Magyarország, 1917. január (24. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
2 MAGYARORSZÁG Budapest,, 1917. hétfőn, január 1. Koronázás után V. Károly király, Magyarország immár megkoronázott királya és Zita királyné a kis Ottó főherceg trónörökössel tegnap este hat órakor utazott el udvari különvonaton a nyugati pályaudvarról Bécsbe. Természetesen az útvonalakat az eső dacára is igen nagy közönség lepte el, amely viharosan megéljenezte a királyi part. A pályaudvarra Baán Dezső dr. főkapitány és Bárczy István dr. polgármester kisérték ki őket. Amíg a királyt várták, megjelent a pályaudvaron az Auguszta Gyorssegély Alap küldöttsége, amely gyönyörű fehér, virágokból és gyöngyvirágból a magyar szent korona formájára készült hatalmas virágcsokrot helyezett a királyné szalonkocsijába. Hat óra volt, amikor a királyi pár a kis trónörökössel megérkezett. Az udvari váróteremben a király először Bárczy István dr. polgármestert szólította meg: —Az a gyönyörű fogadtatás — mondotta a király —, amelyben a főváros közönsége bennünket részesített, mélyen meghatott. Fogadja érte hálás köszönetünket. dult:Ezután Boda Dezső dr. főkapitányhoz fér— Minden nagyon szép volt. Köszönöm szives fáradozásukat. A királyné is megszólMotta az urakat és ugyancsak köszönetét fejezte ki. A királyi pár a kis trónörökössel a perronra lépett. A király lovassági tábornoki uniformist viselt a marsall jelvénnyel, a királynén gyászruha volt, a trónörökös fehér bundában, hermelin-sapkában. Amikor az uralkodócsalád megjelent, viharos éljenzés zúgott föl a csarnokban. ceg: Elül tipegett a négyéves kis Ottó főheraki pillanatra megállóit, körülnézett, azután apró kezét a sapkájához emelve, tisztelegve szaladt a vasúti kocsi felé, amelyre édesapja segítette föl. Ezután a király és királyné fölszállottak a király szalonkocsijába. Az egész idő alatt sziláét nélkül zúgott a lelkes ováció. A király kinyitotta szalonkocsija ablakát, a királyné felemelte az ülésre a kis trónörököst és meleg integetéssel vettek búcsút az éljenző közönségtől.* A koronázó ebéd lefolyása után a szent koronát és Szent István király palástját, valamint az ország jelvényeit a korona őrzésére és vitelére megválasztott küldöttség tegnap délután a királyi palotából visszavitte a koronázó templomba. A koronát és jelvényeket a szentély előtti trónemelvényre helyezték, arra, amelyen a királyi pár még megkoronázatlanul ült. A korona mellett Széchényi Gyula gróf és Ambrózy Gyula gróf koronaőrök felváltva őrködtek. Alkonyatkor másnap a szent komát és jelvényeket a Garakápolnában helyezik el, vasládáim teszik s a koronaőrök a kápolna ajtaját lepecsételik s a kulcsot másnapig Nemes Antal püspök őrzi. A közönséget bebocsájtották a templomba s a sok ezernyi ember áhitatosan szemlélte a szent koronát. A szent koronának és tartozékainak kitétele három napig tart. Természetesen, a népvándorlás nagy áradata indult meg a mai enyhe délelőttön át Budára. A tribünök még úgy állanak, mint tegnap állották s a templomban is, valamint az útvonalakon a dísz és pompa érintetlen, hogy mindazok, akik nem vehettek részt a koronázási látványosságban, megtekinthessék a díszítéseket. Különben az a terv, hogy a zászlókat, goblein-utánzatokat, díszoszlopokat tóld elterzik, úgy hogy Szentistván napi körmeneten, vagy országos ünnepen használhatni lehessen. A közönség, amely ma Budára átvonult, emléket is igyekezett hozni magával. A girlandok és egyéb füzérek zöld leveleiből, a gyönyörűen díszített Lánchíd fenyőgalyaiból vittek el emlékeket.. * A nemzet ajándékát az erre megválasztott küldöttség élén — mint tegnap megírtuk — A aradi Árpád kalocsai érsek adta át a királyi párnak. Az érsek beszédére a király a következőképp válaszolt: — Az országgyűlés két háza részéről megajánlott koronázási ajándékot, mint igaz hódolatuk és őszinte ragaszkodásuk jelét. Magunk és Ő Felsége a királyné nevében kedvesen fogadván, azt hazai célra kívánjuk fordítani, amire nézve szándékunkat ílységtekkel annak idején tudatni fogjuk. A jelenvoltak zajos éljenzéssel fogadták ő felsége szavait, aki ezután visszavonult lakosztályába. A díszítés A szent koronát és a többi koronázási jelvényt kedden délután 6 órakor viszik vissza a Mátyás-templomból a királyi palotába. templom és az onnan a palotáig terjedő útvonal díszítése, már amennyire az eső el nem áztatta és a szél le nem szaggatta, addig az időpontig megmarad. A díszítés kérdései körül élénk diskusszió folyt, tegnap és ma nemcsak a nagyközönség, hanem a művészek és műértők soraiban is. A Mátyás-templom belseje kétségtelenül impozáns és gyönyörű látványt nyújtott, ez azonban nem a díszítés javára írandó. A dekoráció csak azt segítette elő, hogy az egész eseménynek labálisabbá vált a színezete, mint ahogyan az szükséges lett volna. Mint egy óriási színházi vagy orfeumi páholy, olyan volt a templom hajója a rengeteg vörös drapériával. Az oltár és a trónok fölé emelt sátorszerű baldachinok általános tetszést arattak, csakugyan szépek voltak, úgy ahogyan a tündén világosságot adó villamos csillárkarikák is. Abszurd gondolatnak bizonyult ellenben az, hogy a templom stílusosan megfestett gyönyörű oszlopait széles körben tetőtől-talpig drapériával vonták be. Az oszlopok ezzel sokat veszítettek a karcsúságukból s a közönség egy részének a látását még jobban akadályozták, másrészt elvesztették az anyagszerűségüket. Az ehi tektonikus szempontból egyenesen merénylet volt ez a templom építészeti szépsége és stílusa s az anyagszerűséget diadalra vivő modern művészeti elvek ellen. Schulek professzor, a templom újjáépítő művészét méltán érintette kellemetlenül ez az agyendi szitás. Olyan volt ez a cselekedet, mintha élő fákat papiroslevelekkel és virágokkal akarnak feldisziteni. Künn az utcán is sok kifogás alá esett a díszítés. A Szentháromság téren például ugyanezt a hibát követték el a rendezők az amyagszerüség ellen, mint a templomban, hogy t. i. a régi városház szép barokk épületének falait ál, kasírozott gobelinekkel vonatta be. Meghamisította a valóságot s emellett a szépnek sem tett szolgálatot, úgy a városháza, mint a másik sarkon levő körerkélyes régi mint ezekkel a Potemkin - falakkal. A nevetséges, furcsa szobrokkal meg otrombán megmintázott koronákkal ,,ékesített", üres, tartalmatlan s mégis nehézkes pilonok sem váltak be sok helyet foglaltak, sok ember kilátását vették el, a közlekedést is akadályozták. Helyettük egyegy préselt kandeláber, néhány karcsú triposz kétségtelenül sokkal jobban megfelelt volna a célszerűség és művészet követeléseinek. Szép és stílusosan finom volt a Pogány-féle ciküpad. A zászlók is szépek voltak, de aránylag kevés volt belőlük. Hogy ezek is jórészt tönkrementek a rossz időbőn, arról elismerjük, hogy csakugyan nem tehet a rendezőbizottság. Sok egyébről azonban igen, köztük mindenesetre arról, hogy az összbenyomás, amit a néző a nagy szájjal hirdetett dekorációról kapott részben szegényes, részben művészietlen volt. Ahol olyan világszerte elismert művészzsenik, mint Benczúr, Zala, Szinyei Merse, Rippl Rónai állhattak volna rendelkezésre, ugyan miért kellett ezek elkedvetlenítő mellőzésével dilettánsoknak adni a vezetést ? Megjött Nikítcs Kedves epizódot mondanak el nekünk azok, akik a Szentháromság téren, a templom előtt, csoportosított zászlótartó vidéki urakhoz közel állottak. A nagy sereg,, szindás törvényhatósági zászlók között, melyeket már tegnapi tudósításunkban felsoroltunk, magára vonta a figyelmet Komárom vármegye téglavörös kandaliáris zászlaja, melynek egyik felén a feszület, másik felén a Szűz Mária kezét láttuk kihimezve. A zászló Rákóczit megelőző korból való s a vármegye képviseletében Fáy István hozta fel. Emellett Fiume vörös-sárga-kék zászlaja, emellett pedig nagy feltűnést keltett egy horvát vármegyének : világoszöld címeres lobogója, Modrus-Fiuménak amelyet 1 inból hozott föl a megye képviseletében Oguföld mives az ő népviseletükbe öltözötten, egy Az övében handzsár és pisztoly s kerek, berelvált arcával a montenegróiak hazátlan királyához volt hasonló. A tribün közönsége egy pillanatra azt gondolta, hogy valóban az öreg montenegrói fejedelem. — Megjött Nikita is! — újságolták a tribünön s voltak, akik alig akarták elhinni, hogy csupán egy, a népviseletükbe öltözött modrus-fiume megyei földmives tartotta kezében az érdekes lobogót. A német fővárosok üdvözlik Budapestet A német városok is elküldték igen meleghangú üdvözlésüket országunk nagy napjára, amelyben békét és felvirágzást kívánnak a magyarságnak. Bárczy István dr. polgármesterhez Berlinből a következő üdvözlő táviratok érkeztek. A német birodalom fővárosa az ünnepi hangulatban lévő Magyarországnak és fővárosának, királyának koronázása alkalmából bensőséges jókivonatait küldi. Az uj esztendő a háborús jellel homlokán köszönt be és követeli az erők további legteljesebb megfeszítését is. Összeforrva a közös veszély elhárításában, hűséges szilárdsággal állanak egymás mellett hadseregeink, népeink, eggyé tömörülve érzésben, akaratban egyaránt. Vajha a jövő esztendő meghozná áldozataik jutalmát, az erős békét. Ennek védelmében igyekezni fogunk meggyógyítani azokat a súlyos sebeket, melyeket a háború okozott és mindig emlékezve a vérszövetségre kölcsönös támogatással szenteljük magunkat a városfejlesztés nagy művének. Wermuth, főpolgármester. A német városok a magyar városoknak bajtársi üdvözletüket küldik a koronázásnak jövőt sugárzó napján. Bár a zászlók és lobogók, amelyek Magyarország felséges fővárosának útjait belobogják, nem messze jövőben mint egy győzelmes béke beszédes tanúi bontatnának ki újra. A német városi szövetség elnöke : Wermuth, berlini főpolgármester. Münchenből ez a távirat jött: ő császári és apostoli királyi felsége és felséges neje koronázása alkalmából München város együttérez a magyar testvérfőváros örömével és legbensőbb jókivánatait küldi neki. Reméljük, hogy a mai nap uj fény és dicsőség forrása lesz a dinasztiájával felbonthatatlanul összeforrott, erőteljesen fölfelé törekvő magyar nemzet számára és reméljük, hogy a hősies magyar fiuk és német meg bajor szövetségeseik harcainak gyümölcsét, az állandó, becsületes békét, meghozza az uj esztendő. Borscht főpolgármester, Merkt polgármester.