Magyarország, 1913. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1913-11-01 / 259. szám
o vábbra is a nemzet fölött? Annak kell most már eldőlnie: igaz-e az az eddig minden kétségen fölül álló tétel, hogy a kormányzat viteléhez, az ország fölötti közhatalom gyakorlásához nem elegendő a nyers erő és a csupasz hatalom, hanem ahhoz tekintély is szükséges? Szükséges-e az, hogy az engedelmességre utalt állampolgár ne csak a rideg hatalmi parancsok és kényszereszközök előtt legyen kénytelen meghajolni, hanem a kormányzat erkölcsi tekintélye előtt is? Lehet-e föntartani olyan állapotot, amikor az állampolgár a neki parancsokat osztogató kormányzat iránt nemcsak tisztelettel nem viseltethetik, hanem iránta csak erkölcsi lenézést érezni kénytelen? A tegnapi nap bebizonyította, hogy az erkölcsi törvények erősebbek a nyers erőnél. Tiszáéknak tegnap kezükben volt a fegyveres erő szuronya, a házszabályok bilincse, a számbeli többség túlsúlya, a határozathozatal joga, és mégis összetörve, megsemmisülve kerültek ki a fegyvertelen ellenzékkel való megmérkőzésből. Erkölcsi bukásuk teljes és tökéletes, fizikai bukásuk már csak rövid idő kérdése lehet. Velük együtt bukik a kormpczió, az erőszak rendszere is, és a magyar nemzet egén új hajnalhasadás pirosló fénye tűnik föl. A nagy küzdelemnek vége felé járunk; a nemzet ellenségei akkor zuhannak legnagyobbat, amikor hatalmuk tetőpontján érezték magukat. Budapest, október 31. A függetlenségi párt értekezlete. Az Egyesült függetlenségi és negyvennyolcas párt november 3-án, hétfőn este a pírfő Rákóczi-úti közhelyiségében értekezletet tart. A párt elnöksége ez után kéri a párt tagjait, hogy az értekezleten lehetőleg teljes számban jelenjenek meg. A helyzet. ffg Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. Nagyösszeroppanás volt az a tegnapi. Még csak most látjuk a maga egész, ijesztően szánalmas valóságában Tiszta és a munkapárt szerepét, mikor alkalmunk van a részleteket is figyelmesebb vizsgálat alá venni. Amit a munkapárt lélekben és öntudatban veszített ezten a nagy csatán, az lerontotta az eddig való hetykeség és elbizakodottság egyetlen alapját, azt a tudatot, azt a hitet, hogy Tisza ii meg tudja őket védelmezni. Tegnap láthatták, hogy Tisza erre képtelen. Megpróbálta, de elbukott a harczban. Sőt önmagát sem tudta megvédelmezni. Mikor Ugyanis látta, hogy a munkapártot a roham menthetetlenül elsöpri — elszakította magát ettől a vesztendő seregtől és minden igyekezetével aztán volt, hogy magát megmenthesse. Ebben az igyekezetben csúnyán utolérte sorsa a munkapártot. Az temette el, aki halottaiból föltámasztotta. Az ejtette el, akitőlegyedüli mentségét várta. Láttuk a rémült áronokat, amikor Tiszín ezeket mondotta:• Hogy azok az urak a téves premisszák alapján adott pénzt visszakapják-e,úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben a munkapárt lesz hivatva ennek a kérdésnek a rendezésére. Ezzlel Tisza eldobta magától a fuldokló munkapártot, csak azért, hogy a Lipscher által nyakába akasztott Bayard-köntöst tisztára moshassa. De — ezt a leküzdhetetlen helyzet hozta magával — Tisza önmagát is súlyosan bemártotta, amikor így folytatta: — Azután, hogy ez a politikai czélokra adott rés politikai czélokra felhasznált pénz hogy és mint fizettetik vissza, az az érdekelteknek ügye és abból a tényből, hogy a pénzt az az állami tisztviselő vette föl, aki a rendelkezési alapot kezeli, semmi következtetést vonni nem lehet. Tehát Tisza elismerte, hogy a játékbank pénzét felhasználták, az nincs meg,és így ő maga ismét abba a helyzetbe fog kerülni, hogy — amennyiben a pénzt vissza akarja fizetni — vagy, mint már tette, az utána következő kormányhoz, vagy amint már ugyancsak megtette, «békés munkapárti urakhoz» és leendő bárókhoz kell fordulni egy «kis» adományért. És ilyeneket már a nyílt, fórumon lehet mondani. De még jobban bemártotta magát Magyarország miniszterelnöke akkor, amikor a maga választási költségeiről beszélt.* Az első kijelentése az, hogy ő 1910-ig min- den választásnál kizárólag a saját pénzét költötte. Erre vonatkozólag kíváncsian várjuk — Kristóffy nyilatkozatát. További kijelentéseez: — Felléptem 1910-ben Ugrán, de felléptettek Aradon is. Amire azt mondtam, nem bár, nem, de ott a kérdésnek anyagi része iránt abszolúte nem érdeklődöm. Ennélfogva csakis most, az idei aradi választás alkalmával tudtam meg, hogy az 1910. évi aradi választás költségeit, —gondolom én nagyon kevés kivétellel, — az aradi pártnak tekintélyes tagjai adták össze. És a folyó évi aradi időközi választásom költséeit is az aradi párt egyes tagjai adták össze, íme, ezek Tisza kijelentései. És ezekhez csak azt tesszük hozzá, hogy az 1910-iki aradi választás után lettek az 11r4 bániés az Andrényi bárók, az 1913-iki aradi választás után pedig lettek a —* Neumann! bárók. A Kintzigek pedig ugyanezen a jogon —• várják a báróságot. Bayard lovag a kis bárók lekötelezettje’,; aki bukott pártja adósságait — gondolom csekély kivétellel —■ a darabont-kormánynyal/ — A kapitány nemesebb vad... — Megmásíthatatlan a szándékod ! Az ügyvéd bólintott. — Akkor kérlek, várj... Megmondom csántán. Én ettől az embertől ösztönszerülteg félek... magam sem tudom, miért. Én akkor elmegyek... —! Kérlek. —«. .Otthon megtalálsz... — »Szervusz!. A földbirtokos elment. Az ügyvéd fölkelt s egyenest odament a kapitányhoz. Bemutatkozott: — Dr. Bányay ügyvéd vagyok... A kapitány fölriadt: — Mit óhajt? — Szeretnék megismerkedni... — Kivel? — önnel. Szabad leülnöm? A kapitány szeme elborult: — Tessék... Soltész vagyok... Az ügyvéd a fegyvert a sztomszéd-si éknek támasztotta. — Vadászni jöttem te Pestről, de annyi érdekes dolgot hallottam önről, kapitány úr, hogy... Elhallgatott. — Tessék csak! — mondta a korány nyersen. —• Igen, azt beszélik, hogy ön szellemidézéssel foglalkozik, s ez érdekesebb... A kapitány rávetette a szemét és gúnyosan mosolygott: — Szóval, én a vendégem akar lenni? — Igen. — Sajnálom, main. Oly szűkösen lakom, Hogy...— Ő kérem, én akárhol megteszek... — Sajnálom... Én kerülöm az embereket... — Miért? — Okom van rá! — mordult föl dühösen. — S nem is rendezkedtem be arra a czélra, hogy vendéget fogadjak, illetve fogadhassak ... S úgy nézett rá, hogy az ügyvéd egy pillanatig megborzongott, de elfogadása csak egy pillanatig tartott. — Ha jó! tudom, önnek két tornya van .. — Igen. —• És az egyik üres. — Mondom, uram, hogy nem fogadhatom! — fakadt ki a kapitány ingerülten. — Cselédszemélyzetem sincs, hogy kellően elláthatnám... — Ki főz? — Én magam... S úgy meregette a szemét, mintha rá akarna rohanni. — Nagyszerű! Majd segítek önnek. Az idilleket szeretem... — Rosszul számít. Itt nincs idill. Az én életkörülményeim. .. A szája kegyetlen mosolyra rándult. Dühös buldogghoz hasonlított. A hangja is mély és szakadozott volt, mint az ugatás: — Mit akar?! — Ön félreért... — Tudni akarom, hogy mit akar... —» Semmit. Csak szellemet akarok látni... ! A kapitány lecsillapodott: — Nálam nem jár szellem. — Annál jobb! És remélem, hogy a kapitány úr nem tagadja meg a kérésemet; szállástkérek, Ránézett. A kapitány habozott, aztán hideg, sápadt dühvel bólintott. — Mehetünk! T öklével megdörgette az asztalit. Fizetett. És elindult vendégével a toronyház felé. Egyetlen szót sem szólt egész után. Még a kérdésekre sem felelt, csak akkor szólalt meg, mikor a két torony, nagy, zárás kapujához értek: — Gondolja meg! A szeme vadul lobogott. — Meggondoltam. Elég golyómvan... — Tessék! Előre engedte. Dörögve vágódott be mögöttük a hatalmas kapu. II. Sanda képű törpe rohant elő valahonnan. Rettenetes torz-fejte volt. Megállt és dühösen nézett a vendégre. — Vezesd a nagyságos urat az üres toronyba. Ott fog lakni... Az ügyvédhez fordult: — Rendelkezésére áll. Itt maradhat, míg ,jól esik. Hideg ételeket fogok küldeni. Szállást kért, megadom. Amikor el akar menni, mondja meg a szolgának... Szeme zöldes villámot vetett: — Társaságomra ne számítson. Semmi körülmények között sem fogadom! — Kérem. Ott hagyta. Csak a kalapját billentette meg. Bement a másik toronyba. A törpe előresietett. Azudvar végén láne csörrent s két hatalmas véreb kezdett szűkülni. Vad ugatásuk alatt rengett az udvar. A törpe gúnyosan pislogatott, ahogy a zegzugos lépcsőkön felhaladtak. MAGYARORSZÁG Budapest, 1913. szombat, november 1.: