Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-05 / 64. szám
Budapest, 1915. péntek, március 5. MAGYARORs.ZAO szabadságban: nagynevű vértanújának volt a leánya,aki a pozsonyi evangélikus temetőben pihen. Házasságukból két gyermek származott: Esterházy János gróf (szül. 1804-ben Pozsonyban) és Esterházy Gyula gróf (szül. 1868. október 22-én). Esterházy János gróf már tiz évvel ezelőtt elhunyt s igy közvetlen hozzátartozói közül csak Esterházy Gyula gróf élte túl kiváló édesanyját, utolsó napjaiban azonban nem lehetett mellette, mert katonai szolgálatra vonult be. özvegy Esterházy Istvánná grófné estig még jól érezte magát. Mint rendesen, kikocsizott, csak az esti órákban lett rosszul Mihály utcai lakásában. Fél 9 órakor inasa orvosért sietett, de mire leért a kapuba, visszahívták: a grófné már örökre lehunyta szemeit. — A 37—42 éves népfelkelők sorozása. A 37—42 éves B) osztályú népfelkelők bemutató szemléjére vonatkozó hirdetmény szövegét —, melyet Budapesten plakátok útján ma hoztak a közönség tudomására — már ismertettük előző számunkban. A hivatalos lap mai száma pedig a honvédelmi miniszter rendeletét közli, mely a községi elöljáróságok és városi hatóságok teendőit körvonalazza. A rendelet lényegében azonos a székesfőváros tanácsa által kibocsátott rendelettel. A népfelkelési bemutató szemlék tehát április hó 6-tól május hó 1-ig terjedő időben a sorozójárások székhelyein, az utóbemutató szemlék pedig a honvédidegészítő parancsnokságnál, annak székhelyén május hó 6-án és 7-én fognak megtartatni. A népfelkelési bemutató szemléken népfelkelési fegyveres szolgálatra alkalmasaknak talált népfelkelésre kötelezetteknek népfelkelési tényleges szolgálatra való bevonulása később fog közhírré tétetni. A rendelet végül a fogházakban és fegyintézetekben letartóztatott népfelkelésre kötelezettek előállításáról is intézkedik, a Szuronyroham a hóban. A Kolozsváron ápolt sebesült német katonák közt van a berlini gárdaezred önkéntese Malméne, aki a polgáriéletben joghallgató és most Kolozsváron, a sebesülteket szórakoztató házi hangversenyeken azzal rejtette bámulatba a közönséget, hogy Zongorán kizárólag magyar szerzeményeket, Liszt-rapszódiákat, magyar ábrándokat és népdalokat játszik kifogástalan magyaros stílusban. Háborús élményeiből pl következő érdekes részleteket mondta el: ■ ír—: Aháború kitörésekor Berlinben jelentkeztem önként katonai szolgálatra. A berlini gárdaezredhez osztottak be és mint «kriegisfreiwilliger » először a nyugati harctérre kerültem. A tűzkeresztségem után Ke let-Poroszországba vittek és Hindenburg hadseregében harcolva,Varsóig eljutottam. Orosz- Lengyelországból hoztak bennünket a Kárpátok közé. Mondhatom, ezen az ördöngös terepen éltem át legszebb háborús élményemet Két héten keresztül feküdtünk egyfolytában egy havas lövészárokban. Jóformán minden nap esett a hó. Végre a második héten tüzelésünkkel annyira meggyengítettük ellenségünket, hogy rohamra indulhattunk. Soha ilyen szuronyrohamot nem küzdtem át A nagy hóban csak egymás mögött egyenként haladhattunk előre. E ponton százötvenen indultunk rohamra s mire az ellenség fedezékeit elértük, hatvanan elestek közülünk. Mi, akik megmaradtunk, teljesitettük feladatunkat. Az oroszokat kivetettük fedezékeikből. Lövészárkaikat elfoglaltuk. — Rónai Horváth Jenő halála. A magyar történelmi kutatás kiváló munkája, a magyar honvédség egyik büszkesége, rónai Horváthx Jenő altábornagy tegnap reggel meghalt Budapesten hatvanhárom éves korában. A jeles katona mint hadtörténetíró, olyan nagy érdemeket szerzett, hogy a Magyar tudományos Akadémia is tagjai közé avatta. Elnöke volt e tudományos intézet hadtörténelmi bizottságának s egyik kiváló érdeme volt az is, hogy Hadtörténelmi Közlemények címmel megalapította a magyar hadtörténelmi kutatás első magyar tudományos orgánumait. Az Akadémia azzal is kitüntette később, hogy tiszteleti taggá választotta. Halála úgy katonai, mint tudományos körökben igen nagy részvétet keltett. Temetése holnap, pénteken délután 3 órakor lesz a kerepesi úti temető halottasházából. Rónai Horváth Jenő 1852-ben született Dré-gelypalánkon. A Ludnvika Akadémia tisztképző ■ tanfolyamának elvégzése után a cs. és kir. hadi- iskolába jutott, ahol vezérkari tisztté minősítették. Majd a honvédelmi minisztérium kiképzési ügyeinek referense lett, később a Ludnvika Akadémia tanárává tették meg. Számos kiváló katonai,szak- munkája révén megbecsült írói hírnévre tett szert, s Száffia* kzserre nagyobb katonai és hadtörténelmi dolgozaton kívül több tankönyvet is írt a Ludovika Akadémia számára. 1886-ban meghívták aMagyar Tudományos Akadémia hadtudományi osztályába s ekkor adta ki az első magyar ..Katonai évkönyvnél, megalapította a „Hadtörténelmi Közlemények ciím folyóiratot és kiadta a bizottság megbízásából gróf Zrínyi Miklós, a külső és hadvezér tnultulományi munkáit. Az Akadémia 1888-ban levelező tagjává választotta meg. Megindította aMagyaradtörténelmi Könyvtár*'eimi könyvsorozatot és megírta „Magyar lradikrózsika'' című munkáját, amely a magyar nemzet ezeréves küzdelmeinek katonai története. Nevezetes munkája meg ..Az alkalmazott harcászat kézikönyve" is. Néhány évvel ezelőtt tábornokká, majd később altábornagggyá nevezte ki a király. 1012-ben saját kérelmére nyugdíjazták, de a háborúkitörésekor reaktiváltatta magát és több diadalmas ütközetben vett részt. Így az uzsoki szorosban lefolyt győzelmes harcainkban lelkes parancsnoki tevékenységet fejtett ki. É Érdemekben gazdag katonai pályájának elismerése fejében közvetlenül halála előtt a király a már előbb ajándékozott Lipót-rend lovagi keresztjéhez a hadiékitményt adományozta. — Találkozás Aage Madehinggal. Meiszner Ernő dr. soproni ügyvéd, aki főhadnagy egy tüzérezredben, a kárpáti harctérről hivatalos megbízásban Sátoraljaújhelyen átutazóban tan hírneves dán lálkozott Aage Madelunggal, íróval. A találkozást a főhadnagy így írja le egy soproni barátjához írt levelében: Aage Madelung, a világhírű dán író, becsületes külföldi, aki barátja ennek a mi szegény nemzetünknek s aki egyúttal a „Berliner Tagblatt“ nagynevű haditudósítója. Érthető kíváncsisággal ültem a vacsoránál s vártam, mikor jelenti a portás, hogy megjött Madelung. Éppen rágyújtok vacsora utáni szivaromra, mikor megmutatnak egy magas, karcsú, szőke hajú, dús szemöldökű, piros arcú, kedves megjelenésű fiatal embert (a korása csak az enyémével egyező, ritka sűrűségű hajáról következtetek), hogy ez Aage Madelung. Rögtön az asztalánál termek, bemutatkozom. Rendkívül kedves ember, kivel csakhamar élénk beszélgetésbe merültünk; ő is, én is elmondtuk tapasztalatainkat, élményeinket és tán egy-egy harctéri történet megírásához is szolgáltam neki egynéhány apró adatot. Közben ő megvacsorrázott s utána Dokus alispánhoz ment egy kis öt puttonyos aszúra, olyanra, amilyent ritka helyen lehet kapni, mint Zemplén megye alispánjánál. Tiz órára aztán találkát adott a kávéházba, ahol pontosan meg is jelent s ahol már várták újhelyi barátai: Székely Albert dr. ügyvéd, Bajom árvaszéki elnök s egy kedves öreg úr, a régiek közül, kinek nevét nem sikerült megjegyeznem, de aki a Vöröskereszt itteni megbízottja és jó mulató magyar úr. Ezeknek már Madelung ajánlott engem, természetes, hogy örömmel fogadtak és bevezetésül — fekete után — már szürcsöltük a négy puttonyos nektárt, melyet mifelénk sem kapni s amely bizonyára felveszi a versenyt az Olympus isteneinek italával. Aage Madelungnak azonban ez már nem ízlett, ő az öt puttonyos aszúhoz szokott s valóban át is tértünk erre az italfejedelemre, mely mellett a szegény franciák Mumja, Veuve Cliquotja s egyéb hires pezsgője a sarokba bújhatik szégyenletében. A bor mellett hamar megszólal a cigány : a fekete legény csakhamar ott termett s egyre-másra húzta azokat az édes-bús szomorú, majd tüzesen pattogó nótákat, melyek hol könnyeket csalnak a szembe, hol viharos jókedv húrjait feszitik a szívben, amelyek eszébe juttatják az embernek mindazokat, akiket szeret, az asszonyát, a hazáját, az otthonát, a nemzet szenvedését, kuruc küzdelmeit, a múlt keservét, a jövő reményét . . . Az árvaszéki elnök a maga férfias gyönyörű hangján kísérte a szólókat, melyek Aage Madelung lelkében is visszhangra találtak ; láttuk rajta, hogy megérti a mi mélabús, fájdalmas dalainkat, melyekben sok van az észak népeinek korongos hangulatából. És ezek után kiki természetesnek találja, hogy Aage Madelung szeret bennünket: szavaiból megértette, hogy megismerte hibáinkat, hogy megszerette nótáinkat, meg a borunkat. — Gyászrovat. Limenszky Sándor, Igló város nyugtiszti főorvosa, az arany érdemkereszt tulajdonosa, 79 éves korában Dombóváron meghalt. — Hősi halál. Gyócs Kálmán, az 1. honvéd-gyalogezred zászlósa, az Angol-Osztrák Bank tisztviselője, szép reményekre jogosító életének 2-1-ik évében, október 16-án, az északi hatctéren, Nowe-Myastonál hősi halált halt. Király Imre tizedes, a 3-ik népfelkelő ezredben, a déli harcokat átküzdve, a rajai csapatkórházban az új évelsőnapján. 42 éves korában meghalt s bajtársai ott, az idegen földek helyeztek örök nyugalomra. — Mitláb a nyomorék katonának. A harctéren volt megsebesült s a kórházban tőből vágták le a lábát egy intelligens fiatal katonának. Nagynehezen elvánszorgott hozzánk a szerkesztőségbe, azért, hogy a „Magyarország!* könyörületes olvasóit mi kérjük meg, segítsenek tájni. Olyan műlábat akar szerezni magának, amely térdben is hajlítható, hogy valamiképpen folytathassa mesterségét, ha kikerült a kórházból. Mi szívesen eljuttatjuk kérését a *Magyarország“ olvasóközönségéhez s készséggel fogadjuk el a beérkező adományokat s átadjuk majd annak a szegény katonának, akinek talán egy egész életre való kenyeret jelent — a műláb. Máedig a következő adományokat kaptuk : Weisz Mihály 1 K, B. B. 8 K, Erdélyi 0 K, J. H 5 K. A. A. 2 K, Szabó Lajos 5 K, Rosenstein Mic 10 K, i. 1. 2 K, Szinay G. 2 K. Az István-uti főgimnázium I/c. osztályának növendékei Altay Gábor gyűjtése 23 K 50 I, összesen 59 K 50 fillér Az István-uti gimnázium gyűjtésének Altay Gábor ivén a következők adakoztak : Dapsy László 5 K Horváth Gyula 10, Kb. 40 f, Pántor Márton 40 J Szende László 20 f, Hollós Sándor Gábor 16 * Lőrincz Mihály 20 f, Kocsis Péter 20 f, Altay Gábor 4 K 20 f, Ahttenbarth Zoltán 20 f, Wasser Mihály 10 f, Szendelz Márton 20 f, Karczag György 10 f, Techert Gyula 26 f, Binder Sándor 20 ^Horváth Péter 14 f, Faragó Sándor 20 f, Bleyer Pá 40 f, Deutsch András 20 f, Benesch Lajos 10 f N. N. 8 f, N. N. 1 K, N. N. 20 f, N. N. 20 f, N. N 20 f, Székely Gyula 20 f, Vezekényi Viktor 10 f Both Pál 20 f, Szentjóbi Márton 50 f, Szentjóbi Mihály 50 f, Schwarz Gyula 10, Viner Imre 40 f, Vénusz László 20 f, Bernovics Árpád 10 f, Lőrinc Mihály 50 f, Bakos Endre 20 f, Pántor Márton 20 f Szalay Gyula 30 f, Benedek István 20 f, X. Y. 20 f Kominek Gyula 30 f, Facsinay Béla 10 f,Varga Sándor 30 f, Surján László 40 f, Kocsis Péter 10 f Lichtenthal László 30 f, Karczag György 14 f N. N. K, X. I Y. 36 f, összesen 23 korona 50 fillér . A soproni háziezred hősiessége. Sopronból írják: Jenisch János, a soproni 76-os gyalogezred ezredese egy magasabb katonai parancsnokságra történt meghívása folytánaz ezred nagyszerű magatartását és kiváló fegyvertényeit dicsőítő levélben vett búcsút ezredétől és Sopron városától. A Sopron sz. kir. város polgármesteréhez, Töpler Kálmán dr - hoz intézett levéla következőképp hangzik: «Az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy négy hónapon át a szép 76-os ezred kötelékébe tallózhattam. Ez idő alatt megtanultam tisztelni és becsülni az ebben az ezredben uralkodó nagyszerű szellemet. Aminő kiváló hőstetteket vitt véghez az ezred mindazon ütközetekben, amelyeketa háború kezdetétől megérkezésemig vívott, éppen úgy verekedett az én vezetésem alatt is. A szulocsovai nehéz, de győzedelmes napokon, amikor az ezred nagyszerű teljesítményt nyújtott, a legénység a rossz időjárás és egyéb nehézségek ellenére sem veszített semmit elánjából. A Nida melletti nehéz küzdelmek újólag megpecsételték az ezred jó hírnevét, kiérdemelve ezzel legmagasabb fölebbvalóinak korlátlan dicséretét és bőséges elismerését. Nehéz szívvel válok meg ezért e felséges csapattestől és ez alkalomból meleg köszönetet mondok a legnemesebb szellemtől áthatott tisztikarnak odaadó támogatásáért és a nekem ajándékozott bizalomért; s az egész legénységnek pedig megköszönöm az összes csatanapokon tanúsított ragaszkodását, áldozatkészségét és vitéz magatartását. Azzal az őszinte kívánsággal, hogy az ezrednek a jövőben is megadassák újabb babérleveleket fűznie dicsőséges harci koszorújához, minden 76-os felé kiáltom az oti volt ezredévi, a 73-as ezred zászlóindulójának mottóját: És ha a világ telve volna ördögökkel, mi téged (a zászlót) dicsőségre és becsületre vezetünk! Jenisch s. k. ezredet.». — Adomány a vak katonáknak. Egy bácsmegyei földbirtokos ma Lovászy Márton dr. főszerkesztőnk címén ezer koronát küldött a .,Magyarország“ szerkesztőségébe « háborúban szemük világát vesztett dicső katonáink részére. Az adományhoz a földbirtokos és felesége 250—250 koronával, gyermekei pedig megtakarított pénzükből 100—100 komával járultak hozzá. Az adományt kiadóhivatalunk eljuttatta a Megvakult Katonák Országos Bizottságához. A Pódi karrierje,Steinhardt Géza pompás film alakításával teljesen megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak, amiről az Omnia állandóan tett házai tanúskodnak. A közönség szűnni nem akaró tetszés nyilvánlásával honorálja Steinhardt kitűnő játékát és magát a bohózatot is, melynek szövevényes cselekményében, a szemnek is jól esik a gyönyörűen sikerült siófoki részlet, melyben a siófoki nyaralók egész tömege látja magát a filmen, mint Steinhardt legsikerültebb jelenetének statisztája. 9