Magyarország, 1914. február (21. évfolyam, 28-52. szám)

1914-02-01 / 28. szám

BUDAPEST, 1914. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP XXI. ÉVFOLYAM 28. SZÁM ........ tmbm—y^ataa———«—■—■—«—­m——.mmmm­mmmtmmmmmmmmmtma—www.mmmmm­m­M____________________ Előfizetési ár: ^Szerkesztő bizottság: Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Negyedévre 7 korona. Egész évre 28 korona. KÁROLYI MIHÁLY fizét, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Egyes sírm­ára helyben és vidéken 10 miér. BECK LAJOS LOVASZY MARION VI., Teréz-körUt 22. szám­. A „MAGYARORSZÁG“ az államvasutak állomásairól a kormány törvénytelen ren­delete folytán ma is ki van tiltva. Kérjük olvasóinkat, hogy utazás előtt a városi lapelárusitóknál szerezzék be lapunkat. A kerületek beosztása. ■ 7­ n n mii— Az a fércmunka, amel­lyel Tisza István az általános választói jog iránt tett ki­rályi ígéretet kijátssza, befejezéséhez kö­zeleg. Ma terjesztette be Sándor János belügyminiszter a kerületek beosz­tásáról szóló törvényjavaslatot, amely­nek életbeléptetésétől volt függővé téve­­ magának a Tisza-féle választói jognak az életbeléptetése is. És ahogyan a jogfosz­tás volt a lényege magának a választói jogról szóló törvényalkotásnak, ez a mos­tani folytatás és kiegészítés, a választó­kerületek beosztásáról szóló javaslat sem m­ás, mint folytatása a jogfosztás­na­k. A választói jogról szóló törvény az aelózó, dolgozó honpolgárok millióit fosz­totta meg attól az elemi honpolgári jog­­t­ól, hogy az ország sorsának az intézé­sébe a maguk szavazatával sanak, a kerületi beosztásról beleszólhas­szóló tör­­vényjavaslat pedig a t­ö­r­v­é­n­y­h­o­z­á­s­t­ ,és a törvényhatóságokat fosztja meg attól a joguktól, hogy a községeknek a kerületekbe való beosztásáról intézked­hessenek. Ez a törvényjavaslat ugyanis csak arról intézkedik, hogy az egyes törvény­hatóságok hány képviselőválasztó kerü­lettel bírjanak és hogy ezeknek a kerületeknek hol legyen a székhe­lyük, de maguknak a községeknek a kerületekbe való beosztását a b­e­l­ü­g­y­­m­i­n­i­s­z­t­e­r­r­e bízza. Sem­­ 1848-ban,­­sem 1874-ben nem így volt; a törvény­­hozás ugyan akkor is csak az egyes törvényhatóságokra eső kerületek számát állapította meg, de a községeknek, váro­sokban a városrészeknek beosztását a törvényhatóságokra ruházta. Ezt a fontos autonóm jogot most a Tisza István tör­­vényjavaslata a törvényhatóságoktól egy­szerűen elkobozza. Hogy miért történt ez a jogfosztás, azt, úgy véljük, nem nehéz kitalálni. A párt­é­­r­d­e­k kívánta így. Habár a tör­vényhatóságoknak a kormán­nyal szem­ben. tanúsítható ellentállásában nem igen bízhatunk, de az kétségtelen, hogy a törvényhatóságok, ha a községek beosz­tása reájuk bizatik, legalább is az ész­szer­ü­s­é­g tartottak volna. követelmén­eit szem­ előtt És ha a törvényhaj­áá­in­aüi­gok legtöbbje meg is hódolt a kormány­zat omnipotenciájának, mégis akadhatott­­—• és bizonyára akadt is volna — nem egy olyan város vagy vármegye, amely sehogy sem lett volna hajlandó a kerü­letek észszerű, a helyi viszonyoknak megfelelő beosztását alárendelni a nem­zeti munkapárt érdekeinek. Tisza azon­ban az az ember, aki ellentmondást nem tűr, kivált olyan dologban, amelyben a pártjának az érdekeiről van szó. Ezért vágta sutba az eddigi törvényes állapotot, amely a kerületek beosztását a törvény­hatóságokra bízta, és ezért ruházta ezt a fontos jogot sógorára és bizalmasává, Sándor János belügyminiszterre. Ezek után az ország el lehet készülve arra, hogy a kerületek beosztása tisztán a nemzeti munkapárt érdekei szerint fog megtörténni. Geográfiai összefüggés, nem­zeti érdek, érzelmi kapcsolat, szociális egyformaság mind alárendeltetnek annak az egyetlen egy, döntő szempontnak, hogy minél több munkapárti mandátum kerüljön ki a belügyminiszter furójfaragó, gyúre-gyömöszölő munkájából. És ami még rosszabb, még kárhozatosabb: ennek a fő szempontnak rendeli alá a törvény­­javaslat a nemzeti szem­po­n­tot is, amelyet pedig hej de hangosan sza­valt Tisza István, mikor arról volt szó, Meddig tűrsz még? . . . Meddig tűrsz még Kossuthnak nemzete ? Tovább is élned , nem érdemes, Hogy egyre újabb gyásztól sújtva le Mindennap egy-egy szent kincset temess l óh, mily sötét biín éghet telkeden, Hogy sorsodat az Ég sem szánja már! Én fénylő múltú édes nemzetem, Te egykor föllegjáró sasmadár! Meddig tűrsz még Kossuthnak nemzete ? Mikor sújtasz karjára már neki ? Lám most már fejszét rejteget keze, Melyig el hazád szent testét szétszeli.. . Ararajbányás szép Erdélyből feléd 'A téli szél a vészhirt zúgja már: Elveszted tündérvölgyeit, hegyét Te egykor föllegjáró sasmadár! Meddig tűrsz még Kossuthnak nemzete ? ütött az óra! Óh, tovább ne várj! Rázzon föl a vészhir havas szele. Dörögd az áruló felé, megállj ! S ha meg nem ért: Kossuth Lajos fölött Szakítsd föl azt a márványkriptazárt...! Hadd lássa a világ az üldözött S most ismét égigjáró sasmadárt...! * ••iTiTiT.TirimF.rw • nm-ia rimatffiniTiiT—.­­.itt tíítr-rr-m - - - dgtSi­ggíke. (.4 lovagkorból,)í írta: Lázár Zsíros., AHI. , «Fáj a fejem ...» Másnap ki-ki megkapta köteles részét zsákmányból, sőt még azon fölül­ is. Akinek a családja volt, az elment, a fiatalok tovább­ mulatoztak — a vitézek is­­ az udvaron — még két kerek napig. Ezek is elszétedtek minden irányba.^ János lovag is készülődött, Azt mondja neki Rad­nóti­ Farkas: Te maradj még, nemes barátom­.­­tégedet nem vár szülő, feleség’. Légy a házamnak szí­vesen látott vendége, igen megkedveltetek1... Ott maradt János lovag. Hogyne maradt volna, hiszen az asszonynyal még nem be­szélhetett! Váltig azon töprengett:: miképpen ejthetné szerét, hogy négyszemközt t a­lá hoz­hassák vele­’ Most már csak hármasban ebédeltek a kis­teremben, de jelt sem tudtak váltani, s az asszony mindig­­ visszavol­ torni kenés Után, pedig irigy látszott a szeméből, hogy ő is sze­retne valamit mondani, ha alkalom találódnék. —­ Gyere, lovag, — mondta Radnóti­ Far­kas és levezette János lovagot a fegyver­­terembe. Kardok, dárdák, kopjék, lándzsák, kelevézek ezer és ezer számban, hadi tőrök, tro­feumok, elszedett, zászlók, tépett lobogók­,­­t­örök handzsárok 33 lófarkok, száz lél s­zfáz ‘emléke a győztes csatáknak, miket a­­ félel­metes Radnóthok vívtak külső és belső ellen­séggel századokon át, mind ott állt János lo­vag átfutó szeme előtt, mint egy káprázatos álom. e—» Be’ gyönyörű! =—1 Évszázadok feküsznek itt... :—1 Sohasem láttam szebbet! — Sírboltja minden dicsőségnek­... Odavezette, hol a nagyobb és értékesebb történeti ereklyék voltak elhelyezve. < Látod azt a dárdát? Azzal az ötödik elődöm magát, a török szultán öc­csét sebe­­sítette meg. Ott van az a széles fringia...­­Radnóth Boldizsár azzal vett részt a keresz­tes háborúkban. Látod-e azt a hatalmas, erőd paizsot? Azt is Radnóth-buzogány csapta be... És ott van mellette... Megsülszedett Radnóth­ Farkas nézése. Arca démoni kifejezést nyert a félhomályban. .... Az a fekete, tömzsi üveg. Abban van a világ legerősebb mérge. Azzal pusztította el egyik nagynevű elődömet egy kígyó,­­ a felesége... Megmutogatott, sorjában mindent­. Egy, drágakövekkel díszített kard előtt hirtelen megállt. — Jóbarátom, nézd ezt a kardot! Levette a szegről l és a kezébe adta.­­ Valóságos remekmű... pengéje iszonyúi acél... Damaskusból való... S az ékkövek is megérnek rajta egy-két kicsi várat... János lovag magasra tartotta a gyönyörű fegyvert és némán gyönyörködött benne. :— Hugi ki a tokjából s v%j a levegőbe, János lovag úgy cselekedett. -- Hallod?... Lapunk mai száma 44 oldal.

Next