Magyarország, 1916. július (23. évfolyam, 181-211. szám)
1916-07-01 / 181. szám
a .Az orosz Az oroszok óriási veszteségei Berlin, július 30. (Saját tudósítónktól.) Az „Acht-Uhr'Xbendblatt“ kopenhágai távirata szerint az «orosz sereg sebesültjeinek száma rendkívül nagy. A kievi egészségügyi kerület ma sokkal több sebesültet vesz át, mint a legvéresebb kárpáti harcok idején. A kievi központi irodába eddig kerekszámban 106.000 halottat jelentettek. A tisztikarban is igen nagyok a veszteségek. Eddig 22 tábornok, köztük 51 hadtestparancsnok felől jelentették, hogy meghaltak vagy megsebesültek. A Kolowa előtti harcok Bécs, június 30. (Saját tudósítónktól.) „Zeit ” haditudeációja. jelenti lapjának. Az osztrák és magyar csapatoknak Kolomen városa felé történt visszavonulását az orosz túlerővel vívott egy egész napig tartott elkeseredett harc előzte meg. Az orosz túlerő nagy pazarlással véghezvitt tüzérségi előkészítés utána Niezviszka rossletti Dnyeszterkanyarulattól a Czereniosz-völgyig általános támadásba ment át. Míg a Bothmer-sereg osztrák és magyar csapatai az ellenség rettenetes nyomásának Niezviszkánál ellent tudtak állni, a centrum estefelé több ponton megingott, mert a folytonosan ismétlődő rohamok és közelharcok kimerítették. Ekkor rendelték el a Kolomen felé és a felső l'ecemosz-völgybe való visszavonulást. ' 4000 orosz ágyú Luck körül ' ~ Orosz csapatok saját pergőtüzükben ~ Köln, június 30. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Zeitungnak a Luck körüli orosz áttörési kísérlettel kapcsolatosan azt jelentik, hogy az ott lefolyt harmincháros pergőtüzet JiQOO ágyú ontotta. A Brusznov-féle új módszert, amely szerint a fergőtűzbe a saját effimonofló gyafogságukat is belefoglaljál, itt is alkalmazták. Az embertömegeket a szó leghajmeresztőbb értelmében kergették előre. A borzasztó küzdelem ebben a világháborúban most először nem mutatta a modern csata képét. Az orosz hivatalos jelentés cáfolata A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóba kiszállásról. Már a juníus i--iki orosz jelentéssel kapcsolatban helyes világításba helyeztük az orosz vezérkar szokását, hogy óriási fogolyszámnnal és zsákmánynyal bűvészkedik. Ha már most az e hó 27-iki németvári jelentés egyszerűen közölhetni véli, hogy Brusszilov harcosai összesen 194.041 foglyot, 219 ágyút és 644 gépfegyvert szállítottak be, úgy ez ama tapasztalatok után, amelyeket a háború két esztendeje alatt valamennyi ellenségünk jelentési módjaival csináltunk, igazán nem lephet meg minket többé. A harc első hete után, tekintettel a harcok nagy dezvenziójára, alig volt lehetséges teljesen pontos képet nyerni veszteségeinkről,de azóta minden kívánatos részletet megállapíthattunk és ha rámutathatunk arra, hogy a modern harcban 95%-ot meghaladó össze-veszteségek egyáltalán nem tartoznak a kivételek közé, úgy az a megállapításunk, hogy harcoló csapataink háromheti súlyos küzdelem folyamán halottakban, sebesültekben és foglyokban 19%, de legfeljebb 20% veszteségeket szenvedtek, bármennyire becsüljük is az emberéletet, bizonyára nyugtalanságra semmiféle okot nem ad. ‘Ebből az arányszámból a legutóbb közölt okokból ugyan meglehetős nagy rész a foglyokban és eltűntekben való veszteségekre esik, de könnyen kiszámítható, hogy a fogolyszám az orosz jelentésnevek tollai ala megsokszorozódhatott. Ha igazán 200.000 embert vesztettünk volna foglyokban, úgy — hozzászámítva a véres veszteségek megfelelő kvótáját — sem Volhiniában, sem pedig ■ Dnyeszteren egyetlen katonánk sem marad volna. Modern szerkezetű ágyukban 36 darab jutott az ellenség kezére, szétrobbantott vagy megsemmisített állapotban. Csak kevéssel nagyobb a beépített és az oroszoknak átengedet régibb mintájú ágyuk száma. Egészen aránytalanul magas, még a szokott orosz jelentési stílus mellett is, a pétervári vezérkar által közölt zsákmányolt gépfegyverek száma. A pótlások, amelyeket tábori formációinknak ebből a fegyverből küldenünk kellett, — meglehetősen jelentékeny elhasznált anyagot beleszámítva ■— nem teszi ki hatodrészét sem az oroszok által közölt zsákmánynak. Hogy az ellenséges jelentéstétel eltéréseinek mik a forrásai, azt megállapítani fölösleges vállalkozás volna. Annyi bizonyos, hogy már az orosz alvezérek is jelentéseikben sok költői szabadságot engedtek meg maguknak. Bebizonyult, hogy az orosz részről szeretetteljes bőséggel közölt hadiepizódok nemcsak túlzottak, hanem egyszerűen koholtak. A legutóbbi hetekben igen sokszor haladéktalanul történt vizsgálattal megállapíthattuk, hogy különböző rendkívül heves és elkeseredett harcok, amelyekben az oroszok állítólag többezer foglyot, valamint ágyukat és gépfegyvereket szállítottak be, egyáltalában nem történtek- Ez a megállapítás épp úgy áll Volhiniában, mint a radivbovi terepre és a Dnyeszter-terepre. Bizonyára senkinek sem jut eszébe letagadni, hogy az ellenség Volhiniában és a Bukovinában nem egy sikerrel dicsekedhetik. A nyilvánosság a hálom két esztendeje alatt megtanulta a háború elkerülhetetlen változásait helyesen megítélni kritikus időkben is komolyságát és hidegvérét megőrizni. Nem szükséges eltitkolni előtte semmit sem. Ha azonban az ellenség az események ecsetelésénél nevetséges, egészen lehetetlen és könnyen kimutatható hibásokba esik, úgy ezzel a legjobban mutatja, hogy a valóság messze mögötte marad azoknak a várakozásoknak, amelyeket az események lefolyásához fűzött. Az orosz hivatalos jelentés Június 27. Rigánál és az üxkülli hidiórtól tüzérségi harcok folynak. Egyes szakaszokon az ellenség gyalogsági támadást kísérelt meg, de könnyűszerrel visszavertük. Dünaburgnál az ellenség hasztalanul támadott. Az egyikszakaszban a parancsnok jelentése szerint különösen kitűnt Norkin hadnagy és Kononenko altiszt. Norkin hadnagy tizenöt sebet kapott. Ellenséges repülők Dünaburg városára számos bombát dobtak. Tegnap este a németek a Miadzso-tótól északra megtámadták árkainkat nehéz és könnyű ütegekkel. Időnkint bombázták a Dose-tó s a Valisca-tó közti területet, azután, támadtak, de tüzelésünkkel visszavertük őket. A támadásokat megismételték, azonban minden alkalommal meghiúsultak. Az ellenséget újra és újra visszaüztük kiinduló árkaiba, míg végül kénytelen volt a támadásokkal felhagyni. A slucki müut mellett a németek a 26-ikára virradó éjjelen rövid tüzérségi előkészítés után támadást kíséreltek meg; tüzelésünk visszaverte őket. Az ellenség a lipski majortól délnyugatra és a Vygonovskoje-tótól északkeletre támadást intézett és sikerült a Szczara partjáig előnyomulnia. Sikeresen visszavetettük, mire megszállottuk régi állásunkat. A Kolki—Boguszovka-harcvom-■ lon, a Szohhod mellett, az ellenség tartósan.: Magyarország Budapest, ,1916. szombat, Julius 1.