Magyarország, 1913. augusztus (20. évfolyam, 181-206. szám)
1913-08-01 / 181. szám
is mert végeredményében az a népszabadság diadalát, leigázott népek fölszabadulását jelenti. Mi erősen hiszünk a nemzetek közötti morális kölcsönhatásban, amely annál erősebb, minél közelebb feküsznek egymáshoz geográfiailag is az egymásra ható nemzetek. És látjuk azt, hogy az európai, annyira erősnek hitt reakció éppen itt, a mi szomszédságunkban mondott teljes csődöt. Európa reakczióját, gyámkodását, konzervativizmusát könnyűszerrel rázták le magukról a balkáni nemzetek és mi, akiket szintén az európai konzervativizmus és reakczió nevében tartanak elnyomva, ennek csak örülhetünk. Nem lehet az igaz, hogy az emberi haladásnak, az emberi kultúrának szüksége legyen nemzetek elnyomására, nemzetek igában tartására; nem lehet igaz, hogy „európai szükségesség“ legyen bármely nemzetnek a szolgasága. Ez a nagy hazugság most kisült a Balkánon; reméljük, hogy ki fog sülni mihamarább minálunk, Magyarországon is. A helyzet í r— Saját tudósítónktól. Budapest, július 31. Alapját a szervezetnek az országszerte megalakítandó függetlenségi körök alkotják. Ezek megalakítására felhívja a párt a megyei és városi pártszervezeteket és a szükséghez képest a nagyobb városokban és a kerületek székhelyén népgyűléseket tart. Fontos munka vár a függetlenségi képviselőkre is, hogy a feladat megoldásában a pártnak segítségére legyenek. A függetlenségi körök egységes alapszabályokkal alakulnak, amelyeket a központi szervezőiroda dolgozott ki. Alakulás után az ország összes függetlenségi körei a «Függetlenségi Körök Országos Szövetségébe» tömörülnek és ekként egységes vezetét, egységes irányítást nyernek. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt e szervezési akcziójával párhuzamosan, de azzal sohasem ellentétben megindul az Andrássy Gyula gróf pártjának szervezése is. Ez a párt szeptember hó folyamán Budapesten tartja meg alakuló nagygyűlését. Azután sorra veszik a vármegyéket és városokat, hogy a pártot az országban is megszervezzék. Az őszi képviselőházi ülésszakban tehát már erősen szervezett ellenzék veszi föl a munkapárti uralom ellen a csatát. Az újabb létszámemelés ezek szerint nem fog olyan könnyen menni, mint azt Bécsben és talán a munkapárti klubban is hiszik. Normális parlamenti viszonyokról pedig addig szó sem lehet, amíg az alkotmányon esett sérelmek orvosolva nincsenek és a demokratikus választójogi reform törvénybe iktatva nincs. Ezek a czálok az egész ellenzékben közösek. Hisszük, hogy erőikben meggyarapodva, lelkesültségükben nem fogyatkozva ezéljukat el is fogják érni. * Az állami és társadalmi lét alapjait’ Védelmezni, alattomos támadások ellen megoltalmazni elsősorban a hathatós védelem eszközeivel rendelkező, a szent korona fogalmában egyesített államhatalomnak a kötelessége. Ha és amikor az államhatalom e kötelessége teljesítését bűnösen elmulasztja, vagy szándékosan megszegi, abban a pillanatban parancsoló erővel támad föl a társadalom — egyesek és tömegek —, közvélemény és sajtó egyesített energiával teljesítendő kötelessége, az államhatalmat feladata betöltésére szorítani. Reánk ebből a kötelességből a sajtót illető rész tartozik. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé és elégszer, hogy az olyan visszaéléseket és hatalmi túlkapásokat, mint amilyeneknek ijesztő példáit most legutóbb Berettyóújfaluban láttuk, a hazafias sajtónak állandóan napirenden tartani, szünet nélkül ostorozni — hivatásában gyökerező, mulaszthatatlan kötelessége. Azokat az állami és társadalmi létünket tartó pilléreket, amelyeket jelen írásunk első bekezdésében megneveztünk, a bihari választási harcz során kemény csapások érték. Érték pedig a kormány és szolgálatkész közegei részéről, akiknek pedig azok sértetlensége fölött őrködni lenne feladatuk. Az állampolgárok személyes szabadságát Untól megcsúfolták. Az országgyűlés tagjainak immunitását szolgabírák és csendőrök játékszerévé tették, hogy azon tölthessék féktelen kedvüket. A választók akaratának szabad megnyilatkozását a választási elnök önkényének vetették oda martalékul. A törvény ellen vétők megbüntetésére, a törvény sértetlenségének oltalmára pedig senki sem gondol. Mikor a megsértett jog segítségért kiált: siket az egész szervezet, amelyet az adózó polgárság erre a czélra tart fenn.. Megdöbbentő az a fásultság, amelylyel a rettenetesen romboló rendszer minden újabb és egyre vakmerőbb támadását a közvélemény eltűri, elszenvedi. A sajtónak kell felráznia a közvéleményt, hogy rázza le magáról az állami és társadalmi rendnek, az állami és társadalmi létnek ezeket a veszedelmes ellenségeit, míg az ellenállás energiáit tökéletesen meg nem semmisítik. Az egyesült függetlenségi és negyvennyolczas párt szervezése Az egyesült függetlenségi és negyvennyolczas párt szervező bizottsága gróf Károlyi Mihály elnöklésével és Tóth János, Bakonyi Samu, Beck Lajos és Zlinszky István részvételével nap-nap után tárgyalja a függetlenségi párt szervezésének kérdését. E tárgyalások folyamán a párt elhatározta, hogy országszerte ki fogja építeni az eddig hiányos szervezetet , czéltól a nagyobb városokban és kerületi székhelyeken népgyűléseket fog rendezni és a városokban és községekben sürgősen szervezi a függetlenségi köröket. A párt fel fogja kérni a függetlenségi képviselőket, hogy kerületeikben haladéktalanul lássanak a körök megszervezéséhez. Ugyanúgy kérelmet fog intézni a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, akikkel szemben a most választások alkalmával a munkapárt csak terorral és pénzzel tudott diadalt aratni. A központ egységes alapszabályt készít a függetlenségi körök részére, úgy, hogy a vidéket az alapszabályok megszerkesztésének, munkája alól is mentesítik. Az alapszabályok a már létező függetlenségi körök alapszabályainak a mintájára készülne, nehogy a kormány az alapszabályok belügyminiszteri jóváhagyásánál nehézségeket támaszthasson. Ugyancsak a központ fog szolgálni gyűlés beje- "Az ellenzék — az időközi választások tapasztalatain elindulva, — megkezdte az országos szervezkedés munkáját. Régen érzett, sokszor megszenvedett szükségen fog ez a munka segíteni. A kormánypártnak nincs szüksége állandó országos szervezetre. Rendelkezésére állanak az összes hatalmi tényezők, legtöbbször a hivatalok és hatóságok is. Károlyi Mihály gróf, amikor az egyesült függetlenségi és 48-as párt ügyeinek vezetését átvette, helyesen ismerte föl súlyos feladatai között a legsürgősebben és mindent megelőzően megoldandó: a pártnak országszerte való szervezését-Az erre a czélra kiküldött bizottság már megállapodott a szervezés formámban és ebben az irányban indul meg most az organizáczió munkája._______________ — Mit csináljak, mit csináljak? — Azt, ami szivem egyetlen vágya.. Hagyd itt eme fészket, jöjj velem és az egész világ csodálni fogja szépségedet, mint, amelynek párja nincs. úgy bizony, azt mondta, az egész világ. — Nem tehetem, Immaculata Mária Antal János, hites uram van, két gyermekem. Hozzájuk köt az eskü, meg a becsület, úgy bizony, a becsület’. — Utolsó szavad ez? — kérdezte nagyon szomorúan. — A legutolsó, — sóhajtottam és beláthatja kegyed, hogy másithatatlan. — Akkor ég veled! — kiáltotta. Velem pedig a kárhozat. Ha látsz száraz kórót széltől kergetve, mindig én jussak az eszedbe, magyar nők mintaképe, te! Azzal elrohant, soha nem láttam többet. Harmadnap a határban, a sínek mentén, elgázolt valakit a vonat. Útonállók megfosztották fényes ruháitól, a vidékünkön pedig hirtelen gazdagodni kezdtek néhányan. Hogy ki volt az áldozat, az sosem derült ki, de abban az időben nem írhattak az újságok annyit, mint most. Tudom... udvari gyász miatt több hálák elmaradtak'. Úgy bizony, elmaradtak, ámbár a te nagyanyád, aki a legelső menyecskék közé tartozott, úgy sem tánczolt volna, mert mint említettem,ölbéli volt az anyád. Úgy bizony. * Az állampolgár személyes szabadsága, az országgyűlés tagjainak immunitása, a választók akaratának szabad megnyilatkozása, a hatóságok pártatlansága, a törvények megszegőinek törvény szerint való megbüntetése — vagyis a törvény sérhetetlenségének az, államhatalom erejével való oltalmazása — olyan pillérei az állami és társadalmi létnek, amelyeket aláásni, meggyöngíteni vagy éppen alapjukból kiforgatni az állami ás társadalmi lét ellen elkövetett bűnös árulás. Nagyanyó elhallgatott, végighúzta két ujját a száján és elmerengve nézett ki az ablakon, ahol hópelyhek tánczoltak. Ugyanakkor a történetírás múzsája szégyenkezve sompolygott ki a kályha csővén, mert hallván, hogy róla lesz szó, éppen megtelepedett volt a szobában. A történetírás fenn tisztelt múzsája ugyanis emlékezett nagyon régről egy részeges vasasnémetre, aki megszökött a csapatától és napokig bujkált a konopi szellőkben. Ezen német egyszer szerfölött megéhezett s bizonyos sétáló úri nőtől valamely ételadományokat könyörgött részint térden állva, később azonban holtan találódott a sineken. Ment, mendegélt az említett múzsa, valamerre a szférákban találkozott aztán költészetben kollégájával. — Ugyan kérlek, mondd csak (így szólította meg társát) találatok is megváltoznak idővel a tények? A költéslétbéli hangos kaczajra fakadt.. . Hogy megváltoznak-e! Szó sincs róla. Voltaképpen úgy áll a dolog, hogy minden megmarad az eredeti formájában. A mi brancsunk feladata aztán, hogy zománczot vonjunk az eseményeitékre. Úgy bizony, csak ez a dolgunk. Szeretném tudni, vájjon mit csinálnátok nélkülünk? RAGYÁRORSZáG Budapest, 1913. péntek augusztus X.