Magyarország, 1914. június (21. évfolyam, 130-154. szám)
1914-06-03 / 130. szám
4 reggel fejezte ki egy nagy vidék magyarsága szeretetét és ragaszkodását Károlyi Mihály gróf iránt és együttérzését az egyesült függetlenségi és 48-as pártnak azzal a jelentős elhatározásával, hogy Károlyi grófot az elnöki székbe emelte. Nem személyi kultuszként hatott ez az ünneplés, de a tetterős, fiatal, fáradhatatlan vezér ünneplése volt, akitől a nép sokat vár a függetlenségi eszme diadalra juttatásának nagy munkájában. És nemcsak várja ezt, hanem őszinte bizodalommal reméli is. Ez a reménység sugárzott abban a sok ezer pár szemben, mely tegnapelőtt Zentán az uj vezér ajkáról a szavakat leste. A tettre hivó szavakat. A csüggedés ostorozását. A tunyaság bűnének kárhoztatását. Az erkölcs dicséretét. A népuralomnak az általános, egyenlő, titkos választói jog és a helyes birtokpolitika eszközeivel leendő megalapozását. És a nép, ezeket hallván, megértette, hogy a mindezzel ellenkező mai kormánypolitikát a nép és az ország fenmaradásának érdekében annak a politikának kell — minél rövidesebben — fölváltani, amelyet az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnöke hirdet. A népnek kiemelése a mindeneket elnyeléssel fenyegető erkölcsi sülyedésből és megerősítése a politikai jogok teljes birtokával egyrészt, helyes birtokpolitikával másrészt: ez az alapja a jövendő demokratikus fejlődésnek, amelynek végcélja a teljes függetlenség. A pénzügyminiszter a munkásbiztosításról Teleszky János pénzügyminiszter vasárnap Nagybecskereken volt, ahol a nagybecskereki ipartestület küldöttsége előtt, mely a munkásbiztosító törvény reformját sürgette és azt kérte, hogy adják vissza az ipartestületeknek régi betegpénztárukat, a miniszter kijelentette, hogy teljes tudatában van annak, hogy a munkásbiztosítási pénztár egyike az újabb idők legszerencsétlenebb alkotásainak. Valóságos bűn az a gyönge magyar iparral szemben. A törvény reformjára az előmunkálatok folyamatban vannak, boldogtalan szerelmünk idejéből . . . Azóta hordom, még a legnagyobb nyomor napján sem tudtam elszakadni tőle ... Ez a gyűrű az én talizmánom, ez véd meg engem minden bajtól ... És ez adott nekem erőt, hogy ki tudtam szabadulni az ital hatalmából . . . A társaságra nézett: — Mindenkinek megvan a végzete. Nekem ez. Másnak az. És azt hiszem, mindenkinek a kenyér és a szerelem. A Társadalom kitaszítottjai vagyunk, a bűn poklosai, kikről az Úr Jézus beszélt. ... Csend lett. — Ne busuli ! — mondta Toló. — Úgysem lehet segíteni rajta, — szólt Tesiró. — Inkább igyál. Hidd el, a bor mindent elfelejtet... — jegyezte meg az írnok és intett a púposnak, kinek Ripacsos volt a tolvajneve, hogy töltsön a csészékbe. Lelkükre szállt az élet fájdalma s inni kezdtük csendes busulással. A leány félreült és az erdő zúgását hallgatta, majd ismét odaült a detektív mellé és elmerengett. Igaza volt a szegény írnoknak. A bor sok mindent elfelejtet. Lassanként vidám nóta indult. — Dalolj ! — biztatták a detektívet. Dalolj. Szép, csengő bariton hangja volt. A társaság elnémult és ámulva hallgatta. Zengett a barlang szárnyaló dalától, mely két szív boldogságáról szólt. A kitaszítottak meghatott arccal ültek a tűz mellett, a vörös-barna homályban, s mikor a dal elhangzott, lelkes kiáltásba törtek: — Strupecki (éljen, igyunk) ! A csészék összekoccantak s dicsérő, vidám beszéd indult. És egyszerre csak a szép, fekete leány lent, a vörös-barna félhomályban kicsi, reszkető tenyerével megszorította a detektív kezét. .. (Folytatjuk.) VAGTABORSZAO Budapest, 1. szerda, junius 3. A zentai ünep Károlyi első ünneplései — Jubileumi egyesi — Fernbach Károly beszámolója. A zentai függetlenség kör vasárnap ünnepelte meg fennállásának harminc éves jubileumát, s ugyanezen alkalommal szervezkedő gyűlést tartotta zentai függetlenségi párt a bácsmegyei függetlenségi szervezetek bevonásával, s elondotta beszámolóját a zentai képviselő , Fernbach Károly. A zentai függetlenségi párt ünnepségére leutaztak Károlyi Mihály gróf, Lovászy Márton, Kelemen Béla, Szmrecsányi György, Laehne Hugó, Fernbach Károly országgyűlési képviselők, továbbá Búza Barna, Szatmári Mór, Antunovics József, Baloghy Ernő, Mukits Simon volt orsz. képviselők, Pete Márton dr. párttitkár. Szabadkáról, ahonnan kezdve egymásután csatlakoztak a leutazó képviselőkhöz a bácsmegyei küldöttségek, külön vonat vitte a vendégeket. Zentára, ahol fogadásukra tízezer ember jelent meg a pályaudvaron zászlók alatt, száz lovas banderistával az élükön. A fogadtatás Lelkes fogadtatásban részesítették a képviselőket már Szabadkán is, ahol a függetlenségi polgárság nevében Pleszkovits Lukács dr. üdvözölte Károlyi Mihály grófot. Zentán Orbán Károly főgimnáziumi tanár intézett a hatalmas tömeg éléről üdvözlő beszédet Károlyi Mihály grófhoz és társaihoz. Bruckner Irénke kedves üdvözlő vers kíséretében hatalmas virágcsokrot nyújtott át a függetlenségi párt vezérének, aki zajos ováció közben örömének adott kifejezést a felett, hogy megismerheti a miniszterbuktató zentai függetlenségi polgárságot. Zúgó éljenzés és viharos taps fogadta Károlyi szavait, ami után megindult befelé a városba a hatalmas menet. Elöl a bandéristák, a zenekar, azután a polgármesterrel a város virágokkal ékesített , díszhintalán Károlyi,Mihály gróf és a képviselők fogatai, majd beláthatatlan menetben a körök díszzászlói alatt a polgárság ezrei. Károlyi kocsiját fehér ruhás leánykák csoportja vette körül, s végig a bevonulás hosszú útvonalán virágokat szórtak kocsijába, s lelkes szeretettel ünnepelték úgy őt, mint a többi vendéget, kivált Fernbach Károlyt, Lovászy Mártont és Búza Barnát. A jubileumi gyűlés A jubileumi gyűlésen nemcsak a zentai párt szine-java jelent meg, de az egész vármegyéből mindenfelől eljöttek a függetlenségi szervezetek kiküldöttei. A zentai párt vezető tagjai közül jelen voltak : Orbán Károly pártelnök, Fülöp Adorján társelnök,Mester Andor ügyvezető alelnök, Gázon István plébános, Széchenyi István dr. titkár, Braun Soma stb., a magyarkanizsai 75-tagú küldöttséget Nagy János pártelnök, Márton Mátyás prépost, Batta Péter dr., Király István, Ifkovits Sándor vezették. Szabadkáról 100-tagú küldöttség jött Pleszkovits Lukács, Mukits Simon és Antunovits József dr. vezetésével, Péterrévéről 30-tagú küldöttség Petze Józseffel élén, Martonosról Seifriedt József, Szegedről László Jenő, Nemesmiliticsről Vujevics Simon, Csompolyáról Hervanek Gyula, Zomborról Baloghy Ernő és Decsy József dr., Topolyáról Zsíros Aladár, Adáról Nagy Pál, Latky Endre plébános és Nógrády János vezetésével jött nagy küldöttség, ezenkívül Orom, Mohol, Bácsalmás, Madaras, Óbecse függetlenségi szervezetei jelentek meg nagyobb küldöttséggel. Fernbach Károly képviselő lelkes ünneplés után nyitotta meg a délelőtti jubileumi gyűlést. Bejelentette, hogy meleghangú sürgönyökben kimentették távolmaradásukat Bakonyi Samu, say Andor és Lányi Mór* * Üdvözölte Káro Mihály grófot és társait, valamint a hűségeket és átadta a szót Károlyi Mihályinak. Károlyi Mis gróf feszült figyelem köz- ben a következő mondotta zajos tetszés- nyilvánitásoktól van megszakítva. Károlyihály gróf beszéde Tisztelt ura A mai nap már elegendő jogcím arra, ki mint a függetlenségi párt elnöke eljöjjek És együtt ünnepeljek e kör- rel, amely ma kinc éves jubileumát üli. Ez jogcím arragy a pártnak vezére eljöjjön és itt a továbbizdelemre, a további kitartásra buzditson.Ékes éljenzés.) De nemcsak emiatt jöttem tanás okom is volt rá, ami engem ideszólító eltekintve attól, hogy ez idő szerint engemet az a nagy megtiszteltetés, hogy a független párt megválasztott elnökévé. (Zúgó lap éljenzés.) Az egyik ok, hogy benső és un őszinte barátság fűz engemet Fernncirályhoz, akit a küzdelemben ösmertem , láttam, mily kitartó és elszánt harcosa függetlenségi eszméknek. (Éljenzés és taps egy másik ok, amely engem ide hozott hogy tudom Zenta városáról, milyen pár hely az országban, amely, oázist meg kell ítélni, mert sajnos, dacára, hogy csak kézségét teljesíti, amiért külön dicsőség nem jó, mert a lelkiismeret és meggyőződés szót szavazni kötelesség, mégis ha ezt a köteligét olyan következetességgel és lélekkel tud teljesíteni oly időben, amikor, fájdalom, hea az országban nagyon sokakat lehet eltorítani, pénzzel, fenyegetés-sel, csábítássa korrupcióval, akkor azokat akik kiállották az próbát, e nehéz időkben, különös tiszte illeti meg. önöket, tisztelt uraim, ezért nám illeti meg a megtiszteltetés s önöknek e ti feladatukat továbbra is teljesíteniök kel bármilyen nehéz legyen, meg kell tenniökért ha végigjárom Magyarországot, igesakran hivatkozom arra, hogy amit Zentáng tehettek, megtehetik másutt is. A cél, mel el kell érnünk, olyan magasztos, amelyért le kell szedni egész erőnket, s akinek ereje a jó példával lépjen elő, hogy m az erős példa mutazhasson a gyengébbnek. Zenta városa különösen a zentai függetlenségi kör, s de a zentai függetlenségi polgárok valóban pa- és mintaképei lehetnek egész Magyarország. Ha mindenütt az országban "ilyenek lének a viszonyok, ha mindenütt igy mének az emberek harcolni a hatalommal, mindenütt ily gerincesek volnának a polók, akik nem hajtanak térdet- fejet a hazalárai előtt, nem volna szükség Amerikába mánk és segítséget, elsősorban erkölcsi támoást kérni az amerikai magyarságtól az óha számára. Nem volna erre szükség, mert aki az új, erős, független és demokratikus Ayarországot a magyar polgárság, a magyválasztó közönség megteremthetné a magaelével. (Zajos tetszés.) Akarattal, józanságé és bátorsággal le lehet azonban küzdeni idén nehézséget. Hiszen, hogy Zentának és egy pár ilyen izoláltan található oázisná példája tovább fog terjedni a többi városok és kerületekre is. Azért nem is csüggedek ,mert látom a napot, amelynek föl kell egyszennie a magyar égre és amely be kell, hogyan hozza Magyarországot, nem a sárga aranyai, nem a pénzzel, három sugarával a józszabadságnak, a nemzeti demokrácia sugival. (Lelkes éljenzés és taps.) E napfelkeltet már érzem, egész hallván van derengeni látó, haloványan, mint a rajnainak első percen, de mégis észreveszem a pirt. Az a pinnelyet látok, az már a szégyen pírja. (A mai rendszer) Az ember már kezdik szégyelni magukat, hogy olsőká tűrték azt a rendszert, amely valóságdiktatúrát teremtett Magyarországon, kéz: az emberek szégyeli azt, hogy mint mai polgárok nem tudtak megküzdeni sem korrupcióval, se a szironyokkal, kezdik gvelni azt, hogy nincs erejük, bátorságuk, bántságuk e rendszert elpusztítani. Mindember, mert hiszen merem állítani, hogy tcs olyan igaz magyar ember, aki ha leszállnivének, lelkének végére, ne