Magyarország, 1916. augusztus (23. évfolyam, 212-242. szám)
1916-08-01 / 212. szám
Budapest, TSrfS. kedd, augusztusi 1'. MAGYARORSZÁG3 A nyugati nagy küzdelem A francia vezérkar jelentése A sajtóhadiszállásról jelentik: Július 30., du. 3 Óra. Chaulnes Vidékén Lihon - tól délre a franciák egy német felderítő osztagot szétszórtak. A Maas jobbpartján a Fleurytól délre levő szakadék sánca ellen intézett német támadást visszautasítottunk. Bleury egész vidékén és a Vaux és Fumin erdőcskékben a bombázás tovább tartott Az arcvonal többi részén az éjszaka nyugodtan telt el. Légi harc: 29-én a francia repülők harcokat folytattak. A Somme-fronton három ellenséges légi járművet lelőttek, egy másik német repülőt a németek argonnex vonalai felett lőttek le. Megerősítést nyert, hogy az a német repülőt, akit tegnapi jelentésünk szerint a Somme-front fölött komoly lövés ért, valóban Guymener lőtte le, aki ez alkalommal a 11-ik repülőgépet tette ártalmatlanná. A 30-ra virradó éjjel francia repülők 140 gránátot dobtak a Noyon vidéki pályaudvarokra. Ma reggel egy francia repülőraj nagykaliberű lövedékeket dobott a Rajna balpartján a mühlheimi pályaudvarokra és ■ katonai épületekre. Július 30. Éjjel 11 óra. A Sommetől északra a napot egész nap véres harc jellemezte a Hardecourttól északra levő 139-es magaslat és a folyó között. Csapataink támadásba mentek át és délelőtt ellenséges lövészárkok egész rendszerét foglalták el 300—800 méter mélységben, elérkeztek Maurepas falu bejáratáig és tartják Hem állomástól északra levő erdőt, az ettől továbbra északra levő versenypályát és a Monaco-farmot. Délután a németek ellentámadásba mentek át, főleg a Monaco-farm vidékén, ahol a harc rendkívül heves jelleget öltött. Tüzelésünk mindenütt megtörte az ellenség erőfeszítéseit és súlyos veszteségeket okozott neki. Az elfoglalt területet teljesen tartjuk és több mint 200 foglyot ejtettünk. A Maas jobbpartján egy német támadás, amely a Thiaumont-műtől nyugatra levő állásaink ellen irányult, visszavertünk. Fleuris, Influx és Chapitre szakaszain a lövöldözés heves volt. A harcvonal többi szakaszain a szokásos ágyutűz. Az angol jelentés London, július 31. Haig tábornok jelenti : Délután hevesen Bombáztuk az ellenséges futóárkokatés tartalékállásokat az Ancre és a Somme között. Tüzünk Courcelette közelében felrobbantott egy ellenséges lőszerraktárt. A belga jelentés Dixmuiden vidékén a tüzérharc a nap folyamán hevesebbé vált. Dixmuidentől keletre egy német repülőgép harcba keveredett Jaquet százados és Robin százados által vezetett repülőgépünkkel. A német repülőgép lezuhant. Jaquet ezzel a negyedik ellenséges repülőgépet tette harcképtelenné. A lassú offenzíva Bemn, július 31. (Kiküldött munkatársunktól) A Daily Mail írja vezércikkében: Lassan haladunk előre, de biztosan és amennyire csak lehet, megerősítjük a nyert területet. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy most hosszadalmas csatát vívnak csapataink és hogy a hadműveleteknek ebben a fázisában nem térhetünk át a gyors támadások taktikájára, mert ez tiszta őrültség volna. A franciák is ezt a tanácsot adják nekünk. A L'Homme Enchainé szerint, bár az angol-francia offenzíva nem rekedt meg, számítani kell rá, hogy bizonyos ideig változatlan marad a helyzet. A szövetséges csapatok most rendkívül erős védelmi művek előtt állanak és addig nem mehetnek előre, míg a tüzérség be nem fejezte romboló munkáját. Másrészt — írja a lap — azt is figyelembe kell venni, hogy a németek igen nagy erőket vontak össze a fenyegetett pontokon. (B. E.) A „lovasság órája( (Kiküldött munkatársuktól.) A francia katonai írók sokat foglalkoztak mostanában a lovasság kérdésével. Hervé szerint ez jó jel, mert ha szakemberek annyit írnak erről a fegyvernemről, melynek az üldözés a hivatása, ez azt jelenti, hogy már előre látják azt az időt, amikor a németeknek el kell hagyniuk állásaikat. A Viktoire főszerkesztője reméli, hogy a francia vezérkar gondoskodott róla, hogy minden dragonyos és huszár nyregben legyen, amikor a „lovasság órája“ ütni fog. Ezek a büszke katonák ugyanis eddig kénytelenek voltak a lövészárokban harcolni, vagy — ami rájuk nézve megalázóbb — trónszolgálatot teljesíteni. Hervé rendkívül fontosnak tartja, hogy a lovasság készen álljon a nagy órára. Csakis az autóágyukkal és autógépfegyvekkel ellátott lovascsapatok képesek arra, —írja — hogy az ellenség visszavonulását rendetlen futássá változtassák. (B. E.) Az angol sajtó győzelmet hirdet London, július 31. Az angol sajtó a sommei csatát igent optimisztikusan ítéli meg. A „Daily Mail“ kijelenti, hogy az angol fegyverek már győzelmet arattak, mert a picardiai fensikot uralják, a magaslatok kezeikben vannak és a németek védhetetlen területre szorultak. A „Daily Telegraph“ azt írja, hogy az angolok előrehaladása nyugtalanítja a németeket, akik tudják, hogy most fog következni az együttes angol és francia offenzíva. A „Morning Post“ katonai kritikusának az a véleménye, hogy az ellenség nagy ellentálló képessége és hadvezéreinek kiváló stratégiája mellett is kénytelen lesz frontját visszavonni az együttes tömegtámadás elől. (Pol. Hbr.) Angol veszteség lajstromok London, julius 3. A julius 28-iki és 29-iki veszteséglajstromok 255, illetve 232 tiszt nevét sorolják fel. Annexionista vita a francia sajtóban Bem, július 31. (Kiküldött munkatársunktól.) Engerand képviselő panaszkodik az Echo de Paris-ban, hogy bizonyos francia érdekkörök, amelyek nem szívesen látnák Lotharingia visszacsatolását, meg akarják fosztani az országot a „győzelem gyümölcseitől“. A képviselő ismerteti a legelőkelőbb párisi pénzügyi szaklapnak egy cikkét, melynek az írója nyiltan megmondja, hogy a francia vas- és fémipari érdekeltség fél a lotharingia német vas-*, és acélművek konkurrenciájától s ezért megfelelő óvintézkedések nélkül károsnak tartja Lotharingia annexióját. A cikkíró szerint a francia fémipar a háború után nem lesz mindjárt abban a helyzetben, hogy sikeresen küzdhessen a lotharingiai világ' ** *5* Bern, július 31. „James-gré“ sneleljen! Adalékok az 187-es esztendők történetéhez — 1. Dercsényi Jakab Jánosnak, az inkább Hiames báró néven ismert magyar különcnek haláláról, temetéséről és végrendelkezéséről megemlékeztünk annak idején. Tavaly nyáron a régi Tabán-temetőbe elfelejtetten temették el a 88 éves különc bárót, kinek neve, személye, élete akkor keltett országos érdeklődést, "midőn kipattant, hogy családjának utolsó birtokát a falusiakra, Omor község népére hagyta. Ezt az értékes földbirtokot a régi feles gazdák szántogatják s jövedelmén osztozik a község népe, miközben a zárkózott, rideg vén különc, angolbarát főurat holtával áldják és derűsebben, melegebben eleveníthetjük meg érdemes cselekedetéből s azon egész tömeg halszálkásvékony, szilánkos német betüzetü levélkékből, melyek hagyatékában — az Alt-'A'ieuporcellánok, arany, ezüst s velencei üvegholmik, tömör öreg bútorok között — szerény, hervadozó ibolyák és rózsák kedves csokraiként lappangva fenmaradtak... «James báró» e leveleket gyermeki siheder korától a felnőtt, komolyodó ifjuember időszakába átmenőleg írogatta Henriette bárókisasszony nővérének, akivel most a bokorfenyők árnyékában is együtt pihennek az öreg tabáni temetőkert sírjában is... Ez egyszerű szavu, kezdetleges szerkezetű levélkékből, melyek jellemzik írójukat, a főúri diákocskát, majd későbben osztrák svajizsér-tisztet, az 1810-es évekbeli Erdélynek, az ott tengődő katonai helyőrségeknek kicsinye* *» szűkösfejtét s á fjeiTMaimi 1848-as esztendő fergeteges eseményeinek felviharzását magunk előtt láthatjuk és átérezhetjük a kislátkörü, hivatásos osztrák katona levélírásainak részletezéseiből. E zsibbadt, nemtörődő, hegymegetti aluszékony társadalomra a 48-as vihar, mely minden örökösnek hitt korlátot, kerítést és előítéletet darabokra tört, felforgatott, nem várt irtózatos villámcsapásként hatolt.* 1848-at előzőleg Erdélyben 18 gyalogzászlóalj, 22 lovasszázad és néhány üteg tüzér állomásozott mindössze; ennek a katonaságnak jórésze is a székely és oláh határőrvidéki ezredek baka- és huszárcsoportjaiból került ki. A lovasságból a 11. számú (határőrvidéki) székely huszárezred 8. századján kívül az 5-dik számú Szavoya Jenő herceg) dragonyosezred és a 3-as számú (Miksa főherceg) könnyű lovas (svalizsér) ezred 8. századja állomásozott Erdélyben a szabadságharc kitörése idején. Dercsényi báró a 3-as svalizsér-ezrednek volt a Lisztje, mint «kadét» került az ezredhez Erdélybe, hadnagynak s főhadnagynak ugyanezen csapattestnél lépett elő... Még 1843—1844-ben Brünnben diákoskodott, az osztrák főállamhivatalnok nagybátyjánál — akit levelében »csak «Onker János» néven említ — lakott. Panaszolta Henriette nővérének, hogy azért is nem irhat mindennap levelet, mert sokba kerül a «posta» és Onker János a levelezés költségei felől is számoltatta az Urfit — Nie in meinem Leben fogom elfelejteni mostani életemet, — irta nővérének Brünnből 1844. márciusáról — de én azt reménytem, hogy nemsokára kileszek szabadítva, és a s l a bd d L&M é s y b Addig éstis alig várhatom azt az időt. Két hónap múlva talán már nem leszek itt?... Egy következő levelében meg már azt újságolta lelkendező örömmel, hogy János bátyja is beleegyezett, hogy «tavaszra», beadják a svalizsérekhez (Chevauxlegers).. A «tavasz» csakugyan valóra váltotta az ifjú Dercsényi báró reménykedéseit,1844. augusztus havában már Erdélyben találjuk cs" — svalizsét. 1844. augusztus 22-én valamiféle Brétay (?) falucskából irja: — Ma valószínűleg Oberlieutenant Móriccal (ein Ungar!) Hegyesre utazom, csak egy félóra járásnyira fekszik innét, ahol a a " színházba megyünk. Éppen mostegy magyar trupp játszik ott, hallomás szerint nem a legrosszabb társulat, a «Szökött katona» darabot is adják... Ittsokkal nevezetesen a vidék és szórakoztatóbb. A mozgalmas országút ablakom előtt kanyaról el. Ez egy szász község, de magyar fál;vaktól környékezetten. Megyes is magyar, j! Egyik A gnethe m n-ről • korábban keltezett leveléből megtudhatjuk a katonai rangját is, még ekkor csakugyan — kadét, de már, reménykedik előbbre jutása felől. — Reményiem, — úgymond! — hogy, a jövő évre tiszt (Officiers leszek, semmi fá-;radságot nem sajnálok, hogy kiérdemeljem..«. S akkor azután ismét láthatjuk egymást, de arra még csak gondolni sem szabad, hogy, te férfi kisérő nélkül lier ma misst adba (Nagyszeben) jöhess s ebben azt] országban egyedül utazhass, hiszen Szebenben még csak egy rendest fogadó sincsen, amellett igen költséges Utazás is lenne. Ha már azonban olyan nagyon kiváncsi vagy, az én mostani életsorsomra, inkább fecsegek : neked ggyfit s máSE -Mete«,** MilsUttsääfPi! *