Magyarország, 1913. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1913-12-02 / 284. szám
t gázolhat az ő tisztelt barátjával s egész pénzen vett pártjával együtt a nemzet jogaiba, szabadságaiba: homlokukon mégse a hősök glóriája lesz, nem is a zsarnokok rémes hírneve, hanem a panamák sötét szégyenfoltja. S utoljára is ez a folt fogja megölni őket. Akármilyen határtalan Bécsnek Hozzájuk való ragaszkodása, ennek az élő erejétől még az se bírhatja sokáig megvédeni őket. Mert iszapot használnak a házépítéshez, de amelyik ház teljesen iszapból s teljesen iszapra van építve, annak igen rövid időn belül össze kell omlania. MAGYARORSZÁG Budapest, 1913. kedd, deczember 2. Éles tiarczok a delegáczióban. Károlyi felel Tiszának. — Apponyi, Andrássy, Hadik beszédei Andrássy és Tisza összetűzése. I-T Saját tudósítónktól. Tisza próbálta ezután Hadik gróffal szem- ben megvédeni álláspontját a parlamenti őrységnek a ’delegáczióiban való szereplését illetőleg s ekkor heves összetűzés történt Tisza és Andrássy között. Tisza telje sen elvesztette a fejét, maga bevallotta, hogy már nem tud magán uralkodni — igy tehát természetesen csak goromfaáskodni tudott. Andrássy azonban személyes kérdésben talpraesett választ adott Tiszának. Most Károlyi, Apponyi, és Hadik egyszerre jelentkeztek szólásra, az elnök azonban hamarosan berekesztette az ülést s jelezte, hogy délután fél 4 órakor folytatják atanácskozást. Részletes tudósításunk a következő: A delegáczió mai plenáris ülésére az ellenzéki delegátusok egymásután érkeztek a Bankgassei palotába. Elsőnek Kirárolyi Mihály gróf érkezett, majd autón Andrássy Gyula gróf, Hadik János gróffal és Rakovszky Bélával, utána gyalog jött Apponyi Albert gróf, majd Chorin Ferencz ésWindisch-Graetz Lajos herczeg. Az ellenzékiek az ülésteremben egymás mellett foglaltak helyet. Pont Vili órakor nyitotta meg Láng Lajos az ülést. A közös kormány részéről Bérchold Lipót gróf külügyminiszter,Wickenburg Márk osztályfőnökkel és Szapáry Tiborral, Krobatin hadügyminiszter Gunz altábornagygyal, Csobán alezredessel és Burger Márton századossal, Bilinszky közös pénzügyminiszter T a 11 ó cég osztályfőnökkel, a magyar kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök, Burián báró felség személy© körüli miniszter, Teleszky pénzügyminiszter és Harkányi báró kereskedelmi miniszter jelentek meg. _ Elnök megnyitván az ülést a jegyzőkönyv vezetésére Vojnits Sándor bárót, a felszólalók jegyzésére Werner Gyula jegyzőt hívja fel. Az eddig lefolyt két ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Láng Lajos elnök megállapítja, hogy a mai ülés napirendje a további teendők iránti intézkedés és hogy az elnök hajlandó megadni a bizottság tagjainak kérésére az alkalmat a mai napon arra, hogy a palotaőrség kérdését megbeszéljék. Mielőtt erre rátérnének, Károlyi Mihály gróf személyes megtámadtatás czimén kér szót. A bizottság az engedélyt erre megadván, Károlyi Mihály gróf a következő beszédet mondotta: levő rajzokat, körülbelül száz darabot, amelyek még sokkal tökéletesebbek és értékesebbek voltak. Kétezerötszáz frankot kínáltam neki nagylelkűen és ő készségesen elfogadta. Hálából kicsomagoltam a belélegző készüléket és eldicsértem, hogy hirtelen úgy elmúlik majd tőle a náthája, mintha csak késsel vágták volna el- úgy látszik, hogy még soha senkitől sem kapott ajándékot, mert magánkívül volt örömében, zokogott és majdnem megcsókolta a kezemet. Azután boldogan eltipegett a szekrényéhez és a fehérnemű közül előszedett még tizenkét darab rajzot, amelyeket viszonzásul rám erőszakolt ajándékba. — Ezeket meg akartam tartani, — hebegte zavartan, — mert boldogult férjem azt mondta, hogy ezek a legjobb munkái, de a nagyságos úr olyan jóságos, hogy szívesen odaajándékozom, ha elfogadja. Eleinte természetesen vonakodtam elfogadni, de mikor láttam, hogy nagyon megsértem a szegény özvegy érzékenységét, mégis csak belenagodtam. A Dayer-féle rajzokon majdnem egymilliót nyertem és ezzel az üzletem is híresebb lett és váratlan virágzásnak indult. — És a szegény özvegy? — kérdezte részvéttel Massillon. — Az özvegy? Hát, édes istenem, az is csak jól járt. Vett magának Clamartban egy kis viskót és egy akkora kertet--------mint a zsebkendőm. És hálából minden évben küld nekem egy csokor rózsát és egy kosárka baraczkot, a saját terméséből. Ebből láthatod, kedves barátom, hogy a valódi jótétt mindig meghozza a maga dús kamatait!... Budapest, december 1. A magyar delegáczió ma tartotta meg plenáris ülését, amelyet a munkapártiak megfutamodása miatt a múltkor nem lehetett megtartani. A mai ülésen adta meg Károlyi Mihálygróf a méltó választ arra a durva hangú kirohanásra, amelyet Tisza intézett ellene a napokban, midőn az aradi és debreczeni küldöttségeket fogadta. Károlyit azonban az elnök indokolatlan akadékoskodása félbeszakította mondanivalói előadásában. Ezután Apponyi Albert gróf szólt az ügyrendhez. Erőteljes és meggyőző szavakban kifogásolta, hogy Károlyit megakasztotta az elnök beszéde közben és csodálkozássát fejezte ki a nagy felszinszienésre, amely a «panama» szó puszta kiejtés© nyomán támad... Az ellenzéki vezérek szavai megnyilatkozásra késztették Tisza Istvánt is. Kétségbeesett mosakodásba kezdett, hogy Károlyi csak személyes megtámadtatás elleni védekezésre kapott engedélyt. A Károlyit érintő kvalifikálhatatlan hangnak természetesen nem bírta okát adni, ellenben hosszú lére eresztette mondanivalói sovány tartalmát. Erre rövid, talpraesett felszólalásban Azegész gyűjtemény egy poros, ócska bőröndben volt, de még több is. Csak azt válogattam le, ami nekem legjobbnak tetszett. A férjem Dayer volt, talán már tetszett is a nevét hallani? — Sajnálom, de igazán nem hallottam eddig. Hazudtam, mert a művész nevét előnyösen ismertem, sőt legutóbb megbízásból mindent össze kellett vásárolnom rajzaiból, amit csak kaphattam, mégpedig horribilis áron. A négyszeres árát is megkaphattam volna értük, bármennyi lett volna. És most a véletlen utamba dobja Dayer özvegyét, egy nagy mappa rajzzal! Hát nem szerencse ez? De elővigyázat, óvatosság! Ne hirtelenkedjük el a dolgot, ne rontsuk el az üzletet! Betessékeltem a jó, öreg asszonyt az üzletbe. Száznegyven rajz volt a mappában, egyik szebb, mint a másik. Műremekek, Massillon, valóságos műremekek! Amit eddig Dayertől láttam, mind hitvány kontármunka ■ezekhez képest. A régieket bizonyosan barátai közt osztogatta szét, de a legjavát magának tartogatta. Az özvegy nagyon levert, szomorú volt, vörösre sirt szemei és kanyázott zsebkendője nagy nyomorúságról tanúskodtak. Azt hittem, hogy csak tetteti a szomorú gyászt, hogy az árakat felsrófolhassa, de később meggyőződtem, hogy a gránalomraméltó asszony a színleléshez nagyon együgyü volt és inkább azzal mentegetődzött, hogy súlyos náthája van, semhogy könyezésének okát bevallotta volna. Emellett folyton hajlongott előttem. — Mennyit adhatna, uram, a rajzokért? — kérdezte végre tartózkodó, szerény hangon. — Bajos, bajos, asszonyom, mert ezek a ponyi nyomban rá is mutatott. Károlyi pedig kijelentette, hogy majd más alkalommal fogja megadni Tiszának a választ, ha itt elütik tőle. Most Andrássy Gyula gróf az ellenzék részéről legutóbb összehívott plenáris ülés meghiúsítását tette szóvá. Rámutatott, hogy a többségi párt valósággal technikai obstrukcziót rendezett a múltkori plenáris üléssel szemben. Mindezt előre, tervszerűen megbeszélték. Konstatálta, hogy az elnök és a vele összejátszó többség megszökött a tárgyalás elől. Apponyi Albert gróf a maga részéről is megállapította, hogy a múltkori eset előre megrendezett puccs volt. De, érdeklődött, szeretné tudni, ki rendezte? Tisza kérkedve vállalta magára a felelősséget, s felhéjázva hangoztatta a többség jogait. Hadik János gróf a parlamenti őrségnek a delegáczióban való alkalmazása ellen tiltakozott, nagy tetszéssel fogadott, lendületes beszédében, Andrássy Gyula gróf pedig újabb felszólalásában rámutatott arra, hogy törvénytelenül, minden ok nélkül zárták ki Rakovszky Istvánt a delegációból, amely ilyenformán csonka rajzok nem tartoznak tulajdonképpen szakmámhoz,, — mondtam hidegen. — Különben ha nagyon olcsón megkaphatnám... Mit gondol, mennyit kaphatna értük? — Szegény férjem, minden lapért ötven frankot szokott kapni. Tehát összesen hétezer frank! Mesés vagyon, elérhetetlen álom az öregasszonyra nézve, gondoltam magamban. — Úgy, ötven frankot? — mondtam hidegen. — Talán ha csak három-négy nap volna, meggondolnám a dolgot, de így... Megelégszik általában négyezer frankkal? Végre megegyeztünk ötezer frankban. Láttam, hogy az özvegy titokban mosolyog, mintha az összegnek csak harmadrészére számított volna. Mikor elbúcsúzott, derültebb arccal így szólt: •— Van még otthon sok belőle, ha parancsolja, mind elhozhatom. — Kérem, ne fárassza magát, talán jobb lesz, ha magam megyek el értük. — Ezt csak azért mondtam, nehogy a drága rajzok valamelyik konkurrensem kezeibe kerülhessenek. Az özvegy asszony megadta lakásának czilmét és én voltam olyan okos és erős, hogy csak egy hónap múlva kerestem fel. Időközben három rajzot eladtam belőlük huszonnyolczezer frankért. Hogy hálámat kifejezzem a derék özvegy iránt, örökös náthájára visszaemlékezve, betértem egy gyógyszertárba és vettem neki egy kis kelélegzési készüléket tíz frankért. A gyógyszerész biztosított, hogy ez a legújabb találmány a nátha ellen. Az özvegyet egy szűk, dohos lakásban éppen reggelinél találtam, tejet szürcsölgetett. Örömmel fogadott és összeszedte az összes meg-