Magyarország, 1916. március (23. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-01 / 61. szám

4 sereg jobbról és balról szorosan körülzárt. Ez a vár valamikor talán arra volt hivatva, hogy kiinduló pontja és támasza legyen a Rajna el­leni francia offenzívának. Hogy Verdiminél helyreálljon az egyensúly, ahhoz óriási had­erőket kell a franciáknak a Maas balpartján megfelelő helyen összpontosítaniuk. A harctéri helyzet nyugaton — írja Stegemann­­— min­denesetre olyan, hogy Svájc kénytelen katonai rendszabályait megfelelő terjedelemben fentar­­tani, hogy a helyzet követelményeinek megfe­lelhessen és a határ esetleges megsértésénél semlegességi kötelességet teljesíthesse. A francia vezérkar jelentése Február 20. Délután 3 óra. Belgiumban Ütegeink lövöldözték a Steenstraatével szemben lévő nérmet berendezéseket. A Champagneban az ellenségnek sikerült a Navarin-farm táján ('Louaintól' északra­ rajta­ütéssel előretolt állásunk és egy mel­tékáronc egyes részeibe behatolnia. Verduntól északra a németek részéről való heves bombáztatás to­vább tart. A Cote Poivre-on újabb támadási kísérlet nem történt. Tegnap este a németek ismét többször meg­kísérelték, hogy Douaumont falut tőlünk elra­gadják. Erőfeszítéseik megtörtek csapataink ellentállásán, melyeket a legdühösebb támadá­sok sem tudtak megingatni. Douaumont-erőd­­b­él, mely továbbra is szorosan körül van zárva, a helyzet változatlan. Vaux falutól északra eső terepen a harc kevésbbé volt heves. A Woeureben az ellenség tegnap este és az éj folyamán élénk tevékenységet fejtett ki. Aix vasútállomása támadás és ellentáma­dás folytán ötször gazdát cserélt, de azután a mi birtokunkban maradt. Az Aixtól délkeletre lévő 255. számú magaslat ellen intézett táma­dás nem tudott minket innen elűzni. Tovább délre a Manheulles ellen intézett német táma­dás teljesen meghiúsult. Tüzérségünk erélyesen viszonozta az ellenséges bombázást az egész arcvonalon. A Vogézekben több ellenséges szállást Ban de Sapt vidékén lövöldöztünk. Február 28. Éjjel 11 óra. Az Argoimokban nehéz és tábori ütegeink lövöldözték az ellenség utánpótló útjait, különösen a Citeppi erdő vi­dékén. Reggel a 285. magaslatnál aknát légbe­­röpítettünk és tölcsérét megszálltuk. A Verduntól északra elterülő vidéken mindkét tüzérség tevékenysége még mindig igen élénk volt, a Maastól nyugatra elterülő szakasz kivételével, ahol az ellenséges lövöldö­zés bizonyos csökkenése támadást kíséreltek meg, amelyeket tüzelésünk és ellentámadá­saink visszautasítottak. Különösen Douau­­monttól nyugatra folyt ember ember elleni harc. Az ellenséget elűztük egy kis erősségből, amelyben elhelyzkedni tudott. A Woevreben Fresnes elle­n­ két támadás teljesen meghiúsult. Lothringiában tüzérsé­günk Beillon, Donevre és Badonweiler szaka­szon igen serény volt. Belga jelentés Február 28. Az egész arcvonalon csekély erejű kölcsönös tüzelés. Angol jelentés Február 28. Tegnap este a németek kisebb támadását Alberttől délnyugatra visszaverte. Az ellenség a Labassée csatornától délre aknát robbantott, amely lövészárkainkat kissé meg­rongálta. Ma tüzérségi tevékenység Aubarsb­ól és az Ypern-Comines csatorna mentén. Véres küzdelem Been moniert Basel, február 29. (Saját tudósítónktól.) A verduni csatáról a Baseler National Zeitung az­ alábbi részleteket közli: A kérdéses szakaszon a franciák védelmi vonala rendkívül erősen volt megépítve. A né­meteknek nem csupán földsáncokat kellett el­­foglalniok, hanem betonból és vasból készült erődműveket is. Számos francia ágyú szabály­szerűen be volt építve és e miatt sok hadianyag pusztult el. A franciák mindent elpusztítottak, amit csak­ tudtak, a németeknek azonban sike­rült nagyszámú még használható állapotban levő ágyút és gépfegyvert zsákmányolni. A ne­héz német ágyúk hatásának kitéve volt fran­cia csapatok, mint fogságbaesésükkor kitűnt, teljesen ki voltak merülve. A leghevesebb ellen­állást Beaumont falu környékén, a Gaurcs-er­dő­ben fejtették ki a franciák. A francia kato­nák erősítéseket se kaphattak, mert egy német gépfegyverosztag észrevétlenül megvetette a lá­bát az oldalállásban, ahonnét tűz alatt tartotta a franciákhoz vezető utat. Húsz perc alatt a 327. magaslati ponton már ott volt az első né­met üteg. Ezután Herbeboist foglalták el a né­metek. Mikor aztán a németek előbbretolták centrumukat a francia szárnyaknak vissza kel­,­lett húzódniok, engedve a németek nyoma­: fiának. Szemtanú a harcokról Nagyfőhadiszállás, február 29. Az északi harcvonalon Verdun előtt a legerősebb hóviharok dacára is szakadatlanul tartott a tüzérségi támadás. Mihelyt a hóvihar, megszűnt, láttam a német tüzérség minden lehető kaliberű gránátjainak rendkívüli hatá­sát óriási füstfelhőket alkotva Douaumont páncélerősségtől keletre és nyugatra a részben erdős magaslatokon, a Cote de Froide Terre-n és tovább a Maas nyugati partján lévő erődíté­seknél. A Douaumont-erőd mögött egy falut felgyújtottak a lövegek. Verdun ősrégi székes­­egyházával együtt is égni látszott. A tüzérség csodásan működik. Megtekintettem a francia és német gyalogsági állásokat a Consenvoye mellett lévő erdőkben, meg a különféle fajtájú drótakadályokat mindkét vonal között és meg­győződtem a francia katonáknak a hiányos árkok és rossz vízlevezető művek miatt han­­goztatott panaszaik jogosultságáról. Meglepő volt azonban a gyönge tüzérségi tüzelés a verduni erődből, melyet a franciák a legjobban megerősített és bevehetetlen várnak tartanak. Különös, hogy az ellenség nehéz tüzérségének sok előkészített állását a német csapatok elhagyottan találták. Beszéltem kato­nákkal, akik a harcok alatt egymásután több magaslat, a többi közt Lamogneuxtól keletre a 32-es magaslat megostromlásában résztvettek. Hangulatuk egyenesen örömteljes; fáradtság­nak vagy kedvetlenségnek nyomát se láthatni rajtuk. (P. Ll.) Mit írnak a párisi lapok? A »Templu is kelepcét emleget — Hol varrnak­ az angolok Bern, február 29. A párisi lapok mindenáron nyugalmat erő­­szabalnak magukra a verduni eseményekkel kapcsolatban. Az összes lapokat bejárta a hír,­ hogy a franciák visszafoglalták Douaumonto. A Temps még többet mond : azt, hogy az a porosz ezred, amely befészkelte magát Douaumontba, most ott be van zárva, mert a francia gyalogság Douaumonton túl tért nyert. Az összes jelentések kiemelik a német támadás rettenetes vadságát. Cherfils szerint a németek meglehetősen jól választották ki Verdunt tám­a-­­dásuk célpontjának, azt hiszi azonban, hogy a francia visszavonulás csupán manőver, amely­:­i összenőtt szemöldökökkel, övükben tőrrel vagy kifent késsel, kezükben tolvajlámpással, vagy méregüveggel, hogy így már külsőségekben is előre jelezzék, hogy ők a darabban a rossz szel­lemet ábrázolják, mely felett — a közönség er­kölcsi érzékének kielégítésére — az, erényesek­nek és jóknak okvetlenül diadalmaskodni kell. Az akkori irodalom színpadi termékeiben, a német lovagdrámákban, Hugo Viktor sötét hátterű, romantikus színműveiben, az öreg Dumas és Seribe misztikus darabjaiban és a magyar történeti és polgári drámákban jelenté­keny szerepeket játszanak a cselszövő, gonosz alakok és így az intrikus színészeknek is tág tér kínálkozott tehetségük teljes kifejlesztésére. A magyar színészet története, sok jeles in­­trikus színészünk nevét örökítheti meg. Ezek között a legelső sorban, a legelső helyen Tóth József a régi Nemzeti Színház halhatatlan, nagy művésze áll, akit a magyar színészet pótolhatat­lan veszteségére, művészete delén 47 éves korá­­ban ragadott el tőlünk a halál. Ez az istenáldot­ta nagy művész, — akit kortársai a híres bécsi Burg-színész, Lewinszky Józsefnél is nagyobbra becsültek, — volt az első magyar intrikus­ szí­­nész, aki bátran, öntudatosan szakított a régi sablon és hagyománnyal és alakjait általános emberi vonásokkal, minden külső eszköz mellő­zésével olyan természetességgel állította szín­padra, hogy szinte megdöbbentő hatásokat tu­dott elérni, kissé színtelen, tompa hangja elle­nére. 1843-ban lépett a színészeti pályára és már 1850-ben a régi Nemzeti Színház tagja lett, ahol 1870-ben bekövetkezett haláláig dísze és oszlopa volt az intézetnek. Kiváló szerepei közé tarto­zott: „Biberach, Moór Ferenc, Jágó, Richelieu bibornok, XI. Rajos, Tartuffe, A fösvény ,stb. Elárvult szerepkörén Bene­dz,Józsefi .és. Fdeki” Miklós osztozkodtak, amíg 1882-ben Gyenes Lászlót szerződtették az intézethez, akinek mű­vészi képességei legközelebb állanak Tóth József értékes hagyományaihoz. A régi vidéki színészek közül is sokan van­nak, akik az intrikus szerepekben előnyösen váltak ki. Első­sorban Mátrai­ B. Béla, aki éveken át aratott zajos sikereket a kolozsvári, majd később a pesti Nemzeti Színházban, amelynek hosszú ideig elismert rendezője is volt. A legrégibb időidről valók még: Kocsis István, Jávorfffy Károly, Császár Ferenc, Sza­kács Antal, Kovács Elemér, Dezső Ödön, Szlupa Andor és Gárdonyi Antal. A hetvenes évektől kezdve pedig: Dezséry Gyula (most a kolozsvári színház művésze), Réth­­y Lajos (később a Magyar Színház jeles tagja), Dal­noki­, Gál Gyula, Ferenczy Gyula, Breznay Géza, Szentessy Ákos, Belay Gyula, Ferencsi József (később a Nészínház rendezője), Fernéri Móric, Berky Ferenc, Sághy Zsigmond, He­­vessy Gábor, Halmay Imre és Balázsy Sándor. Évtizedeken át magam is ezt a hálátlan szerepkört töltöttem be az ország nagyobb szín­padain és sok tragikomikus emlékeim fűződ­nek hozzá. Szegeden történt, az árvíz szomorú eszten­dejében, mikor a romokban heverő város régi, rozoga színházában, Aradi Gerő színigazgatása alatt október elején előadásainkat megkezdtük. A műsoron mint új darab szerepelt Váradi Antal „Az eredendő bűn“ című drámája, mely azáltal vált aktuálissá, hogy a darabban sze­replő mérnök az éj leple alatt átszakíttatja a védőgátat, hogy saját anyagi érdekéből az ár­vizet a mások földje felé irányítsa. A jó szegediek ebben lokális vonatkozást , fótiak saját nagy katastrófájulva, fannál in* gj~Lrrr:~ir~TLL.­.................................—_______a kább, mert az árvíz idején makacsul tartotta magát a hír, hogy valami gonosz kéz Algyőnél a védőgátat titokban átszelte, hogy saját föld­jének mentesítésére az árvizet Szeged ellen zu­­díthassa. Engem ért a szerencsétlenség, hogy,m­iVáradi darabjában azt a sötétlelkű mérnököt­ személyesítsem. A színház zsúfolásig megtelt és mikor sze­­­repemben a legkritikusabb helyhez, a bűn végrehajtásához eljutottam, olyan hangos fel-, háborodás és pisszegés támadt a nézőtéren, hogy a legnagyobb színházi botránytól lehetett tartani, mert a karzaton ökölre szorított kezek tömege hadonászott a levegőben és gyakori fel­­kiáltások hangzottak: — Agyon kell ütni a gazembert! Előadás végén a színházi öltöző egyetlen kijárójánál pedig olyan hatalmas,­ boszul li­hegő tömeg verődött össze, hogy kénytel­en voltam a rendőrség segélyét igénybe venni és a sötét nézőtéren át bujkálva, eljutottam a színház külső ajtajáig, ahonnan ívét rendőr kíséretében halálsapacsan, egész testemben re­megve vánszorogtam, a Szent Háromság­ utcá­­ban lévő lakásomig. Ott azonban újabb meglepetés várt rám, mert derék házigazdám, a becsületes Z­v­é­r István szűk­szabómester — aki szintén jelen volt az előadáson, — bezárta előttem a kapu­ajtót és zörgetésemre kikiáltotta az ablakon, hogy „ilyen Laci betyárnak nem ad tovább kavártélyt“ és igy kénytelen voltam rendőri asszisztencia mellett a szűk zug utcákon buj­kálva a „Fekete sas“-szállodába menekülni, ahol gondosan elzárt ajtó mellett, vacsora nél-­­ kül, háláim félelemben virrasztottam át az egész éjszakát. thú gaog masnap 2 MAGYARORSZAG Budapest, 1916. szerda^ március

Next