Magyarország, 1915. augusztus (22. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-01 / 212. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. vasárnap, augusztus 11 Az orosz harctérről­­ Lublint elfoglaltuk Hivatalos jelentés: kiadták július 30-án este 8 órakor, érkezett éjfél után 1 óra 30 perckor. Lovasságunk ma kevéssel dél után bevonult Lublinba. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Höfer altábornagy jelentése Hivatalos jelentés: kiadták július 30-án­­délben, érkezett este 8 óra 25 perckor. A szövetségesek tegnap a Visztula és a Bug között több napos szünet után az egész arcvonalon újra támadásba fogtak. A Wieprztől nyugatra Chmiel vidékéig az ellenség arcvonalát több, mint huszonöt kilo­méter szélességben áttörtük. A tizenhetedik osztrák és magyar hadtest Chmieltől északra ötszörös roham után megszállotta az orosz ál­lásokat. Német csapatok este a Pinszkij Bisz­­kupice-vonalat és attól keletre a vasutat meg­vívták. Koválénál, Belzycénél, Krasznoszlav­­tól és Voj­szla­vicétől északkeletre a szövetséges seregek szintén benyomultak az ellenség vona­laiba. Ma reggel az oroszok az egész fronton megkezdték a visszavonulást, miközben min­den lakótelepet elpusztítottak és még a gabo­nát is felégetik a mezőn. Az ellenséget üldöz­zük.. . " : Ivangorodtól északnyugatra, a Radomka­­torkolat mindkét oldalán súlyos harcokban július 28-án több helyen kierőszakolták az át­kelést a Visztulán. Német és osztrák és ma­gyar utászoknak alkalmuk nyílt arra, hogy igen nehéz viszonyok között kiváló rátermett­ségüknek és áldozatkész kötelességérzetüknek újból tanúságát adják. A felső Búgnál a sokali hídfő védelmezői délkeleti arcvonalukat túlnyomó erők táma­dásai elől néhány száz méternyire visszavon­ták és ott az ellenség újabb támadásait vis­­­szaverték. Kelet-Galíciában a helyzet egyébként vál­­tozatlan. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Varsó kiürítése — Angol lapok az oroszok helyzetéről — Amsterdam, július 31. (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) Londonból jelentik: A Times írja: Varsóból igen kedvezőtlen híreket közölnek, ezek szerint a németek átkeltek a Nareven Azt hiszik, hogy Varsóért nem is lesz küzdelem, hanem az erődítményeket légbe röpítik. A főpostahivatalt elköltöztették a vá­rosból. H. S. Amsterdam, július 31. (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) Londonból jelentik: Pétervári lap­­tudósítók szerint Oroszország döntő esemé­nyek előestéjén áll. A Morning Post szerint a szövetségesek hozzájárultak az oroszok haditervéhez, miután Varsónak és a Visztula­­vonalnak kiürítése útján lehetővé válik a németek föltartózta­tása. " A Daily Mail úgy vélekedik, hogy Varsó további tartása esztelenség volna. Orosz tisztek körében az a fölfogás, hogy Oroszországnak addig kell manővíí­­roznia hadseregével, míg elegendő tüzérség és lőszer fog rendelkezésére állani. A Times katonai szakértője­­ a központi hatalmak stra­tégiáját csodálatosnak és mesterinek, nevezi. Varszó kiürítésé ~ irjá­n— borzasztó morális veszteséget jelentene. A Times reménytelen­nek tartja a helyzetét, minthogy nincs kilá­tás hamarosan munícióra. If. S. Az orosz seregek körülzárása London, július 31. A Times katonai munkatársa az Oroszor­szág elleni német haditervet a hadi stratégia kiváló remekművének mondja. A körülzárási terv az oroszoknak Mukdennél a japánok által történt körülzárása mintájára készült. Ha a Myementől északra a döntés­ felé közeledő sere­get nem verik erőteljesen és gyorsan vissza, akkor Vilnába menetel és ott igyekszik az oro­szok visszavonulási útját elállni. Ez a legvesze­delmesebb manőver, amelyet a háború eleje óta Oroszország ellen foganatba vettek. Oroszország a döntés előestéjén London, július 31. Londoni lapok pétervári levelezői meg­erősítik, hogy Oroszország a döntés előestéjén van, ha ugyan máig nem történt meg a dön­tés. Mindnyájan azon a nézeten vannak, hogy Varsó eleste közvetlenül fenyegeti az égő falvak tozatot. Tegnap ott lángjai bevilágították az égből­. A német hivatalos jelentés Berlin, július 3.1. A nagy főhadiszállásról jelentik július 30-án­ .Woyrsch vezérezredes hadseregének csapatai július 2-án kora reggel a Pilica tor­kolata és Kozjenice között több helyen ki­­kényszerítetté­­ az átkelést a V­isztulán. A keleti parton áll a harc. Eddig 800 foglyot ejtettünk és öt géppuskát zsákmányoltunk. Mackensen tábornagy szövetséges hadsere­gei tegnap újra megkezdték az offenzívát. A Wieprztől nyugatra német csapatok áttörték az oroszok állását. Estére elérték a Pinsk­i— Biskupice-vonalat és attól keletre a vasutat. Sok ezer fogoly és három ágyú jutott ke­zünkre. Osztrák és magyar és német csapa­tok a Visztulától keletre fekvő területig tör­tek előre. Porosz gárdacsapatok Krupe (Krasznoszlavtól északkeletre), más német ►csapatok pedig Vojslavice vidékén nyomul­tál­ előre. Mindezek a sikerek megingatták az orosz frontot a Bug és a Visztula között. Ma reggel az oroszok az egész vonalon el­hagyták az állásaikat s csupán Grubieszovtól északra állanak meg. (Ismétlés előző szá­munkból. A szerk.)* Az orosz harctér többi részéről azt je­lentik a nagy főhadiszállásról,, hogy a hely­zet általában változatlan. A helyzet Rigában Kopenhága, julius 31. (Saját tudósítónktól.) A Politiken jelentése szerint Riga lakossága a német csapatok állan­dó közeledése dacára teljesen nyugodtan visel­kedik. Az élet a városban a rendes kerékvágás­ban folyik. A német csapatoknak Kurlandban való előnyomulása sehol sem keltett félelmet vagy nyugtalanságot. Sajtóhiba a német vezérkar jelentésében Berlin, július 31. A Wolff -ügynökség jelenti : A nagy főhadi­szállás tegnapi táviratban a keleti hadszíntér­ről szóló passzus első bekezdésében sajtóhiba került. Suvalkitól északkeletre nem 2910, ha­nem­ 210 foglyot ejtettek. Orosz politikus a harctéri helyzetről és Oroszország jövőjéről Amsterdam, július 29. (Saját tudósítónktól.) A jelenleg London­­ban tartózkodó orosz politikus, Alexis Aladin figyelemreméltó dolgokat mondott el a Daily Chronicle munkatársával folytatott beszélget­­ése alkalmával. Néhány kijelentése annál ér­dekesebb, mivel Aladin az orosz munkásokat képviselte az első dumában. Több dumatag, társaságában részt vett az 1906. évi interparla­mentáris konferencián, amelylyel egyidejűleg az orosz dumát feloszlatták s az interparlamen­táris konferenciára jött dumatagok sietve visszautaztak hazájukba. Aladin a következőket mondotta az angol újságírónak: A Lengyelországban dúló harc helyes meg-­ bírálása céljából nem szabad szem elől tévesz­teni, hogy az orosz vezérkar terveinek kidolgo­zásánál minden lehetőséggel számított. Az orosz vezérkar mindig el volt készülve arra, hogy Németország, Ausztria és Magyarország megtámadhatja Oroszországot és hogy Orosz­országnak minden segítség nélkül két hatalmas ellenféllel kell megverekednie. Ez a föltevés nem következett be a jelen háborúban. De ha úgy történt volna, úgy az orosz hadvezetőségnek az volt a kidolgozott terve, hogy egész Lengyelországot és a keleti tartományok nagy részét kiüríti, hogy az orosz főhaderőt a breszt-litovszki-vonalon központo­­sítsa. **1. Amennyiben az orosz hadsereg kénytelen volna Varsót kiüríteni és visszavonulni, úgy az oroszok helyzete semmivel sem volna rosz­­szabb, mintha egyedül kellene harcolnia a kö­zépeurópai hatalmak ellen. Oroszország nagy szerencséje az, hogy nem harcol egyedül. A­ nyugati és déli har­ctéren küzdő szövetségesek,­­látatlanul bár, de megkönnyítik Oroszország helyzetét. Olaszország beavatkozásának már, most is érezni a hatását. Aladin elragadtatásának adott kifejezést afelett, hogy Anglia oly kiváló részt vesz a harcból. Mi a magunk részéről egy percig sem kételkedünk abban, — mondta — hogy Anglia minden tőle telhetőt elkövet és hogy tisztán látja a helyzet komolyságát. Mi annyira bízunk Angliában, hogy az utóbbi harctéri események sem ingatják meg bizalmukat, mert egész Oroszországban mindenki meg van róla győ­ződve, hogy Anglia minden körülmények kö­zött beváltja ígéretét. Az orosz főparancsnokról a következőket mondotta az orosz politikus­ , „A legkétségbeejtőbb pillanatokban is ren­díthetetlenül bíztunk Miklós nagyhercegben.„ Bármily rettenetesek is veszteségeink ebben az óriási háborúban, el vagyunk tökélve, hogy ki­tartunk.“­­ . A finn kérdésre vonatkozólag rámutatott Aladin arra, hogy ez a nemzet nyolcvan eszten­deig, 1805-től 1885-ig boldogan és megelégedet­ten élt. Az utolsó harminc esztendőben az el­nyomatás taktikáját folytatták­ velük szemben.­ Ennek okvetlen vége lesz most. Lengyelország, melyet az orosz demokrácia szívének és lelkének kell tekinteni, a cár ígérete szerint, teljes sza­badságot fog kapni. Az oroszországi zsidókérdést rendkívül bo­nyolultnak látja Aladin. Nézete szerint a zsidó­kat jogegyenlőségben fogják részesíteni. Az orosz zsidók sorsa a demokratákéval ösze van forrva. Egyszerre nem várható nagy változás, de kétségtelen, hogy lassanként enyhülni fog a zsidók sorsa is. „Első eset a történelemben — fejezte be fejtegetését Aladin, h­ogy az orosz nép elől áll s támogatja a koronát. Ez a változás bizto­­s jítékot szolgáltathat a lengyeleknek, finneknek­ és zsidóknak, hogy szebb jövő vár reájuk.“ ÉL­SK-

Next