Magyarország, 1914. július (21. évfolyam, 156-184. szám)

6 Összeesküvés! Hogy a merénylet tervszerű összeeskü­vés eredménye, annak bizonyítására mind több és több tanú jelentkezik, így a merény­let elején az Osztrák-Magyar Bank fiókjával szemben, amerre a díszmenet elvonult, lát­ták, hogy két szerb ember, is állott. Látták az ablakokból a tanuk, amint egy őrmester megragadja azz egyik szerb ember kezét és annak zsebéből bombát vesz■ ki. Úgy látszik, ezek a szerbek nem merték a bombát el­dobni, mert három detektív és rendő közt állottak véletlenül. Ezer korona ... A belügyminisztérium 5/c osztályából, a volt határrendőrségi osztályból, három de­tektív van itt, Kádár, Elemér, Pauer Pál és­­'Adorján Jeromos, a budapesti főkapitány­ságtól pedig Nánássy László, Kritzler Lipót és Kovacsevics Milos. Pauer, detektív egy társával még a merénylet napján házkuta­tást tartott Prinzipnél. A szalmazsákjában ekkor ezer, koronát találtak. Majdnem ezer­­koronányi összeg bankókban volt elrejtve, a szobában talált képek házába. Rábukkan­tak még tizenkét browning töltényre. Hogy a szegény diáknál ilyen tekintélyes összeget találtak, talán mindennél hivebben jellemző arra, hogy a merénylet nem kizárólag a sihe­­der ídiák műve volt . . . Pauer detektív, aki még szombat este Midzsében szolgálatot teljesített a trónörö­­­­kös-pár körül, midőn diner és cercle volt, elmondotta nekem, hogy a fenségek ekkor végtelenül elbájolóan viselkedtek. Szívé­lyességüktől mindenki el volt ragadtatva.­­Midőn azonban a trónörökös Stadler érsek­kel szóba elegyedett, arca hirtelen elkomo­­­rodott. Nagyon lehet, hogy Stadler érsek fi­gyelmeztette valamire ... Pogrom a szerbek ellen Ma Jojtics dr. orvos és Dimovics dr.­­ügyvéd a kormányzóságon jártak a Zurujmic­s osztályfőnöknél és elpanaszolták, minő­móriás károkat okoztak a tüntetők, elmondot­ták, hogy lerombolták a szerb árvaházat és csaknem az összes szerb iskolákat. Védelmi intézkedéseket kértek ,veszélyben forgó szerb fajtestvéreik részére. Nos, a védelemről már gondoskodtak: kihirdették az ostromálla­potot . . . Ám a legszigorúbb rendészeti intézke­dések sem tudják a nép túláradó szenvedé­lyét medrükbe szorítani, így Vaszics dr. kormánypárti képviselőt az utcán megtá­madták, közbelépett azonban szerencsére egy iskolfelügyelő, aki igazolta, hogy Vaszics katholikus vallású, nem paraszla, s így nagy nehezen sikerült a nép dühe ellen meg­­védelmeznie. A tüntetők fölháborodásának áldozatul esett a szerb klub berendezése, amelyért a múlt hónapon húszezer koronát fizettek ki. A gyönyörű bútorokat teljesen darabokra törték, még a billiárdasztalokat is ledobál­ták az elpeleti helyiségből az utcára. Való­ban, forradalmi dolgok történtek, ma már azonban nyugalom uralkodik a városban. A tegnapi tüntések alkalmával a tüntetők behatoltak Mitricevic Nikola aranyműves há­zába, amely az Appel-karnál van. Ez azért tör­tént, mert amidőn a tüntetők a király képével és fekete zászlókkal az utcán vonultak, fegy­­verdurranás hallatszott ki a házból. Ez annyira felháborította az eleinte békés tüntetőket, hogy benyomultak a házba és a bútorzatot megron­gálták. Mitricevic elmenekült és a Sarajevoer Tartblatt házában keresett menedéket. Azonban nem érezvén magát itt biztonságban, a ház — ,*e onl.“ / “’idürok fil. fogták. A rendőrségen tagadta, hogy lőtt volna a tüntetőkre. A tüntetők a Kosovo-utcán Jovicic szerb kereskedő boltjába is behatoltak. Jovicic azon­ban revolverlövésekkel fogadta a tüntetőket. Egyet közülök agyonlőtt fegyverével, két tünte­tőt pedig súlyosan megsebesített. A sebesülte­ket a tartományi kórházba szállították, Jovici­­cot pedig letartóztatták. A tegnapi tüntések után valóságos romhalmaz a város. Minden jel arra vall, hogy a szerbellenes tüntetések a ka­tonaság asszisztenciája mellett történtek. A hadtestparancsnok, midőn tudomására jutott tegnap este, hogy a szerbek is nagy tün­tetésre készülnek, felhivatta magához a szer­­bek néhány vezető emberét és csak ennyit mon­dott nekik: — Uraim, figyelmeztetem önöket, hogy az ágyúim töltve vannak ! Tegnap a bankok épületei előtt gépfegyve­rekkel ellátott katonai osztagok tartottak őr­séget. Ma délelőtt az országos kórház ápolóinak beszélgetés közben egy Markovits nevű szerb betegápoló biztatóan mondotta szerb ápoló­­társának: Mit szomorkodtok ? Ellenkezőleg, örülnünk kellene! Isten mindig segítette a szerbeket, most is segíteni fogja. Az ápoló foly­tatta izgatásait, mire letartóztatták. A tüntetés alkalmával, amidőn a királyt éljenezték és a szerbeket abcugolták, a 65-ös számú rendőr kivont karddal nekiment egy tüntetőnek és ezt nyakán megvágta. A rendőrt szintén letartóztatták. . . . Ma már csak a romhalmaz emlé­keztet a lezajlott véres eseményekre. A na­pokig tartó izgalom kifárasztotta az embe­reket, a statárium is megtette hatását és Sze­­rajevó ma már csendes, a lakosság pedig nyugodt volna, ha a pogromot nem folytat­nák tovább. A t­­v. éüben érzik a lőporfüst... Schröder Béla, L­ilit a bolti­ igétől elfogta . Ma beszéltem azzal a Marosi nevű fod­rásszal, aki az első merénylőt elfogta. Marosi máramarosszigeti illetőségű, 1903-tól 1900-ig itt szolgált Szerajevóban. Most tartalékos sanitárs-őrmester. — A kis­fiammal és egy barátommal ál­lottam az Ilica és az Appel Kai sarkán, be­szélte. A velem szemben lévő oldalon na­gyon sütött a nap, azért ott csak kevesen ál­lottak. Tőlem jobbra 50—60 lépésnyi távol­ságban két fiatalember álldogált, akik na­gyon gyanúsan viselkedtek. Midőn a trón­örökös-pár és kíséretük autói közeledtek, láttam, amint a­ fiatalemberek összenéztek, összesúgtak s az egyik a zsebéből valami dobozfélét vett elő, azt a rakpart falához odaütötte . . . Ekkor egy gyengehangú recs­­csenést hallottam. Amint a harmadik autó, amelyen a főhercegek ültek, előttük elvo­nult, a dobozkülsejű tárgyat minden na­gyobb lendület nélkül odadobta a trónörö­kös felé. Az autó azonban mozgásban lévén, az elhajított bomba a haladó jármű lehajtott ernyőjére esett, erről pedig lepattant a földre s ott nagyot durrant. (Nem igaz tehát, hogy a bombát a trónörökös karjával hárí­­tota el) A gépkocsi ekkor egy-két pillanat­ra stoppolt, de — bár a trónörökös jármű­vét is érte bombaszilánk — csakhamar to­vábbhaladt. Mindez drámai elevenségben, hirtelen történt. Én magam nyomban a me­rénylő felé rohantam, meg akartam fogni, de a fiatalember macskaügyességgel átve­hette magát a harmadfél méter magasságú kőfalon s a folyóba ugrott. Én utána vetet­tem magam, egy rendőr, aki revolverét vet­te elő, szintén, de én odakiáltottam a rend­őrnek, miközben a merénylő után vetettük magunkat: Ne jöjjön ! Élve­ kell elfogni! A folyócska vize sekély és mi térdig gázolva törtettünk a merénylő után, akit csakhamar elértünk és a szemben fekvő alacsonyabb partra vittünk. A trónörököspár és kísérete az izgalmas üldözés láttán megállíttatták a gépkocsikat és úgy szemlélték, mint fogják el a merénylőket. Tehát megállották az egyik hídnál (sok ilyen híd íveli át a patakot.) és­­ kíváncsian nézték, mint vezetik el merény­lőinket a kösfem odafutott rrmdmxik. Majd továbbhajtattak gépkocsijaikon a­­Városháza felé, mi pedig az új hídon keresztülmenve szállítottuk a bombavetőt a rendőrségi fog­házba. Hallottam, hogy midőn a bomba a gépkocsiról leesve­ nagyot durrant, a trón­örökös odaszólt a soffőrnek: — Rasch weiter fahren! — A merénylő kihallgatása után a vá­rosházáról távozóban láttam, hogy a trón­örökös autója a túlsó parton vágtatva hajt. Ez feltűnt nekem, mert nem volt programhi­ba véve. Ekkor hallottam, hogy revolveres merénylet is történt. Hivatalosan azt állít­ják, hogy a merénylő a rendőrségen történt kihallgatásakor bevallotta, hogy nagyszerb, paroszláv és elhatározott szándéka volt a trónörököst megölni. MAGYARORSZÁG Budapest, 1914. szerda, július 1. A halottak Vasárnap délután az udvari szobrász, aki Ilicsében tartózkodott, halotti maszkot vett fel a trónörököspár holttesteiről. Három kato­nai orvos segédkezett neki. A halotti maszkról adott leírások szerint a trónörökös homloka sűrű ráncokba van futva, egész arckifejezése nagyon komoly, de azért nyugodt. Úgy látszik, hogy arcán az a komor kifejezés merevedett meg, amely a merénylet hatása alatt támadt. A trónörökösné ajkai körül még mindig az a mosoly látszik, amelyre emlékezhetnek, akik a merénylet perceiben látták utolsó pillantását, amelylyel férjéhez fordult és szinte védeni igyekezett a golyóktól. A holttestek bebalzsamozása vasárnap dél­előtt 10 órától másnap reggeli 6 óráig tartott. A bebalzsamozást Dénes Zsigmond dr. főtörzs­orvos, a 15. hadtest egészségügyi főnöke, Arn­stein dr. főtörzsorvos, helyőrségi kórházpa­rancsnok, Fischer dr. udvari tanácsos és Fóliák dr. helyőrségi orvos és Kaunitz dr. vé­gezték. A trónörökös jobb nyak­ütőere és lég­zőcsőve teljesen össze van roncsolva, a főher­cegnőnek a hasüreg-vénáját ütötte keresztül a golyó, amit meg is találtak. A főhercegben nem találták meg a golyót, amely valószínűleg a nyakcsigolyában akadt meg. Hogyan történt a gyilkosság ? A gyilkosság lefolyását a legközelebb álló szemtanuk a következőleg mondották el nekem: Az Appelkain visszajövet a főhercegi pár gépkocsija befordult a Ferenc­­József-útra. A Ferenc József-út és az Appelkai sarkán van Schiller Móricnak egy szép fűszerkereskedése, mellette egy fodrász üzlete, amelynek Pako Dávid a tulajdonosa. A fűszerkereskedőnek inasa és egy Belnagy nevű borbélysegéd me­séli, hogy amint a trónörökös autója befor­dult, egyszerre csak gyors egymásutánban két lövést hallanak. Több lövés nem is volt. Az autó hirtelen megállt. A fodrász inasa éppen a merénylő vállára támaszkodott és úgy nézte a diszmenetet. Annyira el volt merülve a főher­cegi pár szemlélésébe, hogy ő nem vette észre, amint a merénylő browningját előrántotta s csak akkor lett figyelmessé rá, amint a lövések durranását hallotta. Az első lövés a trónörö­köst érte, aki hátrahanyatlott, akkor a főher­cegnő a trónörökös fejét a hóna alá vette és gyengéden mosolyogva szólt hozzá; a követ­kező pillanatban elsikoltotta magát, őt is lö­vés érte. A gépkocsi visszadurukkolt és a Ferenc József-út folytatását képező hídon vágtatva száguldott a konak felé. Mikor azonban odaért, a tanörököspáron nem lehetett segíteni. A me­rénylőhöz legközelebb álló Pako Márkus rá­vetette magát Prinzicsre, odaszaladt Adorján Jeromos belügyminiszteri detektiv is, mind­ketten lefogták a szerb ifjút, de közben az odagyülekezők agyba-főbe verték Prinzicst, aki sok kardvágást is kapott. A tumultusban a­­ detektiv is kapott egy laposvágást, a merénylő­­ pedig csupa vér volt és csaknem félholtan vit­­­­ték a rendőrségre. A sarki borbélyüzlet se­­­­gédje meséli, hogy midőn a merénylőt elszál­lították, megütközve látta, hogy az utcán az üzlet előtt egy szelence fekszik, mindkét olda­lán kis srófokkal ellátva. Ő föl akarta kapni, de valaki rákiáltott: : — Az istenért, vigyázzon, hiszen bomba! Most egy török ember jött arra, aki hirte­len felkapta a bombát, de mikor a fodrász­segéd figyelmeztette, hogy dobja el, a török óvatosan letette és így történt, hogy ez a bomba nem robbant fel. A közelben lévő katonák Hívómban egy értelmes tűzmesterért mentek,­­ aki vízbe téve a bombát, úgy vitte a tüzérségi­­ raktárba.

Next