Magyarország, 1913. augusztus (20. évfolyam, 181-206. szám)

1913-08-01 / 181. szám

is mert végeredményében az a népszabad­ság diadalát, leigázott népek fölszabadu­­lását jelenti. Mi erősen hiszünk a nem­zetek közötti morális kölcsönhatásban, amely annál erősebb, minél közelebb fe­­küsznek egymáshoz geográfiailag is az egymásra ható nemzetek. És látjuk azt, hogy az európai, annyira erősnek hitt reakc­ió éppen itt, a mi szomszédságunk­ban mondott teljes csődöt. Európa reak­­czióját, gyámkodását, konzervativizmusát könnyűszerrel rázták le magukról a bal­káni nemzetek és mi, akiket szintén az európai konzervativizmus és reakczió ne­vében tartanak elnyomva, ennek csak örülhetünk. Nem lehet az igaz, hogy az emberi haladásnak, az emberi kultúrának szüksége legyen nemzetek elnyomására, nemzetek igában tartására; nem lehet igaz, hogy „európai szükségesség“ legyen bármely nemzetnek a szolgasága. Ez a nagy hazugság most kisült a Balkánon; reméljük, hogy ki fog sülni mihamarább mi­nálunk, Magyarországon is. A helyzet í­ r— Saját tudósítónktól. Bu­dapest, július 31. Alapját a szervezetnek az országszerte meg­alakítandó függetlenségi körök alkot­ják. Ezek megalakítására felhívja a párt a megyei és városi pártszervezeteket és a szük­séghez képest a nagyobb városokban és a kerületek székhely­én népgyűléseket tart. Fon­tos munka vár a függetlenségi képviselőkre is, hogy a feladat megoldásában a pártnak segítségére legyenek.­­ A függetlenségi körök egységes alapszabá­lyokkal alakulnak, amelyeket a központi szer­vező­iroda dolgozott ki. Alakulás után az or­szág összes függetlenségi körei a «Függet­lenségi Körök Országos Szövetségébe» tömö­rülnek és ekként egységes vez­eté­­t, egységes irányítást nyernek. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt e szervezési akcziójával párhuzamosan, de az­zal sohasem ellentétben megindul az A­n­­­drássy Gyula gróf pártjának szervezése is. Ez a párt szeptember hó folyamán Budapes­ten tartja meg alakuló nagygyűlését. Azután sorra veszik a vármegyéket és városokat, hogy a pártot az országban is megszervezzék. Az őszi képviselőházi ülésszakban tehát már erősen szervezett ellenzék veszi föl a munkapárti uralom ellen a csatát. Az újabb létszámemelés ezek szerint nem fog olyan könnyen menni, mint azt Bécsben és talán a munkapárti klubban is hiszik. Nor­mális parlamenti viszonyok­ról pedig addig szó sem lehet, amíg az alkotmányon esett sérel­mek orvosolva nincsenek és a demokratikus választójogi reform törvénybe iktatva nincs. Ezek a czálok az egész ellenzékben közösek. Hisszük, hogy erőikben meggyarapodva, lel­­kesültségükben nem fogyatkozva ezé­ljukat el is fogják érni. * Az állami és társadalmi lét alapjait’ Védel­mezni, alattomos támadások ellen megoltal­­mazni elsősorban a hathatós védelem eszkö­zeivel rendelkező, a szent korona fogalmában egyesített államhatalomnak a kötelessége. Ha és amikor az államhatalom e kötelessége teljesítését bűnösen elmulasztja, vagy szán­dékosan megszegi, abban a pillanatban pa­rancsoló erővel támad föl a társadalom — egyesek és tömegek —, közvélemény és sajtó egyesített energiával teljesítendő köteles­sége, az államhatalmat feladata betöltésére szorítani. Reánk ebből a kötelességből a sajtót illető rész tartozik. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé és elégszer, hogy az olyan visszaéléseket és hatalmi túlkapásokat, mint amilyeneknek ijesztő példáit most legutóbb Berettyóújfalu­ban láttuk, a hazafias sajtónak állandóan na­pirenden tartani, szünet nélkül ostorozni — hivatásában gy­­ökerező, mulaszthatatlan kö­telessége. Azokat az állami és társadalmi létünket tartó pilléreket, amelyeket jelen írásunk első bekezdésében megneveztünk, a bihari választási harcz során kemény csapások ér­ték. Érték pedig a kormány és szolgálatkész közegei részéről, akiknek pedig azok sértet­lensége fölött őrködni lenne feladatuk. Az állampolgárok személyes szabadságát Un­tól megcsúfolták. Az országgyűlés tagjainak immunitását szolgabírák és csendőrök játék­szerévé tették, hogy azon tölthessék fékte­len kedvüket. A választók akaratának sza­bad megnyilatkozását a választási elnök ön­kényének vetették oda martalékul. A tör­vény ellen vétők megbüntetésére, a törvény­ sértetlenségének oltalmára pedig senki sem gondol. Mikor a megsértett jog segítségért kiált: siket az egész szervezet, amelyet az adózó polgárság erre a czélra tart fenn.. Megdöbbentő az a fásultság, amelylyel a rettenetesen romboló rendszer minden újabb és egyre vakmerőbb­ támadását a kö­zvélemény eltűri, elszenvedi. A sajtónak kell felráznia a közvéleményt, hogy rázza le magáról az ál­lami és társadalmi rendnek, az állami és tár­sadalmi létnek ezeket a veszedelmes ellensé­geit, míg az ellenállás energiáit tökéletesen meg nem semmisítik. Az egyesült függetlenségi és negyvennyol­­czas párt szervezése­ Az egyesült függetlenségi és negyvennyolczas párt szervező bizottsága gróf Károlyi Mihály elnöklésével és Tóth János, Bakonyi Samu, Beck Lajos és Zl­i­n­s­z­k­y István részvételével nap-nap után tárgyalja a függetlenségi párt szer­vezésének kérdését. E tárgyalások folyamán a párt elhatározta, hogy országszerte ki fogja építeni az eddig hiányos szer­vezetet , czéltól a nagyobb városokban és ke­rületi székhelyeken népgyűléseket fog rendezni és a városokban és községekben sürgősen szervezi a függetlenségi köröket. A párt fel fogja kérni a függetlenségi képviselőket, hogy kerületeikben ha­ladéktalanul lássanak a körök megszervezéséhez. Ugyanúgy kérelmet fog intézni a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, akikkel szemben a most vá­lasztások alkalmával a munkapárt csak terorral és pénzzel tudott diadalt aratni. A központ egységes alapszabályt készít a füg­getlenségi körök részére, úgy, hogy a vidéket az alapszabályok megszerkesztésének, munkája alól is mentesítik. Az alapszabályok a már létező függet­lenségi körök alapszabályainak a mintájára készülne, nehogy a kormány az alapszabályok belügyminisz­teri jóváhagyásánál nehézségeket támaszthasson. Ugyancsak a központ fog szolgálni gyűlés beje- "Az ellenzék — az időközi választások tapasz­talatain elindulva, — megkezdte az országos szervezkedés munkáját. Régen érzett, sokszor megszenvedett szükségen fog ez a munka segíteni. A kormánypártnak nincs szüksége állandó országos szervezetre. Rendelkezésére állanak az összes hatalmi tényezők, legtöbbször a hi­vatalok és hatóságok is. Károlyi Mihály gróf, amikor az egyesült függetlenségi és 48-as párt ügyeinek­ vezeté­sét átvette, helyesen ismerte föl súlyos fel­adatai között a legsürgősebben és mindent megelőzően megoldandó­: a pártnak ország­szerte való szervezését-Az erre a czélra kiküldött bizottság már megállapodott a szervezés formámban és ebben az irányban indul meg most az orga­­nizáczió munkája._______________ — Mit csináljak, mit csináljak? — Azt, ami szivem egyetlen vágya.. Hagyd itt eme fészket, jöjj velem és az egész világ csodálni fogja szépségedet, mint, amelynek párja nincs. úgy bizony, azt mondta, az egész világ. — Nem tehetem, Immaculata Mária Antal János, hites uram van, két gyermekem. Hoz­zájuk köt az eskü, meg a becsület, úgy bi­zony, a becsület’. — Utolsó szavad ez? — kérdezte nagyon szomorúan. — A legutolsó, — sóhajtottam és beláthatja kegyed, hogy másithatatlan. — Akkor ég veled! — kiáltotta. Velem pe­dig a kárhozat. Ha látsz száraz kórót széltől kergetve, mindig én jussak az eszedbe, ma­gyar nők mintaképe, te! Azzal elrohant, soha nem láttam többet. Harmadnap a határban, a sínek mentén, elgá­zolt valakit a vonat. Útonállók megfosztották fényes ruháitól, a vidékünkön pedig hirtelen gazdagodni kezdtek néhányan. Hogy ki volt az áldozat, az sosem derült ki, de abban az időben nem írhattak az újságok­ annyit, mint most. Tudom... udvari gyász miatt több há­lák elmaradtak'. Úgy bizony, elmaradtak­, ám­bár a te nagyanyád, aki a legelső menyecs­kék közé tartozott, úgy sem tánczolt volna, mert mint említettem,­­ölbéli volt az anyád. Úgy bizony. * Az állampolgár személyes szabadsága, az országgyűlés tagjainak immunitása, a válasz­tók akaratának szabad megnyilatkozása, a ha­tóságok pártatlansága, a törvények megsze­gőinek törvény szerint való megbüntetése — vagyis a törvény sérhetetlenségének az, ál­lamhatalom erejével való oltalmazása — olyan pillérei az állami és társadalmi létnek, amelyeket aláásni, meggyöngíteni vagy ép­pen alapjukból kiforgatni az állami ás társa­dalmi lét ellen elkövetett bűnös árulás. Nagyanyó elhallgatott, végighúzta két ujját a száján és elmerengve nézett ki az ablakon, ahol hópelyhek tánczoltak. Ugyanakkor a tör­­ténetírás múzsája szégyenkezve sompolygott ki a kályha csővén, mert hallván, hogy róla lesz szó, éppen megtelepedett volt a szobában. A történetírás fenn tisztelt múzsája ugyanis emlékezett nagyon régről egy részeges va­sasnémetre, aki megszökött a csapatától és napokig bujkált a konopi szellőkben. Ezen német egyszer szerfölött megéhezett s bizonyos sétáló úri nőtől valamely ételado­mányokat könyörgött részint térden állva, ké­sőbb azonban holtan találódott a sineken. Ment, m­endegélt az említett múzsa, vala­merre a szférákban találkozott aztán költé­szetben kollégájával. — Ugyan kérlek, mondd csak (így szólí­totta­ meg társát) találatok is megváltoznak idővel a tények? A költéslétbéli hangos kaczajra fakadt.. .­ Hogy meg­változnak-e! Szó sincs róla. Voltaképpen úgy áll a dolog, hogy minden megmarad az eredeti formájában. A mi b­ran­­csunk feladata aztán, hogy zománczot von­junk az eseményeitékre. Úgy bizony, csak ez a dolgunk. Szeretném tudni, vájjon mit csi­nálnátok nélkülünk? RAGYÁ­RORSZáG Budapest, 1913. péntek augusztus X.

Next