Magyarország, 1916. július (23. évfolyam, 181-211. szám)

1916-07-01 / 181. szám

a .Az orosz Az oroszok óriási veszteségei Berlin, július 30.­­ (Saját tudósítónktól.) Az „Acht-Uhr­­'Xbendblatt“ kopenhágai távirata szerint az «orosz sereg sebesültjeinek száma rendkívül nagy. A kievi egészségügyi kerület ma sokkal több sebesültet vesz át, mint a legvéresebb kárpáti harcok idején. A kievi központi iro­dába eddig kerekszámban 106.000 halottat je­lentettek. A tisztikarban is igen nagyok a veszte­ségek. Eddig 22 tábornok, köztük 51 hadtest­parancsnok felől jelentették, hogy­ meghaltak vagy megsebesültek. A Kolo­wa előtti harcok Bécs, június 30. (Saját tudósítónktól.)­­ „Zeit ” haditude­­ációja. jelenti lapjának. Az osztrák és magyar csapatoknak Ko­lom­en városa felé történt visszavonulását az orosz túlerővel vívott egy egész napig tartott elkeseredett harc előzte meg. Az orosz túlerő nagy pazarlással véghezvitt tüzérségi előkészí­tés után­­a Niezviszka rossletti Dnyeszter­­kanyarulattól a Czereniosz-völgyig általános támadásba ment át. Míg a Bothmer-sereg osztrák és magyar csapatai az ellenség rette­netes nyomásának Niezviszkánál ellent tudtak állni, a centrum estefelé több ponton meg­ingott, mert a folytonosan ismétlődő rohamok és közelharcok kimerítették. Ekkor rendelték el a Kolomen felé és a felső l'ecemosz-vö­lgybe való visszavonulást. ' 4000 orosz ágyú Luck körül ' ~ Orosz csapatok saját pergőtüzükben ~ Köln, június 30. (Saját tudósítónktól.) A­ Kölnische Zeitung­nak a Luck körüli orosz áttörési kísérlettel kap­csolatosan azt jelentik, hogy az ott lefolyt harmincháro­s pergőtüzet JiQOO ágyú ontotta. A Brusznov-féle új módszert, amely szerint a f­ergőtű­zbe a saját effim­­onofló gyafogságukat is belefoglaljál­, itt is alkalmazták. Az ember­­tömegeket a szó leghajmeresztőbb értelmében kergették előre. A borzasztó küzdelem ebben a világháborúban most először nem mutatta a modern csata képét. Az orosz hivatalos jelentés cáfolata A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtó­­ba kiszállásról. Már a juníus i--iki orosz jelentéssel kap­csolatban helyes világításba helyeztük az orosz vezérkar szokását, hogy óriási fogolyszámnnal és zsákmánynyal bűvészkedik. Ha már most az e hó 27-iki ném­et­vári jelentés egyszerűen közölhetni véli, h­ogy Brusszilov harcosai ös­szesen 194.041 foglyot, 219 ágyút és 644 gép­fegyvert szállítottak be, úgy ez ama tapaszta­latok után, amelyeket a háború két esztendeje alatt valamennyi ellenségünk jelentési módjai­val csináltunk, igazán nem lephet meg minket többé. A harc első hete után, tekintettel a har­cok nagy dezvenziójára, alig volt lehetséges teljesen pontos képet nyerni veszteségeinkről,­­de azóta minden kívánatos részletet megálla­píthattunk és ha rámutathatunk arra, hogy a modern harcban 95%-ot meghaladó össze-­­veszteségek egyáltalán n­em tartoznak a kivéte­­lek közé, úgy az a megállapításunk, hogy har­coló csapataink háromheti súlyos küzdelem folyamán halottakban, sebesültekben és fog­lyokban 19%, de legfeljebb 20% veszteségeket szenvedtek, bármennyire becsüljük is az em­beréletet, bizonyára nyugtalanságra­ semmiféle okot nem ad. ‘Ebből az arányszámból a leg­utóbb közölt okokból ugyan meglehetős nagy rész a foglyokban és eltűntekben való vesztesé­gekre esik, de könnyen kiszámítható, hogy a fogolyszám az orosz jelentésn­evek tollai ala­ megsokszorozódhatott. Ha igazán 200.000 em­bert vesztettünk volna foglyokban, úgy — hoz­zászámítva a véres veszteségek megfelelő kvó­táját — sem Volhiniában, sem pedig ■ Dnyeszteren egyetlen katonánk sem marad volna. Modern szerkezetű ágyukban 36 darab jutott az ellenség kezére, szétrobbantott vagy megsemmisített állapotban. Csak kevéssel na­gyobb a beépített és­ az­ oroszoknak átengedet régibb mintájú ágyuk­ száma. Egészen arány­talanul magas, még a szokott orosz jelentési stílus mellett is, a pétervári vezérkar által kö­zölt zsákmányolt gépfegyverek száma. A pót­lások, amelyeket tábori formációinknak ebből a fegyverből küldenünk kellett, — meglehető­sen jelentékeny elhasznált anyagot beleszá­mítva ■— nem teszi ki hatodrészét sem az oro­szok által közölt zsákmánynak. Hogy az ellen­séges jelentéstétel eltéréseinek mik a forrásai, azt megállapítani fölösleges vállalkozás volna. Annyi bizonyos, hogy már az orosz alvezérek is jelentéseikben sok költői szabadságot enged­­tek meg maguknak. Bebizonyult, hogy az orosz részről szeretetteljes bőséggel közölt hadiepizódok nemcsak túlzottak, hanem egy­szerűen koholtak. A legutóbbi hetekben igen sokszor haladéktalanul történt vizsgálattal megállapíthattuk, hogy különböző rendkívül heves és elkeseredett harcok, amelyekben az oroszok állítólag többezer foglyot,­­ valamint ágyukat és gépfegyvereket szállítottak be, egy­általában nem­ történtek- Ez a megállapítás épp úgy áll Volhiniában, mint a radiv­bovi terepre és a Dnyeszter-terepre. Bizonyára sen­kinek sem jut eszébe letagadni, hogy az ellen­ség Volhiniában és a Bukovinában nem egy sikerrel dicsekedhetik. A nyilvánosság a há­lom két esztendeje alatt megtanulta a háború elkerülhetetlen változásait helyesen megítélni kritikus időkben is komolyságát és hidegvérét megőrizni. Nem szükséges eltitkolni előtte semmit sem. Ha azonban az ellenség az ese­mények ecsetelésénél nevetséges, egészen lehe­tetlen és könnyen kimutatható hibásokba esik, úgy ezzel a legjobban mutatja, hogy a valóság messze mögötte marad azoknak a vá­rakozásoknak, amelyeket az események lefo­lyásához fűzött. Az orosz hivatalos jelentés Június 27. Rigánál és az üxkülli hidiórtól tüzérségi harcok folynak. Egyes szakaszokon az ellenség gyalogsági támadást kísérelt meg, de könnyűszerrel visszavertük. Dünaburgnál az ellenség hasztalanul támadott. Az egyik­­szakaszban a parancsnok jelentése szerint kü­lönösen kitűnt Norkin hadnagy és Kononenko altiszt. Norkin hadnagy tizenöt sebet kapott. Ellenséges repülők Dünaburg városára szá­mos bombát dobtak. Tegnap este a németek a Miadzso­-tótól északra megtámadták árkain­kat nehéz és könnyű ütegekkel. Időnkint bom­bázták a Do­se-tó s a Valisca-tó közti terüle­tet, azután, támadtak, de tüzelésünkkel vissza­vertük őket. A támadásokat megismételték, azonban minden alkalommal meghiúsultak. Az ellenséget újra és újra visszaüztük kiin­­duló­ árkaiba, míg végül kénytelen volt a tá­madásokkal felhagyni. A slucki müut mellett a németek a 26-ikára virradó éjjelen rövid tüzérségi előkészítés után támadást kíséreltek meg; tüzelésünk visszaverte őket. Az ellenség a lipski majortól délnyugatra és a Vygonovs­­koje-tótól északkeletre támadást intézett és si­került a Szczara partjáig előnyomulnia. Sike­resen visszavetettük, mire megszállottuk régi állásunkat. A Kolki—Boguszovk­a-harcvom-■ lon, a Szohhod mellett, az ellenség tartósan.: Magyarország Budapest, ,1916. szombat, Julius 1.

Next