Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-05 / 64. szám

Budapest, 1915. péntek, március 5. MAGYARORs.ZAO szabadságban: nagynevű vértanújának volt a leánya,­­aki a pozsonyi evangélikus temetőben pihen. Házasságukból két gyermek származott: Esterházy János gróf (szül. 1804-ben Pozsony­ban) és Esterházy Gyula gróf (szül. 1868. ok­tóber 22-én). Esterházy János gróf már tiz év­vel ezelőtt elhunyt s igy közvetlen hozzátar­tozói közül csak Esterházy Gyula gróf élte túl kiváló édesanyját, utolsó napjaiban azon­ban nem lehetett mellette, mert katonai szol­gálatra vonult be. özvegy Esterházy Istvánná grófné estig még jól érezte magát. Mint ren­desen­, k­ikocsizott, csak az esti órákban lett rosszul Mihály­ utcai lakásában. Fél 9 órakor inasa orvosért sietett, de mire leért a kapuba, visszahívták: a grófné már örökre lehunyta szemeit. — A 37—42 éves népfelkelők sorozása. A 37—42 éves B) osztályú népfelkelők bemutató szemléjére vonatkozó hirdetmény szövegét —, melyet Budapesten plakátok útján ma hoztak a közönség tudomására — már ismertettük előző számunkban. A hivatalos lap mai szá­ma pedig a honvédelmi miniszter rendeletét közli, mely a községi elöljáróságok és városi hatóságok teendőit körvonalazza. A rendelet lényegében azonos a székesfőváros tanácsa által kibocsátott rendelettel. A népfelkelési be­mutató szemlék tehát április hó 6-tól május hó 1-i­g terjedő időben a sorozójárások szék­helyein, az utóbemutató szemlék pedig a hon­­védidegészítő parancsnokságnál, annak szék­helyén május hó 6-án és 7-én­ fognak megtar­tatni. A népfelkelési bemutató szemléken nép­felkelési fegyveres szolgálatra alkalmasaknak talált népfelkelésre kötelezetteknek népfelkelési tényleges szolgálatra való bevonulása később fog közhírré tétetni. A rendelet végül a foghá­zakban és fegyintézetekben letartóztatott nép­felkelésre kötelezettek előállításáról is intézke­dik, a­ Szuronyroham a hóban. A Kolozsváron ápolt sebesült német katonák közt van a berlini gárdaezred önkéntese Malméne, aki a polgári­­életben joghallgató és most Kolozs­váron, a sebesülteket szórakoztató házi hang­versenyeken azzal rejtette bámulatba a kö­zönséget, hogy Zongorán kizárólag magyar szerzeményeket, Liszt-rapszódiákat, magyar ábrándokat és népdalokat játszik kifogásta­lan magyaros stílusban. Háborús élményeiből pl következő érdekes részleteket mondta el: ■ í­r—: A­­háború kitörésekor Berlinben jelent­keztem önként katonai szolgálatra. A ber­lini gárdaezredh­ez osztottak be és mint «kriegisfreiwilliger » először a nyugati harc­térre kerültem. A tűzkeresztségem után Ke­ let-Poroszországba vittek és Hindenburg had­seregében harcolva,­­Varsóig eljutottam. Orosz- Lengyelországból hoztak bennünket a Kár­pátok közé. Mondhatom, ezen az ördöngös terepen éltem át legszebb háborús élménye­met Két héten keresztül feküdtünk egyfoly­tában egy havas lövészárokban. Jóformán minden nap esett a hó. Végre a második hé­ten tüzelésünkkel annyira meggyengítettük ellenségünket, hogy rohamra indulhattunk. Soha ilyen szuronyrohamot nem küzdtem át A nagy­ hóban csak egymás mögött egyenként haladhattunk elő­re. E ponton százötvenen in­dultunk rohamra s mire az ellenség fedezé­keit elértük, hatvan­an elestek közülünk. Mi, akik megmaradtunk, telj­esitettük feladatun­kat. Az oroszokat kivetettük fedezékeikből. Lövészárkaikat elfoglaltuk. — Rónai Horváth Jenő halála. A magyar történelmi kutatás kiváló munkája, a magyar honvédség egyik büszkesége, rónai H­o­r­v­á­t­hx Jenő altábornagy tegnap reggel meghalt Buda­pesten hatvanhárom éves korában. A jeles ka­tona mint hadtörténetíró, olyan nagy érdeme­ket szerzett, hogy a Magyar tudományos Aka­démia is tagjai közé avatta. Elnöke volt e tu­dományos intézet hadtörténelmi bizottságának s egyik kiváló érdeme volt az is, hogy Had­­­történelmi Közlemények címmel meg­alapította a magyar hadtörténelmi kutatás első magyar tudományos orgánumait. Az Akadémia azzal is kitüntette később, hogy tiszteleti taggá választotta. Halála úgy katonai, mint tudo­mányos körökben igen nagy részvétet keltett. Temetése holnap, pénteken délután 3 órakor lesz a kerepesi­ úti temető halottasházából. Rónai Horváth Jenő 1852-ben született Dré-­­­gelypalánkon. A Lud­nvika Akadémia tisztképző ■ tanfolyamának elvégzése után a cs. és kir. hadi-­ iskolába jutott, ahol vezérkari tisztté minősítették.­­ Majd a honvédelmi minisztérium kiképzési ügyei­­­­nek referense lett, később a Ludnvika Akadémia­­ tanárává­ tették­ meg. Számos kiváló katonai,szak-­­ munkája révén megbecsült írói hírnévre tett szert, s Száffia* kzserre­ nagyo­bb katonai és hadtörténelmi­­ dolgozaton kívül több tankönyvet is írt a Ludo­­vika Akadémia számára. 1886-ban meghívták a­­Magyar­­ Tudományos Akadémia hadtudományi osztályába s ekkor adta ki az első m­agyar ..Ka­tonai évkönyvnél, mega­lapította a „Hadtörténelmi Közlemények­ ciím­­ folyóiratot és kiadta a bizott­­ság megbízásából gróf Zrínyi Miklós, a külső és hadvezér tnultulományi munkáit. Az Akadémia 1888-ban­ levelező tagjává választotta meg. Megin­dította a­­Magyar­­­­adtörténelmi Könyvtár*'­eim­i könyvsorozatot és m­egírta „Magyar lradikrózsika'' című munkáját, amely a magyar nemzet ezeréves küzdelmeinek katonai története. Nevezetes mun­kája meg ..Az alkalmazott harcászat kézikönyve" is. Néhány évvel ezelőtt tábornokká, majd később a­ltábornagggyá nevezte ki a király. 1012-ben sa­ját kérelmére nyugdíjazták, de a háború­­kitörése­kor reaktiváltatta magát és több diadalmas ütkö­zetben vett részt. Így az uzsoki szorosban lefolyt győzelmes harcainkban lelkes parancsnoki tevé­kenységet fejtett ki. É Érdemekben gazdag katonai pályájának elismerése fejében közvetlenül halála előtt a király a már előbb ajándékozott Lipót-rend lovagi keresztjéhez a had­iékitményt adományozta. — Találkozás Aage Madehinggal. Meiszner Ernő dr. soproni ügyvéd, aki főhadnagy egy tüzérezredben, a kárpáti harctérről hivatalos megbízásban Sátoraljaújhelyen átutazóban ta­n hírneves d­án lálkozott Aage Madelunggal, íróval. A találkozást a főhadnagy így írja le egy soproni barátjához írt levelében: Aage Madelung, a világhírű dán író, becsületes külföldi, aki barátja ennek a mi szegény nemzetünknek s aki egyúttal a „Ber­liner Tagblatt“ nagynevű haditudósítója. Ért­hető kíváncsisággal ültem a vacsoránál s vár­tam, mikor jelenti a portás, hogy megjött Ma­delung. Éppen rágyújtok vacsora utáni sziva­romra, mikor megmutatnak egy magas, kar­csú, szőke hajú, dús szemöldökű, piros arcú, kedves megjelenésű fiatal embert (a korása csak az enyémével egyező, ritka sűrűségű ha­járól következtetek), hogy ez Aage Madelung. Rögtön az asztalánál termek, bemutatkozom. Rendkívül kedves ember, kivel csakhamar élénk beszélgetésbe merültünk; ő is, én is elmond­tuk tapasztalatainkat, élményeinket és tán egy-egy harctéri történet megírásához is szol­gáltam neki egynéhány apró adatot. Közben ő megvacsorrázott s utána Dokus alispánhoz ment egy kis öt puttonyos aszúra, olyanra, amilyent ritka helyen lehet kapni, mint Zem­­plén megye alispánjánál. Tiz órára aztán talál­kát adott a kávéházba, ahol pontosan meg is jelent s ahol már vár­ták újhelyi barátai: Szé­kely Albert dr. ügyvéd, Bajom árvaszéki elnök s egy kedves öreg úr, a régiek közül, kinek ne­vét nem sikerült megjegyeznem, de aki a Vö­röskereszt itteni megbízottja és jó mulató ma­gyar úr. Ezeknek már Madelung ajánlott en­gem, természetes, hogy örömmel fogadtak és bevezetésül — fekete után — már szürcsöltük a négy puttonyos nektárt, melyet mifelénk sem kapni s amely bizonyára felveszi a versenyt az Olympus isteneinek italával. Aage Madelung­­nak azonban ez már nem ízlett, ő az öt putto­nyos aszúhoz szokott s valóban át is tértünk erre az ital­fejedelemre, mely mellett a szegény franciák Mumja, Veuve Cliquotja s egyéb hires pezsgője a sarokba búj­hatik szégyenlet­ében. A bor mellett hamar megszólal a cigány : a fekete legény csakhamar ott termett s egyre-másra húzta azokat az édes-bús szomorú, majd tü­zesen pattogó nótákat, melyek hol könnyeket csalnak a szembe, hol viharos jókedv húrjait feszitik a szívben, amelyek eszébe­ juttatják az embernek mindazokat, akiket szeret, az asszo­nyát, a hazáját, az otthonát, a nemzet szen­vedését, kuruc küzdelmeit, a múlt keservét, a jövő reményét . . . Az árvaszéki elnök a maga férfias gyönyörű hangján kísérte a szólókat, melyek Aage Madelung lelkében is visszhangra találtak ; láttuk rajta, h­ogy megérti a mi mé­­labús, fájdalmas dalainkat, melyekben sok van az észak népeinek korongos hangulatából. És ezek után kiki természetesnek találja, hogy Aage Madelung szeret bennünket: szavaiból­­ megértette, hogy megismerte hibáinkat, hogy­­ megszerette nótáinkat, meg a borunkat. — Gyászrovat. Limenszky Sándor, Igló város nyug­­tiszti főorvosa, az arany érdemkereszt tulajdonosa, 79 éves korában Dombóváron meg­halt. — Hősi halál. Gyócs Kálmán, az 1. hon­véd-gyalogezred zászlósa, az Angol-Osztrák Bank tisztviselője, szép reményekre jogosító életének 2-1-ik évében, október 16-án, az északi hat­ctéren, Nowe-Myastonál hősi halált halt. K­i­r­á­l­y Imre tizedes, a 3-ik népfelkelő ezredben, a déli harcokat átküzdve, a raj­ai c­sapatkórházban az új év­­első­­napján. 4­2 éves korában meghalt s baj­társai ott, az idegen földek­ helyeztek örök nyugalomra. — Mitláb a nyomorék katonának. A h­arc­téren volt megsebesült s a kórházban tőből vág­ták le a lábát egy intelligens fiatal katonának. Nagynehezen elvánszorgott hozzánk a szer­­­keszt­őségbe, azért, h­ogy a „Magyarország!* kö­nyörületes olvasóit mi kérjük meg, segítsenek tájni. Olyan műlábat akar szerezni magának, amely térdben­ is hajlítható, hogy valamikép­pen folytathassa mesterségét, ha kikerült a kórházból. Mi szívesen eljuttatjuk kérését a *­Magyarország“ olvasó­közönségéhez s kész­séggel fogadjuk el a beérkező adományokat s átadjuk majd annak a szegény katonának, aki­nek talán egy egész életre való kenyeret jelent — a műláb. Máedig a következő adományokat kaptuk : Weisz Mihály 1 K, B. B. 8 K, Erdélyi 0 K, J. H 5 K. A. A. 2 K, Szabó Lajos 5 K, Rosenstein Mic 10 K, i. 1. 2 K, Szinay G. 2 K. Az István-uti fő­gimnázium I/c. osztályának növendékei Altay Gábor gyűjtése 23 K 50 I, összesen 59 K 50 fillér Az István-uti gimnázium gyűjtésének Altay Gábor ivén a következők adakoztak : Dapsy László 5 K Horváth Gyula 1­0, Kb. 40 f, Pántor Márton 40 J Szende László 20 f, Hollós Sándor Gábor 16 * Lőrincz Mihály 20 f, Kocsis Péter 20 f, Altay Gá­bor 4 K 20 f, A­httenbarth Zoltán 20 f, Wasser Mi­hály 10 f, Szendelz Márton 20 f, Karczag György 10 f, Techert Gyula 26 f, Binder Sándor 20 ^Hor­váth Péter 14 f, Faragó Sándor 20 f, Bleyer Pá 40 f, Deutsch András 20 f, Benesch Lajos 10 f N. N. 8 f, N. N. 1 K, N. N. 20 f, N. N. 20 f, N. N 20 f, Székely Gyula 20 f, Vezekényi Viktor 10 f Both Pál 20 f, Szentjóbi Márton 50 f, Szentjóbi Mi­­hály 50 f, Schwarz Gyula 10, Viner Imre 40 f, Vé­nusz László 20 f, Bernovics Árpád 10 f, Lőrinc­ Mihály 50 f, Bakos Endre 20 f, Pántor Márton 20 f Szalay Gyula 30 f, Benedek István 20 f, X. Y. 20 f Kominek Gyula 30 f, Facsinay Béla 10 f,­­Varga Sándor 30 f, Surján László 40 f, Kocsis Péter 10 f Lichtenthal László 30 f, Karczag György 14 f N. N.­­ K, X. I Y. 36 f, összesen 23 korona 50 fillér . A soproni háziezred hősiessége. Sopron­ból írják: Jenisch János, a soproni 76-os gya­logezred ezredese egy magasabb katonai pa­rancsnokságra történt meghívása folytán­­az ezred nagyszerű magatartását és kiváló fegy­vertényeit dicsőítő levélben vett búcsút ez­­re­détől és Sopron városától. A Sopron sz. kir. város polgármesteréhez, Töpler Kálmán dr - hoz intézett levél­­a következőképp hangzik: «Az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy négy hónapon át a szép 76-os ezred kötelékébe tallózhattam. Ez idő alatt meg­tanultam tisztelni és becsülni az ebben az ezredben uralkodó nagyszerű szellemet. Aminő kiváló hőstetteket vitt véghez az ez­red mindazon ütközetekben, amelyeket­­a há­ború kezdetétől megérkezésemig vívott, éppen úgy verekedett az én vezetésem alatt is. A szulocsovai nehéz, de győzedelmes napokon, amikor az ezred nagyszerű teljesítményt nyú­j­tott, a legénység a rossz időjárás és egyéb nehézségek ellenére sem veszített semmit elánjából. A Nida melletti nehéz küzdelmek újólag megpecsételték az ezred jó hírnevét, kiérdemelve ezzel legmagasabb fölebbvalói­­nak korlátlan dicséretét és bőséges elisme­rését. Nehéz szívvel válok meg ezért e fel­séges csapattestől és ez alkalomból meleg köszönetet mondok a legnemesebb szellem­től áthatott tisztikarnak odaadó támogatásáért és a nekem ajándékozott bizalomért; s az egész legénységnek pedig megköszönöm az összes csatanapokon tanúsított ragaszkodását, áldozatkészségét és vitéz magatartását. Azzal az őszinte kívánsággal, hogy az ezrednek a jövőben is megadassák újabb babérleveleket fűznie dicsőséges harci koszorú­jához, minden 76-os felé kiáltom az oti volt ezredévi, a 73-as ezred zászlóindulójának mottóját: És ha a világ telve volna ördögökkel, mi téged (a zászlót) dicsőségre és becsületre vezetünk! Jenisch­ s. k. ezredet.». — Adomány a vak katonáknak. Egy bács­megyei földbirtokos ma Lovászy Márton dr. főszerkesztőnk címén ezer koronát küldött a .,Magyarország“ szerkesztőségébe « háborúban szemük világát vesztett dicső katonáink ré­szére. Az adományhoz a földbirtokos és fele­sége 250—250 koronával, gyermekei pedig meg­takarított pénzükből 100—100 komával járul­tak hozzá. Az adományt kiadóhivatalunk el­juttatta a Megvakult Katonák Országos Bizott­ságához. A Pódi karrierje,­­Steinhardt Géza pompás film­ alakításával teljesen megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak, amiről az Omnia állandóan tett házai tanúskodnak. A közönség szűnni nem akaró tetszés nyilvánlásával honorálja Steinhardt kitűnő játékát és magát a bohózatot is, melynek szöve­vényes cselekményében, a szemnek is jól esik a gyönyörűen sikerült siófoki részlet, melyben a siófoki nyaralók egész tömege­ látja magát a fil­men, mint Steinhardt legsikerültebb jelenetének statisztája. 9

Next