Magyarország, 1914. január (21. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

BUDAPEST, 1914. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM IloFizetési ár: Szerkesztő bizottság: ^ Hirdetések Negyedévre 7 korona. Egész évre 20 körönc. Károlyi Mihály gróf , milliméter számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 isnlét. @@Ck Lajos ^© Vászy Márton Szerkesztőség és kiadóhivatal, Rákóczi-út 38. A „Magyarország“ közönségéhez. Budapest, deczember 31. Lipünk tulajdonjoga a mai napon az eddigi társaságról egy Uj részvénytár­saságra megy át. Ez a változás nem jelent a «Magyarország»-ra nézve irány­változást. Továbbra is hűséggel fogja az szolgálni a függetlenségi eszméket. De az az ádáz támadás, amelyet la m­ai hatalmi rendszer vállalatunk anyagi érdekei ellen intézett, szük­ségessé tette, hogy mi is új anyagi tá­maszokat keressünk. Új erőforrásokat gyűjtsünk össze lapunk körül, amelyek lehetővé teszik, hogy a «Magyarország» m­egiijodva, megerősödve folytathassa tovább a nemzeti eszmékért folytatott küzdelmét. A régi társaság kat évtizeden keresz­tül gondoskodott a lap fenntartásáról, nem csekély áldozatokat hozva, hogy a lap függetlenségét és erkölcsi érintet­lenségét mindvégig megőrizhesse. A «Magyarország» hazafias közönségének lelkes támogatása és odaadó ragaszko­dása tette lehetővé, hogy ezt a felada­tot egy emberöltőn keresztül sikeresen m­­egoldhassa. A régi tulajdonos-társaság nevében most hálás köszönetet mondok a «Ma­­gyar­ország» lelkes közönségének eddigi támogatásáért, kérve, hogy ragaszkodá­sát őrizze meg tovább is a­­«Magyaror­szág» iránt, amely bizonyára méltó fog lenni a jövőben is a magyar hazafias közönség bizalmára és ragaszkodá­sára. Holló Lajos: A magyar közönséghez. Budapest, deczember 31. Az­ évforduló alkalmával a Magyar­­o­r­s­á­g nagy átalakuláson megy át. Ennek,*" az átalakulásnak a fájdalmas része az, hogy meg kell válnunk Holló Lajostól, eddigi főszerkesztőnktől, a Magyarország megalapítójától, aki teljes két évtizeden keresztül az ő tör­hetetlen erélyével, lángoló hazagságával, nemes idealizmusával a Magyaror­szág szellemi vezetője, irányitója volt. A viszonyok kényszerítő ereje, melylyel — --------------------------......&__ szemben tehetetlenek vagyunk, okozza azt, hogy kénytelenek vagyunk megválni megszokott, meghitt vezérünktől, aki iránt a legőszintébb tisztelet és szeretet érzéseit őrizzük meg lelkünkben ezután is. Ő egy egész harmonikus férfiélet óriási munkáját és teljes energiáját szen­telte a Magyarorszá­g­nak, és most, az elválás fájdalmas pillanatában csak az nyújt vigasztalást nekünk, hogy a tőle való elválást csak külső okok, nem pedig a köztünk fennálló benső harmó­nia megzavarása idézik elő. Az átalakulás, amelyen a Magyar­­ország átmegy, nem érinti a lap czél­­jait, szellemét, irányát. Ezek a régiek maradnak. Rendületlen hűséggel ra­gaszkodunk a mi nagy ideálunkhoz, a független, demokratikus Ma­gyarország megalkotásához. Ennek a nagy czélnak a szolgálatába szegőd­ , tetjük ezentúl is erőink összességét. Ezért a­­czélért folytatjuk — hisszük, hogy ezentúl még fokozottabb erővel — a k­i­t­a­r­t­ó, elsz­á­n­t h­a­r­c­­­o­t a kor­­rupcziónak és erőszaknak nemzetünket fojtogató rendszerével, ezért a czélért daczolunk ezentúl is bátor szívvel, föl­emelt homlokkal a kormányhatalom nyomásával, üldözéseivel, kártételeivel. Az átalakulás lényege abban áll, hogy friss anyagi és szellemi erők bocsáttatnak a Magyarország ren­delkezésére, amelyek képessé teszik arra, hogy terheitől, gondjaitól meg­szabadulva, újult erővel, szabad szár­nyalással folytathassa a nemzet újjá­születéséért vívott nehéz harczát. Ezek a friss erők biztosítják abbeli törekvé­sünk sikerét, hogy a legmagasabb szín­vonalon álló hírlappal elégíthessük ki a nagy olvasóközönség igényeit. Megbíz­ható, alapos, mindamellett eleven és harczos­­újság akarunk lenni, pontos és szavahihető informálói a nagyközön­ségnek, ha krónikásai a társadalom­­élet összes életjelenségeinek, kérlelhet­­etlen üldözői minden téren a romlott­ságnak. Ebbéli törekvéseinkben­­segítségünkre siet az egyesült függetlenségi és 48-as párt vezetősége, amely a maga kebeléből a szerkesztőség ne­héz munkájának támogatása végett s­z­e­r­kesz­tői­ b­izot­t­s­á­g­o­t alakí­tott, élén Károlyi Mihály gróffal, a párt ügyvezető elnökével. Ezáltal csak szorosabbá válik az a kapcsolat, amely minket a függetlenségi eszmékkel egybefüzött, melyeknek hűséges kato­nái voltunk eddig és maradunk ezen­túl is. A főszerkesztői tisztet lapunk eddigi felelős szerkesztője, Lovász­y Márton orsz. képviselő vállalta el. És most már bizalommal fordulunk a magyar közönséghez, amelynek oly sok hálával tartozunk azért, hogy ed­dig is hűségesen kitartott mellettünk. A mi tisztünk lesz: kiérdemelni a kö­zönség bizalmát azáltal, hogy ha ki­fejezői és harczosai leszünk azoknak az igazi szellemi áramlatoknak, ame­lyek nemzetünk lelkében lakoznak és amelyek e nemzet számára a jobb jö­vőt biztosítják. A „M Magyarország" szerkesztősége. Lapunk mai száma 32 oldal, Újévre. Irt­­ : Apponyi Albert gróf. Budapest, deczember 31. Senki sem siratja az 1913. évet, amely valóban igazolni látszott a 13-as szám­hoz fűzött babonát. Mert csapást csapás után hozott úgy az egyes polgárok ma­gánviszonyaira, mint az összes czivilizált nemzetek, de talán a legsúlyosabban a mi hazánk közviszonyaira. De ha ekképp bánat nélkül temetjük el 1913-at, re­­ménynyel nézünk-e 1914 elé? Akiket szerencsés vérmérsékletük optimizmusra hangol és akik ennek folytán a bekö­szöntő évtől minden jót várnak, ezekkel nem akarok perbe szállni. De akik hig­gadt okoskodással, az ismert tényezők mérlegelésével iparkodnak maguknak a jövőről tiszta képet alkotni, azok nem igen várhatnak valami elöntő fordulatot a közállapotok javulása felé 1914-től. De vájjon miért hangoztatom újból és újból ezt a kevéssé biztató prognózist? Miért térek újévkor vissza erre a figyel­meztetésre, melyet karácsonykor intéztem az ellenzéki közvéleményhez, hogy ne várjon gyors sikereket, hanem rendez­kedjék be hosszú küzdelemre ? Valóban nem az ünneprontás kedve, sem pedig holmi velem született feketemájúság nem ösztökél arra, hogy a közeljövőt ilyen komoly színekben ecseteljem, hanem az a tudat, hogy nehéz viszonyokkal akkor szádunk szembe legkönnyebben, ha azo­kat teljes valóságukban felismerjük és az

Next