a munkapárt tapsaiban, mikor a képviselőház elé kerül a sok jeles alkotás. Egyelőre Tiszát a horvát és román paktumok perfektuálása és a személyi kérdések George! Aki gazságaival hajamnak minden szálát — időnek előtte — megfehérítette... Ezer menydsörgős menkő! Ha a rendőr egy hosszú életen át egyebet sem tesz, mint az apacsokkal viaskodik éjjel-nappal Páris bizonytalan külvárosaiban... mégis csak ember marad, — igaz-e nagyságos uram? A szivem megreszketett ... a vér megfagyott ereimben... forró veríték gyöngyözött a homlokomon, mikor a lámpa halovány fényénél jobban szemügyre vettem... Csakugyan ő volt... George... a fiam! Páni meresztette vérbenforgó szemeit----vézna teste megingott és nehézkes hangon, kétségbeesetten dadogta: — Édesapám... lásd... én téged... sohase bántottalak... ugye megkönyörülsz rajtam ... ugye nem záratsz le a dohos börtönbe?. .. Hogy miért nem sújtott le rám abban a pillanatban az Úr haragja... vagy miért nem őrültem meg nagy fájdalmamban ... azt magam se tiltom!... De megtörtént a másik csoda... Hirtelen minden összezavarodott az ágyamban... úgy éreztem, mintha a szívem és agyam hirtelen megfagyott volna! Egy másodpercz lefolyása alatt ezer látomány váltotta fel egymást lelkemben ... Eszembe jutott a pillanat, mikor George először látta meg a napvilágot... a keresztelőlakoma...» ártatlan gyügyögrce mikor felém nyújtogatta húsos, kis karjait... Láttam, amint pirospozsgás, egészséges arcczal szjrajött az iskolából... fel, a hatodik emeleten levőpadlásszobánkba ... Szerencsétlen szegény anyja, foglalják el. A kultuszminiszteriegyik államtitkár, Náray-Szabó Sándor a legközelebbi napokban elhagyja helyét. Ki tesz az utódja, arról Tisza még nem határozott, de bizonyára kipróbált munkapárti erő. Néhány főispán, akik az általános választások alkalmával gyengéknek bizonyultak, szintén távoznak, s a híres testőrség tagjai foglalják el ott is helyeiket. Így alakul át minden az országban Tisza képére és hasonlatosságára. Debreczen Tisza István ellen. Debreczenből jelentik a Pol. Hi-nak. A debreczeni munkapárti bizottsági tagoknak az a mozgalma, melylyel Tisza Istvánnak bizalmat akartak szavaztatni a viágos közgyűlésén, élénk ellenakciót váltott ki a függetlenségi pártban. A debreczeni munkapárt az aradi és hódmezővásárhelyi győzelmek hatása alatt odáig ment bizakodásában, hogy a bizalmi indítványt azzal toldotta meg legújabban, hogy Tiszát Debreczen városának díszpolgárává is meg akarja választani. A függetlenségi párt vezetősége tegnap Bacsó Dezső dr. pártelnök vezetése alatt tartott népes értekezletén elhatározta, hogy a provokáczióra feleletül a legjelesebb harczot veszi fel a debreczeni mindenkori kormánypárt ellen. Ugyanekkor jelentés érkezett a függetlenségi és 48-as párt elnökségéhez a debreczeni szocziáldemokrata párt titkárságától, hogy amennyiben a munkapárt be merné a mni virilista szavazóira támaszkodva a bizalmi indítványt, a munkásság prokamálni fogja az általános sztrájkot, amitől a legjobban fél a munkapárt kereskedőtábora. A városi párt, mely alapszabályaiban kizárta a politikát, titokban munkapárti érzelmű tagjai segítségével szintén gyűjti az aláírásokat Tisza érdekében. A nagy készülődések közepette a polgárság sem marad tétlen. Vasárnap nagyszabású népgyűlést és tüntető felvonulást fognak rendezni a szocziáldemokrata munkássággal együtt, hogy Debreczen népének igaz meggyőződését kifejezésre juttassák. A közgyűlés napján szintén lesz népgyűlés és tüntető felvonulás. Ezen a népgyűlésen részt fog venni az egyesült függetlenségi és 48-as pártnak több képviselő tagja, a Választójogi Szövetség és a szocziáldemokrata párt kiküldöttei is, Bmnie a kormány ellen. Fiuméban a városi delegáczió vasárnap délben M o h o v ics első alpolgármester elnöki ősével ülést tartott, melynek napirendjén Wickenburg hogy őrködött mellette féjjel-nappal, mikor himlőben megbetegedett... El se képzelheti, nagyságos uram, büszke apai örömömet, amikor később, már serdültebb korában, titokban regkaparitotta a csákómat és gyermekes hetykeséggel a saját fejére illesztette!-----• Azután elgondoltam a borzasztó katasztrófát, ha az édesanyja a fia merényletét megtudja ... hogy vágódik el eszméletlenül a földön! Az újságok világgá kürtölik szégyenünket és meghurczolják becsületes nevemet a sárban... piszokban... Kötelességem és atyai szeretetem kemény, tusát vívott egymással a borzasztó pillanatban ... Szivemen a jégkéreg olvadásnak indult és határtalan részvétet éreztem megtévelyedett fiam iránt... Leszedtem kezeiről a bilincseket és halkan, alig hallhatóan suttogtam: — Menj... menj... Isten hírével ... merre gonosz lelked és rossz sorsod vezérel... Én nem akarok a hóhérod lenni!... Sohase láttam többet... Ha vétkeztem a kötelességem és a törvény ellen, a jó Isten ezt meg fogja bocsátani az atyai szeretetemnek... Ebből láthatja, nagyságos uram, hogy a szegény rendőr helyzete néha nem olyan könnyű mint a világ hiszi... Az öreg kertész e szavak’ után lehajolt’ növényeihez és levett egy kártékony férget a káposzta leveléről.