Magyarország, 1914. június (21. évfolyam, 130-154. szám)

1914-06-03 / 130. szám

■ . sB|. p­­.—fpspr^- grys* mm­­ pj|M||hyp.g| MAGYARORSZÁG BUDAEST, 15JUNIUS 3 SZERDA XXL ÉVFQLVm\mSZÁM^ Előfizetési ás*: 1 _ Szerkesztő bizottság: Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Negyére 7 korona. Egész évre 23 korona. J KÁROLYI MIHÁLY gróf. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Egyes sír­ára hegyben és vidéken 10 fil.­ér. ? BECK LAJOS LOVASZY MARION VI., Teréz»6«©PMS 22. szám. • teigazi apostol Irta: Urmánczy Nándor Miatt Kossuth Lajos fiát száz­ezer über kisérte a temetőbe, Esz­­tergomban katonák járták be az ut­­cákatHangos, vig muzsikaszóval. Ün­­neplődiszben z­ászlók lengtek a levegőben. Nem gyásrobogók, nem feketék. A muri már két nappal előbb kez­dődő. Kivilágítással, fáklyás­ zenével, ágyuütögetéssel. Már érkezett Rómából. Tisztelet­­reiétó Cernatori Allessandroni Fe­­renc lovag, pápai testőr ur. Biborosi Írás hozott. Ezután volt megyei közgyűlés arc­­képistési határozattal. Városi köz­­gyüls utcakereszteléssel. Küldöttsé­gek, tisztelgés, lakmározás. Hőség, bősé, diszmagyar. majd hajóvárás következett. Bu­­dap­étről érkezett a hajó. Miniszterek­kel, őrendekkel, képviselőkkel terhel­ten. a Tisza-rendszer képviselőivel. A­kik ,'agygyá, tiszteltté, boldoggá, gaz­­daggá, alkotmányossá tették az or­szági "" ,'s volt újból fogadás, tisztelgés, muzsika, á'gyuszó, traktarrientum’, gar­den-party. Mindezt a sok jót szóvá sem tet­tem­ volna. Mert az már igazán jelen­téktelen, nem országos ügy, hogy meg­festik-e Csernoch János képét s lesz-e erre a névre hallgató utcája Eszter­gom­ városának. A nagy sérelem akkor esett meg, amikor az ország prímásává neveztette ki Tisza István gróf. Az esztergomi ünnepségek már nem érdekeltek s nem érdekelnek. Ha mindjárt bíborosi kalapot süvegelnek is ott Az emberek gyarlóságai mindig na­gyok és számosak. A hatalom előtt mindig könnyen meghajolnak. Hódol­nak, hízelegnek. Magasztalnak, ha magukban az ellenkezőjét gondol­ják is. Ünnepelhetnek, mulathatnak Esz­tergomban. Kőbe faragtathatják, érc­be öntethetik egymást. Oly mindegy már, hogy szóra sem érdemes. És hogy mégis előhozom, annak más a magyarázata. Az ellentétek kedvéért teszem. A kontraszt kedvéért,­­m­ely gyakran hatással van az ember lelkére. Mint ahogy, jól alkalmazva, lép­­tásos az esztétikában, művészetben, a természetben. Az ellentétet Maros-Torda várme­gye alispánjának egy írásából merítem­. Az alispán Majláth püspök bérma­­ntja alkalmából felhívást intézett vár­megyéje katholikus népéhez. Ezt a fel­hívást egy napon olvastam az eszter­gomi katonabandás hírekkel. Ezért ke­verem­ össze a kettőt. Másfél évtizednél több idő óta jár­­fel Majláth püspök az oláh tenger kö­zepén élő erdélyi magyarság­ között.­­ Eldugott, elhagyatott községekben, a­hol katonabanda meg sohasem játszott. Igazi apostol. Csupa jóság, erény, szeretet. Csupa hit. Köréje gyülekszik a nép. Ismert apraja-nagyja. És rajongó szeretettel üdvözli mindenki. Mert fáradhatatla­nul járja évről-évre nagy egyházme­gyéjét. Vigasztal, biztat, megnyugtat, támogat, megerősít mindenkit. Közvetlen szavainak, erős hité­nek csodálatos és varázslatos ereje van a lelkekre. Templomban hívei között, iskolák­ban a kis gyermekek között érzi jól magát. A betegek mellett, a szűkölkö­­dők mellett, a csalódottak mellett van otthon. Szállása a szegény falusi pa­pok fehérre súrolt deszkapadlós nap­pali szobája. Kenyere legtöbb helyen a vörös szakáll Irta: Lázár, István. Hetedik közlemény. Kitelepedtek az ebédtűz körül. A púpost kikülték őrnek. És megindult a beszéd : - Hozd ide a pénzt! . detektiv Vörösarcut leintette : - Nime nizrach (nem kell). Ismerem, lrtó egyet kivett a zsebéből s odanyuj­totta­­ Lojtof-piti (nem jó), — mondta a de­­tektv — Csupa ólom . . . - Hogyan akarja Stern ? — kérdezte Te­skró. - Finomabb módszerrel. Leginkább ban­kót Érezne . . . - Csinálhatunk! - Hát azt hogy csinálják ? — kérdezte a ■y..detektív feléje hajolt udvariasan . A bankót fényképezés, rézmetszet vagy b­unda útján állítják elő. Ide olyan ember ki szakmájában teljesen otthon van, eszközök is kellenek, a fényképésznek mezőgép, finom üveglencse, lemezek, fó­l­a, vörös lámpa és vegyszerek. Ha kó­lával csináljuk, akkor prés és kőlap. Téz­isnél és ólomlemezek, árnyalatok és wü­­vegek stb. kellenek. Igen nehéz munka ! leány kecsesen bólintott. Te Brigor tanítványa voltál, — mondta - hát beszélj valamit... detektiv elhelyezkedett a mohával bo­­kövön­­ .Vigyázni kell nagyon, mert a hamis pénzt hamar felismerik a színéről, fényéről, csengéséről, nagyságáról, vastagságáról, ár­nyáról és súlyáról, sőt néha a szagáról és a tapintásáról is. Sok hamis pénzt látott életében, hát va­lóságos előadást tartott, ami annyival is könnyebben ment, mert majdnem szóról-szóra emlékezett arra, mit a detektív-iskolában a nyomozás tankönyvéből megtanult : — Mert a hamis pénz szine a valódi pénzéhez képest fakó, attól jelentékenyen kü­­lömbözik ; különösen a szélein tűnik szembe, ha a valódi pénzek mellé tesszük. A hamis fénytelen, amikor előállítjuk, mert nem ne­mes fémből csináljuk. Grigor úgy segített ezen, hogy fényesre csiszolta , az is igaz azonban, hogy ezáltal valami különös csillo­gást nyert, ami nincs meg az igazi pénzen. A jó pénzen a kiemelkedő részek nem fényle­nek, a hamison pedig szembeötlően éles­­fényűek... "— Igaz, — hagyta helyben az Írnok. — Ha a valódi pénzt kőlapra ejtjük, vagy ujjúnkra véve valamivel ráütünk, cseng. A hamis pénz tompahangú. Grigor töri üveget szórt az örvénybe, hogy a tompa hangot élénkítse, de nem igen sikerült, mert az önt­vényből kicsillogott az üvegszilánk... A leány figyelmesen hallgatta s magában azt gondolta : be’ okos fiú ! A m­ünzerek mind tudták ezeket, de szívesen hallgatták, oly közvetlenül és kedvesen beszélt : — A hamis pénz rendesen nagyobb és vastagabb a valódi fémpénznél. Amint a gipsz, vagy agyagmintába öntjük, nem igen tudjuk eltalálni a kellő mennyiséget, mert a pénz két oldalát külön-külön­ nyomtuk a két formába, s rendszerint jobban benyom­juk, amint kellene. Innen van, hogy több anyag van a hamis pénzben, mint az ere­detiben. Vörösarcú eldőlt a mohaágyon, tenyeré­vel föltámasztotta az állát, úgy csodálkozott. — No, aztán a pénz pereme, a kör­irat: «Bizalmam az ősi erényben», s az osztrák pénzen : «Viribus u­ilis» — ezt sohasem le­het hűen utánozni, mert a köriratot a for­mába nem lehet pontosan belenyomni. Ezen­kívül ott, hol a forma két oldala összeér, az öntésnél valami rendesen kiszivárog s a peremen varratszerű vonal marad. Ezt Gri­­gor lereszeltette, de igy a körirat megcsor­­bult. Ez pedig szembetűnik. Az ezüst pénz hamisítása sok bajjal jár és sohasem sikerül pontosan. Ezenkívül a fölhasznált réznek, ólomnak, cinknek, ónnak, különösen az ólom­nak érezhető szaga van ; a pénz felülete ér­des, az ónpénz tapintása zsíros, s a súlya az ezüstnél­­jóval nehezebb. Igaza van tehát Sterilek, mikor azt tanácsolja, hogy gyártsunk bankót, bár ennek az utánzása sem igen si­kerül tel­jesen...­­ — Miért nem ? — kérdezte Tesirei — Azért, mert a valódi papírpénz kemé­nyebb, feszesebb papírból készül, a hamis pénz laza. A valódi rovátkás és sűrűn vona­lazott papír, s ilyet mi nem kapunk ! A pa­pírpénz szélén szálak láthatók, ezeket ne­künk oda kell festenünk, ami "bizony, eléggé szembetűnő ! No, és nagyságban is különböz­nek, mert az eredeti pénz »nagyságát nem tudjuk éppen pontosan kivágjai, ezenkívül ha­misítás közben mindenféle vegyi eljárást űzünk rajta, mi miatt a papír összehúzódik,­ megzsugorodik... — Tiszta igaz! A detektív belejött: — A vizjelzést utánozni nem sikerül.­­A betűk és számok ráhamisítása is rendkívüli Lapunk mai száma 32 oldal

Next