Magyarország, 1917. szeptember (24. évfolyam, 218-243. szám)
1917-09-01 / 218. szám
Bruteapest, 1917. szombat, szeptember 1. magzabosszéa Somsissich Tihamér főispán beiktatása Tegnap folyt le Ipolyságon Somssich Tihamér grófnak, Hontmegye ,továbbá Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok főispánjának beiktatása. Somogyi Béla alispán üdvözlő szavai után a főispán a következőket mondotta: — Erőnknek, képességeinkenk megismerése, nemzeti öntudatunk erősbödése vezetett azoknak a megbecsüléséhez, akik az eddigi sikereket vérük árán kivívták. Ez vezetett ahhoz, hogy az uralkodó tekintete észrevegye népeinek azokat, a millióit is, akiket eddigelé csak kötelezettség terhelt, de az állam alkotmányos életében vajmi kevés szerep illetett meg, ez vezette őt ahhoz, hogy megértse, átérezze az egész kontinensen végighúzódó azt az áramlatot, mely egyenlő kötelességteljesítés mellett a jogokban való egyenlő részesedést kívánja. Európai áramlat ez, amit semmiféle töltésekkel, torlaszokkal megállítani nem lehet, amelynek szabad utat kell nyitni, nehogy romboló, pusztító erővel mindent magával sodorjon. Ezért vállalta magára a kormány a választói jog széles kiterjesztését. Szilárdan meg van győződve róla, hogy a kormány hazafiasan és bölcsen akként oldja meg a kérdést, hogy a megoldásban magyar nemzeti létünknek minden garanciája benne lesz. Mint főispán, törekedni fog arra, hogy a vármegye kormányzatában a súrlódási felületeket egymás lehető megértésével a minimumra csökkentsék, mert nem olyan időket élünk, melyek akár megengednek, akár indokolttá tennék a politikai harcokat és az elvek éles ellentétbe helyezését. A vármegye közönsége nevében Czompó Ede vármegyeifőjegyző üdvözölte a főispánt és biztosította a legmesszebbmenő támogatásról. A nemzeti munkapárt nevében Ivánka István nyugalmazott főispán ajánlotta fel minden téren, ahol nincs politika, pártja támogatását A függetlenségi párt nevében Csermák Ernő dr. országgyűlési képviselő és Kádár Kálmán megyebizottsági tag mondott üdvözlő beszédet. A főispán a közgyűlés után 21 küldöttséget fogadott. delmi miniszter: Czapp altábornagy, kereskedelmi miniszter: SWieser Frigyes báró, földmivelésügy: Sylva Tarouea gróf, galiciai miniszter: Twarnowski-Skrzypna Gyula, népjóléti miniszter: Ma faja dr., közegészségügyi miniszter: Herbaczewski, háborúval összefüggő ügyek tárcanélküli minisztere: lovag Zolger Iván. Alkotmánypárt főispán Nagybecskerekről jelentik a Politikai Híradónak : Steuer György, Torontál vármegye főispánja, aki eddig párton kívül állott, belépett az alkotmánypárt tagjai közé. Budapest, augusztus 31. A Seidler-kormányt véglegesen kinevezték. "A bécsig hivatalos lap közli a részben rekonstruált Seidler-minisztérium kinevezését. Mint ismeretes, lovag Seidter a Clam-Martinic-kormány bukása után került a miniszterelnöki székbe. Megelőzőleg osztályfőnök volt a földreívelésügyi m nvinisztériumban, scsak amikor a parlamenti kormány megalakítása lehetetlennek bizonyult, került az ön személye előtérbe. A kormány vezetésével ideiglenes minőségben ez évi "június 113-án" bízták meg. Kormányának tagjai jórészt ügyvezetők voltak, csupán, akiket miniszterekké sem neveztek ki, s többségükben egyes minisztériumok főhivatalnokainak köréből kerültek ki. A parlamentben való bemutatkozásakor Seidler nyomatékosan hangsúlyozta, hogy csak átmenetileg vállalt kormányt, alkotmányosan fel akarja intéztetni a legfontosabb állami szükségleteket, s azután helyét át fogja engedni nálánál alkalmasabb politikusnak, akiknek, a parlament pártjaiban van a gyökere. Amire vállalkozott, azt valóban meg is valósította Seidler. Költségvetési provizóriumot fogadtatott el, számos szükségrendeletet törvénybe iktatott, másokat módosíttatott és irányítása alatt a Reschsrat jelentős munkát végzett el. Kevesebb szerencséje volt az alkotmány reformra vonatkozó kísérleteivel, amik közül az államtanács terve is megbukott. Amikor a vállalt, feladatok elvégzése után, a sleibsrat befejezte tanácskozásait, megkezdődtek irányadó helyen a puhatolacizások, hogy Seider helyébe végleges miniszterelnököt találjanak. Számos osztrák politikus járult ebből a célból a király elé, de végül is úgy döntöttek, hogy Solcier maradjon meg a kormány élén, minisztériumának ügyvezetőit pedig miniszterekké nevezzék ki. A Wiener Zeitung közli a Soldlier-kormány kinevezésénél szóló legfelsőbb kéziratot. Az if i kormány összetétele eszerint a következő: Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Cwiklinski, vasutügyi miniszter; Bannhans báró, igazságügy.- lovag Schauer, közoktatásügyi: lovag'Ho****». stmm Jiai: iwat .hftwfr Dutchek Ferenc árulása A pesti es. Mr. hadi törvényszék előtt tett vallomásai, az eredeti okmányból ferdítve, bevezetéssel és jegyzetekkel .. .Azonban teljes bizonyossággal számítottam arra is, hogy egyrészt az osztrák kormánynak lesz ereje és bátorsága arra, hogy a magyar minisztériumnak hatalomkiterjesztési vágyai ellenében a mondott törvények korlátain túl is, hatályosan szembe fog szállani, de másrészt meg arra is, hogy maga Magyarország e bizonytalan és nem elég éretten átgondolt törvények, némely határozmányai tarthatatlanságát belátandja s urának és királyának bölcsesége által vezettetve, az ország nádorának közreműködésével önmaga nyújt kezet arra, hogy azokból az országgyűlési egyezményekből mindaz kiirtassék, ami az összbirodalom fönnállását s így Magyarországét is veszélyezteti, azután pedig Magyarország önkormányzatát oly módon szabályozza, hogy ez az összbirodalom kormányával összhangba hozassák. Miután e reményeket tápláltam , e miatt kívánnom kellett, hogy könnyebb megvalósíthatása érdekében a fönnálló államintézményeken a lehető legkevesebb rázkódtatás eszközöltessék, sőt hogy azok lehetőleg épen maradjanak, s mivel arra a meggyőződésre jutottam, hogy e célt a pénzügyi igazgatásra vonatkozólag csak akkor érhetjük el, ha a kamarai ügyek ellátása és vezetése korábbi igazgatás férfiúinak megbízható és gyakorlott kezeiben marad s mivel azt hívtom, hogy csak én lehetek arra képes, hogy ezt elérjem s egyúttal ezzel a régi igazgatás hivatalnokainak jövendő sorosát biztosítsam s végük, mert láttam, hogy Kossuthnak bizalma van csekély ügykezelési szakismereteim és szolgálati tapasztalataim iránt, melyet más valakinek elérni talán nehezebb lett volna, s ennélfogva azt véltem, hogy nekem bárki másnál könnyebb lesz az állam és a dinasztia érdekében a fönntartó elv szellemében működnöm, s kötelességemnek véltem magamat a jó ügy érdekében föláldozni. Ezzel arról a nyugalomról, melyet törvényesen biztosított állásom mint állami tanácsosnak, teljes fizetés sem élvezetében állván, lemondottam, hogy a munka és önmegerőltetés súlyos igáját vegyem magamra, minden anyagi haszon és minden személyes előny nélkül, összes jutalmam csak az lehetett, hogy uralkodóm és az összállam irányában szent kötelességemet teljesítettem- A beállott események szándékaimat meghiúsították, várakozásomat, reményeimet megsemmisítették. Az akkori osztrák császári kormány nem fogta föl feladatát, vagy legalább meg nem oldotta. Ahelyett, hogy a magyar kormánynak mindjárt kezdetben ellene szegült volna, mikor az saját hatáskörét kibővíteni iparkodott, annak teljes szabadságot engedett, sőt még törekvéseiben támogatta is azt. A törvény a magyar minisztériumnak csak azt a hivatali hatáskört jelölte ki, melylyel az udvari és országos kormányzati hatóságok bírtak, ezt azonban az már hivataloskodásának megkezdésekor sokszorosan átlépte, de rendre senki sem utasítás miatt. Az 1842-iki törvény nem szól „hadügyminisztérium“-ról, hanem eg„ „honvédelmi minisztérium“-ról, de ennek dacára sem tiltakozott senki a „hadügyminisztérium“ törvénytelen elnevezése ellen, —ellenkezőleg egy magában fönnálló, függel- IfiB- misdfió idegét megadták annak. Maga az osztrák császári hadügyminiszter rendelte el Őfelsége nevében, hogy a Magyarországon levő összes csapatok, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül, minden beosztású katonák, vár- és egyéb parancsnokságok a magyar hadügyminiszternek vannak alárendelve s parancsainak vonakodás nélkül engedelmeskedni tartoznak. A törvényben nincs benne „a külügyek minisztere“ elnevezés, de azért Bécsbenl eltűrték, hogy a király legmagasabb személye körüli miniszter a „külügyek minisztere“ elnevezést viselje s ezáltal egyrészt Ausztriát külföldnek bélyegezze, másrészt a magyar kormánynak a külfölddel való haz 1848-iki törvényekben teljességgel nem gyökerező közvetlen érintkezésének eszméjét létrehozza, sőt éppek megvalósításához még hozzá is járult azáltal, hogy mikor a magyar minisztérium Pázmándy és Szalay urakat, mint a magyar kormány diplomáciai képviselőit a frankfurti parlamentnél meghatalmazta, az osztrák császári miniszter báró Pillersdorf erről Esterházy herceget előzetesen értesítette, e törvénytelen lépés ellen nemcsak nem tiltakozott, de még írásban ki is jelentette, hogy sem e küldetés, sem pedig a magyar küldötteknek adott utasítás ellen nincs kifogása. Hasonló eset több is fordult elő. E sajnálatraméltó eseményeket láttam, hasonlag reményeimnek tünedezését, aggodalommal és a következményektől való" félelemmel Reményemet még összesen azok bölcseségébe vetettem, kik a monarchia sorsát intézni voltak hivatva s a Felség által Pestre meghívott magyar országgyűlés belátásába. Azonban ez a remény is csakhamar sírba szállott, kötelességtudásomnak áldozata lettem és maradtam, s azt az igát, melyet a legtisztább szándékkal vettem magamra, többé nem rázhattam le magamról. Az előbbi beadványomban érintett tárgyalásomra vonatkozólag a kir. hielytartóiöherceg úrral, Kossuth és híveinek eltávolítását illetőleg, legyen szabad a következő részletesebb fölvilágosításokat előadnom. Én őfenségének Staffer Ipodafőnök úr utján terjesztem elő azon kérésemet, hogy féltő-e. Az 1818-iki törvényben ugyan szószerint „a honvédelem osztálya'' és annak miniszteréről van szó, azonban ezt nindonki, még maguk az osztrákok úgy értették, hogy az nem más, mint a magyar lilügyminiszter. Legalább az általam feles számban ismert osztrák hivatalos irományok mindegyike magyar hadügyminiszterrel szól s az osztrák hatóságokhoz intézett császári rendeletek is „magyar hadügyminiszterem" elnevezéssel emlékeznek meg a magyar honvédelmi miniszterről A „honvédelem“ szóval a 48-as törvényhozás csak azt akarta jelezni, hogy Magyarország nem követ kifelé aggresszív politikát, hanem csak területe megvédésére állít föl önálló magyar hadsereget. Hogy ebbe a Magyarországon lévő összes hadcsapatok szükségszerülesi beletartoztak, azt máskép képzelni is lehetetlen, hiszen a magyar hadügyminiszternek csak kellett valamiféle csapatok felett rendelkeznie, másféle pedig nem volt, mint amelyek hazánk területén voltak elhelyezve. Egyébként a hivatalos fölfogást legélénkebben tükrözi vissza a bécsi cs. hadügyminisztérium eljárása, mely hivatal a magyar hadügyminiszterrel folytonos csereviszonyban állott hadiszerekre vonatkozólag, amig csak a szakítás be nem állott. Duschek vádaskodása tehát tudatos fallum s a szó egérfarkába kapaszkodás, hogy abból a magyar felfogás ellen vádat kovácsoljon s az osztrákokat utólag mentegesse. 2. Szó szerint nincs a törvényben „a külügyek minisztere“ elnevezés, de több van annál. A király személye körüli miniszter hatásköre még arra is kiterjedt, hogy ,,a magyar hadseregnek az ország határain kívül alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalnokra kinevezéseket“ ellenjegyezni e miniszter volt hivatva. Ez óriásilag nagyobb kör, mint útlevél-kiadás a külföldre s más apró ügyek ellátása- Hasonlag az a cikkely, mely elrendeli, hogy e miniszter képviselje! Magystromágot mindazon ügyekben, melyek,a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik“, magában foglalja a külügyi vonatkozásokat, mert az egymás között fölmerült ügyeket a két minisztérium intézte el egymással. E kifejezés a valóságos magyar külügyminiszter hivatalát ruházta rá a király személye körüli miniszterre. Hogy ezt az osztrákok is, így fogták fel, bizonyítja éppen a Pázmándy és Szalay esete, melyet maga, már akkor osztrák miniszterelnök, Pillersdorf jogosnak ismert el. A magyar részből teháttiúkapásfiólatt sem lobott$& 3