Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

szopogatták a sós levét, aztán kiköpték. Ideigóráig eltengődtek így, de aztán lefogytak, megbetegedtek és sorra elhullottak. Csak egyetlen egy, a köztudatban „Koldus“ nevezetű tudott beletörődni a háborús állapotba : ma egy magán lubickol a fokás tavacskában. És beéri a tengeri sósvízbe áztatott édesvízi hallal. Ez még sokra viszi a megalkuvási képességével. De elpusztult a két pirulum is, mert azok sem esznek tengeri halnál, egyebet. A jegesmedvékkel ellenben semmi baj sem történt, pedig azok is szeretik a tengeri halat, de beérik a kenyérrel, lóhússal és csukamájolajjal is. Meg is van mind, a hét darab. Ugyanígy böjtölik a háborús időt a szintén tengeri halhoz szokott jegesrókák is, de belátták idővel, hogy a lóhús sem Utolsó éledet és meg is maradtak mind a négyen. A rénszarvasok számára rendes időben Norvégiából jön a zuzmó, de Lendl igazgató már az új rezsim kezdete óta rá igyekezett őket szoktatni a kevésbbé ritka és drága polgári kosztra is, amenynyiben frissen kaszált füvet, meg zabot tálaltatott nekik. Most aztán ezen az eleségen élnek: a norvég zuzmó zamatét is elfelejtették tán már? Akár mi, kétlábuak, a tiszta búzakenyérét... Nem is szenvedtek semmit a télen által. Hja, mindenhez hozzá lehet szokni!... . A fókákon kivül aztán nincs is nevezetesebb kár, sőt egynéhány érdekes faj meg is szaporodott a tél folyamán : így az antilopok udvara három kis borjacskával. Két kedake-antilop, meg egy legnagyobb fajta jávor-antilop született. Ezaz utóbbi különösen becses és ritka. A fehérfarkú afrikai gmi-párnak is született fiacskája. Ez azért érdekes, mert ennek a tropikus vidék alá szokott állatnak még nem született ivadéka Európában. Ez az első tudott és ismert eset. Nem utolsó dolog történt a bivalyok udvarán sem: egy koromfekete bivaly-párnak hófehér kis üsző-borja szüléséit. Ép, erős, egészséges, fürge. Ennek a csodának az a magyarázata, hogy a bivaly-mama mamája is fehér bivaly volt és a kis unoka most az atavizmus eleven példájaként visszaüt a nagymamára. Elég szaporák a bölények is. Amikor az Allélkert 1913-ban megnyílt, egy pár európai és egy pár amerikai bölény volt az udvarban. Ma már az európaiak hatan, az amerikaiak meg öten vannak. Nagyon kedvesek a fiatal állatkák, amint a frissen ültetett, de elkerített fenyőfák ágait rág, csálják ... A legnagyobb szenzációja az Állatkertnek azonban azt, hogy miután Liam, az óriás elefánt most már huzamosabb ideje letett minden garázda hajlamáról, az Állatkert vezetősége két elefánt-kisasszony társaságába vezettette a mogorva agglegényt, aki pedig annak idején egy ápolóját, is halálra taposta. A goromba óriás egészen megszelídült a gyöngébb nem disztingvált körében és a legkomolyabban udvarolni kezdett Baby kisasszonynak. A másik hölgyet nem is méltatta figyelmére, égy Babyhez hűséges maradt. Miután pedig ez elefánthűségnek eleven bizonyítéka csak huszonkét hónap múlva jelentkezik, egy ahhoz értő tudós néni már megállapította, hogy Baby kisasszony, ős autójára mamaként fog már sétálni a vaskerítéses udvaron. Egy akkorka kis apró elefánttal, mint amilyen egy jól megtermett szelindek. Vagy Bernardinus kutya. És ez a kis újszülött elefánt azért lesz soha nem látott látványosság, mert nem csupasz. Lompos szőre van, a kis hátán végig,nem úgy, mint vastagbőrű, csupasz szüleinek. Ez is nagyon ritka eset Európában. Vagy tíz esztendeje a schönbrunni állatkertben született egy kis eloven glefánt és a bécsi közönség százezrével járt a látására. Még karácsony előttre várható az örvendetes családi esemény, amelynek központjában mindenesetre az az otromba kis jószág fog Marni, amely ilyen szokatlan éghajlat alatt pillantja meg először a napvilágot. A madarak világa is nagyon élénk életet élt az egész őszön és télen által. Az egyik struccpár volt ,különösen érdekes, ahol a tyúk váltig fészket kapirgált. Négy tojást, is tojt, de azokat nem sikerült, kiköltenie. Hűvösre vált már az időjárás. Az erotikus madarak állománya azonban nagyon felszaporodott. Eredetileg csak három pár zg papagáig volt az Állatkertben, ma ipar negyven pár volna, de a vezetőség igazán olcsó áron eladogatta őket (párját nyolc koronáért), és ma a Városliget környékén már minden jobb ctodacsaládnak van egy pár zöld papagálya. Valóságos papagály-kultusz fejlődött itt ki a közelben. A baromfiak tenyésztése is igen jól vált be, mert a földművelésügyi kormány hamarosan felismerte és értékelte az Állatkertnek e téren való fontosságát és a tenyésztés elősegítésébe a gödöllői állami baromfitenyésztő telepről néhány igen szép és értékes fajta baromfit adott ajándékba, hogy ilyen módon is elősegítse a baromfit tenyésztő gazdaközönség okulását. A majmok társadalma bizony most a melegebb helyiségekbe húzódik, hunyorogva gubbaszt és lesi a szép tavasz fakadtát, hogy megint csak mulattatására legyen a ketreceik előtt tolongó gyerekseregnek. Néhány kisebbfajta majom el is hullott, de az igazgatóság idejében fog gondoskodni arról, hogy újabban és idejekorán érkező majmok élénkítsék a kalickákat. Viszont azonban a törpe-csacsi-párnak is csikaja született, (akik az állatkerti mozgókönyvtárat húzták); nagyidejű, nagyfülű, bolyhos és a vizslányi szülei mellett akkora, mint egy rakler-kutya. Nagyon kedves figura lesz ez is tavaszszal. Oroszlánok is születtek s bár két darabot az igazgatóság eladott belőlük , marad még elég, hogy besorozzanak egy párt az óvodába. Ellenben az őszszel született tigriseket nem sikerült fölnevelni: nagyon gondozta és óvta őket az anyjuk. Nem rossz indulatból, hanem védő szándékkal addig duggatta őket a szalma alá és addig melengette őket, míg meg nem fullasztotta, vagy agyon nem nyomta. De bármiként érezte is meg az Állatkert elmúlt fél esztendeje a háborút, azért a zárszámadása mégis tiszta nyereséggel dicsekszik és igy remélhető, hogy a háború befejeztével megint erősen lufitativ vállalata lesz a fővárosnak. Márkus Jenő tanácsos és Lendl Adolf igazgató mindent elkövetnek, hogy az Állatkert a székesfővárosnak európai hírnevet érdemlő intézménye legyen. Belizár. — A király nászajándéka egy magyar csendőrőrmesternek. Kell Mihály, aradi polgár Bécsben lakó medvére, aki egy bécsi sebesült-kórházban , mint önkéntes ápolónő működik, a következő érdekes levelet küldte rokonainak : Ma délután szép ünnepély volt a kórházunkban. Egyaradmegyei csendőrőrmesternek a harctéren mind a két lába lefagyott és amputálni kellett. A derék ember már javulóban van, úgy hogy mankón járhat. Ő tartotta meg esküvőjét azzal a nővel, aki már öt esztendeje a menyasszonya. A kórházban oltárt állítottak, amelyet virágokkal és babérfákkal díszítettek föl. Olyan szép esketési ünnep volt ez, amilyent nagyon ritkán lát az ember. A sebesültek egymás között 46 koronát gyűjtöttek össze és egyszép órát vettek az ifjú párnák nászajándékul. A kedves testvérek külön 180 koronát gyűjtöttek össze, amelyet a nagyon boldogvőlegénynek adtak át, azonban a gyűjtés még folyik és az összeg természetesen folyton gyarapodik. A legérdekesebb nászajándékot a királytól kapta a boldog altiszt. Az esküvőt megelőzően délelőtt ugyanis kórházunkban járt a kabinetiroda egy tisztje, aki a szokásos szivarajándékot hozta magával a sebesültek számára. A király ugyanis hetenkint több alkalommal is szokott Szivart küldeni a bécsi kórházak sebesültjeinek. A tisztnek persze elújságoltuk, hogy milyen érdekes esküvő lesz nálunk délután. Az illető nagy érdeklőődéssel hallgatta elbeszélésünket, aztán eltávozott. Egy óra múlva a kabinetirodából telefonon közölték kórházunkkal, hogy a tiszt referált őfelségének a készülő esküvőről és a király ajándékot fog küldeni az arad megyei őrmesternek. Kis idő múlva teljes díszben megjelent kórházunkban egy Jess Burg-zsandár s átadott nekünk 500 koronát a király nászajándéka gyanánt. Az esküvő végeztével rengetegen gratuláltak az új házaspárnak. Sok vendég gyűlt össze, sok süteményt hoztak és a kórházbeliek az idegen érdeklődőkkel uzsonnához ültek. Minden katona és minden kedves testvér föl volt virágozva fehér virágokkal. Egyáltalában virágdíszben pompázott a nagyterem. Az uzsonna alatt átadták a fiatal párnak a király nászajándékát és felolvasták a kabinetiroda üdvözlő levelét. — A közös pénzügyminiszter Zágrábban, Zágrábból jelentik: Dr. Korber Ernő közös pénzügyminiszter, aki a bán látogatására ideérkezett, itteni tartózkodása folyamán Bauer Antal dr. titkos tanácsos, érseknél látogatást tett, leadta névjegyét a katonai térparancsnokságnál, Scheuer alábornagynál, Holjac polgármesternél. A miniszter a bán kíséretében megtekintette a város egyes nevezetességeit, a székesegyházat, ennek képtárát, a régvészki múzeumot, a nemzeti színházat, az egyetemi könyvtárat, az országos levéltárat. Skerlecz báró bánnál ezután juncsi volt,a mire sétakocsizás következett a város környékére, főleg a Maximir-parkba és vissza. Este 6 órakor a bánnál diner volt. Este a miniszter a rendes személyvonattalelutazott. — A párisi Moulin Rouge leégett. Genten át az a hír érkezik Párisból, hogy a Moulin Rouge nevű híres mulatóhely leégett. Nevét onnan kapta, hogy bejárata fölött egy vörösre festett szélmalom terpészkedett. Valamikor ez volt Páris mulatni vágyó közönségének az Eldorádója, de már évek óta háttérbe szorult, sőt ,néhány évvel ezelőtt csődbe is jutott, vagyis képletesen szólva már egyszer . ..leégett“. A Montmartre negyed eme "mulatójának volt még egy másik nevezetessége is. Az udvarán ugyanis egy hatalmas elefánt állott, amelyet akkorára építettek, hogy a belsejében éttermet rendeztek be. Ez az ,elefánt azonban, amelynek a 90-es években csudájára jártak, már régen elpusztult. Amikor ugyanis gazdája csődbe jutott, az elkorhadt faelefántot széjjelhordták, ’s Bismarck egyik unokájának eljegyzése. Bismarck Hanna grófnő, az 1904-ben elhunyt Bismarck hercegnek legidősebb leánya, jegyet váltott Bredew Lipóttal, a 6. brandenburgi vértes-ezred kapitányával és századparancsnokával. A menyasszony 1893. november 22-én született Schönhausenben s így huszonkétéves, míg a vőlegény, aki 1907 óta özvegyember, ma már negyvenedik esztendejében van. Bezárták a római egyetemet. A római egyetem rektora, Tonelli tanár, az ismételt diáktüntetések miatt, amelyek gyakran rendzavarásokra vezettek az egyetemen is, az utcán is, az akadémiai szenátussal egyetértőleg azelőadások megszüntetését és az egyetemnek egyelőre való bezárását rendelte el. — Börtönre ítélt orosz hadifogoly. Münchenbe jelentik . Az orosz 19. vadászezred egyik hadifogságban lévő közlegényét, Pollijánt az ügy elbírálására illetékes 3. gyalogdandár haditörvényszéke tíz évi és egyhavi fogságra ítélte azért, mert egy szintén hadifogságban lévő fölebbvalóját tettlegesen támadta meg. A jelentés és vizsgálat adatai szerint Pelujant a vele együtt fogságban élő altiszt feljelentése alapján három napi úriszomra ítélték. A napi munka végeztével Pelujan kérdőre vonta az altisztet, hogy mi címen juttatta neki ezt a büntetést. Az altiszt félrelökte a legényt és azt válaszolta, hogy csak kötelességét teljesítette a följelentéssel. Polujan erre nekitámadt fölebbvalójának és több ízben alaposan fejbe verte, mígnem a közbelépő többi hadifogoly elválasztotta egymástól a verekedő ellenfeleket. Ezért kapta Polujan a súlyos büntetést. — Gyászrovat. Varju János, a kolozsvári piarista gimnázium tanára, 46 éves korában Kolozsváron meghalt. — Kínaiak kivégzése Newyorkban. Február 5-én hajnalban két kínai végezte életét a newyorki Sing-Sing fegyház vilamosszékén. Lee Dock és Eng Hing volt a neve a két copfos gonosztevőnek, akik meggyilkoltak egy rivális kínai banda tagját. Mindkét kivégzett az utolsó percig bízott abban, hogy kegyelmet kap. Mndketten közömbösen viselkedtek a kivégzés előtti estén. A kínaiak mindent megtettek, hogy a két gyilkos kegyelmet kapjon, vagy hogy perüket új bizonyítékok alapján megújítsák. Állítólag két tanút tudtak hozni, kik esküt tettek volna a halni indulók ártatlanságára. De azonban minden hiábavaló volt, mert a hatóságok elhatározták, hogy erélyes példát állítanak fel a titkos kínai társulatoknak, kik nem riadnak vissza a gyilkolástól sem. Mindketten nyugodtan mentek a halálkamrába. William Sashin lelkész ment velük és támogatta őket. Mindketten nyugodtan tűrték, hogy megkötözzék őket, de mielőtt a gombot megnyomták, Eng Hing dadogva jelentette ki, hogy az Egyesült Államoknak nincs joga kínait megölni. A másik pedig hidegvérűen intett búcsút őrének, aki mellette állott. A rendőrség a kivégzés előtti napon nagy készülséggel vonult ki a kínai negyedbe, mert attól féltek, hogy a két szemben álló banda tagjai között véres zavargások fognak kitörni. Egész éjjel rendőrök járkáltak az utcákon, hogy letartóztassanak mindenkit, akinek sötét szándékai lehetnének. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. hétfő, március 1.