Magyarország, 1916. szeptember (23. évfolyam, 243-272. szám)

1916-09-01 / 243. szám

Tuu­apest, 1916. péntek, szeptember 1.% — ' i­­ . ................... ■■■................. .............— ■ MAGYARORSZ­ÁG13 kommentárját', — ma­­ugyanaz, mint két év­vel ezelőtt. Románia kockázata sok­kal nagyobb, mint a várható nye­reség. Iliescu, a román vezérkari főnök Iliescu tábornok, akit a román király a napokban nevezett ki vezérkari főnökké, a rom­án hadsereg újjászervezője. Románia semlegessége idején hadügyi államtitkár volt­­és miután a hadügyi tárcát Bratian­u mi­niszterelnök, tehát nem szakember vitte,­­a hadügyminisztérium ügyeit valójában ő ve­zette. Iliescu tábornok korábban a tüzérség­nél szolgált, onnan került a vezérkarhoz s akkor nevezték ki hadügyi államtitkárrá, mi­dőn Bratianu vette át, ezelőtt két és fél év­vel, a kormányt. ,Midőn Zottu tábornok, a román vezér­kar korábbi főnöke előrehaladott kora miatt néhány hónappal ezelőtt a tartalékba helyeztette át magát, mindenki, a közvéle­mény, a szakemberek Iliescuban látták az utódját és általános meglepetést keltett, hogy, Zottu egyelőre továbbra is ellátta a vezér­kari­ főnök teendőit. Az Iliescu személye iránt megnyilvánuló bizalomnak egy tekintélyes li­berális politikus akkoriban az alábbiakban adott kifejezést:­­­­«Nem csupán a szakemberek, hanem m­inden hazafi, aki hazaszeretetét fölébe he­lyezi a szenvedélyeknek, Iliescut, a mo­dern román» tüzérség megteremtő- jét óhajtják látni abban a magas, felelős­ségteljes pozícióban, amelyre tanulmányai, tapasztalatai, nagyszerű tulajdonságai és ed­digi tevékenysége képesítik.» Különös érdemeket szerzett Iliescu az 1902—1901. években, midőn a román tüzér­jét­­gyorstüzelőágyukkal látták el,­­amiket a Krupp-gyár szállított. Iliescu a gyár részéről ajánlott modelt igen célszerűen megjavította, úgy, hogy az ő­­mintá­it később több állam tüzérsége, a ancia tüzérség is, felhasználta. A világhá­­ló alatt Iliescu nagy érdemeket szerzett a kéz ütegek szaporítása körül. Had­államtitkár korában e fegyvernemből még csak egy, félezred volt, amelyből 5 négy, egész ezredet alakított. A tábori tüzérséget öt ezredre bővítette, az öt tarack félezredet pedig egész ezredekké. A hegyi tüzérség fél ezredét szintén kiegészítette és a régi ágyu­kat gyorstüzelőkészülékkel látta el. A gya­logság békelétszámát 85 ezerről 110 ezerre növelte, a tartalék félezredeket teljes ezredekké egészítette ki és felállította a 10. vadászzászlóaljat. A lovasságot két új had­osztálylyal gyarapította, továbbá kitűnő lovastüzérséggel látta el. A román hadseregszervezetnek korábban igen sebez­hető pontja volt a lőszerrel való ellá­tás. A háború alatt azonban Iliescu minden intézkedést megtett, hogy, a román hadsere­get háború esetén saját gyártmányú hadianyagokkal bőségesen láthassák el. A legnagyobb hadianyaggyárak Romániában a dudesli, a kotrocseni gyárak és az­ arzenál. Kétségtelen, hogy, a román haderő 1913 óta, tehát a legutóbbi években jelentékenyen­ fej­lődött s ebben Iliescué a legnagyobb érdem. Dánia semleges marad • Bécs, augusztus 31. Flemming de Lerche bécsi dán ügyvivő tegnap megjelent a külügyminiszté­riumban, hogy megtegye azt a kijelentést, amely szerint Dánia az Ausztria-Magyaror-­­szág és Románia között való M­­ o­r ib.m meg fogja óvni semlegességét. A tegnapi német­­ A nagy főhadiszállásról jelentik augusztus 30-án. . . A Kárpátoktól északra ,jelentősebb esemény nem volt. Német csapatai,­ Zabietől északnyu­gatra rohammal elfoglalták a K­uku­­- (Ismétlés tegnapi számunkból. A hegyet, szerk.)­­ uszik hősies védelme 1849-ben idős és háromszáz spártai hősének a világ minden műveit nemzetének idézik kétezer év óta. Háromszék, ág spártája csodálatraméltó har­­történészek tudnak s azok is fogya­­a legöregebb emberek, a mindenre tár mind elmentek oda, hol az fono­. Újítsuk föl e csodás harc Helynek a világ fönnállása óta a, hogy egy maroknyi nép, ka­­s tudomány nélkül miként állk­­­odott diadalutjában nagy had­­korolt, tanult katonákat, akik szerekkel el voltak látva, mig­ek nem volt egyebe, mint há­ntol adott genialitása. Remények készületlenül talál­­ngyobb részét, mely az ál­­ág uj intézményeit nem­­ kamarilla hamar össze­­rmzettségekben kereste tá­­rtmányos szabadság ellen s a rácokat és a horvátokat L -ság ellen, Erdélyben per i­denütt császári tisztek agyarság kiirtása volt a e célra a császári had­­isták. Ú­j rább kezdődött meg a rvári várból indult ki eszméje s a május­i ülés Schurtzer csá­­alatt tartatott meg ai és muszka zászlók nek teljes katonai di­lit az orosz zászlók K­liner által küldetve,­ és netovábbjával még lázatos jelentést tesz a­meki Biiit hivatalos fölebbvalójának. A hazaáruló gyűlés az erdé­lyi oláhság fölkelését határozta el s melynek következménye a magyar­ földesurak birtokai­nak megrohanása, kifosztása, majd az a tö­mérdek vérengzés volt, melynek párját Dzsin­­gisz kán óta nem látta a magyar föld. Végre szeptember végén elég erősnek érzi magát a kamarilla, hogy álarcát levesse. A székelység, az elzárt kis bérces honban, jóformán hit nélkül volt. Amíg a csiga­­lassúsága",,gyorskocsi“ átvergődött a Király­hágón, addig egy örökkévalóság telt el. Sze­rencsére a júliusi országgyűlésen jelen volt néhány lelkes székely ösztönszerűleg megérezte, hogy tenni kell, különben kiirtatunk s közülük Berzenczey László, a tüzes, majdnem féktelen hazafi, korán látott a nemzeti katonaság szer­vezéséhez. A főkormányszék elnöke, Vay Mik­lós báró s helyettese, az akkor még fiatal, de már akkor is gyámoltalan és „jóérzelmü“ Mikó Imre gróf, tanácstalanul állott s hol meg­engedte, hol megtiltotta a mozgalmakat, de a székelyek hazafias része nem hallgatott rá, sem a többi, csendesítőre. így keletkezett a XII. honvéd-zászlóalj s a Mátyás-huszárok csapata, mely később oly nagy szerepet vitt Háromszék önvédelmi harcában. Berzenczey egyúttal általános székely­­gyűlést is akart összehívni már október 1-ére, de a főkormányszék addig akadályozta azt, míg végre, is október 15-ére maradt. Ekkor Agyagfalván, Udvarhelyszék falujában mint­egy 50—60.000 székely gyűlvén össze, azt ha­tározta, hogy azonnal hadba indul, úgy, amint van. Puchncp megtiltotta a székely tiszteknek, hogy a gyűlésen résztvegyenek, az oláhok gyűlésén császári tábornokkal képviseltette ma­gát. A főkormányszék részéről Mikó jött el, hogy majd ő vezeti „jó szellemben“ a gyűlést, de­ a székelyek őt csak mint „.székely atyafit“ fogadták el, de beleszólást az ügyekbe neki nem engedtek. A hadrakelt tábor már három nap alatt négy csoportra oszlott, parancsnokai­ lettek Háromszéknek Donáth alezredes, Csik-A nagy főhadiszállásról jelentik augusztus 30-án. A Somme-területen mindkét fél tüzérségé­nek­ tartósan nagymértékű hadb­avetésével tör­tént ellenséges vállalkozások hatásos zárótü­­zükben nappal nem tudnak kifejlődni. Este és éjjel heves támadások következtek az Ovillers—■ Poziéres-vonal felől és Guillemont és Maurepas közt, míg a csatlakozó vonalakon a Sommeig és azon túl is egészen Chilly vidékéig a ro­­hamr­a felkészült ellenséget éjjel is visszatar­tottuk árkaikban. Állásaink teljesen birtos*é­kunkban vannak. Ovillers—Poziérestől északra vitás csapat­­aink az egyes helyeken benyomult angol ősz-­ tagokat súlyos közelharcban ismét kiverték. , A Maastól jobbra Fleury mellett és a Cha­­pitre-erdő közt lévő állásaink ellen hetes tűz­nak a később gyalázatos szerepet vitt Dorscfi­­ner ezredes, Udvarhelyszéknek Beczmann al­ezredes, Marosszéknek Lázár Dénes. Felszere­lésük nem volt, ezért hebehurgya intézkedés volt Donáthtól, hogy csapatával Küküllővárig nyomult előre, hol az osztrákok és oláhok őket szétverték, aga Donáth, nem tudni, öngyilkos­ság, vagy más miatt, életét vesztő, serege haza­­széledt. A többi sereg sem járt jobban. Buchner, «a bűnös öreg», (mint őt báró Vay Miklós nevezi emlékirataiban) október 18-án kiadott parancsában Erdélyt ostrom­­állapotba helyezi A főkormányszék most mu­tatta­ ki tehetetlenségét :• Vay leköszönt, Mike Bécsbe futott, Kolozsvárott báró Baldacci Manó nemzetőrparancsnok volt a­­legfőbb ha­tó­ság, egy teljesen tehetetlen és tehetségtelen ember, ki aztán csakhamar szégyedlegesen vé­gezte be katonai pályáját. Az erdélyi székek közül némelyek kénytelenségből meghódoltak a körülözönlő osztrák és oláh fegyvres erő­iek­­nek, elismerték az országgy­űl­ésileg­ ki­mon­dott unió érvénytelenségét s tűrték, hogy Erdély területe 15 oláh légióra osztassák fel, melyet a Szebenben székelő nemzeti Kornélé vezessen, a szászokkal egyetértésben s vé­gezze a magyarság lefegyverzését. Messze vezetne, ha a kisebb csatározá­sokat is el akarnám sorolni, legyen itt elég annyi, hogy Csik és Udvarhely szintén be­adta derekát és egyezségre lépett az osztrák vezérekkel, me­ghódolt beszolgáltatta fegyve­reit s bevonta a nemzetiszinü zászlót. Ekkor Háromszék látva, hogy teljesen magára van hagyatva­, elhatározta, hogy önállósig szer­­vezkedik, segélyt nem vár mástól, mint az Úristentől és önerejétől. November 2 - ára gyűlést hívtak össze a há­­mszékiek, kötelez­vén módon fegyverfoghatót a megjelenésre. Tényleg ott is volt minden épkézláb székely. E nevezetes gyűlés vetette meg Háromszék hő­sies önvédelmi harcának alapját. A huho°ák persze itt is megjelentek. .Nincs pénzünk­!“ — kiáltó az egyik. — ..Nem is kell !“ — kiálták a bátrak. A kormány biz­tos, i . m­issisi és arany a cigaretta-tárcák óriási választékban Schwald ImrÉBÉl USfriss: A nyugati harctérről Angol jelentés London, augusztus 31. (Reuters) Haig tábornok hivatalos jelen-* tése közli, hogy a rossz időjárás tovább tart A jelentés csak­ néhány kisebbrendű vállalkozást ír le. A francia vezérkar Jelentése Aug. 30. Délután 3 óra. Az égész arcvonalon a szokásos ágyúzás. Az éj folya­mán, egyetlen összeütközés kivételével, amely Fleurytől keletre előbbre vitt minket. Semmi sem történt. Egy német repülőgépet a harc folyamán Fresnesnél lelőttünk. Éjjel 11 óra. A Somme-fronton a tü­zérség közepes tevékenységet fejtett ki. A­ rossz időjárás tovább tart. Lotharingiában el­lenséges osztagok Reillon szakaszában két­szer megkísérelték vonalainkhoz közeledni. Zárótüzelésünk visszautasította őket. A többi arcvonalról semmi jelenteni való. A belga fronton semmi jelentős. Angol jelentés London, augusztus 31­­ Martinpulintól délre túljutottunk egy kís­érőugráson ,és foglyokat is ejtettünk, akiknek­ száma még nincs megállapítva. Kisebb vál­lalkozásoknál 38 más foglyot szállítottunk be. Az Ancre és a Somme között mindkét rész­ről a rossz időjárás ellenére jelentékeny ágyuharc. ■ A tegnapi német jelentés

Next