Magyarország, 1914. december (21. évfolyam, 307-336. szám)

1914-12-01 / 307. szám

4 MAGYARORSZÁG .Wr—------—-------------------------------------------------------- ■ ----------------------------------------------­ Budapest, 1914. Igedd, december 1. Az orosz harctérről Homonnánál visszaverték az oroszokat (Hivatalos jelentés. Érkezett november 29-én este.) A tegnapi nap egész orosz-lengyelor­szági és ny­ugat-galiciai arcvonalunkon nyu­godtan telt el. A Kárpátokban a Homonna felé előnyonult ellenséges erőket megvertük és visszaszorítottuk. Csapataink 1500 oroszt ej­tettek foglyul. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. A kárpáti harcok s A Kárpátokba betört orosz seregeket Lembergből indították útnak, még novem­ber­ elején. E seregek egy része eleinte a ke­leti Beszkideknél helyezkedett el. A mi csa­pataink azonban ránk nézve kedvezőbb helyre igyekeztek csalogatni az ellenséget, ahol biztatóbb kilátások mellett vehettük fel a küzdelmet. Ehhez képest igazodtak csa­pataink mozdulatai, amelyek végül is­ az orosz haderőnek bekerítését, majd teljes leveretését hozták meg. Az oroszok csapataink ügyesen végre­hajtott mozdulatai folytán valósággal zsák­utcába jutottak. Útjukat a Homonnán ke­resztül vonult csapataink állották el. Had­erőnk balszárnya heves támadást intézett az oroszok ellen, a jobbszárny pedig oldal­­tűzbe fogta az ellenséget. Közben az ellenség visszavonulási útjának elzárásáról is gondos­kodás történt. Az ütközetek leghevesebb részlete a szombatra virradó éjszakán zaj­lott le. A honvédek általános szúro­ny­­rohamot intéztek az ellenséges állások ellen, amely oly erőteljes volt, hogy az oro­szok — mintegy 1500 ember — m­e­g­a­d­t­ák m­agukat. Erre azután az odébb, Homon­na felett álló orosz csapatok is észnélküli futásba kaptak. A menekülőkre a Laborc­­völgy hegyoldalain felállított ütegekből zá­pormódra hullottak a srapnellek. A gyilkos tűz elől az orosz katonák nagy része a pap­házai völgybe menekült, sokan a környék­bel erdőkben bujdosnak közülük, míg fog­ságba nem kerülnek. A Homonnánál ütközetre kényszerített orosz haderő másfél hadtest lehet. Ung megyében az orosz egyre kísérlete­zik, kis csaptai azonban legfeljebb, ha a határszéli falukig jutnak. Beljebb nem igen merészkednek, e helyeken kitű­nően eloszlott csapataink nyomban vissza­vernék őket. Aminthogy igy is történt ama vállalkozó szellemű kicsiny orosz csapatok­kal, amelyek kalandvágyból beljebb próbál­tak hatolni. Ezeket vitéz katonáink nyom­ban visszaverték a határ felé s még most is űzik őket. A megye lakossága teljesen nyu­godt, bizalmát erősíti a nagyszámú orosz fogolyszállítmány. (Az Est.) Eperjes város polgármesterének felhívása a közönséghez Fara­gó József, Eperjes város polgármes­tere falragaszokon a következő kérelmet intézte a város közönségéhez: „Dacára a múlt vasárnap kiadott értesíté­semnek, sajnálattal tapasztalom, hogy a kö-­­zönség még most­ is ellenőrizhetetlen források-­­ból eredő hírek hatása alatt van. s hogy még mindig nem tért vissza az a nyugalom, melyet a jelenlegi igen komoly helyzetben föltétlenül meg kellene őriznünk. A kishitűek­ abból a tényből, hogy a közvagyon biztonságba helye­zésére a szükséges intézkedések megtörténtek, már arra következtettek, hogy Eperjesről min­denkinek menekülni kell s nem akarják látni, hogy azok az intézmények, amelyek értékeiket biztonságba helyezték, ma is fennakadás nél­kül folytatják működésüket. A közvagyonnak, sőt a magánvagyonnak is biztonságba helyezése akkor kell hogy meg­történjék, amikor még teljes rend és nyuga­lom van, amikor bennünket még közvetlen ve­szély nem fenyeget s ezért ebből arra következ­tetni, hogy most már a személyes biztonság is veszélyeztetve van, nemcsak kishitűség, de a közrend és nyugalom ellen elkövetett legna­gyobb könnyelműség, irárosunk közönsége előtt joggal hivatkozhatom arra, hogy amit én akár szóval akár írásban mondok, az a való igazságnak teljesen megfelel s azért nagyon kérem a közönséget, hogy mindaddig, amíg mást közhírré nem teszek, azt az értesítésemet, hogy „olyan aggodalomra, amely a közönség elutazását szükségessé tenné, nincs oka, a való igazságnak elfogadni szíveskedjék. Lehetnek körülmények, amelyeket a hadviselés érdeké­ben nyilvánosságra nem hozok, de olyan nyi­latkozat közhírrététele, amely a helyzetet a közönség megnyugtatása végett a valóságnál kedvezőbbnek tüntetné fel, se nem hivatali kö­telességem, sem azt lelkiismeretemmel meg­­egyeztethetőnek nem tartanám. Arra kérem tehát a közönséget s különö­sen azokat, akiknek az elutazás akár anyagi akár kényelmi szempontból áldozattal jár, nyugodjék meg s bízzék bennem, hogy ameny­­nyiben bekövetkeznék az az idő, bár én azt ki­zártnak tartom, hogy az elutazást azoknak, akiket egy közeli harc izgalmai nagyon meg­viselnének, én is ajánljam, akár ezt idejekorán meg fogom tenni s mindent el fogok követni, hogy az elutazás a legnagyobb rendben és nyugtalo­mban bony­olí­ttassék le. Ma, amikor egy nehéz tél minden nélkülözésének nézünk elébe, minden fillér kiadása, amit fölösleges elutazásra fordítunk, az önmagunk iránti kö­telességnek legsúlyosabb megsértése. És bízom különösen Eperjes város intelligens közönségé­ben, hogy a helyzethez illő komoly, de nyu­godt magatartásával példaadással fog szol­gálni az egész lakosságnak.“ Vilmos császár a keleti harctéren Berlin, november 30. A­­Wolff-ügynökség jelenti: Nagy főhadiszállás, november 29. A császár ezidőszerint a keleti harctéren tartózkodik. A legfőbb hadvezetőség. Berlinből táviratozzák Vilmos császár­nak az orosz harctérre való utazásáról a kö­vetkezőket : Az angol lapok hazug híreinek, ame­lyek Hindenburg hadseregének állítólagos szorongattatásáról szólanak, nem lehet csat­­tanósabb cáfolata, mint az a jelentés, hogy a császár elutazott a keleti harctérre. Ott nyilvánvalóan olyan események vannak készülőben, amelyekre­ nézve a leg­főbb hadúr lelkesítő jelenléte csak célirá­nyos lehet. Kétségtelen, hogy a legnagyobb érdeklődéssel és a legszebb reményekkel nézhetünk a legközelebbi napokban a keleti­­harctérről érkező jelentések felé. Kiábrándulás Londonban­ ­ Amsterdam, november 30. ^ Ideérkezett londoni jelentések közlik, hogy, az angol közvéleményt, melyet napok óta ter­­jesztett hamis hírekkel az oroszok nagy len­gyelországi győzelmére készítettek elő, tegnap súlyos kiábrándulás érte. A londoni lapok pé­­tervári táviratai egy hét óta folyton azt jelen­tették, hogy Orosz-Lengyelországban küszöbön áll a német seregek döntő leveretése, sőt teg­napelőtt már olyan hírek érkeztek, amelyekből a közönség arra következtet, hogy az oroszok döntő győzelmet arattak. Annál keservesebb volt a kiábrándulás, mikor megérkezett a hiva­talos Reuter-ügynökségnek 1 29-ikéről keltezett pétervári jelentése, mely szóról-szóra a követ­kezőket mondja: 1 — Az oroszoknak a Visztula és a Wartha között állítólag aratott győzelméről különböző hírek keringenek. Az orosz vezérkar óva inti a közönséget, hogy e tényeken nem alapuló híreszteléseket teljes óvatossággal fogadja, mert az Orosz-Lengyelországban folyó had­műveleteket még nem lehet befejezetteknek tekinteni. A közönséget megdöbbentette az orosz kommüniké, mely mögött súlyos vereséget sej­tenek. Kopenhágá, november 30. Londonból táviratozzák. Dacára az angol tudósítók Pétervárról s a lengyelországi frontról küldött állandó győzelem­ jelentései­nek, az angol közönség körében félre nem i ismerhető türelmetlenség észlelhető, mert a már annyiszor jelentett s közvetlenül küszöbön állónak hirdetett döntő orosz győzelem mind ez ideig nem tör­tént meg. Hogy a közönség érthető ideges­ségét ellensúlyozzák, az­­orosz lapok most arra utalnak, hogy a keleten folyó óriás csatát, amelyben emberek százezrei vesznek részt, nem lehet pár nap alatt döntően befejezni. Semmi ok­­sincs azonban a nyugtalanságra abban a tekintetben, ha az események nem olyan gyors tempóban mennek végbe, amint azt a laptudósítók eddigi jelentései talán ki­látásba helyezték. Csodálni kell Sfin­­de­nburg taktikai képességeit, de világos, hogy hadvezéri tudománya nem áll­hatja útját a bekövetkezendőknek. Olasz szemtanú Németország erejéről Róma, november 30. A «Martina» Berlinbe küldött külön tudó­sítójának, Antonio Scarfoglionak egy, entuziasztikus jelentését közli, amely a leg­nagyobb elragadtatással számol be Német­országnak kimeríthetetlen, valóság­gal fantasztikus gazdaságáról új katonai anyagban és gazdasági segédeszközök­ben. Aki ma Németországot felkeresi, el sem hiheti, hogy ez az ország négy, hónap óta a világtörténelem leghatalmasabb háborúját vi­seli. Németország ellentálló erejé­ben kételkedni, amint az itt-ott a külföldön, Olaszországban is szo­kásos, végzetes önámítás. Az oroszok, letartóztatják a saját tengerészeiket Bern, november 30. ■­­ Orosz jelentések beszámolnak arról, hogy a Samojlov szocialista képviselőnél tartott házkutatás eredménye gyanánt Kron­­stadtban számos matrózt tartóztattak le. Meghiusult francia remények Genf, november 30. A tegnapelőtti párisi lapok előre jelezték, hogy a tegnapi pétervári jelentés szenzációs győzelemről fog hírt adni. A megérkezett jelentés azonban alapos kiábrándulást oko­zott, mert hasonló iszózuhatag már egyes orosz kudarcokkal kapcsolatban is napvilágot lá-

Next