Magyarország, 1917. július (24. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-01 / 165. szám

l alapított világhatalmi politikákkal, a világ összes népeit és nemzeteit átölelő kölcsönös megértés útján kell keresni és kell megta­lálni az egész emberiség igazán demokrati­kus fejlődésének módjait. Károlyi Mihály gróf a kölcsönös megér­tésnek ezt az eszméjét hirdeti és lehetetlen, hogy ebben a tevékenységében tanúsított határozottsága, bátorsága, férfiassága és­ ál­lamférfi­ okossága ne imponáljon minden­felé, ahol már úrrá lett, lehetett az a meg­győződés, hogy a háború továbbfolytatása nem változtat a háborúskodó nemzetek erő­viszonyain s a további öldöklés, pusztítás csak fölösleges, de egyúttal bűnös gyöngí­­tése az élő emberiségnek. Ennek a mostani háborúnak pusztításai csak úgy mérhetők meg, ha összehasonlítjuk az utóbbi idők nagy háborúinak rombolá­saival. E mellett az összehasonlítás mellett tűnik ki egész teljességében ennek a hábo­rúnak az emberiségre kiható rettenetessége. Grosz Emil dr. egyetemi tanár épp most szolgál néhány szörnyűséges adattal. Az 1870—71-iki porosz-francia háborúban, a németek részéről bevonult másfél millió emberből a háború alatt sebesülés és beteg­ség következtében mindössze 43.000 ember halt meg. Az orosz-japán háborúban japán részről 75.000 ember halt meg. A mostani háború adatait még ponto­san nem ismerhetjük, de a kopen­­h­ágai statisztikai közlések szerint a háború első két esztendejében a ném­et birodalom­nak 885.500 halottja, másfélmillió könnyű, félmillió súlyos sebesültje és 000.000 rok­kant­ja van. Csak a német birodalomnak és csak a háború első két esztendejében, így vérzett, pusztult minden haboré­kodó nemzet, így véreztünk, pusztultunk mi magyarok is. A nemzeti erőnek szine-java, a nemzeti élet produktív teremtő- és alkotó­­képessége pusztult így a harctereken. Meny­nyi mérhetetlen drága kincs csak emberélet­ben ! Mennyi mérhetetlen gyász és fájdalom kisérte, kiséri ezt az életben maradottak so­rában ! És e­­hez jön a többi rengeteg vesz­teség vagyonbeli értékekben és százféle em­beri energiákban . Csak sötét gonoszság, vad embertelen­ség zárkózhatik el a háború által okozott ká­rok, szenvedések, fájdalmak, gyászok és kétségbeesések elől. Az em­beries, becsüle­tes, igazságos törekvéseknek világszerte ám kell irányozódniok, hogy legyen vége a há­borúnak és hogy jövendőre háborúk bor­zalmai ne ismétlődjenek.­­ A demokratikus világfelfogásnak diadalmaskodnia kell; a világ összes nemzeteinek össze kell fogniuk a végből, hogy az emberiséget megoltalmaz­zák minden időkre a háborúk szörnyűséges megpróbáltatásaitól. Ez a nemes és nagyszerű törekvés ve­zeti Károlyi Mihály grófot a világbékéért megindult harcában. Büszkék lehetünk rá uki magyarok, hogy magyar államférfi jár elől ilyen nemes harcban. Si. M TELEFONSZANJS Főszerkesztő ... 2S—U« Felelős szerkesztő 94—44 Szerkesztőség • . 23-51 interurhái? «... b 40 Nyomda (lapzártkor) 80—40 lüadefescelai ...iLi J&eét­.151—■. MAGYA­RORSZÁG Ifutfapest, 1917. vasárnap, Julius 1. A llileten­si liüisifitte és ez idepairpit Hii Nour.első­­ben esik szó arról, hogy a közleke­désügy a kereskedelmi minisztérium ügyköréből kivétessék. Hiszen mindjárt kezdetben is, az első felelős Andrássy-kormánynak már volt külön köz­lekedési minisztere Péchis Manó gróf személyében, akit e tárca vezetésében nemsokára Isikó Imre gróf váltott fel..Nem tudni mi okból, aztán a kereske­delmi ágazattal egyesítették a közlekedés kormány­zását is. Majd fölmerült újra a külön vasúti minisz­térium terve, m­íg végre a jelen kormány egész ko­molyan foglalkozik a kereskedelem és közlekedés­ügy verésének a szétválasztásával. Eszmecsere is indult, hogy tulajdonképpen mik is tartoznának a közlekedési miniszter hatáskörébe. Ilyenek volnának egyfelől a vasút, a posta és táv­író, a hajózás, az úthálózat, másfelől a gépkocsi­­közlekedés és az aviatika. Szerény véleményem szerint, idetartozik az ide­genforgalom emelése is. A tágabb értelemben vett turistaság, vagyis az idegenforgalom alatt értjük a természetkedvelésből rendszeresen tiztett kirándu­lásszerű utazásokat, ba­rangolások­at és gyaloglásokat, melyek a honismeret és közjólét előmozdítását vonják maguk után. Ná­lunk a külföld helyes tájékoztatására és hazánk megismertetésére eddigelé jóformán semmiféle tervszerű kormányzati programmal nem találkoz­tunk, pedig a külföld idegenforgalmi propagan­dája elég példával előzött meg. Hiszen bebizonyult, hogy az idegenforgalom rendszeres irányításával nagy közgazdasági érde­kek járnak karöltve. A tájszépségek, a fürdőhelyek, a történelmi emlékek és a néprajzi különlegességek, a termé­szeti ritkaságok és szórakozást nyújtó városaink egytől-egyik alkalmasak arra, hogy­ folyton emel­kedő látogatottságnak örvendjenek ne csak a bel­földi, hanem a külföldi utasok tömegeinek is az érdeklődése mellett.A____* Hiszen a többek közt a Magas-Tátra, a Balaton és Erdély idegenforgalmi szempontból is olyan ér­tékes országrészek, amelyeknek írásban és képben való hirdetése, utazási viszonyainak javítása s az idegenek ottani kényelmének­ kielégítése országos­­érdekű közgazdasági föllendülést vonnának maguk után. És mit látunk ?­ A magyar­ állam alig tett valamit, más külföldi áldozatok mintájára, hogy Istentől megáldott gyö­nyörű vidékeit, világhírűvé válható természeti cso­dáit, népipari készítményeit, régiségeit és egyéb­ látnivalóit ország-világ utasai számára könnyen hozzáférhetőkké tegye Pedig e tekintetben az ide­genforgalom nyomában fakad a népjólét és az új keresetforrások egész sora. A turistaság és az ide­genforgalom emelését eddigelé szűkös anyagi esz­közeikkel jóformán csak egyes hegyvidékeink tu­­ristaegyesületei teljesítették, nem kis önfeláldozás mellett. Még a Balaton és a Tátra inkább érezhette a jobb vasúti összeköttetés ét, a kényelmesebb köz­ellátási és szálló­viszonyok hasznát, azonban Er­dély idegenforgalmi érdekei teljes mellőzésben ré­szesültek. Az oláh betörés okozta károk után most gyak­ran halljuk hangoztatni Erdély talpraállítását. E délkeleti országrészünk rekonstrukciójakor nagy feladat vár az erdélyi közlekedési poltika reform­jára s ezzel kapcsolatban a hazai­ idegenforgalmi propaganda államosítására. Ennek ezerféle módja kínálkozik a reklámozás, kiadványok, idegenforgalmi irodák, mozgófényké­pek, múzeumok, kiállítások, turistautazások, ki­rándulások, társasutazások, különleges emléktár­gyak segélyével. A közlekedésügyi minisztérium fölállításakor az ország idegfinforgalmi szervezete is ez alá a tárca alá kell, hogy kerüljön, hogy az egyes hegyvidékek turista- és Kárpát-egyesületeinek anyagi és erkölcsi támogatásával hazánk ismertetése tervszerűlt, eszközöltessék. Hiszen igaz, hogy még a békekötés első évei­ben is legfeljebb csak szövetségeseinkre és a semle­ges országok érdeklődésére számíthatunk, ámde lassanként csak föl fog ébredni a többi nemzeteknél is az utazás kedve és a mostan még ellenséges kül­föld idegenforgalmi érintkezése is fokozatosan be­következik.. Ennek előkésí­ítésére a &&&* A népek imdeikra joga A külügyminiszter lapjának cikke Bécsből jelentik, hogy a «Bremden­­bluth a külügyminisztérium félhivatalos lapja a népek önrendelkező jogáról mai vezéreik'-ében a következőket írja: Ez évi, j­únius 27-én Dascynski kép­viselő a képviselőházban kérdést intézett a békére való előkészületek tárgyában és ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a kül­ügyi kormány ismételt kijelentéseiben kész­nek nyilatkozott arra, hogy belemegy egy annexiók és kártérítések nélkül való békébe a népek önrendelkező j­o­g­a a­l­a­p­j­á­n. E kifejezés sokféle értelme­zése lehet oka annak, hogy a miniszterelnök erre vonatkozó nyilatkozatát félreér­tették. Az említett formaid első ízben­­W­il­­son elnök 1917 január 23-iki üzenetében for­dult elő, mint az általános demokratizálás kö­vetelése és a nemzetiségi jogoknak politikai és gazdasági téren az állam keretében való kiépítése, mint időszerű és a megokolt eszme teljesen megfelel kormányköreink fölfogásá­nak is. A trónbeszédben és a reformgondolat programmatikus kifejezésre jutott. Az ideig­lenes kormány pedig ez évi április 11-iki nyilatkozatában a népek önrendelkező jogá­ról szóló formulának telj­esen más, politi­kától mentes tart­a­l­m­a­t adott. Ezt a fölfogást a tartós béke alapjáról az osztrák-magyar köü­ülügyi kor­mány is magáévá tette. Azóta azonban a formula az­­ántant-h­atalmak különböző nyi­latkozataiban isj­ értelmezést nyert. A népek önrendelkező jogának kifejezése alatt azt értjük, hogy­­ó monarchia mondjon le önrendelkező jogáról, azaz szuverenitásáról­ és integritásáról, mondjon le a maga és népei ama jogáról, hogy­­ó nemzetiségeknek az ál­lamhoz való viszonyát a belső politika talaján a korona és a parlament alkotmányos együtt­működése­­útján maga határozza meg. Ez a monarchia belső ügyeibe való beleavatkozást jelent és e form­ula alapján Ausztriá­u M­agyarország egyes nemzetiségei az ántaurtól azt a jogot kapnák, hogy maguk döntsenek arról, h­ogy m­el­y á­ll­a­m­h­oz tartoz­z­a­n­a­k. Ez egye­nes ellentétbeli volt Lvov eszméjével és nyíl­tan az volt a célja, hogy Ausztria és Magyar­­ország nemzetiségeit egymás ellen kijátsza és a monarchia kereteit meglazítsa. A népek­nek ilyképpen értelmezett önren­­delkező jogát a k­ü­l­ügy­i kormán­y, sohase­m­­ismerte el,s so­ha sem i­s­m­er­t­ e f­­­el és sohasem szabad elismernie. .. .­­ A népek önrendelkező jogának ezt az ér­telmezését tartotta szem előtt a miniszerelnök, amikor a külügyminiszterrel való egyetértés­ben- június 27-i nyilatkozatában azt mondta, hogy téves Dascynski képviselő ama fölfogása, mintha a külügyi kormány a nemzetek önren­­delkező jogát elismerte volna a tartós béke alapján. A miniszterelnöknek e szavai tehát "az antant ama szándékai ellen irányultak, hogy belső viszonyainkba beleavatkozzanak, de természetesen nem irányultak saját népeink ama jogai el­len, h­o­g­y r­észt­vegyenek a béke megalkotásában é­s bel­s­ő álla­mi re­n­dün­k fölé­pité­sé­ben. Hj értelemben a korona békekötési jo­gáia való utalás azt jelenti, hogy az ellensé­­geinkhez való viszonyunkat az uralkodó jut­tatja alkotmányosan kifejezésre a közös kor­mány magától értetődő felelőssége mellett, amit az antant-államok által értelmezett­­ön­­rendelkező joga­ a nemzeteknek­ nem csor­bíthat. A kormányt kizáróan az a gondolat irá­nyítja, hogy a tisztességes békét, amelyre tö­rekszik, Ausztria-Magyarország népeivel való teljes egyértelműséggel érje el. És minthogy meg van győződve arról, hogy a békekérdés tekintetében egységes nézetet vall a monarchia népeivel, távol áll a kormánytól az, hogy Ausztria-Magyarország népeinek a békeprob­léma területén való törvényes nézetnyilvání­­tása elé elé akadályt gördítsen P. k­edési miniszternek kell már jóelőre megszerezni az előfeltételeket, mint amelyek az eljövendő nem­zetközi béke megszilárdulásának legbiztosabb ténye­zői közé fognak tartozni. M. Gy.

Next