Magyarország, 1917. június (24. évfolyam, 139-164. szám)
1917-06-01 / 139. szám
g szólalni. Komoly békepolitika különben is csak rendezett belpolitikai viszonyok alapján folytatható. A belpolitikai viszonyok rendezése pedig csak egy módon képzelhető, az, h ha a kormány azonal„ sürgősen”, minden szást megelőzőleg beterjeszti az általános titkos választójog megallgatásáról szóló törvényjavaslatot, kapcsolatban a várlanszékenyetsk isásságok becsatásával. .Ha ellogadja a boktató országgyűlés a javaslatot, jó, ha pitlig Bem fogadja el akkor réggéről semmiféle kitérésnek, halasztásnak, kibúvónak nincs helye. Előre is kijelentjük, hogy a „tanulmányozás“, „statisztikai adatgyűjtés“ örve alatt való halasztás kifogását el nem fogadhatjuk. A választói jog kérdése agyon van már tanulmányozva és statisztikázva, úgy hogy tisztafejű és stilizálni tudó ember, sokat mondunk, eg- két dalt megcsinálhatja az új választójogi javaslatot. Még kevésbbé van jogosultsága annak, hogy más kérdésnek, pl. a kiegyezési kérdésnek közbevetésével akarja az új kormány a választójog megalkotását késleltetni. A kiegyezés kérdését, bármilyen formában akarja azt az új kormány megoldani, tessék a választói jog megalkotásáig és érvényesüléséig félretenni. Egyszóval, az új kormánynak a belpolitikában az lesz a legfőbb kötelessége, hogy minden akadályt elhárítson a választójog gyors és gyökeres megoldása elől. Ha a válság megoldásánál ez a szempont válik uralkodóvá, akkor minden más szempont elveszíti jelentőségét, háttérbe szorul és könnyű szerrel megoldhatóvá válik. Akkor nincs jelentősége sem a személyi, sem a pártkérdéseknek. Akkor önmagától megoldódik az a kérdés, hogy kivel leéll csinálni a koncentrációt ? Mindenkivel, aki a becsületes választójogot becsületesen akarja is. A válság megoldása, hitünk szerint, azért döcög és azért húzódik eddig is, mivel az a döntő szempont még nem jutott kellő érvényesülésre, ,de hisszük, hogy az élet kényszerítő ereje ami csakhamar minden más melléktekintet fölé helyezi. Budapest, május 31. Tisza a munkapártban. A választójog bucoltja tegnap fölment a munkapárti körbe, hogy kommünikét adathasson ki az ott tett nyilatkozatairól. Ebben a nyilatkozatban egy kis stílusgyakorlatot tart az ellenzéki beszédmodorból. A stílus egészen Tiszáé. A nyilatkozat pedig világosan arra való, hogy lelket öltsön a munkapártba, kitartásra buzdítson a hatalom polcáról lebukott vezér mellett. Azon kezdte, hogy megdicsérte a saját kiegyezési munkáját s óva intett attól, hogy ajövendő kormány meg ne fossza a nemzetet „ennek a műnek jelentékeny előnyeitől“. Ha a jövendő kormány ezt a szót megfogadja, a munkapárt feltétlenül megszavazza a kiegyezést. Leckét ad az ellenzéki vezéreknek az alkotmányos kötelességekből. Szerinte azoknak, akik őt megbuktattak, kötelességük vállalni a kormányzást. Végül ő meri szemérevetni a még ismereten utódnak, hogy a választói jog kérdésében a király személye mögé bújik, így kesereg Marius Carthago romjain. Andrássy Gyula gróf, akinek Tisza nyilatkozatát megmutatták, ezt a megjegyzést tette rá:—. Fölösleges Tisza István grófnak felhevülnie és aggódnia, hogy az ellenzék, nem ogja megtenni kötelességét a kormány elvállalása tekintetében s hogy bárki mögé bújik, óraikor a felelősség kérdéséről lesz szó. Kértem azonban Tisza István grófok hogy amíg elmondom miniszterelnök, ne dikciózzék appyit"csak s akkor kritizáljon, ha az ellenzék nem vállalná el a kormányt s ha a kormány elsillálás után már programmot adott. MAGYARORSZÁG Budapest, 1917. péntek,, június 31 A stockholmi konferencia Az angol munkások is elküldték képviselőiket Stockholm, május 31. A hollaji’dzskandináv bizottság már közetete az osztrák kiküldöttekkel folytatott tanácskozásról kommünikéjét. Az osztrák delegátusokkal való tanácskozás után a magyar kiküldöttekkel folytatott megbeszélést a bizottság s e tanácskozások folyamán jött meg a hír, hogy a francia szocialisták és az angol ki a zsebéből a tiszfele miatt királyi kódra- a munkáspárt is elküldik képviselőiket a kenter és rendelje el az új választásokat. Ez az egyetlen mód,amelyen a magyar belpolitikai helyzetet orvosolni lehet. És ez ferenciára. A két finn kiküldöttel május 23-án és 24-én tanácskozott a bizottság. A finnek teljes függetlenséget követelnek A finn pártvezetőség és a finnországi szociáldemokrata parlamenti csoport képviselői a holland-skandináv bizottság előtt kifejtették fölfogásukat azokról a módokról és lehetőségekről, amelyek szerint Finnország jogi helyzetét a legjobban lehet szabályozni. Az a hála, amelylyel a finn nép tartozik Oroszország forradalmi elemeinek, akik Finnországot is megszabadították a cárizmus uralmától és az orosz birodalmi duma reakciós elemeitől, egyáltalán nem szüntetheti meg a finn népnek azt a kötelességét, hogy a saját jövőjét a legszilárdabb alapokon biztosítsa. Finnország helyzetének olyan alapokon kell felépülnie, amelyek az országnak a szabad fejlődés legteljesebb lehe- tőségeit biztosítják. A finn nép bizalommal ■ reméli, hogy az orosz demokrácia el fogja ismerni ezeket a követeléseket és keresztül tudja vinni, hogy orosz részről nem emelnek akadályokat a finn követelések megvalósulása elé. Finnországnak a tökéletesebb önrendelkezés jogára való törekvését indokolja egész törté- nelmi fejlődése, amely sohasem volt hasonló Oroszország történelmi fejlődéséhez. Finn-ország társadalmi berendezkedése, törvényei, kultúrája, nyelve és a többi sem hasonló az orosz nép intézményeihez, sem nyelvéhez. Ezért Finnország népe olyan lehető legteljesebb önállóság kivívására törekszik, amilyent csak megvalósítani és kielégítően biztosítani lehet. Az orosz forradalom a népek szabadságát írta zászlajára. Ez a körülmény megerősítette a finn népnek azt a meggyőződését, hogy elérkezett az ideje, hogy a finn népnek teljes függetlenségre való vágya megvalósuljon. A teljes függetlenség az egyetlen megbízható módszer a finn nép nemzeti követeléseinek a biztosítására és azoknak a viszályoknak az elhárítására, amelyek az Oroszországgal való tartós egyesülésből származhatnak. Finnország szociáldemokratái a maga teljességében elismerik a nemzetközi szociáldemokráciának valamennyi nép önrendelkező jogára vonatkozó alapelveit és követelik, hogy a finn nép is maga dönthessen a saját sorsa fölött. Ezért a többi országokig is elvtársaikhoz fordulnak, hogy ezek, akik annyiszor fejezték ki rokon szemüiket a finn proletárság törekvései iránt, most is teljes erejükkel támogassák azokat. (Népszava.) Az osztrák szocialisták békeprogrammja Stockholm, május 31. A holland-skandináv bizottság kommünikét tesz közzé az osztrák szocialista kiküldöttekkel folytatott tárgyalásairól, amelyeken Adler dr., Ellenbogen dr., Renner dr. és Seitz képviselők, Hartmann dr., Hueber szakszervezeti titkár és Diamant képviselő a lengyelek, Burián és Stein a csehek és Markics és Gumács a bosnyákok megbízásából vettek részt. A kommüniké szerint az osztrák kiküldöttek azon a véleményen vannak, hogy a háború oka az imperializmus és hogy emellett nemzeti kérdések is háborús ürügyül szolgáltak. Az osztrák delegátusok kijelentik, hogy elsősorban annexió és másodsorban kárpótlás nélküli békét kívánnak, minthogy úgy a polgári, kormányok, mint a hadviselő országok uralkodó burzsoáziája egyaránt felelősek. Arra a kérdésre, hogy ki a bűnös a háború felidézésében, nem felelnek. Ami most már a részletkérdéseket illeti, a kiküldöttek Belgium helyreállítását, a szerb nép állami függetlenségét és Szerbiának Montenegróval való egyesítését kívánják és amellett vannak, hogy Szerbia vitat nyerjen az Adriához. A Balkán-államoknak egymás között kell viszonyukat rendezni és ez legjobban egy szövetség által történhetik, amely megvalósítja a régi követelést: Balkán a Balkán - államoknak".“ A délszláv nemzetek, valamint a monarchia koronatartományai, Boszniával és Hercegovinával együtt megmaradnak a monarchia kötelékében. A delegátusok azonban kötelezik magukat, hogy mindenkor elő fogják mozdítani azutonómiára irányuló törekvéseket. A kiküldöttek követelik Finnország és Orosz- Lengyelország önállóságát és azt kívánják, hogy a lengyelek úgy Galíciában, mint Poroszországban a két állam keretein belül teljes auf ■•■lómiát kapjanak. Ugyanezt követelik az osztrák ruténekre nézve is. A lengyel kérdés tartós rendezését a kiküldöttek egyébként a kogresszusi Lengyelország jövőjétől és feltámadásától várják. A békeszerződés felé rendeznie kell a gazdasági és nemzetközi jogi kérdéseket, így gondoskodnia kell a közlekedési szabadság helyreállításáról, biztosítania kell a gyarmatokra nézve a nyitott ajtó helvét és a tengeri kereskedelem szabadságát, továbbá ki kell mondania, hogy a nemzetközi csatornák igazgatásában az összes hatalmak részt vesznek. Az osztrák delegátusok tiltakoznak a gazdasági háború s a párisi antantkonferenciának erre vonatkozó határozata ellen. Követelik, hogy a tengeri jogot a párisi békében lefektetett alapon tovább építsék, tiltsák meg a kereskedelmi hajók felfegyverzését, törüljék el a zsákmányjogot és a blokádjogot is szorítsák régi korlátok közé. Meg kell tiltani továbbá azt is, hogy a hadviselő felek a nyílt tengert haditerületnek nyilvánítsák és a tengeri és légi harcban használt hadieszközöket nemzetközi megegyezésekkel kell korlátozni. A kiküldöttek kívánják a fegyverkezés korlátozását, addig is, míg az állandó hadseregek teljes lefegyverzése bekövetkezik. A honvédelem céljára néphadseregeket kell felállítani. Minden fentartás nélkül hozzájárulnak a szocialista kongresszus egybehívásához és az Internacionálé minden csoportjának kötelességévé teszik, hogy azon részt vegyen. Ez épp úgy vonatkozik az egyes szocialista pártok többségére, mint kisebbségére is. A cseh, lengyel és bosnyák küldöttségek saját álláspontjukat a más szervezetekkel való tanácskozás után fogják előterjeszteni, mert náluk speciális problémákat kel figyelembe vevni. (P. L.) Hogyan fognak tárgyalni a franciák a németekkel ? , Berlin, május 91. (Saját tudósítónktól.) Az itteni jól informált körökben a francia szocialisták határozatának rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak. Maga az a tény, hogy a francia szocialisták részt fognak venni a stockholmi konferencián, a béke szempontjából döntő fontosságú eseménynyé válhatik. Azt, hogy a franciák közvetlenül fognak-e tárgyalni a német szocialista kiküldöttekkel, vagy pedig valamely semleges állam szocialistáinak közvetítését veszik igénybe, ma még nem tudható. Az bizonyos, hogy a francia és német szocialisták között Elzász-Lotharingia kérdésében éles ellentétek állanak fenn. Bár maga a francia kormány is habozó állást tanúsít ebben a kérdésben, valószínűnek látszik, hogy a francia kormány is népszavazás útján akar tájékozódást szerezni arról, hogy Elzász-Lotharingia kérdésében mi a francia nép felfogása. Izgalmak a francia határozat miatt A franciák részvétele Bem, május 31. A Pressemane-Auviaule-féle javaslatok egyesítése a francia szocialisták kongresszusán, különösen a többség részéről ütközött nagyobb akadályokba. A többség vezetői, köztük Varanne, Renaudel, Bracke és Cachin kénytelenek voltak az ülésen hosszabb beszédeket mondani, hogy pártjukat a javaslat elfogadására rábírják. A többség képviselői: Compére- Morel, Hubert és Roger a lapokhoz küldött, nyilatkozatukban kijelentették, hoggy ellenzik a javaslat elfogadását, most azonban meghajolnak a határozat előtt, de megtagadják a felelősséget és az aláírókkal való közösséget.. A Temps kijelenti, hogy a szocialista párt hajlandó az Internationale útján az ántani, valamennyi kormányára nyomást gyakorolni, amely megfelelne annak a nyomásnak, amelyet az orosz katonák és munkások tanácsa gyaroncol az ideigleneskormányra.