Magyarország, 1913. szeptember (20. évfolyam, 207-231. szám)
1913-09-02 / 207. szám
a a mai rémséges közállapotokon egészséges politika követése által segíteni akarnak. És végre elkövetkezik az országra egy békés kibontakozás korszaka, amely megadja a nyugodalmat és békét a sokat zaklatott országnak. A helyzet. — Saját tudásszínkt'dl - Budapest, szeptember 1. Habár a háború veszedelme sehonnan sem fenyeget, a hadvezetőség mégis úgy intézkedett, hogy atavalyi póttartalékosokattovábbra is fegyverben tartják. Október elején bevonulnak az újonczok is, meg az ideipóttartalékosok is. A tavalyiak mégsam mehetnek haza. A hivatalos megokolása ennek így szól, hogy a tavalyi póttartalékosokat azért nem lehet hazabocsátani, mert a hadvezetőség így akarja a határszéli csapatok fölemelt békelétszámát továbbra is fentartani. És ez így lesz mindaddig, amíg az újabb létszámemelésről szóló törvényjavaslat a parlamenteken keresztül nem megy és tényleg végrehajtást nem nyer. Mindaddig tehát ezer és ezer család tovább nyomoroghat a határszéli csapatok fölemelt békelétszámának szent nevében. Csak a naivak hivatkozhatnak arra, hogy törvény szerint a póttartalékosok kiképzési ideje tíz hét, ennél tovább őket bentartani, vagy rendkívüli tényleges szolgálatra behívni csak válságos, rendkívüli időkben szabad. Várjon még most is rendkívüli és válságos idők járnak a két állam kifelé való biztossága tekintetében? Maholnap oda jutunk, hogy kifelé biztosabb lesz állami fenmaradásunk, mint befelé. A nyomor és szenvedés országa vagyunk. — Istenem, ha ez a fiatal nő megértené és megsajnálná nyomorúságomat! Ez a gondolat czikkázott át hirtelen ködbeborült agyamon. Az ötödik emeletre jutottam... A három ajtó közül vájjon melyik mögött lakik az én képzelt megváltó tündérem? Egy harsány, rikácsoló hang hirtelen megzavarta gondolataimat: — Ki jár odafent? Áthajoltam a korláton, de hirtelen újra visszavonultam a folyosó legsötétebb sarkába. Szivem hangosan dobogott a félelemtől... halántékomon az erek hevesen lüktettek... A portásnő észrevett és most lihegve kúszott fel utánam a lépcsőkön... Itt gyorsan cselekedni kell!... Rövid habozásután becsengettem az előttem levő ajtón... A portásnő már elérte a negyedik emeletet, mikor szerencsémre feltárult előttem az ajtó. Egy kis, jámborarczu cselédleány bocsátott be és minden kérdezőskiötlés nélkül bevezetett a csinos szalonba, mely tele volt ezernyi apró műtárgygyal. Körülnéztem az ízléssel berendezett helyiségben és örömmel láttam a falakon Tizian «Danae»-ját és Botticelli «Tavaszát». Az első pillanatban szökésre gondoltam, de később a legkalandosabb eszmék kergetődztek agyamban... amikor hirtelen megjelent előttem az én jóságos tündérem... az a fiatal nő, akit a mellettem felfelé lebegő liftben megláttam. Mégis a hadvezetőség a munkás kezek erejét is elvonja közgazdasági életünktől. Kormányunknak legfőbb gondja most az esküdtbíróságokat megreformálni, az igazságszolgáltatást a párttekintetek iránt fogonyabbá tenni — és új bélyegtörvénynyel ajándékozni meg a nemzetet. És — bocsánat, hogy erről majdnem megfeledkeztünk — áthelyezni az ellenzéki vasutasokat, gondoskodni a sajtó megrendszabályozásáról, díszpolgárválasztások rendezéséről stb. stb. Csoda-e, hogy ilyen nagy feladatok mellet a közgazdaság, az ipar és a kereskedelem védelme, a póttartalékosok nyomorgó családjainak segítése, a törvény ellenére fegyverben tartott katonák hazabocsátása, a kormány előtt oly semmiségek, amikről beszélni sem tartja érdemesnek. Bizonyos azonban, hogy ilyen elbánás mellett tényleg odajutunk, hogy — amint mondottuk — állami fennmaradásunk kifelé biztos lehet, de befelé elveszti minden föltételét. * A kereskedelemügyi minisztériumban lázas munka folyik. Nem ugyan a közgazdasági helyzet javítása, vagy a nyomor enyintése érdekében, hanem— a vasutasoknak politikai okokból való üldözésén kívül — a vasúti pragmatika módosítása tárgyában. Természetes, hogy ebben a munkában áldozatul esik a magyar államnyelv. Tisza István még a nyár elején ezen az alapon kezdte meg a horvátokkal a «béketárgyalásokat». Ez a hitvallása az új horvát miniszternek, Pejacsevich Tivadar grófnak is. Csak természetes, hogy Skerlecz báró, a király személynöke is — Tisza és Pejacsevich nyomán — azt vallja, hogy a vasutaspragmatikát úgy kell módosítani, hogy a ma Nem volt meglepetve, sem megijedve, hanem egyenesen, hosszasan legeltette rajtam szemeit... Olyan különös, hosszú tekintetet váltottunk, hogy életemben sohasem fogom elfelejteni... És miközben jóságos szemei őszinte részvéttel találkoztak az én megnedvesedett szemeimmel és finom, nemes arczával felém hajolt, a szégyen és mély elkeseredés összeszorította torkomat... vonagló ajkaim képtelenek voltak egy szót is rettegni és süni, forró könnyek patakzottak végig, piruló arczomon... Egy könnyű, puha kéz érintette gyöngéden, zokogástól remegő vállaimat... gyár nyelvre vonatkozó intézkedés jel gyassék. , Boldog Morváitok! Az ő «kövteteléseik»i jelűnnek. Mert tiszten nem Bécstől, hanem Tisza Istvántól kapják meg azt, amit kivonnak. Igaz, hogy itt nem ezrednyelvről vagy századnyelvről van szó, tehát könnyebb is engedékenynek lenni, itt egyszerűen csak olyan bagatell dolog van kérdésben, mint aminő a magyar államnyelv. Ezért kellett Josipovicsnak elmenni, Pejacsevichnak jönni, hogy a magyar nyelv szerzett jogának feláldozásával horvát testvéreinketkibékíthessük, amiért az osztrák politika őket ránk haragította. Ez most Harkányi János báró tisztviselői karának a legsürgősebb gondja és dolga. HáGTABORSZÁG,udapest, 1913. Kedd, szteriBetobers 2. * Ez a fiatal szépséges tündér, a tehetséges, elismert művésznő nyitotta meg nekem a boldogság kapuját. Felismerte bennem a sorsüldözött férfit ás meghívott vacsorára, dúsan terített asztalához. «És miután elmondtam neki hosszú, meddő küzdelmeimet, gazdagon megajándékozva, vigasztaló szavakkal bocsátott el utamra... Másnap véletlenül kitűnő, biztos állásba jutottam. A szerencse, mely eddig gúnyosan elkerült, felém fordult és azután is hű maradt hozzám... És jobb napjaimban leróhattam hálámat annak a tündérnek, akinek nemcsak állásomat, tekintélyemet és jólétemet, hanem tartós boldogságomat is köszönhetem s aki nem más, mint az én hűséges, édes, kis feleségem!.... Budapest, szeptember 1) Életbelépte*!!*: a katonai büntető pár- rendtartást. Bécsből jelentik, hogy azok a hírek, hogy a katonai büntető perrendtartás hatályba lépését elhalasztják, — mint mérvadó helyen kijelentik — minden alapot nélkülöznek. Meg van téve minden intézkedés arra, hogy az életbeléptetésre, 1914 július elsejére kitűzött határidőt megtarthassák. Az életbeléptési rendelet ki van dolgozva és gondoskodtak maszükséges katonai igazságügyi személyzetről , helyiségekről is. Ami azt illeti, hogy a Ma országon felállítandó katonai törvényszékekszére nem áll elegendő alkalmas személyrendelkezésre, a magyar XXXII. törvényczikk §-a értelmében csak egy hadosztály-bíróság az ehhez tartozó dandárbiróságokat kell M országon olyan személyzettel betölteni, a magyar nyelvet bírja, míg a tobtonai bíróságoknál a magyar nyelv mint gatási, tárgyalási és ítélethirdetési nyelv nyolcz éven belül, a legfelsőbb 1 törvényszéknél pedig tizenkét évet léptetendő életbe. A személyzetnek tehát, melyre Magyarországon az szükség, rendelkezésre áll. okok miatt sem halasztják el az életbe meg van téve minden intézkedés arra az új katonai büntető perrendtartást a - nél és a magyar honvédségnél is életbe! Balthazar és a presbitérium. A nyílt választás hullámai elsimultak, az emberek is meghiggadtak és igy történt, hogy, a nagyváradi presbitérium tegnapi ülésében nem került szavazásra Olasz Réka dr. indítványa, amely a püspök politizásását elítéli. Az ülésen, amikor tárgyalásra került Olasz Béla dr. indítványa, az elnök a következő előterjesztést tette: Minthogy a presbitérium az I. tez. 26. §-a szerint az Egyházközség jogainak és kötelességeinek a gyakorlására, illetve teljesítésére van hivatva, és így a hatásköre csakis azokra az intézkedésekre terjedhet ki, amelyek az idézett törvényczikknek ■ az Egyhézköz-ség hatáskörét szabályozó 14-ik %ában taxatíve fel vannak sorolva, ezek között pedig az egyházi tisztviselők politikai magatartásának helyeslője, vagy helytelenítése elő nem fordul; ennélfogva az egyháztanács ezt a beadványt mint hatáskörébe nem tartozót, tárgyalás alá nem veszi és erről a beadvány aláíróit Czeglédy Jeremiás presbiter utján értesíteni rendeli. A presbiterek az ülés felfüggesztését kérték s szünet alatt abban állapodtak meg, hogy bár a többségük nyilvánvaló, dokumentálni kívánják, hogy a betűpbéke megzavarása nincs szándékukban. Kifejezetten ,ez okból elállanak az indítvány tárgyalásától. Az indítványt azonban nem vonják vissza. Az ülés megnyitása után Olasz Pén dr. bejelentette, hogy indítványuk intencziója távol áll attól, hogy 12 egyházközség nyugalmát megja-