Magyarország, 1916. március (23. évfolyam, 61-91. szám)
1916-03-01 / 61. szám
4 sereg jobbról és balról szorosan körülzárt. Ez a vár valamikor talán arra volt hivatva, hogy kiinduló pontja és támasza legyen a Rajna elleni francia offenzívának. Hogy Verdiminél helyreálljon az egyensúly, ahhoz óriási haderőket kell a franciáknak a Maas balpartján megfelelő helyen összpontosítaniuk. A harctéri helyzet nyugaton — írja Stegemann— mindenesetre olyan, hogy Svájc kénytelen katonai rendszabályait megfelelő terjedelemben fentartani, hogy a helyzet követelményeinek megfelelhessen és a határ esetleges megsértésénél semlegességi kötelességet teljesíthesse. A francia vezérkar jelentése Február 20. Délután 3 óra. Belgiumban Ütegeink lövöldözték a Steenstraatével szemben lévő nérmet berendezéseket. A Champagneban az ellenségnek sikerült a Navarin-farm táján ('Louaintól' északra rajtaütéssel előretolt állásunk és egy meltékáronc egyes részeibe behatolnia. Verduntól északra a németek részéről való heves bombáztatás tovább tart. A Cote Poivre-on újabb támadási kísérlet nem történt. Tegnap este a németek ismét többször megkísérelték, hogy Douaumont falut tőlünk elragadják. Erőfeszítéseik megtörtek csapataink ellentállásán, melyeket a legdühösebb támadások sem tudtak megingatni. Douaumont-erődbél, mely továbbra is szorosan körül van zárva, a helyzet változatlan. Vaux falutól északra eső terepen a harc kevésbbé volt heves. A Woeureben az ellenség tegnap este és az éj folyamán élénk tevékenységet fejtett ki. Aix vasútállomása támadás és ellentámadás folytán ötször gazdát cserélt, de azután a mi birtokunkban maradt. Az Aixtól délkeletre lévő 255. számú magaslat ellen intézett támadás nem tudott minket innen elűzni. Tovább délre a Manheulles ellen intézett német támadás teljesen meghiúsult. Tüzérségünk erélyesen viszonozta az ellenséges bombázást az egész arcvonalon. A Vogézekben több ellenséges szállást Ban de Sapt vidékén lövöldöztünk. Február 28. Éjjel 11 óra. Az Argoimokban nehéz és tábori ütegeink lövöldözték az ellenség utánpótló útjait, különösen a Citeppi erdő vidékén. Reggel a 285. magaslatnál aknát légberöpítettünk és tölcsérét megszálltuk. A Verduntól északra elterülő vidéken mindkét tüzérség tevékenysége még mindig igen élénk volt, a Maastól nyugatra elterülő szakasz kivételével, ahol az ellenséges lövöldözés bizonyos csökkenése támadást kíséreltek meg, amelyeket tüzelésünk és ellentámadásaink visszautasítottak. Különösen Douaumonttól nyugatra folyt ember ember elleni harc. Az ellenséget elűztük egy kis erősségből, amelyben elhelyzkedni tudott. A Woevreben Fresnes ellen két támadás teljesen meghiúsult. Lothringiában tüzérségünk Beillon, Donevre és Badonweiler szakaszon igen serény volt. Belga jelentés Február 28. Az egész arcvonalon csekély erejű kölcsönös tüzelés. Angol jelentés Február 28. Tegnap este a németek kisebb támadását Alberttől délnyugatra visszaverte. Az ellenség a Labassée csatornától délre aknát robbantott, amely lövészárkainkat kissé megrongálta. Ma tüzérségi tevékenység Aubarsból és az Ypern-Comines csatorna mentén. Véres küzdelem Been moniert Basel, február 29. (Saját tudósítónktól.) A verduni csatáról a Baseler National Zeitung az alábbi részleteket közli: A kérdéses szakaszon a franciák védelmi vonala rendkívül erősen volt megépítve. A németeknek nem csupán földsáncokat kellett elfoglalniok, hanem betonból és vasból készült erődműveket is. Számos francia ágyú szabályszerűen be volt építve és e miatt sok hadianyag pusztult el. A franciák mindent elpusztítottak, amit csak tudtak, a németeknek azonban sikerült nagyszámú még használható állapotban levő ágyút és gépfegyvert zsákmányolni. A nehéz német ágyúk hatásának kitéve volt francia csapatok, mint fogságbaesésükkor kitűnt, teljesen ki voltak merülve. A leghevesebb ellenállást Beaumont falu környékén, a Gaurcs-erdőben fejtették ki a franciák. A francia katonák erősítéseket se kaphattak, mert egy német gépfegyverosztag észrevétlenül megvetette a lábát az oldalállásban, ahonnét tűz alatt tartotta a franciákhoz vezető utat. Húsz perc alatt a 327. magaslati ponton már ott volt az első német üteg. Ezután Herbeboist foglalták el a németek. Mikor aztán a németek előbbretolták centrumukat a francia szárnyaknak vissza kel,lett húzódniok, engedve a németek nyoma: fiának. Szemtanú a harcokról Nagyfőhadiszállás, február 29. Az északi harcvonalon Verdun előtt a legerősebb hóviharok dacára is szakadatlanul tartott a tüzérségi támadás. Mihelyt a hóvihar, megszűnt, láttam a német tüzérség minden lehető kaliberű gránátjainak rendkívüli hatását óriási füstfelhőket alkotva Douaumont páncélerősségtől keletre és nyugatra a részben erdős magaslatokon, a Cote de Froide Terre-n és tovább a Maas nyugati partján lévő erődítéseknél. A Douaumont-erőd mögött egy falut felgyújtottak a lövegek. Verdun ősrégi székesegyházával együtt is égni látszott. A tüzérség csodásan működik. Megtekintettem a francia és német gyalogsági állásokat a Consenvoye mellett lévő erdőkben, meg a különféle fajtájú drótakadályokat mindkét vonal között és meggyőződtem a francia katonáknak a hiányos árkok és rossz vízlevezető művek miatt hangoztatott panaszaik jogosultságáról. Meglepő volt azonban a gyönge tüzérségi tüzelés a verduni erődből, melyet a franciák a legjobban megerősített és bevehetetlen várnak tartanak. Különös, hogy az ellenség nehéz tüzérségének sok előkészített állását a német csapatok elhagyottan találták. Beszéltem katonákkal, akik a harcok alatt egymásután több magaslat, a többi közt Lamogneuxtól keletre a 32-es magaslat megostromlásában résztvettek. Hangulatuk egyenesen örömteljes; fáradtságnak vagy kedvetlenségnek nyomát se láthatni rajtuk. (P. Ll.) Mit írnak a párisi lapok? A »Templu is kelepcét emleget — Hol varrnak az angolok Bern, február 29. A párisi lapok mindenáron nyugalmat erőszabalnak magukra a verduni eseményekkel kapcsolatban. Az összes lapokat bejárta a hír, hogy a franciák visszafoglalták Douaumonto. A Temps még többet mond : azt, hogy az a porosz ezred, amely befészkelte magát Douaumontba, most ott be van zárva, mert a francia gyalogság Douaumonton túl tért nyert. Az összes jelentések kiemelik a német támadás rettenetes vadságát. Cherfils szerint a németek meglehetősen jól választották ki Verdunt táma-dásuk célpontjának, azt hiszi azonban, hogy a francia visszavonulás csupán manőver, amely:i összenőtt szemöldökökkel, övükben tőrrel vagy kifent késsel, kezükben tolvajlámpással, vagy méregüveggel, hogy így már külsőségekben is előre jelezzék, hogy ők a darabban a rossz szellemet ábrázolják, mely felett — a közönség erkölcsi érzékének kielégítésére — az, erényeseknek és jóknak okvetlenül diadalmaskodni kell. Az akkori irodalom színpadi termékeiben, a német lovagdrámákban, Hugo Viktor sötét hátterű, romantikus színműveiben, az öreg Dumas és Seribe misztikus darabjaiban és a magyar történeti és polgári drámákban jelentékeny szerepeket játszanak a cselszövő, gonosz alakok és így az intrikus színészeknek is tág tér kínálkozott tehetségük teljes kifejlesztésére. A magyar színészet története, sok jeles intrikus színészünk nevét örökítheti meg. Ezek között a legelső sorban, a legelső helyen Tóth József a régi Nemzeti Színház halhatatlan, nagy művésze áll, akit a magyar színészet pótolhatatlan veszteségére, művészete delén 47 éves korában ragadott el tőlünk a halál. Ez az istenáldotta nagy művész, — akit kortársai a híres bécsi Burg-színész, Lewinszky Józsefnél is nagyobbra becsültek, — volt az első magyar intrikus színész, aki bátran, öntudatosan szakított a régi sablon és hagyománnyal és alakjait általános emberi vonásokkal, minden külső eszköz mellőzésével olyan természetességgel állította színpadra, hogy szinte megdöbbentő hatásokat tudott elérni, kissé színtelen, tompa hangja ellenére. 1843-ban lépett a színészeti pályára és már 1850-ben a régi Nemzeti Színház tagja lett, ahol 1870-ben bekövetkezett haláláig dísze és oszlopa volt az intézetnek. Kiváló szerepei közé tartozott: „Biberach, Moór Ferenc, Jágó, Richelieu bibornok, XI. Rajos, Tartuffe, A fösvény ,stb. Elárvult szerepkörén Benedz,Józsefi .és. Fdeki” Miklós osztozkodtak, amíg 1882-ben Gyenes Lászlót szerződtették az intézethez, akinek művészi képességei legközelebb állanak Tóth József értékes hagyományaihoz. A régi vidéki színészek közül is sokan vannak, akik az intrikus szerepekben előnyösen váltak ki. Elsősorban Mátrai B. Béla, aki éveken át aratott zajos sikereket a kolozsvári, majd később a pesti Nemzeti Színházban, amelynek hosszú ideig elismert rendezője is volt. A legrégibb időidről valók még: Kocsis István, Jávorfffy Károly, Császár Ferenc, Szakács Antal, Kovács Elemér, Dezső Ödön, Szlupa Andor és Gárdonyi Antal. A hetvenes évektől kezdve pedig: Dezséry Gyula (most a kolozsvári színház művésze), Réthy Lajos (később a Magyar Színház jeles tagja), Dalnoki, Gál Gyula, Ferenczy Gyula, Breznay Géza, Szentessy Ákos, Belay Gyula, Ferencsi József (később a Nészínház rendezője), Fernéri Móric, Berky Ferenc, Sághy Zsigmond, Hevessy Gábor, Halmay Imre és Balázsy Sándor. Évtizedeken át magam is ezt a hálátlan szerepkört töltöttem be az ország nagyobb színpadain és sok tragikomikus emlékeim fűződnek hozzá. Szegeden történt, az árvíz szomorú esztendejében, mikor a romokban heverő város régi, rozoga színházában, Aradi Gerő színigazgatása alatt október elején előadásainkat megkezdtük. A műsoron mint új darab szerepelt Váradi Antal „Az eredendő bűn“ című drámája, mely azáltal vált aktuálissá, hogy a darabban szereplő mérnök az éj leple alatt átszakíttatja a védőgátat, hogy saját anyagi érdekéből az árvizet a mások földje felé irányítsa. A jó szegediek ebben lokális vonatkozást , fótiak saját nagy katastrófájulva, fannál in* gj~Lrrr:~ir~TLL..................................—_______a kább, mert az árvíz idején makacsul tartotta magát a hír, hogy valami gonosz kéz Algyőnél a védőgátat titokban átszelte, hogy saját földjének mentesítésére az árvizet Szeged ellen zudíthassa. Engem ért a szerencsétlenség, hogy,miVáradi darabjában azt a sötétlelkű mérnököt személyesítsem. A színház zsúfolásig megtelt és mikor szerepemben a legkritikusabb helyhez, a bűn végrehajtásához eljutottam, olyan hangos fel-, háborodás és pisszegés támadt a nézőtéren, hogy a legnagyobb színházi botránytól lehetett tartani, mert a karzaton ökölre szorított kezek tömege hadonászott a levegőben és gyakori felkiáltások hangzottak: — Agyon kell ütni a gazembert! Előadás végén a színházi öltöző egyetlen kijárójánál pedig olyan hatalmas, boszul lihegő tömeg verődött össze, hogy kénytelen voltam a rendőrség segélyét igénybe venni és a sötét nézőtéren át bujkálva, eljutottam a színház külső ajtajáig, ahonnan ívét rendőr kíséretében halálsapacsan, egész testemben remegve vánszorogtam, a Szent Háromság utcában lévő lakásomig. Ott azonban újabb meglepetés várt rám, mert derék házigazdám, a becsületes Zvér István szűkszabómester — aki szintén jelen volt az előadáson, — bezárta előttem a kapuajtót és zörgetésemre kikiáltotta az ablakon, hogy „ilyen Laci betyárnak nem ad tovább kavártélyt“ és igy kénytelen voltam rendőri asszisztencia mellett a szűk zug utcákon bujkálva a „Fekete sas“-szállodába menekülni, ahol gondosan elzárt ajtó mellett, vacsora nél- kül, háláim félelemben virrasztottam át az egész éjszakát. thú gaog masnap 2 MAGYARORSZAG Budapest, 1916. szerda^ március