Magyarország, 1914. február (21. évfolyam, 28-52. szám)

1914-02-21 / 46. szám

16 Magyarország Bud­apest­, 1914. sz­ombat, február 2. KÖZGAZDASÁG. Utazás a beviteli jegyek körül. A közel jövőben újabb összecsapásra készül az agrár és merkantil tábor: a beviteli jegy­­rendszer visszaállításának kérdése égetően aktuálissá vált. A külforgalmi tanács az el­múlt hetek során — hivatalos titoktartás leple alatt — a földmivelésügyi minisztériumban bizalmas ankétet tartott, amelyen többek közt az OMGE, a két Vámpolitikai központ, a Ma­lom egyesület, az Iparkamara és az OMKE képviselői is részt vettek és előterjesztették ál­láspontjukat. Az ankét szép csendben befeje­ződött és a feldolgozott anyag döntés céljából a Tanács véleményezésével a földmivelésügyi miniszter elé kerül. A döntés mikéntje az egész ország közönségét közvetlenül vagy közvetve érdekli, különösen azonban a magyar gazda­­társadalmat, amelynek exisztenciájába vág. A beviteli jegyek, illetve az őrlési forgalom ügye ma már meglehetősen bonyolult. Tudva­levő, hogy a védővámok exportellenes hatá­sainak kiegyenlítésére szolgál az u. n. kikészí­­tési eljárás, vagyis az a koncesszió, hogy a vám külföldre szállított gyártmányok nyers­anyagait vámmentesen lehet behozni: a vám ugyan lerovás alá esik, de kivitel esetén vissza­térül. A búza kikészítése, vagyis az őrlési for­galom révén 1900-ig, illetve 1906-ig a nagy­malmok jogosítva voltak, hogy 70 kg. vám­­külföldre eladott búzaliszt után 100 kg. búzát vámmentesen hozhatnak be s csak egy év lefor­gása alatt kellett igazolniok a megfelelő meny­­nyiségnek a vámkülföldre való tényleges eladá­sát. A malmok azonban ezzel a joggal vissza­éltek és a határidőt ismételten prolongált­atták, aminek segélyével nagymennyiségű olcsó bal­káni búzát gyűjtöttek fel és rossz termés esetén mesterségesen megakadályozták a gabona árá­nak emelkedését úgy, hogy a belföldön adták el a behozott búza lisztjét és csak a következő év terméséből exportáltak. Ezek a visszaélések okozták azt, hogy előbb rendeletileg, majd 1906-ban törvényhozásilag meg kellett szün­tetni az őrlési forgalmat, ami természetesen a nagymalmokat és a mögöttük álló nagy­bankokat fájdalmasan érintette. Évek óta lap­pang az őrlési forgalom visszaállításának kér­dése a köztudatban s az utóbbi idők során egyre szaporodnak azok a hangok, amelyek egyik vagy másik formájában a beviteli jegyek renaissance-át kívánják. Alkalmuk volt foglalkozni a mezőgazda­­sági Vámpolitikai Központ erre vonatkozó ki­adványával, aminek ellensúlyozására és saját álláspontjának kifejtésére a merkantil Vám­politikai Központ tegnap emlékiratot adott ki. Természetes, hogy ez a központ az őr­lési forgalom­­ visszajutásához ragaszkodik, hivatkozással arra, hogy az őrlési forgalom beszüntetése óta a vámkülföldre irányuló liszt­­kivitelünk állandóan hanyatlik, kivált a meg­kétszereződött búzavám folytán. További ér­vük az, hogy a lisztkivitel azóta Ausztriában nagymértékben megnövekedett, ami a magyar lisztexportőröknek kedvezőtlen árakat jelent. Ezzel az okoskodással szemben az az ellenvetés hozható fel, hogy a vámkülföldi lisztexportunk megcsappanása és Ausztriába való terelődése az őrlési forgalom megszüntetése nélkül is be­következett volna, amit a nagymalmok nem is tudnak megcáfolni. Kétségtelen, hogy 1906 óta lisztkivitelünk hanyatlott, különösen a német lisztkiviteli prémium révén, amelylyel nem tudtunk versenyezni. A nagymalmok és a mer­kantil érdekelteség tehát azt az elvet állítják fel, hogy világpiaci áron beszerzett gabonából kell exportlisztet készítenünk, hogy versenyké­pesek lehessünk. Az elv s az üzleti haszon kedvé­ért hajlandók volnánk koncessziókat is tenni s a túl hosszú egy évi kiviteli határidő és szabály­­ellenes meghosszabbítása helyett azt javasol­ják, hogy a lisztet kelljen előbb exportálni, mielőtt a vámmentes búza külföldről bejöhetne, a liszt kivitelére pedig mindössze 3 havi határ-­­ idő volna, amelybe azonban szerintük nem volna beleszámítható az az idő, amely alatt a hajózás szünetel. A nagymalmok e gavalléros tervük mellől elfelejtik azoknak a garanciáknak a megjelö­lését, amelyekkel a visszaélésük kizárhatók volnának, aminthogy­­— az azonosság bizonyí­tásának szinte lehetetlen voltának — az őrlési forgalom révén való jogosulatlan nyerészkedés nem is akadályozható meg. A nagymalmoknak rossz üzletéveik voltak, a nagytőkések és a nagybankok elégedetlenek, tehát módot keres­nek arra, hogy látszólag a közérdeket képvi­selve és a fogyasztók vélelmezésének álarcában megint annyit keressenek, mint a régi jó idők­ben. Azok a praktikus szempontok, amelyek a magyar mezőgazdaság érdekében az őrlési forgalom visszaállítása ellen szólnak, ezen a helyen már ismételten megvilágításra találtak, ezúttal csak az ellen a rejtett szándék ellen kell tiltakoznunk, amely a nagymalmok egész akciója mögött meghúzódik és amely maga­sabb politikai és külpolitikai érdekekre hivat­kozik. A merkantil vámközpont ugyanis arra céloz, hogy a Balkán-államoknak nyújtandó ellenkoncessziók közé célszerű volna felvenni az export­ lisztünkhöz szükséges búzának a Balkánról való vámmentes beengedését, még­pedig úgy, hogy ezt a kedvezményt rajta kívül csak Románia vehesse igénybe, ha viszont Szerbiának engedi át szerződésileg biztosított húskontingensének ki nem használt részét. A központnak egy a fontos : Szerbia mérsékelje ipari vámjait a mi export-cikkeink javára. Igaz, hogy ez csaknem kizárólag az osztrák export­iparnak az érdeke, aminek mi fizetnők meg az árát, ez azonban a központ és a nagy­malmok szemében nem túlságos jelentőségű. Itt is kiadódott a felsőbb ordré, amely Berch­­told szerencsétlen külpolitikai manővereit akarja helyrehozni: koncokat kell adni a kis Balkán-államoknak, hogy ne bántsanak ben­nünket. Ezt a felemás politikát szolgálja Tisza kormánya, amikor az őrlési forgalom vissza­állítása felé hajlik és nem törődik semmi más­sal, mint a maga hatalmának felfelé való biz­tosításával. Magunk is tisztában vagyunk a fogyasztók érdekeinek fontosságával és úgy, mint a külpolitikai érdekösszeköttetések köve­telményeivel és hajlandók is vagyunk a lehető­ség határán belül számolni velük. Az őrlési forgalom visszaállítása elvben tárgyalásra al­kalmas kérdés lehet, de semmiesetre sem arra­­való, hogy egy erkölcstelen és kapzsi rendszer végnapjait meghosszabbítsa. k. m. Az új államkölcsön és Szeged tőkéi. Az ötszázmillió korona névértékű, négy és félszázalé­kos állami járadékkölcsön aláírására vonatkozó fel­hívás megérkezett Szeged törvényhatóságához is. A tanács tegnapi ülésében ismertették a felhívást, s a pénzügyi tanács azt javasolta, hogy a város­nak azokat a tőkéit, amelyek­ nem nyújtanák négy és fél százalék fix jövedelmét, fordítsák az aláírási felhívásban ismertetett kötvények jegyzésére. Ilyen tőkék az alapítványok, amelyek egészen szép jö­vedelmet hoznának négy és félszázalékos kamato­zással. A tanács elfogadta a javaslatot és az ügyet megtárgyalás céljából kiadta a pénzügyi bi­zottságnak. A magya­r kölcsön fjoncorvban, Lon­donból jelentik. A magyar kölcsönt ma reggel még mielőtt az aláírási íveket kitették, háromszo­rosan túljegyezték. A Szab­ bosnyák-hercegovinai agrár­és kereskedelmi bank, amelynek részvényeit a Pesti magyar kereskedelmi bank leg­közelebb nyilvános aláírásra bocsátja, 1909-ben 29 millió korona alaptőkével alakult Ez időszerint 40.000 darab, bemutatóra szóló, teljesen befizetett részvény van 4 millió korona névértékben kibo­csátva. A bank eddigi működésének ideje alatt az annektált tartományokban vezető szerepet ért el és újabban a tartományi kormány pénzügyi mű­veleteiben paritásosan részesedik, így rendel le.Végre bocsátotta az intézet az országos kormánynak a Szab. bosnyák-hercegovinai országos bankkal együt­tesen az állami kmet-megváltási tanzakcióhoz szük­séges tőkét is. A bank állandó érdekközösséget létesített az évek hosszú sora óta fennálló bosz­niai kereskedelmi és szállítási rész­vénytársasággal és a bécsi Union Bau-Ge­­selllehafttal együttesen megalapította a Bos­­nyák építő részvénytársaságot. Az el­múlt évben az intézet néhány tekintélyes budapesti bankkal egy­ü­ttesen nagyobb összegű folyó­száml­a - kölcsönt nyújtott Sarajevo városának és fennállása óta több nagyobb fa­­kitermelési üzletet financírozott. A bank ügyköré­nek lényeges nagyobbodását jelenti a jelzálo­gos- és községi kölcsön üzletágak te­rén elért eredmény. Az intézet elnöke Lánczy Leó v. b. t. t. A Pesti magyar kereskedelmi bankot képviseli továbbá még az igazgató ágban Weiss Fülöp alelnök, dr. Hegedűs Lóránt és Zala Adolf igazgatók, míg a bosnyák előkelőségek ré-Esperasfixis £&&$£ wgyMrtofe& Sa­lem D. Jesua, az­ I. & M. Salem bankcég főnöke és a Samoukovic Riato, a Bosnyák-hercegovinai országos biztosító intézet alelnöke, tagjai az iga­z­gatóságnak, A PMKE. a. hasiipar fejlesztéséért­. A­ Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület a múlt évben szeptember 8-­án Pöstyén­fürdőn tartott köz­gyűlésén elhatározta, hogy a felvidéki házi ipar felkarolása és a felvidék alkalmas pontjain gaz­dasági és ipari szakiskolák létesítése iránt felter­jesztést intéz a kormányhoz. Az egyesület veze­tősége most adta be a kormányhoz terjedelmes memorandumát, melyben részletesen felsorolja azo­kat a háziipari cikkeket, melyek támogatásra ér­demesek, majd rámutat azokra az okokra, melyek ipari és gazdasági szakiskolák felállítását szük­ségessé teszik. Ezek között a legfontosabb az, hogy a pánszláv agitátorok cseh és morva szak­iskolákba viszik a felvidéki gyermekeket. A szak­iskolák hiánya tehát a pánszláv-agitációnak egyik fegyvere. Az egyesület úgy a háziipar fejleszté­sével, mint a szakiskolák létesítésével a nemzeti­ségi kérdés megoldására és a pánszláv-agitáció megszüntetésére törekszik. Memorandumának figye­lembe vétele tehát elsőrendű nemzeti érdek. A lótenyésztés fellendítése. A Komá­­romvármegyei Gazdasági Egyesület a földmivelés­ügyi minisztérium támogatásával a megyei lóte­nyésztés fellendítésére nagyarányú mozgalmat in­­dít. A terv az, hogy a Nagy Nonius ivadéka mének felhasználásával egy speciális tájfajtát ala­kítanak ki Komárom vármegyében és e célból ösz­­szeírják az egész vármegye területén erre a célra számbavehető tenyészanyag állatokat A gazdasági egyesületnél pedig az egész tenyésztés nyilvántartá­sára törzskönyvezés vezettetnék be. A gazdasági egyesület a járási főszolgabirák és a községi elöl­járóságok utján összeiratta mindazokat a lótulajdo­­nos gazdákat, akiknek figyelembevehető tenyészál­latai vannak és ezek legközelebb összejönnek Ko­máromban egy értekezletre, melyen a földmivelés­ügyi minisztérium fel képviseltetni fogja magát. A Magyar általános takarékpénztár részvénytársaság a tegnapi napon tartott igaz­gatósági ülésén megállapította az 1913-iki üzletév mérlegét. Az elmúlt év 8,161,320 kor. 14 fill bruttó hasznot hozott (a tavalyi 7.090,756 kor. 80 fillérrel szemben). Ebből az eredményből az összes­­teher­­kamatok, költségek és adók 4.707,657 kor. 89 fillérnyi összegének (tavaly 3.858,241 kor. 31­­ fill.) levonása után a mérleg 3.453,661 kor. 25 fillérnyi tiszta haszonnal zárul, ami az alaptőke 10.97%-os kamatozásának felel meg. Az 1913-as év tehát a tavalyi 3.232,515 kor. 49 fillér jövedelemmel (—10.10%) szemben 221,146 korona 76 fillérnyi összeggel nagyobb hasznot eredményezett. Az intézet fenn­állása óta az idén érte el nemcsak összegszerűleg, de alaptőkéjének százalékos arányában is a leg­nagyobb tiszta jövedelmet. Az igazgatóság elha­tározta, hogy a február 28-ár­a egybehívandó XXXII. közgyűlésnek javasolni fogja, hogy március 2-tól kezdve a részvényszelvények, úgy, mint tavaly, 37 koronával (1­7,40%), a még forgalomban lévő 1000 darab alapítói el­ismervény szelvényei 33 koronával vál­tassanak be. A fenmaradó összegből a tarta­lékalap az alapszabályszerű 164,826 kor. 42 fill. helyett 500,000 koronával javadalmaz­­tassék, (a tavalyi 350,000 koronával szemben) a­mely összeg odautalásával az 7.000.000 koro­nára emelkedik, míg a maradék 208.974 korona 69 fillér (tavaly 157,133 kor. 74 fill.) új sz­ám-­­ á­r­a vitessék át. A nyereség felosztása iránti javaslatban az igazgatóságnak az az igyekezete jut kifejezésre, hogy a látható tartalékok és a nyereség-átvitel erősbítésével az osztalék állandó­sítása biztosíttassék. A terjeszkedő munkásságnak ez elmúlt évben korlátokat szabtak a nyomasztó pénzviszonyok és a politikai események következ­tében beállott, az egész közgazdasági életet jel­lemző bizonytalanság. A takarékpénztár tevékeny­ségét mindezeknél fogva kizárólag a rendes üz­let ápolásának szentelte, ami az egyes üzletágak hozamának alakulá­sából kitűnik. & kaaa!-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék