Magyarország, 1913. szeptember (20. évfolyam, 207-231. szám)
1913-09-02 / 207. szám
BUDAPEST, 1913. SZEPTEMBER 2. Előfizetési ár s negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. I "«I....................——— KEDD XX. ÉVFOLYAM 307. SZÁM Főszerkesztő: Ikesztésért és kiadóhivatal 3 Rákóczi ut 38. sz Holló LajoS. I Hirdetések milliméter szémítéssal díszab is szériát. Szeptemberi remények. Budapest, szeptember 1. Szeptember hóhoz érkeztünk el, amikor nemcsak a gyermekvilág vonul be az iskolákba, hanem a politika is rendszerint be szokott vonulni a fórumra. Az idei szeptember igen sivár kilátások között köszöntött reánk. Lent a vidéken a gazdák keseregnek a sok kicsirázott búza miatt. Kiterített ponyvákon, padlásokon, hambárokban száritgatják a nedves, nyers szemet, nehogy most kelljen azt elvesztegetni. A kis gazda, aki rá van szorulva, hogy kicsiny termését értékesítse, nagy levonásokat szenved a hibás minőség miatt. Úgyhogy, aki teheti, menekül attól, hogy elakarított gabonáját most legyen kényen eladni. Inkább vár, tartogatja készletét, az sajnálja, hogy Isten csapását még idékosan is kárára fordítsa a sokan működő vidéki kapzsi piaczi uzsora,zzel a tartózkodással és a nagyobb, nősebb gazdák okos számításával mégis sikerül majd az árakat kellé tartani és a megrongált termést hogy értékesíteni, az egy-két meleg nap most mégis vigasztalást nyújt a sanyargatotttársadalomnak. Talán a kukoricza mégsem megy úgy veszendőbe, lit évi esőzések miatt. A szálban már általában vége van, ványosan, egyes helyeken sikeermés egy részét úgy-ahogy sem. A legtöbb helyen a szemek lehullottak, a megmaradt szemek pedig lerothadnak, vagy egressé válnak. Mindenki tudja, hogy mennyire szükségünk lett volna pedig egy-két évi jó termésre. Legalább ez segített volna a szörnyűséges gazdasági pusztuláson valamit enyhíteni. A megrendült ipart és kereskedelmet ez segített volna ugyahogy életben tartani. Most már ez a kilátásunk is megsemmisült. A sok istencsapás és kedvezőtlen időjárás már a jövő évi termés sikerét is kockára teszi. Ilyen sivár helyzetben fordul a magyar közönség szeme a politikai élet felé. Ha itt békés és tisztes, alkotmányos élet volna, ha szakítanánk azzal a meggondolatlan provokáló politikával kifelé is, akkor megindulna megint egy egészséges gazdasági áramlat az országban. Ilyen egy krízis után, amelyen most gazdasági életünk keresztül ment — sőt nem is ment keresztül, mert most is a maga teljességében benne van — epedve várná az ország, hogy a műveit, gazdag külföldi államokkal újólag okos és becsületes gazdasági nexusba kerüljünk. Ausztriának nincs pénze, Németországnak nincs pénze. Az egész világ kimegy Belgiumba, Hollandiába, Angliába, Francziaországba. Onnan hozzák be a termékenyítő pénzt. Főleg Francziaország a nagy tőkeszállító ország. Mindenki érzi, hogy azzal kellene már viszonyunkat megjavítani és a régi egészséges összeköttetést felújítani. De addig, míg nálunk ilyen állapotok vannak, a franczia tőke meg nem mozdul. Sem az állam, sem a főváros, sem magánosok franczia pénzhez nem juthatnak. Azért kínlódik, vergődik itt minden üzlet, minden vállalat, mert a tőkegazdag kulturállamok mereven elzárkóznak előlünk. Nem kellene pedig más, mint józan, objektív politika követése. Bent az országban helyreállított alkotmányos uralom. Hiszen fegyveres parlamenttel, vagdalkozó katonatisztekkel és felfegyverzett katonákkal megszállt törvényhozással ma már senki szóba nem áll. Hát nincs annyi józan belátás és a nemzet sorsa iránt való lelkiismeretes aggodalom a mai kormányzatban, hogy ne nézze a maga létét, hanem nézze a pusztuló ország nagy érdekeit ? Egy Tisza többre becsüli a saját felfuvalkodott gőgjét, mint a milliók szenvedését és nyomorát. De ha Tisza és bihari hívei így gondolkoznak is, miért nem jutnak jobb belátásra a tőle távolabb álló elfogulatlan emberek? Miért engedik hogy Tisza a maga eszeveszett politikájával pusztulásba rántsa az egész országot. A nemzetet nem engedik, hogy sorsa felett döntsön. Még a mai nyomorult választási rendszer mellett sem engedik, hogy választás elé vitessék a kérdés : hogy helyesli-e az ország Tisza politikáját? Hát még hogy egy igaz, demokratikus választói jog mellett nyilváníthassa meg, szabadon, minden terror és vesztegetés nélkül akaratát! Na még csak az kellene ! így szenvednek milliók egy miatt és egy politikai rendszer miatt. Mit hoz az ősz alig lehet előre megjósolni. Andrássy erélyes állásfoglalása és az ellenzék okos összefogása talán előre viszi az ország sorsát. Tömöríti mindazokat, kik ,a boldogság kapuja» írta: Paul Marguerite. Egy új ház lépcsőzetén állottam és magam sem tudom, hogy kerültem oda. Lábaim belesüppedtek a lépcsőket takaró, puha plüsszőnyegekbe. Mérsékelten szabályozott, enyhe levegő czirógátta körül lázas homlokomat és a tompa színekben csillogó villamos lámpák halvány fénye megnyugtatóan hatott túlfeszített idegzetemre... Megfékeztem gyors lépteimet és igyekeztem gondolataimat rendes irányba terelni. Mit is akarok tulajdonképpen ? És mit keresek itt, az idegen helyen? Mint a tolvajt, osontam be észrevétlenül a portás lakása mellett, ahonnan kitűnő főzelék és húsnemű pompás illata csapott meg. Boldog emberek ültek csendes otthonukban, akiknek volt miből éhségüket csillantani... És én ? Ismerek talán valakit a házban? Nem! Hát mit keresek itt ? Becsengessek, — csak úgy találomra, — valamelyik ajtón, hogy koholt mesével irgalomért és segélyért könyörögjek ? Istenemre, ezt nem tehetem!... Igaz, hogy szegény voltam és védtelenül kitéve a sors ezernyi csapásainak! Abban a pillanatban egy fillérrel sem rendelkeztem és azt sem tudtam, hol töltöm majd az éjszakát, reerte lelketlen házigazdám kidobott szerény lakásomból! Száműzött és hajléktalan volt van, helyzetem kétségbeejtő, de azért úgy érzem, hogy nem fogyott még el minden energiám. Görcsösen belekapaszkodtam a gondolatba, hogy jó nevelésem és tudásom megmentenek a teljes elzállástól. És ez mentett meg a kétségbeejtő öngyilkossági eszmétől, amelylyel még néhány pillanat előtt, a Szajna partján bolyongva foglalkoztam. Az intelligens, tanult, huszonhét éves, életerős férfi, az éhségtől való félelmében, nem dobhatja el magától könnyelműen a szebb reményekkel kecsegtető életet. Nem ! És ezerszer nem ! De mit keresek itt, ezen a lépcsőn ? Mi indított arra, hogy hivatlanul ide belépjek? Milyen kínos kellemetlenségnek tenném ki magamat, ha valamelyik lakás ajtaján, arczátlanul becsengetnék ? Hirtelen megálltam és vissza akartam fordulni. De a gondolat, hogy újra ott kóboroljak ézel és irány nélkül az utczákon, megborzongatott ... Odakünn, a hideg, nedves, ködös levegőben a nyomor tanyázik. A kíméletlenül és érzéketlenül tovasiető emberek, a kocsik szédületes robogása, a fülsiketítő zaj lesújtóan hatottak idegzetemre... Nem, nem akarok kijutni az irgalmatlan emberek közé ... Itt, a homályos lépcsőn egy ideig biztonságban tereztem magamat... Lelki szemeimmel áthatoltam a zárt ajtókon. Láttam a kényelmesen berendezett lakásokat, a vidáman fénylő villamos lámpákat és a kényelmesen elhelyezkedett, boldog embereket... De ezekaz elégedett alakok hidegen tekintenek rám, mintha azt mondanák: — Meg ne próbáld boldogságunkat zavarni !... Kimondhatatlan félelem vett erőt rajtam... Megértettem, hogy tennem kell valamit és elérkezett az idő, hogy valamire elhatározzam magamat!... De mire ? Kezem önkéntelen közeledett az egyik ajtó villamos gombjához, de mindjárt utána erőtlenül lehanyatlott... Nem... az elegáns ház második emeletjén ugyan miféle jó várakozhatna rám ? Hátha inkább a mellette levő oldalajtón kísérletezném? Itt kétségtelenül egy félsüket, vén dáma lakik, akinek halálát a boldog örökösök már türelmetlenül lesik !... Menjünk feljebb egy emelettel!... Hirtelen kimondhatatlan remegés fogott ki... Egy lefelé menő, széles terjedelmű házaspár haladt el mellettem. Az asszony suhogó, puha selyemköpenybe volt burkolva, a férfi elegáns felöltőt és fényes czilinderkalapot viselt... Mint a pávák, olyan büszkén és mereven haladtak el mellettem ... Beláttam, hogy hiába könyörögnék hozzzájuk irgalomért!... Elcsüggedve, bátortalanul vánszorogtam fel a negyedik emeletre s ugyanakkor haladt föl mellettem a kivilágított lift, amelyben egy karcsú termetű, fiatal nő éles körvonalai látszottak. A lift. .— rövid zökkenéssel, az ötödikemeleten megállt. Lapunk mai száma 24 oldal