Magyarország, 1916. február (23. évfolyam, 32-59. szám)

1916-02-01 / 32. szám

Im Budapest, 1916. kedd, február 11 MAGYARORSZÁG A balkáni hadjárat Szerbek és olaszok válságos helyzete Albániában Lugano, január 31. (Saját tudósítónktól.) Az albániai expe­dícióról tárgyalnak, tanácskoznak még foly­ton nemcsak az olasz kormány tagjai, ha­nem az antant­ államok hadvezetőségei is. Kétségtelenül bizonyos most már, hogy Briand római útja csakis erre vonatkozik s hogy a római tanácskozáson fognak dön­teni a további balkáni akcióról. A Gazetta di Venesia az albániai hely­zetről január 19-iki kelettel nagyon jellemző tudósítást közöl. Eszerint a menekülő szerb hadsereg maradványa járványt hurcolt be Durazzóba. Hogy miféle járványról van szó, arról hallgat a nevezett lap. Mindenesetre vagy kiütéses tífuszról, vagy koleráról lehet szó. A járvány, hír szerint, a lakosságra is átragadt. A kórházak túl vannak zsúfolva s a hatóság képtelen rendet teremteni és nem tud kellően védekezni a járvány ellen. Általában véve az olaszok helyzete Albániá­ban nagyon siralmas. A szerbek és olaszok minduntalan hajbakapnak, mert kölcsönö­sen szem­rehányásokkal illetik egymást. Du­­razzo tele van szerbekkel, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy a bolgárok behato­lását a tiranai és elbasszáni szorosoknál megakadályozzák és őrizetbe vegyék az osz­trák és magyar foglyokat. Az olasz katonai parancsnokságnak ilyen körülmények kö­zött igen nehéz a helyzete és valóban kérdé­ses, hogy miképp vállalkozik majd a város és környékének védelmére. Az albánok nagy többsége fellázadt a szerbek ellen és eddigelé már 60.000 albán csatlakozott az osztrák és magyar sereghez. Dél-Albániában a lázadás óriási arányokat öltött s a mohamedán és toszk albánok, sőt ,a közöttük élő görögök is folyton támadják a szerbeket és azoknak bekerítését lényege­sen megkönnyítik a bolgár s osztrák és ma­gyar csapatok számára. London,­ január 31. A „Daily Telegraph“ milánói tudósítója jelenti, hogy a közvélemény az albániai hely­zet miatt igen nyugtalan. A kormány­lapok előkészítették a közönséget Durazzó feladására, ezzel szemben bíznak Essad basa hűségében. Előnyomulásunk Albániában A sajtóhadiszállásról jelentik: A montenegrói fegyverletétel váratlanul sima lebonyolítása folytán csapataink sokkal korábban kezdhették meg az Albániába való előrenyomulást, mint eredetileg tervezték. Hadoszlopaink déli irányban vonulnak az albán hegység lábánál. • A partvidéket az ellenségnek tenger felöl történendő támadása ellen erdős és vízzel el­árasztott terep védi. (P. II.) Francia jelentés a szerb hadseregről Páris, január 31. (Saját tudósítónktól.) Hivatalos francia jelentés az alábbiakban emlékezik meg a szerb hadsereg helyzetéről: A szerb csapatok, melyek Albániában maradtak, teljes rendben, minden zavaró in­cidens nélkül folytatják visszavonulásukat Ezt igen megkönnyítik a kedvezőbbre for­dult időjárás és azok a hidak, melyeket az angol parancsnokság építtetett a nagyobb folyókon. A visszavonulás útja mentén élel­­miszerrektárakat emeltek és az ágyukat lő­szerkocsikat és lőszert, melyeket a szerb se­reg San Giovanni di Medinában hagyott, a franciák uszályhajókat Brindisibe szállítot­ták. A szerb csapatok behajózása szabályo­san folytatódik. Az osztrák és magyarok, a­kiknek főerői Szkutarit és Rajnát elfoglalták volt csapatokat tolnak előre San Giovanni di Medita felé. Keleten (bolgár sereg) a hely­zet egy hónap óta változatlan. Egy bolgár különítmény megszállva tartja Dibrát, egy tartalékdandár Strugában van, az Oh­rida­­tótól északra. Kérő írta : Peterdy Sá­ndor is­merő lovag türelmetlenül járt-kelt büszke Várának tornácos termében. Sarkantyúi kemé­nyen pengtek a köves padozaton. Izgatottságát, türelmetlenségét alig tudta legyűrni. Néha­­néha odaállt a vasrostélyos ablakhoz és felki­áltott a toronyőrre, aki éjjel-nappal kutató szemekkel fürkészte a messzefutó tájat. — Hej, legény, még most sem látsz sem­mit? — Semmit, uram. — Nem kavarodik porfelhő a távolban? — Sehol, semerre. — Ha látsz valamit, adj felt, tülkölj ! Aztán újra méregetni kezdette a szobát na­gyokat döngő léptekkel. — Pedig mennyire a lelkére kötöttem Ud­­vardy bátyámnak, hogy azonnal rágtasson előre egy lovas küldöncöt. Vagy talán csak nem . . . A toronyőr kürtje kettőt rikoltott. — Mit látsz ? — riadt reá Gerő lovag. — Porfelhő a távolban . . . — Lovas ember jön? — Nagyon sűrű a felvert por, lassan oszlik és hosszan terjeng: ez csak kocsi lehet uram. Az a, csakugyan . . . most már látom is . . . Éppen kikanyarodik a Kucsma-hegy mögül... Gerő lovag lekiáltott az udvarra az ott ácsorgó csatlósokra. — Hej, fiuk ! hamar nyergeljétek fel a sár­­gát . . . Magára kapta a süveget, mentését panyókára vetette és lesietett az udvarra. A sárga ekkorra már ott állt és kényeskedve dobálta kis, száraz fejét. Gerő felpattant a hátára.­­— Eresszétek le a hidat ! . . .. — De uram, még csak kard sincs az olda­ladon ... — A hidat . . . siessetek . . . A lánc nyögve engedett és a hid csörrenve ereszkedett alá. Gerő lovag paripájának patkói gyorsan dübörögtek végig a kemény padlón. Mire néhány csatlós összeszedelőzködött, a vár­­ ura már künn száguldott a poros országúton. A ló megérezte, hogy gazdája türelmetlen, szü­gyibe vágta a fejét és hosszan, elnyúlva iramo­dott tovább. — Nem jót sejtek . . . nem jót sejtek . . . — dörmögte a lovag, és emésztő türelmetlensé­gében belenyomta sarkantyúját a ló oldalába. A nemes állat megnyikkant, azután még va­­dabbul tört előre. A két porfelhő csakhamar összeért. A ha­tár kocsija egyet füttyentett és az eléje fogott négy ló prüszkölve állt meg. Gerő paripája is megtorpant. Minden tagja reszketett, nagyokat fújt és a habot horkanva dobálta maga körül. A kocsi ablakán egy bozontos bajuszu férfi ütötte ki a fejét. Udvardy uram volt. — Te vagy az, öcsém ? No . . . különben kitaláltattam volna ... — Mi hír, bátyám uram ? — kérdé türel­metlenül Gerő lovag. — No bizony, még lefülelnél itt az út köze­pén ... De talán előbb lenyomtatnám egy ki­csit ezt a sok port néhány pohár borral — mél­tatlankodott az öreg. — Bátyám uram, a hirt . . . — Majd odafönn a várban . . . — A jó hírnek lassú a szárnya . . . min­dig későn jön ... — No, a rossz hirt meg elég jókor tudjuk meg akármikor . . . — Tehát rossz hire van számomra . . kosarat kapott, — kiáltott fel Gerő és keze ökölbe szorult. — Azt — felelte Udvardy rábiccentve a fe­jével, Kormás volt, elég tetszetős volt, de — mi tűrés, tagadás — mégis csak kosár volt az s­e­m. — Látta Etelkát ? — Hogy láttam-e . . . Hiszen a galam­bom, fehér búgó gilicém főztjét ettük .. .Az én tiszteletemre ő sürgött-forgott a konyhá­ban . . . Igaz ni . . . köszöntet általam . * s — Mit mondott Telegdy uram? mi kifo­gása van ellenem? — Nem is olyan sok . . . azaz a perszóna­ ellen semmi . . . Csak azt hangoztatja, hogy fiatal vagy még a fészek­rakásra . . . Azt mondja, hogy a pap már megkeresztelt, de egy fiatal leventének más keresztség is kell, nem­csak az, ami a pap szentelő­jéből reáfröcscsen.­ — Azt mondta ? — Azt . . . meg hogy van különbség a róka, meg a kontyos tatár között . . . Előbb szeretné látni, hogy hány zsákkal telik a vir­tusból . . . mert hogy nem minden kótyonfity, ember fiának adja egy Telegdy a leányát s a­ki — Ezt mondta . . . — Ilyenformát . . . — Értem ... De már azzal kapta is sarkantyúba a low® és rugtatott vissza a vár felé. Udvardy uram kiabált utána, de hiszen kurjongathatott már. Gerő lovag nem hallgatott reá. Ahogy a fiatal dalia felért a várba, meg­­fuvatta a kürtöket. Búgott, rikácsolt a riadó. — Lóra, legények . . . fegyverre . . Nosza lett riadalom a várban. Minden ép­kéz-láb ember sietett fegyvert fogni, lovat nyergeini. Mire Udvardy uram felvergődött, már hadi rendben sorakozott az egész begyült legénység. — Micsoda fránya dolog ez, öcsém? 1-3 kérdezte az öreg nagyot bámulva. — Semmi különös, bátyám uram — fe­lelte vidáman Gerő, csak meglátogatjuk Te­legdy uramat ... Ha nem adta Etelkát szép szóra, ideadja igy . . . nem kótyonfity ember kéri a a a majd megmutatjuk * Karaburnu megszállása Athén, január 10,­ Karab­urnu megszállásának részi©*, meiről a következőket jelentik : Január 28-án­­ reggel egy francia csapat különítmény meg*, jelent az említett vár előtt amely a Szako­niki-­ öbölhöz való bejáratot uralja és követ­­elte a vár átadását, hivatkozván arra, hogy a görög kormány ehez előzőleg már. Hozzál járult. íj A görög parancsnok válaszára. Hogy erről nincs tudomása, erőszakos intéz-­ kedések fenyegetésével délután 011 óráig tartó határidőt kapott, mire engedel­meskedett. Az erről szóló hír Athénben a legnagyobb elkeseredést keltette, mert ez az ántánt egyik ígéretének alattomos és erősza­kos módon való megsértése, holott az ántánt kifejezetten kötelezte magát, hogy Karabmo­nut görög kezekben hagyja. A görög területek megszállása átmeneti jellegű Bukarest, január 31. Az Angol Távirati Ügynökség jelenti Ró­mából: Egy magasállású francia politikai sze­mélyiség így nyilatkozott Görögország helyzet­­éről és az antant szándékairól: Görög területek állandó jellegű megszállá­sáról nincs szó, csak görög területek átmeneti jellegű felhasználásáról. A szigeteket is termé­szetesen csak ideiglenesen szállották meg, mert Törökország még mindig vonakodott a görög fennhatóságot elismerni. Görögország másfént tiltakozásai csak formális jellegűek. A németek haragja különösen Korfu és Castelorizo meg­szállása miatt van (!), ez érthető, mert itt a német tenegeralattiak bázisa­ volt. A galipoli sikertelenségért és Szerbia megsemmisítéséért nagy részben vádolható Görögország is, mert ez nem teljesítette Szerbiával szemben fennálló kötelezettségeit. Az antant továbbra is előlegéri a görög mozgósítás költségeit és ha Görögor­* szágnak még lesz szüksége kölcsönre, az ántáfi# nyújtani fog neki. 3

Next