Magyarország, 1917. március (24. évfolyam, 60-87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

imnapest, IVII csütörtök, március, 1. MAGYARORSZAG // £)s3i utalások a vörös postakocsin NEGYEDIK RÉSZ 88 Minden zsák megtalálja foltját XIV. Madame Louise kártyái Pest ebben az időben, tavasz kezdeté­vel már majdnem olyan rossz­ szagú város, mint nyáron. A dohos, régi házak kapu­­aljából télen megrekedt levegő ömlött ki, az ablakokat kinyitották és betegszobák levegője áramlott. Öreg emberek bújtak elő, akiket télen nem lehetett látni, csontfejű botokra támaszkodva, zöldre kopott ruhák­ban ténferegtek a napfényben, amely a Belváros utcáit hűvössé és nedvessé tette. Serház-szag, mint útonálló, régi pincék, bolthajtásos földszintek, csodálatosan zárt udvarok és gyanús lépcsőházak szaga, mint megannyi odvából előmászó szarvasbogár volt feltalálható a városban. Mintha soha­sem szellőztetnek vala a negyedik kerület­ben, csak tavaszi napon, ebéd után, mikor már mindenki megebédelt és lefeküdt szu­nyókálni. A régi hordár a sarkon életuntán guggolt Ids zsámolyán, a zálogház pádimen­tumára nyolcasokat locsolt a tulajdonos és a szerelmi levelezésre váró dáma még lom­pos slaffokban és mezítelen lábára húzott papucsban olvasta a regényfolytatást a hír­lapban. Régente Pest ebéd után mindig elaludt egy órácskára, nyugodt emberek­ voltak itt, csak az üzletükbe igyekvő iparosok, nő­­szabók és füzökészilók játszottak egy kégli­partit a Koronában, Péchy Andor még a fészekben bóbiskolt, a púpos marker, Fridolin ügyet sem vetett a feketéjüket gyorsan fogyasztó pasasorokra. Ebéd után csak a kölcsönkérő sietett végig utcákon. Az urak a Nemzeti­ szállóban késő délután keltek és előkészítették, megbeszélték az el­múlt éjjel afférjeit, párviadalait. A­ város területén egy csomó úriember ásítozott, aki más gentlemanek bajából, ré­szeg indulatából, kártyanyereségéből óhaj­tott, megélni. A titkos kártyabarlangokban estefelé kezdődött az élet, fényesen be­rendezett lakásokon jelszóra nyílott meg az ajtó a mellékutcában; Bodr Elek roulette­­bankja, a „kis doktor“ nasi-vasi asztala, Somosy Károly délutáni ferbli-partija, majd a Terézváros felé „Siró“ bankja, a város pénztelen semmitévőit­­ a szerencse­kerék közelébe csalogatta. Sárkány, a vidéki földesúr még négylovon jött Budapestre és a Császárfürdőtől a Fehér Lóig, a lóvasúton elveszített tízezer forintot azon elmés játé­kon, hogy „fej vagy hrás“. A belvárosi kaszi­nóból dr. D. hazaküldött a múlt héten viselt harisnyájáért, mert abban szerencséje volt. Az Erzsébet­ téri kioszkban Lányi Manó adta a bankot és már Thaisz kapitány idejében tudták, mivel kell elhallgattatni a rendőrsé­get és öreg Szvobodát. A Tigrisben, Európá­ban, István­ királyban — e régen letűnt szál­lodákban — kedves vidéki emberek vártak, hogyan adhassanak túl pénzükön. A bűn­cselekményesek közül : Spangát, Pitélit és Berecet, a posztkisztli tolvaját, Farkas Menyhértet, a temesvári lottóst és Kecske­méti Viktort volt szokásban emlegetni, mint jeles férfiakat; a szarvastéri és újpesti bank­rablás még ismeretlen dolog volt a pestiek előtt, a legnagyobb tekintély a görög volt, aki a biztos Wertheim-szekrényeket fúrni kezdte. Kitartott nők és feleségek ébren vár­ták a kártyás éjszakák eredményeit, míg a rostély­ utcai Folies Caprice-ban, a hajós­­utcai Herzmannban vagy az Imperiálban türelmesen, egymás között kártyázgatva virrasztottak az éj művésznői; a zenekar várakozólag hallgatott; a pincérek és a ház elé érkező fiákeresek jelbeszédet folytatnak? az Ármin pincéjében a Dobler-bazárban, a­­ Ferenczi-kávéházban (az éjjeli szerelem he­­lyén vagy a nappali szerelmi találkozó­helyen, a budai Elipsz-kávéházban, B. bácsi, mint egy éjféli főfelügyelő minden éjszaka ébren volt és pontosan tudta, hogy mi történik a város különböző részeiben, ahol az úritársadalom megfordulni szokott; (míg a Nemzeti Casino kártyacsatárról, mu­latságairól madame Louisehoz mentek a posták a Belvárosba),­­ amíg hajnalodni kezdett és a legizgalmasabb kártyázások is véget értek. Némely kártyacsatánál, midőn naponta újult erővel mérkőztek az ellen­felek, mintha az egész város érdekelve lett volna. Zsákokban hozták a vidékiek és a bécsiek a játszani való pénzt Pestre, a kártyaasztalról a földre esett egy százas vagy egy ezres, nem igen törődtek vele.­­ Az első felületes pillantásra úgy nézett ki Pest ez években, hogy itt senki sem akar a mun­kájából megélni; gazdag emberek meg­­kopasztásán töri fejét, mindenki a városban; lutrizók, akik Frankl Móric nevű csoda­­gyermek útbaigazítása nyomán nem egyszer tornát ütnek és lóverseny-játékosok­ hem­zsegnek . Göndöcs Benedek békésgyulai apátplébános a képiró-utcai ablakból lógatja­­le csibukját Luft Rézi házában, ahová ven­dégként betévedt; a „Csankák­“ című élclap kiírja a városbeli hamiskártyásokat. Eduard, a Continentál-szálloda portása elő­ször mutat ajtót a bécsi vagabundoknak. Bécsi levél Pécs, február 27^'] ^ (Saját tudósítónktól.) Bécsben megértik azokat a dod­onai nyilatkozatokat, melyek a magyar miniszterelnök ajkáról hang­zottak el és az Ausztria és Magyarország közti kiegyezés ügyét inkább homályba burkolják, semhogy felderítenék. Bécsben tudják, hogy a miniszterelnök már azért sem adhat mi­t és határozott választ a hozzá intézett kérdésekre, mert még mindig éles és­ jelentős dien­te­­­e­k v­a­n­­n­a­k a két kormány között a ki­egyezés részletei tárgyában, arra nézve azon­ban, hogy h­ú­sz évre kötik meg, az egyezséget, megállapodtak,­ mert a két kormány egybehangzó véleménye szerint az eddigi egyezségek tíz éves tartama nem elég arra, hogy kellőképp konszolidálódjanak az egyezség eredményi. Hogy úgy az­ osztrák, mint a magyar miniszterelnök kénytelenek a még készülő egyezséget olybá tüntetni fel, mintha máris kész volna, ennek az okát Ber­linben t­a­l­á­l­h­a­tják m­e­g. Berlinben a monarchiával kötendő gazdasági kiegyezésről mindaddig nem­ akarnak érdemben tárgyalni, míg a monarchia két állama egymás közt nem egyezett meg, már pedig mind a két uralkodó sürgeti a Németország és Ausztria-Magyaror­­szág közti gazdasági kiegyezést.­ A Siu¥árit8jQ-h­áb­orú 'A szenátus viharos vitája r. Bern, február 28. A VPetit Parisien» washingotoi tudósítój­a­­ jelenti kábeltávirattal, hogy a szenátus vitája eddig ismeretlen hőfokra emelkedett. A de­mokraták a szombati ülésen kétségbe vonták azokn­ak az indító okoknak az őszinteséget, amelyek a­ köztársaságiakat obstrukcióra kész­tették. Kitetszik ebből, milyen nagy fokba emelkedett a két kamarában a­­szenvedelem. Lodge szenátor azzal a nyilatkozatával, amelyben kimondta, hogy az elnök az egész kongresszust maga mögött találja, ha csele­kedni fog, de elveszi a bizalmát, ha nem cselekszik, világosan kifejtette­­a republiká­nus párt álláspontját, de egyszersmind fel­­szabadítota a szenvedelmeket is. Az izga­tottság a parorcizmusig fokozó­dott, amikor Lodge szenátornak Wilson el­len­ mondott támadó beszéde után Fali re­publikánus szenátor fölolvasta azt a javas­latot, amely az elnököt meghatalmazza az­­Unió hadierejének az amerikai élet és ame­­­­rikai vagyon védelmére való­ felhasználására. ■ | Elsül,vesztett hajók éy Amsterdam, február 28. djFr^fAz ’«Beusland­', Baulong' és a «Zandijki» nevű gőzösökről, amelyek megtorpedóz­tatásuk után a tengeren hánykolódtak, nem érkeztek újabb hírek. A hajóknak többé nyomukat sem látták. A brit ad­miralitás megállapítja,­­ hogy elsülyedtek. Bern, február 28. rf A «Temps» jelentése szerint a :* * *.Voety» nevű aknakereső, gr­ánit útján, aknára futott és elsülyedt. " ” • , London, február 28. A Lloyd-ügynökség jelenti. A '‚ Seaguly», és aleadb­y,­ nevű angol gőzösöket elsülyesz­tették. A 'éframta Croanotfeb­ nevű, 151 ton­nás angol vitorlást szintén elsül­yesztették. ■isi Imúvárhajóhajcok a Földközi-tengeren Zürich, február 28. fö­ldborlóEső hírek szerint az olasz kikötő­ben mind teljesebb lesz a hajóforgalom szü­netelése. Madridi híradás szerint az osztrák­magyar búvárh­ajók élénk tevéken­ysé­g**-t fejtenek ki a Földközi-tengeren. A „Lakoma“ elsülyesztése Amsterdam, február 2&. Az „Allgemeen Handelsblad“-nak jelen­­tik Londonból. A „Lakom­a“ megtorpedózásá­ról szóló jelentésekből kiderült, hogy a hajót két torpedó érte. A második húsz perccel az első után, amikor a mentőcsónakot már le­­bocsátották. A nyolc mentőcsónak vasárnap este 10 órától hétfő reggelig hánykolódott a tengeren. Az egyik csónakban, amely két léket kapott, néhány utas a kimerültségtől meghalt. Azt hiszik, hogy 13 ember eltűnt, köz­­­­tük 2 amerikai nő. A “Chicago Tribune“­­ haditudósítója, Gibbon, szintén a megmen­tettek között van. London, február 28. A Lloyd­-ügyrnökség jelenti: Megerősítik azt a jelentést, hogy­ a „Lakonia“ megtorpedó­zásánál két amerikai nő megfagyott. Elsüllyesztett halászflotta %■ >.*■ Bern, február 28. A Matin tudósítója azt hallotta több halásztól, akik a csatornában szoktak ha­lászni, hogy néhány nappal ezelőtt egy német tengeralattjáró egész halászitól i­tt ál­lül vesztett e I. Francia tengernagy a hazárhajóharc eredményéről f .n. Bem, február 28.­­ Bergny tengernagy a «Petit Párisien» ha­sábjain « Blokád alatt állanak-e a szövetsége­sek?» címmel a következőket írja: «El kell ismerni, hogy az felsülyesztéseknek a regutófél» hónapban való aránylag csekély száma arra vezethető vissza, hogy sokkal kevesebb sem­leges hajó közlekedik, mint azelőtt. E­z si­k­ere a németeknek. Mindazonáltal nem szabad elhamarkodva ítélnünk, hanem be kell várnunk, várjon a semlegesek újból megkez­dik-e a hajózást. Időközben mindenesetre fel­­ kell merülnie a kérdésnek, vajjon a szövet­ .

Next