Magyarország, 1917. május (24. évfolyam, 113-138. szám)
1917-05-01 / 113. szám
i tikai alapon állanak és amelyek a szerbiai demarstól kezdve a háborús politikában a kormányt támogatták, ne csak a felelősségben, de a kormányzásban is osztozzanak. Ezen szempont irányította az én eljárásomat is mindmáig és ennek tulajdonítandó, hogy az egyesek által szóba hozott választójogi blokk ügyében sem nem nyilatkoztam, sem pedig véglegesen állást nem foglaltam. Miniszterelnöki ellenjegyzéssel a király kijelenti, hogy a képviselőházban számszerinti „többséggel“ kíván uralkodni, azt ajándékozza meg bizalmával. Teljesen jogszerű helyzet, éppúgy, minthogy jogszerű és alkotmányos kötelessége ezzel szemben az ellenzéknek, hogy Tisza István többségének eredetét 1910-től kezdve a Lukács—Désy-peren át, egészen a hadügyminisztérium kebelében történtekig ridegen, a valóságnak megfelelően az ország ítélete elé vigye. Háborús helyzetre való tekintetek természetesen az ellenzéket kötelességeinek teljesítésében többé meg nem akadályozhatják. Rendkívül örvendetes, tanúsága pártunk igazainak, hogy immár a király is hivatalos kéziratban követeli a választói jognak „a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak megfelelő kiterjesztésének“ törvénybe iktatását. Minthogy azonban a király a kézirat tartalmával szemben elfoglalt kicsinyes és minősíthetetlen miniszterelnöki állásfoglalás, amely lényegében osztrák katonatisztek elhatározásától teszi függővé, hogy pár ezer magyar honpolgár kapjon-e választójogot, minden a kor követelményeit ismerő és jogok után áhítozó ember felháborodását provokálja. Az általános, egyenlő, községinspektívában, amint ezt a különös, színes, mozgékony, tipikusan magyar és a zsenialitás és tudatlanság határain izgó vándorszínész-fajtát megszoktuk, szerettük és sokszor csodáltuk. A magyar vidéki újságíró olyan lelkes, mint egy önzetlen kortes és olyan hangos, mint a falu legerősebb legénye. Ha igazi vidéki újságíró , nem elégszik meg vala a hanvai papiakkal, a szegedi múzeum igazgatásával. A népszerűségét, a becsületét, az érintetlenségét, a szegediességét már régen értékesíti és kibontja kócsag-tollazatát, hogy az egész világ lássa, megbecsülje, szeresse és tiszteletével adózza. Amíg az élet zajtalanul, halkan folydogált körülötte, visszahúzódott a magános szobájába és szinte csak a maga mulatságára zenélt remekművet, mint a lidermayer-korban egy széplelkű polgár, aki irtózott a nyilvánosságtól. Ismeretlen emberekkel szeretett érintkezni, mint Mednyánszky László, aki mindig harmadik osztályon utazik a vonaton, hogy fel ne ismerjék őt az emberek és eszükbe ne jusson fotográfus-pózba állam a szemlencséje előtt. Kénti titkos választójog mellett most már kötelességünk nekünk, a törvényhozástagjainak, a legkíméletlenebb, a legkeményebb harcokat megvívni. A bejelentett népjóléti intézményekről csak annyit, hogy a sorozat korántsem teljes. Véleményt csak akkor mondhatunk, ha a javaslatok rendelkezéseit ismerjük. A tisztviselők ügyére nézve azonban már megállapíthatom, hogy a közlemény a legnagyobb elkeseredést fogja szülni, mert nélkülözzük belőle azt az ígéretet, hogy a háborús segélyt a húsvéti nagygyűlés által kért minimum erejéig megadják, nélkülözzük az automatikus előlépés ígéretét, s a szolgálati pragmatika bejelentését. Ezek hiányában kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a közalkalmazottak ügyét Tisza gróf nyilatkozata szerint megoldani nem lehet. Végül arról kell még szólanom, amiről a miniszterelnök hallgat és ez az ország közgazdasági kérdése. Cáfoljon meg a kormány, midőn azt állítom, hogy hivatalban maradhatásának feltétele 20 éves gazdasági lekötöttségünk Ausztriával és Németországgal. Mindezek után csak azt ajánlhatom mindazoknak, akik hazájukat, népüket szeretik , sorakozzanak azon elvek közé, amelyek egyedül vezetnek egy boldogabb jövő felé, sorakozzanak az általános, egyenlő, titkos választójogra felépítendő demokratikus magyar népalkotmány, az állandó tartós béke és a perszonális unióig menő állami függetlenség kivívására. A király bizalmi kézirata A hivatalos lap vasárnapi száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves gróf Tisza! Trónraléptem után indíttatva éreztem magamat, hogy közvetlen érintkezés útján közelebbről ismerjem meg a magyar közélet különböző irányzatait s a pártok vezetőinek a helyzetre és az előttünk álló feladatokra vonatkozó felfogását. Helyet adtam tehát azon előterjesztésének, hogy pártkülönbség nélkül kihallgatásra hívjam a magyar politikai pártok vezető tagjait és kérelmükre ismételten fogadtam a kisebbség vezéreit. E kihallgatások befejeztével nem látok indokot arra, hogy megváltják attól a kormánytól, amely a képviselőházban szilárd többséggel rendelkezik és nehéz időkben közel 4 éve fejt ki a haza védelme s az ország lakossága súlyos helyzetének lehető megkönnyítése érdekében ritka önfeláldozástól és méh hazafiasságtól vezetett céltudatos működést, amiért különös elismerésemet és köszönetemet fejezem le. Biztosítva Önt és a kormány többi tagját az önök irányában eddig is táplált teljes bizalmamról, felszólítom a kormányt, hogy az ország ügyeit kipróbált hűségével továbbra is vezesse és megfelelő javaslatokat terjesszen elém, amelyek a nemzetnek a jelen világmérkőzés sorsdöntő napjaiban tanúsított bámulatraméltó erőkifejtése és hazafias magatartása felett érzett hálás elismerésemet a népjóléti intézkedések sorozatában és a választójognak oly kiterjesztésében juttassák kifejezésre, mely a magyar állam létérdekeinek tekintetbevételével a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak megfelel. Kelt Laxenburgban, 1917. évi április hó 28-án. Károly s. k. Gróf Tisza István s. k. E királyi leirat kapcsán kapja a Budapesti Tudósító illetékes helyről a következő közleményt: A kormány őfelsége legkegyelmesebb meghagyásának a legrövidebb idő alatt eleget fog tenni és elő fogja terjeszteni a szóbanforgó javaslatokat. A népjóléti javaslatok a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák érdekében teendő intézkedéseken kivnl a nép közegészségügyi és kulturális igényeinek kielégítésére, valamint arra fognak irányulni, hogy a birtokszerzés lehetőleg széles néprétegek számára hozzáférhetővé tétessék és a munkásbiztosító intézmények reformáltassanak és idegészíttessenek, amihez természetszerűleg járul a munkások szakszervezetei jogi állásának megfelelő elismerése és rendezése is. Emellett kiváló fontosságot tujdonít a kormány a tisztviselők illetményei, előmenetele és megélhetési viszonyai megfelelő rendezésének. .A választójog terén szóba jöhető rendelkezések megtételénél nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy a magyar törvényhozás alig négy évvel ezelőtt alkotta meg a messzemenő demokratikus választójogi reformot, úgyhogy a jelen pillanatban ennek a még ki sem próbált reformműnek inkább csak kiegészítéséről lehet szó. E feladatok megoldásánál vezérfonalul azt az elvet kell elfogadnunk, hogy a választójog megadása terén is elismerésben részesítjük azokat, akik a haza védelmében különösen kitüntették magukat. E téren úttörő az 1913. évi választójogi törvény, amely szavazati joggal ruházza föl mindazokat, akik a katonai szolgálatuk közben altiszti rangot nyertek. A háború folytán maga ez a rendelkezés választójogot biztosít számos érdemes polgárnak. Ugyanezen elvből kiindulva, javasolni szándékozik a kormány, hogy szavazati jogot nyerjenek a vitézségi érem birtokosai. Ezenkívül abban az irányban kívánja a kormány módosítani a választójogi törvény rendelkezéseit, hogy írni és olvasni tudó állampolgároknak ne csak húsz korona adócenzus, de nyolc hold szántóföld, vagy ezzel egyenlő jelentőségű földterület birtoka is megadja a szavazati jogot s nem zárkózik el egyéb olyan részletkérdések megfontolása elől sem, amelyeknek helyes megadása célszerűen egészítheti ki az 1913. évi választási törvény jogkiterjesztő rendelkezéseit, anélkül, hogy e törvény alapjait megtámadja és veszélyeztesse a magyar értelmiség vezető politikai állását. Ámde így volt jó, hogy magyar emlék maradhasson, hogy már életében klasszikussá váljon; emlékezete megvigasztalja azokat az írókat, akik a tömegben nem szeretnek lökdösődni ; színészkedés nélküli előkelőséggel, tiszta kézzel, tiszta lábbal és érintetlen lélekkel menni át a sáros gyalogösvényen ; nagyokat hallgatni és elmerengeni, íróhoz méltó életet élt. Lite az Arany Jánosok, Gárdonyi Gézák magányos, megfigyelő kagyló-életét. Kr. Gy. MACZARORSZÁG Budapest, 1911. kedd, május 1. A nyugati nagy küzdelem A német jelentés Berlin, április 30. A Wolff-ügynökség jelenti: St. Quenlin vidékén a ködös idő mellett 28-ikán délután az ellenséges tüzérség mérsékelt tevékenységet fejtett ki. Csak Villers mellett volt a tüzérség tüze a már jelentett meghiúsult ellenséges előretörés után erősebb. A Braye mellett meghiúsult francia támadás már a mi záró- és géppuskatüzünkben megakadt. Csapataink a lövészárkokból ellentámadást intéztek és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. Craonnetől délre a késő délutáni órákban megerősödött az ellenséges tűz, valamint Hurte-bisetől délre is. Tüzérségünk látható eredménynyel kerekedett felül az ellenséges ütegeken. Hurtebise mellett az ellenséges támadás visszaverése alkalmával sok foglyot is ejtettünk. A Champagne szakaszon az ellenséges tüzelés egyes pontokon tartott, Prosnes vidékén pedig jelentékeny hevességre emelkedett. Berlin, április 30. A Wolff-ügynökség jelenti április 28-án. Az arrasi csata tovább folyik. A heves tüzérségi harc a Scarpetől északra és délre április 27-én is teljes erővel tartott. Különösen az Arras—Gambray-út mindkét oldalán egész éjjel rendkívül heves volt az ellenséges tűz, melyreggelre a leghevesebb pergőtűzzé fokozódott. Délelőtt 8 órakor az angolok az út mindkét oldalán heves támadásokat kezdtek. Mint az előző napokon, a harc ötödik napján is többi hullámban hajtották előre gyalogsági tömegeiket egész a délutáni órákig a német „állások ” ellen és úgy, mint az előző napokon, ezen a napon is szétmorzsolta őket ágyúink tüze. Egyes pontokon közelharcokra került a sor, amikor is kézigránátaink döntötték el a harcot. Az ellenség elkeseredett kísérletei, hogy ezen a régi támadási ponton végre sikert érjen el, vitéz csapataink az összes állásokat kivétel nélkül megtartották. Az angolok egy lépéssel sem jutottak előbbre. Mint az előző napokon, most is a legsúlyosabb veszteségeket szenved