Magyarország, 1914. február (21. évfolyam, 28-52. szám)

1914-02-28 / 52. szám

Budapest, 1914. szombat, február 7s.Magyarország­ megállapította, hogy a debreceni merénylet tet­tesei nem román emberek és nem bukaresti la­kosok. A nyomozás eddigi adataiból az idevaló rendőrség azt következteti, hogy messze szét­ágazó bűnszövetkezetről van szó, amely a tet­teseket felbujtotta a debreceni merényletre. Ez a körülmény mindenesetre megnehezíti a rend­őrség munkáját. Jászvásár, február 27. A rendőrség hivatalos kommünikét adott ki, amelyben közli, hogy Mandaseszku Szilvia és Avram­ Tódor Jászvásáron teljesen ismeret­len és ilyen nevű emberek a rendőrség nyilván­tartásában sincsenek. Mindamellett a rendőr­ség messzemenő intézkedést tett a szállók és vendéglők ellenőrzésére és egyben fölszólítja a lakosságot, hogy minden gyanús jelet, amely a debreceni tettesek nyomára vezethetne, azonnal adják a rendőrség tudomására. Bugarszky Katalin Kiewben jelentkezett. Miár kifejezést adtunk­ annak, hogy Bu­­garszky Katalin, aki gyermekének látoga­tása céljából utazott Debrecenbe, távol áll a merénylettől ,és csak mesterséges úton lehe­­tett a k­eviét m­a egész véres ügybe belekeverni. Ezt a véleményünket m­a már pozitíve meg­erősíti debreceni tudósítónk híradásra, amely szerint az ottani ügy­észség tegnap í é­j­s­z­a­k­a a k­i­e­w­i o­s­z­t­r­á­k-m­agyar konzulátustól német nyelvű táv­iratot kapott, mely magyar fordításban így hangzik: Bugarszky Katalin nálam önként jelent­kezett ,és kijelentette, hogy gyermeke láto­gatásába ment Debrecenbe. A merényletről nincs tudomása. Kívánatra Debrecenben is jelentkezik kihallgatásra. Osztrák-magyar konzul. r A táviratot tegnap délelőtt 8 óra 31 perckor adták fel Kielben. A debreceni rend­őrség azonban te távirat dacára sem ejtette fel a Bugarszky Katalin részvételének kiderí­­tésére vonatkozó, nyomozást. Bugarszky Katalin elmondta a konzulátu­son, hogy kedden érkezett meg Kievbe és Mi­­kilszky kereskedőnek a Mihályka-ferui 6. sz. alatt levő házában lakik, ő a két bombavetőt nem ismeri és soha nem is hallott róluk s til­takozik minden gyanúsítás ellen. Debrecenben csak azért volt, mint máskor is gyakran, hogy kisfiát meglátogassa. A konzulátuson jegyző­könyvet vettek fel a kihallgatásról s a távirat­ban közölték azt is, hogy ezt a jegyzőkönyvet postán elküldik a debreceni rendőrségnek. A Bugarszky Katalin ellen kiadott letar­­tóztatási parancsot azonban egyelőre nem von­ták vissza. Gáthy főügyész — mint Debrecenből je­lenti tudósítónk — kijelentette, hogy amint a Bugarszky Katalin kicsi jelentkezéséről szóló jegyzőkönyv Kielből megérkezett, azt átta­nulmányozza s intézkedni fog Bugarszky Ka­talinnak Debrecenben leendő kihallgattatása iránt. Titkos szervezet? *,Az £ st“-nek Csernovicba küldött tudósí­tója többek közt a következőket jelenti lap­jának : Az osztrák rendőrség felfogása szerint va­lószínű, hogy Mandaseszku és Avram valami titkos szervezet megbízásából hajtotta végre a merényletet. Alig hiszik, hogy a tettesek kézre­­kerülnének. Noha az útlevelek számát ismerik, bizonyosnak tartják, hogy azokat a titkos szer­vezet szerezte, melynek módjában van ellensú­lyozni ennek az adatnak nyilvánosságra kerü­lését. A román hatóságoknak tudniok kell, hogy hol állították ki az ilyen számú útleveleket, tudniok kell továbbá azt is, hogy ki volt Mandaseszku és Avram. Ők Cser­­novicban feltűnően hangoztatták, hogy romá­nok, nem lehetetlen, hogy ezzel csak félre akar­ták vezetni a szálloda személyzetét, de ha oro­szok lennének is, Románián mentek keresztül, a román hatóságok tudnak róluk. Az orosz hatá­ron nehéz lett volna átmenni, ott erősebb az el­lenőrzés. A román nyomozó hatóságok buzgóságát jellemzi tudósításunk eme része. A csernovici rendőrség 24-én este sürgöny­­zött Bukarestbe, hogy fogják el Mandaseszkut és Avramot. Érthetetlen, hogy a román rend­őrség máig semmi választ nem adott. Tegnap megkísérelték, hogy Csernovicból telefonon be­széljenek Bukaresttel, de a telefonzavarok miatt ez sem sikerült. Eddig csak Neuböck rendőr­biztos, a csernovici bűnügyi osztály vezetője utazott el Bukarestbe, ahova ma már megérke­zett. A rendőrségen fontosnak vélik azt is, hogy Avramék és Bugarszky Katalin is artisták. Ott azt mondják, hogy artistákat gyakran szoktak­­ felhasználni ilyen feladatok elvégzésére, mert ezek az utazásban és ezzel kapcsolatos dolgok­ban igen jártasak. Oroszország kémkedésre is gyakran alkalmaz ilyen utazó artistákat. _ A részvét. Miklóssy püspöknek Újabban ,V­­a­szary Kolos volt herceg­prímás, Károlyi József gróf, Csi­szarik János dr. prelátua (Róma), Dózsa Endre kolozsmegyei alispán és három conevillei (Pennsylvania) görög-katholikus magyar fejezte ki részvétét. A volt hercegprímás távirata ez. «Őszinte részvéttel értesültem a borzasztó sze­rencsétlenségről,­­ amely környezetiét érte és hlálát adok az Istennek, hogy olyan csodálatos módon megmentette méltóságodat a veszedelemtől. Kaszary Kolos.* Kolozsvárról jelentik: A debreceni me­rénylet alkalmából K­o­l­o­z­s vármegye közönsége nevében Dózsa Endre cs. és kir. kamatláb, a vár­megye alispánja, a következő részvéttáviratot in­tézte Miklóssy István püspökhöz: «Kolozs vármegye törvényhatósága nevében mély részvétét tolmácsolom a mártírok hozzátarto­zóinak és mély hálámat a gondviselés iránt, hogy Méltóságodat a magyar nemzet további hűséges szolgálatára megtartotta.* Kolozsvár város törvényhatósági bizott­­sága ma délután közgyűlést tart, amelyen szóba fog kerülni a hajdudorogi görög-katholikus magyar püspökség ellen intézett merénylet. Erre vo­natkozólag Apáth­y István dr., a függetlenségi párt elnöke fog indítványt terjeszteni a köz­gyűlés elé. A miskolci esperes feljelentette a fenyegetőket. Közöltük már, hogy Se­hír­illa miskolci gör.-kath­. esperes, ugyanakkor, midőn Miklóssy püspök, szintén kapott fenyegető leveleket, bi­zonyára fanatikus oláh emberektől. Schirilla es­peres, aki szintén azon a nézeten van, hogy oláh részről felbujtott emberek követték el a merény­letet, tegnap — mint Miskolcról jelentik —­ az ottani rendőrségen feljelentést tett az ismeretlen fenyegetődzők ellen. TÁVI­RATOK. Az orosz flotta építése. Pétervár, február 27. (M­agán­t.) A had­ügyminiszter elrendelte,­ hogy az épitendő hajók névsorába hat cirk­álóhajó, harminchat torpedónaszád és tizenkét tenger alatt járó naszád veendő föl. A hat cirkálóhajót orosz tengernagyokról fogják elnevezni. Orosz próbamozgósitás. München, február 27. A «M­ü­n­c­h­e­n­e­r Neueste Nachrichten* pétervári távirata szerint Oroszország május 1-ére összes euró­pai hadtesteinek próbamozgósitását készíti elő. Az erre vonatkozó parancsokat, hir szerint már ki is bocsátották. Mexikóban kivégzett francia polgár. Paris, február 27. (Saját tud.) A «Matin» jelentése szerint Juarez mexikói agyonlövetett egy Simon nevű francia tábornok állam­polgárt. Ez a hír Parisban nagy felháborodást keltett. A kamara legközelebbi ülésén meg fogják interpellálni a kormányt ebben a kérdésben. TELEFONSZÁM : Szerkesztőség . . 23—51 Kiadóhivatal . . . 13—97 A vidéki telefon. . . 40 A Kubelik-házaspár a magyarságért. Az első magyar kórház Amerikában. — Kubelik koncertje. — Széll Mari­anna a magyarországi árvízkárosultakért. — A Kubelik-pár életveszedelemben. (Saját tudósítónktól.) Pár soros kom­müniké jelent meg a minap arról, hogy Kubelik Jean hegedűművész Amerikában az ottani ma­gyarság javára koncertet ad. Ez a rövid hír magában érthetetlen volna, ha annak előzmé­nyeit és lényegét nem világítaná meg egy érde­kes levél, mely ma reggel érkezett Budapestre. A levél írója Kubelik felesége, Széll Marianne, néhai Széll Farkas kir. itélőbíró leánya, aki ötö­dik hónapja tartózkodik Amerikában, hogy férjét h­angversenykörútján a különböző amerikai váro­sokba elkísérje. A levelet egyik Budapesten lakó női rokonához intézte, aki, nemrégiben felvetette előtte azt az eeszmét, hogy nem lehetne-e a ma­gyarországi árvízkárosultak javára Budapesten tegetleg egy olyan koncertet rendezni, melyen Kubelik is közreműködték. Az illető nő­rokon, aki nem akarja magát megnevezni, az elő­kelő budapesti társasághoz tartozik s a levél is­mertetése alkalmából velünk a következőket közölte: — Nem óhajtok a nyilvánosság előtt szere­pelni, de annál inkább óhajtanám, hogy sikere legyen annak a tervemnek, melyet Kubelikné Széll Marianne és férje lelőtt mintegy féléve felvetettem. Az árvizek és egyéb ínség által súj­tott nép mérhetetlen szenvedései, érlelték meg ben­nem azt a­­ gondolatot, hogy jelentékeny anyagi ered­ményt lehetne azzal is elérni, ha egy olyan világi hírű s felesége révén magyar művész szereplé­sével, mint Kubelik, Budapesten egy koncertet rendeznének, melynek jövedelme kizárólag az ín­séges népet illetné. Mikor ezt az ideát Széli Mrrianneel közöltem, a legnagyobb készséggel , örömmel mondotta: —■" Az uramat családi kötelékein kívül sze­replése és feltűnése első idejéből felejthetetlen emlékek kötik Magyarországhoz. Bármilyen jóté­kony ügynél az ő közreműködésére számítani le­het. Ami pedig engem illet, természetes,­ hogy a legőszintébb szószólója leszek az­­ eszmének. — Azóta, — folytatta az urihölgy, ■— el­telt jó félesztendő, mikor a posta ma egészen váratlanul levelet hozott Newyorkból, melyben Szele Marianne gyöngéden figyelmeztet arra, hogy felvetett hazafias terv­ egyik része nem­a sokára teljesedésbe megy. A levélnek ez a része így szól: • A Newyorki magyar Újságírók felkérték az­ ura­mat arra, hogy az Amerikában létesítendő felső magyar k­ö­z­k­ó­r­h­á­z javára egy koncerttel közreműködjék. Az uram kijelentette, hogy hon­fitársainak tekinti a magyarokat miután humánus ügyről van szó, annál szíveseb­­­ben ígéri támogatását, mert részt akar ő is venni abban a nemes törekvésben, mely ez intézmény létesítését szolgálja. Március 1-én befejeződik a hangversenytúra s innen kezdve 21-éig több kon­certünk nem is lesz. A magyar koncert napja március 21-ikében van megállapítva. Az előadást a Carneggie­ Hall-ban tartják s az itteni magya­rok erősen remélik, hogy legalább 10.000 dollárt (50.000 korona) fog jövedelmezni. Amíg az elő­adás napja elérkezik, Newyorkban maradnak. Innen 26-án az Olympic-kal, vagy az amerikai hajó­val egyenesen Mentoneba megyünk, mert már öt hónapja nem láttuk a kicsikéinket. Én különben már annyira vagyok, hogy a magyar koncertet még bevárom, de azontúl nem érdekel semmi A gyer­mekeimnél van minden gondolatom és sokszor sírok, ha eszembe jut, hogy öt hó­napja egyiket sem ölelhettem magamhoz. Az uram francia zongorakísérője, La Pierre úr, különben feljegyezte, hogy amerikai vendégszerep­lésünk alatt éppen huszonnégyezer k­i­l­o­­m­éter utat­­ tettünk meg.* w

Next