Magyarország, 1917. január (24. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest,, 1917. hétfőn, január 1. Koronázás után V. Károly király, Magyarország immár megkoronázott királya és Zita királyné a kis Ottó főherceg trónörökössel tegnap este hat órakor utazott el udvari különvonaton a nyu­gati pályaudvarról Bécsb­e. Természetesen az útvonalakat az eső dacára is igen nagy kö­zönség lepte el, amely viharosan megéljenezte a királyi part. A pályaudvarra Baán Dezső dr. főkapitány és Bárczy István dr. polgár­­­­mester kisérték ki őket. Amíg a királyt várták, megjelent a pá­lyaudvaron az Auguszta Gyorssegély Alap küldöttsége, amely gyönyörű fehér, virágok­ból és gyöngyvirágból a magyar szent korona formájára készült hatalmas virágcsokrot he­lyezett a királyné szalonkocsijába. Hat óra volt, amikor a királyi pár a kis trónörökössel megérkezett. Az udvari váróteremben a király először Bárczy István dr. polgármestert szó­lította meg: —­­Az a gyönyörű fogadtatás — mondotta a király —, amelyben a főváros közönsége­­ bennünket részesített, mélyen meghatott. Fo­gadja érte hálás köszönetünket. dult:Ezután Boda Dezső dr. főkapitányhoz fér­— Minden nagyon szép volt. Köszönöm szives fáradozásukat. A királyné is megszólMotta az urakat és ugyancsak köszönetét fejezte ki. A királyi pár a kis trónörökössel a per­­ronra lépett. A király lovassági tábornoki uniformist viselt a marsall jelvén­nyel, a királynén gyász­­ruha­ volt, a trónörökös fehér bundában, her­melin-sapkában. Amikor az uralkodócsalád megjelent, viharos éljenzés zúgott föl a csar­nokban. ceg: Elül tipegett a négyéves kis Ottó főher­aki pillanatra megállóit, körülnézett, azután apró kezét a sapkájához emelve, tisz­telegve szaladt a vasúti kocsi felé, amelyre édesapja segítette föl. Ezután a király és királyné fölszállottak a király szalonkocsijába. Az egész idő alatt szil­áét nélkül zúgott a lelkes ováció. A király ki­nyitotta szalonkocsija ablakát, a királyné felemelte az ülésre a kis trónörököst és meleg integetéssel vettek búcsút az éljenző közön­ségtől.* A koronázó ebéd lefolyása után a szent koronát és Szent István király palástját, va­lamint az ország jelvényeit a korona őrzé­sére és vitelére megválasztott küldöttség teg­nap délután a királyi palotából visszavitte a koronázó templomba. A koronát és jelvé­nyeket a szentély előtti trónemelvényre he­lyezték, arra, amelyen a királyi pár még meg­­koronázatlanul ült. A korona mellett Szé­chényi Gyula gróf és Ambrózy Gyula gróf koronaőrök felváltva őrködtek. Alkonyatkor másnap a szent komát és jelvényeket a Gara­­kápolnában helyezik el, vasládáim teszik s a koronaőrök a kápolna ajtaját lepecsételik s a kulcsot másnapig Nemes Antal püspök őrzi. A közönséget bebocsájtották a templomba s a sok ezernyi ember áhitatosan szemlélte a szent koronát. A szent koronának és tartozékainak kitétele három napig tart. Természetesen, a népvándorlás nagy ára­data indult meg a mai enyhe délelőttön át Budára. A tribünök még úgy állanak, mint tegnap állották s a templomban is, valamint az útvonalakon a dísz és pompa érintetlen, hogy mindazok, akik nem vehettek részt a koronázási látványosságban, megtekinthessék a díszítéseket. Különben az a terv, hogy a zászlókat, goblein-utánzatokat, díszoszlopokat tóld elterzik, úgy hogy Szentistván napi kör­meneten, vagy országos ünnepen használhatni lehessen. A közönség, amely ma Budára át­vonult, emléket is igyekezett hozni magával. A girlandok és egyéb füzérek zöld leveleiből, a gyönyörűen díszített Lánchíd fenyőgalyai­­ból vittek el emlékeket.. * A nemzet ajándékát az erre megválasz­tott küldöttség élén — mint tegnap megírtuk — A aradi Árpád kalocsai érsek adta át a királyi párnak. Az érsek beszédére a király a következőképp válaszolt: — Az országgyűlés két háza részéről megajánlott koronázási ajándékot, mint igaz hódolatuk és őszinte ragaszkodásuk jelét. Magunk és Ő Felsége a királyné nevében kedvesen fogadván, azt hazai célra kíván­­­­juk fordítani, amire nézve szándékunkat ílységtekkel annak idején tudatni fogjuk. A jelenvoltak zajos éljenzéssel fogadták ő felsége szavait, aki ezután visszavonult lak­osztályába. A díszítés A szent koronát és a többi koronázási jel­vényt kedden délután 6 órakor viszik vissza a Mátyás-templomból a királyi palotába. templom és az onnan a palotáig terjedő útvo­­­nal díszítése, már amennyire az eső el nem áz­tatta és a szél le nem szaggatta, addig az idő­pontig megmarad. A díszítés kérdései körül élénk diskusszió folyt, tegnap és ma nemcsak a nagyközönség, hanem a művészek és műér­­tők soraiban is. A Mátyás-templom belseje kétségtelenül impozáns és gyönyörű látványt nyújtott, ez azonban nem a díszítés javára írandó. A dekoráció csak azt segítette elő, hogy az egész eseménynek l­ab­álisabbá vált a színezete, mint ahogyan az szükséges lett volna. Mint egy óriási színházi vagy orfeumi páholy, olyan volt a templom hajója a renge­teg vörös drapériával. Az oltár és a trónok fölé emelt sátorszerű baldachinok általános tet­szést arattak, csakugyan szépek voltak, úgy ahogyan a tündén világosságot adó villamos csillárkarikák is. Abszurd gondolatnak bizo­nyult ellenben az, hogy a templom stílusosan megfestett gyönyörű oszlopait széles körben tetőtől-talpig drapériával vonták be. Az oszlo­pok ezzel sokat veszítettek a karcsúságukból s a közönség egy részének a látását még jobban akadályozták, másrészt elvesztették az anyag­­szerűségüket. Az eh­i tekton­iku­s szempontból egyenesen merénylet volt ez a templom építé­szeti szépsége és stílusa s az anyagszerűséget diadalra vivő modern művészeti elvek ellen. Schulek professzor, a templom újjáépítő mű­vészét méltán érintette kellemetlenül ez az a­gyend­i szitás. Olyan volt ez a cselekedet, mintha élő fá­kat papiroslevelekkel és virágokkal akarnak feldisziteni. Künn az utcán is sok kifogás alá esett a díszítés. A Szentháromság­ téren pél­dául ugyanezt a hibát követték el a rendezők az amyagszerüség ellen, mint a templomban, hogy t. i. a régi városház szép barokk­ épületé­nek falait ál, kasírozott gobelinekkel vonatta be. Meghamisította a valóságot s emellett a szépnek sem tett szolgálatot, úgy a városháza, mint a másik sarkon levő körerkélyes régi mint ezekkel a Potemk­in - falakkal. A nevetsé­ges, furcsa szobrokkal meg otrombán megmin­tázott koronákkal ,,ékesített", üres, tartalmatlan s mégis nehézkes pilonok sem váltak be sok he­lyet foglaltak, sok ember kilátását vették el, a közlekedést is akadályozták. Helyettük egy­­egy préselt kandeláber, néhány karcsú triposz kétségtelenül sokkal jobban megfelelt volna a célszerűség és művészet követeléseinek. Szép és stílusosan finom volt a Pogány-féle cikü­­pad. A zászlók is szépek voltak, de aránylag kevés volt belőlük. Hogy ezek is jórészt tönkre­mentek a rossz időbőn, arról elismerjük, hogy csakugyan nem tehet a rendezőbizottság. Sok egyébről azonban igen, köztük mindenesetre arról, hogy az összbenyomás, amit a néző a nagy szájjal hirdetett dekorációról kapott rész­ben szegényes, részben művészietlen volt. Ahol olyan világszerte elismert művészzsenik, mint Benczúr, Zala, Szinyei Merse, Rippl Rónai állhattak volna rendelkezésre, ugyan miért kellett ezek elkedvetlenítő mellőzésével dilet­tánsoknak adni a vezetést ? Megjött Nikítc­­s­­ Kedves epizódot mondanak el nekünk azok, akik a Szenthárom­­ság­ téren, a templom előtt, csoportosított zászlótartó vidéki urakhoz közel állottak. A­ nagy sereg,, szindás törvény­­hatósági zászlók között, melyeket már tegnapi tudósításunkban felsoroltunk, magára vonta a figyelmet Komárom vármegye téglavörös kan­­daliáris zászlaja, melynek egyik felén a feszü­let, másik felén a Szűz Mária kezét láttuk ki­­himezve. A zászló Rákóczit megelőző korból való s a vármegye képviseletében Fáy István­ hozta fel. Emellett Fiume vörös-sárga-kék zászlaja, emellett pedig nagy feltűnést keltett egy horvát vármegyének : világoszöld címeres lobogója, Modrus-Fiuménak amelyet 1 inból hozott föl a megye képviseletében Ogu­­föld mives az ő népviseletükbe öltözötten, egy Az övében handzsár és pisztoly s kerek, berelvált arcával a montenegróiak hazátlan királyához volt hasonló. A tribün közönsége egy pillanatra azt gondolta, hogy valóban az öreg montenegrói­ fejedelem. — Megjött Nikita is! — újságolták a tri­bünön s voltak, akik alig akarták elhinni, hogy csupán egy­, a népviseletükbe öltözött modrus-fiume megyei földmives tartotta kezé­ben az érdekes lobogót. A német fővárosok üdvözlik Budapestet A német városok is elküldték igen meleg­hangú üdvözlésüket országunk nagy­ napjára, amelyben békét és felvirágzást kívánnak a ma­gyarságnak. Bárczy István dr. polgármesterhez Berlin­ből a következő üdvözlő táviratok érkeztek. A német birodalom fővárosa az ünnepi hangulatban lévő Magyarországnak és fő­városának, királyának koronázása alkalmá­ból bensőséges jókivonatait küldi. Az uj esztendő a háborús jellel homlokán köszönt be és követeli az erők további legteljesebb megfeszítését is. Összeforrva a közös veszély elhárításában, hűséges szilárdsággal állanak egymás mellett hadseregeink, népeink, eggyé tömörülve érzésben, akaratban egyaránt. Vajha a jövő esztendő meghozná áldozataik jutalmát, az erős békét. Ennek védelmében igyekezni fogunk meggyógyítani azokat a sú­lyos sebeket, melyeket a háború okozott és mindig emlékezve a vérszövetségre kölcsönös támogatással szenteljük magunkat a város­fejlesztés nagy művének. Wermuth, főpolgármester. A német városok a magyar városoknak bajtársi üdvözletüket küldik a koronázásnak jövőt sugárzó napján. Bár a zászlók és lo­bogók, amelyek Magyarország felséges fővá­rosának útjait belobogják, nem messze jö­vőben mint egy győzelmes béke­ beszédes tanúi bontatnának ki újra. A német városi szövetség elnöke : Wermuth, berlini főpol­gármester. Münchenből ez a távirat jött: ő császári és apostoli királyi felsége és felséges neje koronázása alkalmából Mün­chen város együttérez a magyar testvérfő­város örömével és legbensőbb jókivánatait küldi neki. Reméljük, hogy a mai nap uj fény és dicsőség forrása lesz a dinasztiájá­val felbonthatatlanul összeforrott, erőtelje­sen fölfelé törekvő magyar nemzet számára és reméljük, hogy a hősies magyar fiuk és német meg bajor szövetségeseik harcainak gyümölcsét, az állandó, becsületes békét, meghozza az uj esztendő. Borscht főpolgár­mester, Merkt polgármester.

Next