Magyarország, 1914. február (21. évfolyam, 28-52. szám)
1914-02-01 / 28. szám
* MAGTARORSZÁCr Budapest, 1914. Vasárnap, február. T. Ellenben elhisszük, Hogy ö, Tiszta-Icokmány mindenre képes, amivel a magyar nemzeti érzést sértheti és a magyar álláspontot gyengítheti. Mindenre képes, amivel a maga nagyságának látszatát emelheti, bárha ez ideálok összeomlásával, álmok szétfoszlásával jár is. Képes erre a célra minden alkalmat és minden, bármily magasan álló személyiséget felhasználni. Ezt tette a Benczur-ünneplés esetében is Nem feszélyezte azt sem, hogy a magyar nép milyen őszinte rokonszenvvel ragaszkodott a királyi családnak ahhoz a tagjához, aki arral szemeltetett ki, hogy a dinasztiának a magyar néppel való törődését szemléltetőleg kifejezésre juttassa. Nem tiltotta el Tiszát konkolyböltő munkájától az sem, hogy a magyar nép mindig gyermekes hittel ragaszkodott ahhoz a meggyőződéséhez, hogy ez a néppel való törődés őszinte, így tanulta ezt az öreg József főherceg példáján és így hitte eleddig joggal a palatínus unokájának viselkedéséből is. Ha Tisza elvakultságában ehhez a hithez is hozzá mert nyúlni, csak azt bizonyította be, hogy önérdekből, vagy a Lukács-theória szerinti közérdekből még arra is képes, hogy politikája érdekében olyan ideálokat romboljon le, amelyeket még a legvadabb pusztító is ki szokott hagyni buiása áldozatainak sorából. Vázsonyi a kerületek beosztásáról. A «Magyarország» munkatársa fölkereste Vázsonyi Vilmost és véleményét kérte a ma beterjesztett új kerületi beosztásról. Vázsonyi Vilmos a következőkben mondott kritikát a javaslatról: — Az első kifogás, amit a benyújtott javaslat ellen fel lehet hozni, az, hogy nem áttekinthető. A javaslat felsorolja, hogy hány kerület esik a vármegyei törvényhatóságokra és hány kerület esik a városi törvényhatóságokra. Ez a beosztás nem áttekinthető, mert ha összehasonlítást akarunk tenni a jelenlegi és jövendő állapot közt, akkor a sorrendnek a következőnek kellene lennie: vármegyei, nem önálló képviselőválasztásii joggal felruházott kerületek (több község együtt szavaz), önálló képviselőválasztási joggal felruházott kerületek (önálló képviselőválasztási joggal felruházott városok, vagy községek). A javaslatból nem tűnik ki, hogy a törvényhatósági joggal fel nem ruházott városok közül (rendezett tanácsú, vagy városi jellegű népes nagyközségek) hány lesz önálló városi választókerület, vagyis olyan, amely más községek hozzácsatolása nélkül gyakorolja képviselőválasztási jogát. Ez a részletes indokolásból sem tűnik ki, sőt egyes vármegyéknél, mint például Csongrádi vármegyénél, az indokolásból arra lehet következtetni, hogy az eddigi önálló képviselőküldési joggal felruházott nagyközségektől, Csongráditól, vagy Szentestől, ezt a jogot el akarják verni. Márpedig úgy a magyarság, mint a kultúra és politika szempontjából annak kell az alapelvnek lennie, hogy minden város, vagy városi jellegű nagyközség, melynek elegendő lakossága, választópolgársága van, önálló választókerületté legyen. Csak a városi törvényhatóságok jövendő alakulása áttekinthető. A városi törvényhatóságok mandátumainak száma emelkedik. Ebből a mandátum-szaporodásból Budapestre tizenhárom, Aradra, Győrre, Hódmezővásárhelyre, Kassára, Nagyváradra, Pozsonyra, Pécsre, Szegedre, Temesvárra egy-egy mandátum esik. A szaporodás tehát huszonkettő. Ez a szaporodás semmiféle kedvezményt nem ad a törvényhatósági városok lakosságának, Budapest még annyi mandátumot se kap, mint amennyi akár lakosságának, akár választóinak száma szerint megilletné. Nem is szólva a főváros nagy kultúrájáról, gazdasági erejéről és aránytalan adózási túlsúlyáról." Mulatságosan indokolja Budapest, háttérbe szorítását a javaslat és a kiadott hivatalos magyarázat, amely szerint Budapest emelkedését nagyrészben a vidéknek köszönheti. Köszöni-e, vagy nem köszöni, ezek igazán gyerekes kérdések. Minden főváros az egész nemzet erejéből lesz naggyá és ha egyszer kifejlődött, éppen annyit, köszönhet az ország fővárosának, mint a főváros az országnak. Egy főváros a maga adminisztrációjában sok oly súlyos terhet visel, amely csak azért nehezedik rá, mert főváros. Hiszen elég a legprimitívebb ügyre, a kórházakra utalnom. A főváros kommunális intézményei egyúttal úgyszólván országos intézmények is. Akárhogy lett és fejlődött is a főváros, ma itt van és ma tényleges állapot és erőviszonyok szerint, kell megítélni. Nem lehet tehát megbüntetni Budapest lakosságát azért, mert itt a lakosság 86 százalékai magyar, 92 százaléka ír és olvas, mert az egyenes- és fogyasztási adóknak óriási aránytalan részét fizeti, mert itt van a szellemi és gazdasági élet központja. Magyar és kulturális szempontból egyaránt a bomlottság pluralitása, ha Budapesten 58S2 választó választ egy képviselőt, míg a 72 százalékában román Tordaaranyos vármegyében 2273, a 75 százalékában román Szolnokdobokában 1988, a 65 százalékában román és 28 százalékában német Szeben megyében 2728, a 88 százalékában román Fogaras vármegyében .2232, a 79 százalékában román Hunyad megyében 3718, a 68 százalékában román és 20 százalékában német Beszterce megyében 2536. a. .77 százalékában román Alsó-Fehér megyében. 2486 választóra jut egy mandátum.. . ír — Ezt a Tiszáék nemzeti politikája. Egyébként az egész javaslattal azért sem lehet tisztába jönni, mert csak a kerületek számát és székhelyeit állapítja meg, a kerületek megalakítását pedig a belügyminiszterre akarja bízni. Mit ér emellett a 2. szakasznak az a rendelkezése, hogy a belügyminiszter köteles e rendeletét annak kihirdetésével egyidejűleg a képviselőháznak bemutatni. A képviselőház a rendeletet csak törvényhozási úton változtathatja meg. A rendelet tehát érvényben marad, míg új törvény nem változtat rajta. Bemutatása puszta formalitás, melynek gyakorlati értéke nincs. Célzata, hogy a közvélemény meglepetésszerűen és minden előkészítő kritika nélkül legyen kénytelen a kész tényeket tudomásul venni. Az 1848. évi V. t.-cikk a törvényhatóságokra bízta a törvényhatóságok szerint törvény által meghatározott kerületek tényleges beosztását. Ezt az állapotot lényegileg fentartották az 1874. évi XXXIII. és az 1877. évi X. t.cikkek, kimondván azt is, hogy az igy megállapított választókerületek csak törvényhozási uton változtathatók meg. A kerületi beosztás csak kétféleképp gyakorolható: vagy a törvényhatóságok által, vagy a törvényhozás által, de semmiesetre sem belügyminiszteri rendelettel. Az lett volna politikailag tisztességes eljárás, ha a kormány minden törvényhatóságnak alkalmat ad véleményének megmondására, és: az egész anyag előterjesztésével a törvényhozással'bízza a,' kerületek .tényleges' beosztását. 'De a kormány csak korteseket és főispánokat Mikor kijönnek, a rózsaingasból, ő elfut csendesen.. Nem tudják meg, nem mondja meg, nem ;Kap“: ki érte;' :s. ,h?. kikapn,a -já, ' boldog, hogy agyózhatok!' •. Nesz hallatszott. ’ ‘ ' '■ '• Arra nézett. ...' Valahol homok ropogott,... A fák között sötét árnyék közeledett a'kerti túlsó kapuja felől! : * ■ ■ . Leguggolt s végignézett a fák homályán, hogy vájjon ki az?.. Az árnyék egy pillanatra megjelent a holdfényen. (— A vár ur...) Lekapta magát a kicsi apród, s nagy rettegve megfutamodott a rózsafák felé.. . Járása nem hallatszott, mintha az éjszakáinak egy őrangyala, suhant volna el. — Hamar... meneküljetek! A szerelmesek megrettentek. — Hamar... A várur!... — Jó Isten!... ? Beléjük kapott. Utánam! Megfutamodott a fák alatt. És vakon követték a szerelmesek. A park szélén barna tömeg mélyedt a holdsütött éjbe. Fekete rajz. A puskaporos torony ... — Hamar! — Hová?...! — A toronyba! Ott nem keresnek... Jövők ! Elrohant. János lovag fölragadta az erőtlen asszonyt s felfutott vele a sötét toronyba. Ott állt Radnóti Farkas a ragyogó holdfényen és látta, hogy hová menekültek ." Sötét keresztfa... X. ..11 . S megrázta félkézit a szolgát, hogy a szeme lö.akadt. Állj föl! " Fe lakott. —Mit beszélsz ? ! A foga majd kipattogott. *— Ott vannak... — nyöszörögte a szolga, Radnóth Farkas képe elfeketedett s azt kérdezte: „ Honnan tudod ? ! — Láttam... Vérszemet kapott.— És láttam mást is... — Mit?! — Amikor elment nagyságod Jóseő Gergely uram ellen, mindjárt megérkezett János lovag, és... A várur kezében remegett a ka. — S mi történt ? ! — Itt hált, s éjfélkor bement a várasszony szobájába... — Hazudsz! A szolga térde remegett. — Nem hasadok... — Honnan tudod! 2. — Láttam... A várur szemének csak a fehére látszott. — Honnan ?! Nyomorult! Hogyan láthattad volna ?... — Meglestem, — rebegte a szolga. Vad szitok szisszent ki Radíróth Farkas fogai közül: — Gazember... ! Fölkapta a kardot és az áruló szolgát egyetlen szúrással megölte. Sasép, hold világos éjszaka. Sütött a hold gyönyörűin. Szép és tágas volt az udvara. A bárányfelhők fürödtak a fénylében. Ezüstfehéren lebegtek az égen. Egy-egy sejtelmes csipkefodor... A csillagok is szépen tündököltek. Olyan volt az ég, mint egy gyöngyös nyeregtakaró. Egyik legszebb csillag az Orion. De az olyan, mint egy kéken ragyogó könycsepp, mit szerelmes asszony hullat kedveséért... A szentjánosbogárkák „is szelíden csillogtak a parkban. Egy-egy pici, tündöklő szem. Igen, a manók szeme villogott... elő is lebbentik és táncoltak a karcsú holdsugarakkal... Megelevenedett a homok. Az is táncot járt. i Nappal alvó, megtaposott, kicsi emberek... Édes fülemületirádák zengtek a lombok között és mély sóhajtozással feleltek a fák... 1. A tölgyfa széttárta erős karjait és ölelte szerelmes fenyőt. Aranypók ereszkedett le a Holdról és körülvette finom fátyoléval a rezgő nyárfák sűrű erdejét. Sávok reszkettek a földön, amiknek színe sincs; árnyak susogtak, miknek hangja sincs. A fűszálak a csillagokat vizsgálták s a bokrok tövén románcokat énekeltek a csigabigák ... ...®tt állt Odorka, egy vén tölgy alatt. Fehér arca a kék homály feje... Hallgatódzott; éles szeme a kert,pifi. pihent. _ A rózsalugasban tetten üldögélnek, és tudja, hogy kik üldögélnek ott! Azokra vigyáz, — oldalán pici-pici, aranyfejű kard. — azokra vigyáz, kik éjjel beszélgetnek, noha nem szabad!